Örök igazság, hogy nem csupán az ízlelőbimbóinkat, de a szemünket sem árt kényeztetni az asztalra kerülő fogásokkal. Ha a látvány csábító, az illatok mesések, az ízek tökéletesek, valódi élmény az ebéd vagy a vacsora.

Mindezt lehet fokozni azzal, hogy a feltálalt étel egészséges, ráadásul  nem is bonyolult az elkészítése. Az egytálételek egyik legnépszerűbb szekciójában minden valószínűség szerint előkelő helyen szerepelnek a rakott ételek.Lehet készíteni télen-nyáron, és csak a fantázián, meg némi rafinérián múlik, hogy az ízek, állagok tökéletesek legyenek benne.

Ilyenkor már nehéz úgy hazajönni a piacról, hogy az ember kosara ne legyen tele színes és ínycsiklandó zöldségfélékkel, és nem is ritkán támad az az érzése az embernek, hogy milyen jó is lenne egységbe komponálni a friss zsákmányt - szinte magától adódik, hogy rakjuk össze egy fogásba, amit csak lehet (persze túlzásokba nem érdemes bocsátkozni, csak annyit és úgy, ahogy jólesik).

A rakottas tulajdonképp nem más, mint nyers vagy elősütött/pirított/párolt hozzávalók egymásra rétegezése, rendszerint valamilyen mártással gazdagítva, sütőben tökéletes sütve. Univerzális egytálétel, ami ebédre, vacsorára, másnap újramelegítve is pompás fogás.

A rakott krumplik, rakott káposztafélék idehaza is annyiféle verzióban léteznek, hogy egész szakácskönyveket lehetne megtölteni velük – nem is beszélve a délvidék sztárjáról a muszakáról (más átírásában: mousaka) vagy az olasz melanzane parmigianéról, a rakott padlizsánról. A sort persze még hosszan lehetne folytatni. Van, ami csak zöldségfélékkel, van, ami hússal, halakkal kiegészülve kerül a sütőbe. Egy biztos, laktató és ízletes mindahány.

Nálam ezúttal egy könnyed zöldségrakottas készült, ami nem csupán részben előzetesen hőkezelt, részben pedig nyers összetevőket tartalmaz, de attól lett igazán ínycsiklandó, hogy gyakorlatilag egy könnyed, színes kompozíció kerekedett belőlük, tökéletes állaggal, harmonikus ízekkel.

Már teljességgel megfizethető áron lehet újkrumplihoz jutni, és mivel nem tart sokáig a szezon, és igen szeretjük, magától értetődő volt, hogy ez lesz az alapja az egytálételnek.

A friss spenótot épp csak leforráztam, majd alaposan kinyomkodtam, így megőrizte csodás zöld színét, és mivel csak nagyobb darabokra vagdostam, a kész fogásban is kissé roppanós maradt.

A pirított gomba megfelelően fűszerezve önmagában is remek, de itt remekül harmonizál a spenóttal, és a rákarikázott cukkinivel. Ezt a zöldséget egyáltalán nem főztem vagy sütöttem elő, mert bőségesen elegendő annyi időt töltenie a sütőben, hogy még épp roppanós maradjon, amennyit az összeállított fogás igényel. A paradicsomkarikákkal hasonló a helyzet. A tetejére szórt friss petrezselyemzöld zamatai belesülnek a rakottasba, a fogás tetején azonban kissé megpirul, így ropogóssá teszi az ételt.

Ezt a fogást sportolók, diétázók épp oly bátran fogyaszthatják, mint az egészségükre tudatos figyelmet fordító gourmand-ok, és egyáltalán mindenki, aki szereti a friss, változatos és finom fogásokat.

Az elkészítése egyáltalán nem bonyolult, látványos, friss és nagyon finom egytálétel bármikorra.

Színes zöldségrakottas újkrumplival

Hozzávalók 4 személyre (kb. 25 X 25 cm-es kerámia sütőedényhez):

50 dkg újkrumpli

20 dkg friss spenótlevél

1 db kisebb méretű cukkini (kb. 20 dkg)

25 dkg csiperke gomba

2-3 db kemény húsú paradicsom

2 dl tejszín (én 10%-os főzőtejszínt használtam)

3 db közepes méretű tanyasi tojás

15 dkg félkemény sajt (nálam most edámi)

3 dkg vaj + egy kevés az edény aljára és peremére

2 evőkanál olívaolaj

1 csokor friss petrezselyemzöld finomra aprítva

só, frissen őrölt bors, borsikafű, kakukkfű, rozmaring – ízlés szerint

Elkészítés:

Az újkrumplit megtisztítottam, ½ cm vékonyra karikáztam, majd 2 dkg vaj és 1 evőkanál olívaolaj felmelegítését követően, egy közepes serpenyőbe szórtam. Sóztam, borsoztam, kevés szárított rozmaringgal meghintettem, és előbb fedő alatt pároltam, majd mikor szükséges volt, kevés vizet adtam hozzá, és immár fedő nélkül, nagyjából 10 perc alatt szinte készre sütöttem (nem kell teljesen megpuhulnia). A spenótlevelek vaskosabb szárrészét lecsipkedtem, alaposan megmostam, majd éles késsel nagyjából 1 cm szélesre csíkoztam. Szűrőbe halmoztam, és 3 dl forrásban lévő vízzel leforráztam, alaposan kinyomkodtam, félretettem. A gombát tisztítást követően 1 cm vastag szeletekre vágtam, a maradék vajon és olajon hirtelen megpirítottam, úgy hogy a végén sóztam, borsoztam. A paradicsomok héján kereszt alakban ejtettem bemetszést, majd ½ percre forró vízbe dobtam, meghámoztam, és ½ cm vékony karikákra vágtam. A cukkinit mosást követően szintén ½ cm-esre karikáztam.

A sajtot vékonyra reszeltem. Egy kisebb edényben kézi habverővel elkevertem az egész tojásokat a tejszínnel, sóztam, kakukkfűvel, borsikafűvel, rozmaringgal, borssal ízesítettem, majd a sajt 2/3 részét is belekevertem.

A petrezselyemzöldet finomra aprítottam.

A sütőt 175 fokra előmelegítettem (légkeverés mellett).

A sütőedény alját és peremét vékonyan kivajaztam.

Az aljára terítettem az újkrumplikarikákat, erre kerültek a spenótszeletek, majd a gomba, aztán pedig a cukkini. A cukkinikarikákat kevés borssal és kakukkfűvel meghintettem. Egyenletesen rákanalaztam a tejszínes-sajtos mártást, majd az egészet beborítottam a paradicsomkarikákkal. A félretett sajttal megszórtam, borsoztam, majd megszórtam a petrezselyemzölddel.

Előmelegített sütőben 25-30 perc alatt megsütöttem. Akkor készült el, ha a sajt teljesen ráolvad a paradicsomokra, a mártás pedig megszilárdul.

Melegen, langyosan egyaránt remek, könnyű és igazán egészséges fogás.

Habliliom.

A szezon talán legüdítőbb pitéje készült most a konyhában, méghozzá friss rebarbarával.

Omlós tészta, őrölt dió, friss rebarbara, némi málna (egyelőre a mélyhűtőből), valamint egy könnyed vaníliás réteg alkotja ezt a nem mindennapi pitét.

Mit is tud a rebarbara?

A nálunk termő, piacokon, zöldségeseknél megtalálható rebarbara (tudományos nevén Rheum rhabarbarum, amely szó szerinti annyit tesz: a barbárok gyökere) olyan zöldség, amit valójában gyümölcsként fogyasztunk. A rebarbara nemzetség legismertebb növényfajáról van szó. Maga a nemzetség számos fajtát foglal magában (a legtöbb Kínában fordul elő), és bár már az ókorból fennmaradtak írásos említései, egyes források szerint legalább 4000 éve ismeri és használja az emberiség, Európába jóval később jutott el. Konyhai felhasználása is nagyjából a 18. századtól vált általánossá itt a kontinensen. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nálunk nem tartozik a leggyakrabban fogyasztott növényfélék közé. Talán azért is alakult ez így, mert mindenféle féligazságok terjedtek el a benne található természetes növényi vegyületek egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatban (erről még lesz szó), pedig vétek kihagyni abban a néhány hétben, amíg tart a szezon.

A rebarbarák számos fajtáját alkalmazta és alkalmazza még ma is a népi gyógyászat (legyen az ázsiai vagy európai). A nemzetség a Himalája területéről ered, és minden bizonnyal az egykori selyemúton jutott el Európába. Az biztosra vehető, hogy a ma ismert Rheum rhabarbarum ősét már az antik Hellasz lakói is ismerték. Szélesebb körben a kora középkorban terjedt el Európában az iszlám hódítások egyik velejárójaként.

Az sem meglepő, hogy a rebarbarának is megvan a maga szerepe a mitológiában, méghozzá a zoroasztrizmus vagy más néven mazdaizmus (az iszlám hódítást megelőző idők) perzsa hagyományában.

Az ősi perzsa teremtéstörténetben (ami tele van homályos és a legkevésbé sem szívderítő jelenetek sokaságával) az első emberpár, név szerint Masje (más átírásban: Mašyā) és Masjáne (Mašyāne) – a  beszélő nevek jelentése is annyit tesz: halandó – nem mástól, mint a Gajómarttól, a mitikus „Őstől”, valamint a Földanyától születik, de nem akárhogyan, hanem az égből földre hullott magból kikelt rebarbarából. Masje és Masjáne kilenc hónapon át növekednek a rebarbarában, aztán természetesen, ahogy ez egy rendes teremtésmítosztól elvárható: ők is elkövetik a megfelelő ősbűnt, aminek következtében el is nyerik méltó büntetésüket. A mítoszok világában előfordul, hogy az első emberpár növényi alakból formálódik. A rebarbarából születés mítoszához valószínűleg hozzájárulhatott az a megfigyelés, hogy a növény gyökere gyakran igencsak emlékeztet két összefonódó emberi testre.

A középkorban (ez főként kínai és arab forrásokból tudható) a rebarbara gyökértörzséből készített orvosságokkal gyógyítottak különféle betegségeket (leginkább gyomorbántalmak kezelésére, fájdalomcsillapításra alkalmazták). A rebarbara gyökértörzséből főzött tea jótékony hatásaira ma is sokan esküsznek (vízhajtó és emésztést segítő tulajdonságai miatt kedvelt - sokan karcsúsító csodaszernek is gondolják). Az már más lapra tartozik, hogy a gyökérből készült főzet szerephez jut a szépségápolásban is: pl. szívesen használják természetes hajszőkítésre. 

A Rheum rhabarbarumot (hívják még kerti vagy hullámos levelű rebarbarának is) azonban a konyhában elsősorban nem a gyökeréért, sokkal inkább a zsenge, húsos levélnyeléért (az egyszerűség kedvéért: a száráért) szeretjük. A növénynek ugyanis ez a része fogyasztható – levelei mérgezők (akkor sem érdemes rebarbaraleveleket rágcsálni, ha egyes vélemények szerint a zsenge levelek nem igazán veszélyesek). Mivel a rebarbara helytelen fogyasztása számos balesethez és félreértéshez vezetett már, nem árt tisztázni: a rebarbara húsos levélnyele, megfelelő időben szüretelve egyáltalán nem mérgező, sőt kifejezetten egészséges, kedvezően befolyásolja a szervezet működését. Itt pedig hangsúlyos, hogy minden esetben friss és zsenge szárakat válasszon az ember sütéshez-főzéshez, mert ezek oxálsav-tartalma elég alacsony, vitamin- és ásványianyag-tartalma azonban igen jelentős. Bár vannak kifejezetten zöld színű rebarbarák is (ezek kissé fanyarabbak), a legelterjedtebbek a rózsaszíntől sötétvörösig terjedő színskálán helyezkednek el (ha valakinek van a kertjében, pontosan tudja: csak akkor szabad levágni és elfogyasztani, ha már elszíneződött a szár). A legízletesebbek a piros árnyalataiban pompázó rebarbarák, nem mellesleg ezek a legkevésbé savasak. Ahogy a szár öregszik, nő az oxálsav-, valamint antrakinon-tartalma, ezért a fás, elöregedett rebarbara már nem alkalmas a fogyasztásra. Mivel a rebarbara kifejezetten látványos bokorban nő, dísznövényként sem utolsó.

A zsenge, épp elszíneződött levélnyél (szár) kellemes, friss, savanykás ízeiért a benne található citrom- és almasav felel. Felhasználása során ezt szokták igencsak tekintélyes mennyiségű cukorral ellensúlyozni, és ezzel el is vész az alacsony kalóriatartalma (10 dkg friss rebarbara energiatartalma átlag 13-16 Kcal).

A friss és zsenge levélnyél gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban: C-vitaminból 10 dkg-jában átlagosan 10 mg található, de rendes mennyiségben van benne többek között A-, valamint többféle B-vitamin is, amelyek igen jól hasznosulnak a szervezetben, óvnak a szabadgyökök káros hatásaitól. Az ásványi anyagok közül káliumot (270 mg/10 dkg), kalciumot (50 mg/10 dkg), továbbá kisebb mennyiségben magnéziumot, foszfort és vasat is tartalmaz. Az egészségre gyakorolt hatásai tehát igen kedvezőek: összetételének köszönhetően tisztító hatású, gyorsítja az anyagcserét, fogyasztása segít helyreállítani a kalciumháztartást, erősíti az immunrendszert. Természetesen a rebarbarára is igaz: ésszerű mennyiségben javasolt a fogyasztása. A túlzott rebarbaralakoma nem csupán erőteljesen tisztító hatású, de gyomorgörcsökhöz, gyulladásokhoz is vezethet. Tény persze, hogy ehhez kilószámra kellene habzsolni.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni: csakis  zsenge és egészséges rebarbara levélnyelét szabad és tanácsos is fogyasztani. Nem igazán viseli a tárolást, ezért mihamarabb érdemes felhasználni (hűtőszerkényben maximum 1-2 napot visel el). A megfelelő példányt a piacon vagy zöldségesnél a spárga teszteléséhez hasonló módszerrel is lehet ellenőrizni: ha az ember a körmével kissé megnyomja a szárat, harsogó hangot kell hallani, ha nem így van, ne vigyük haza. Abban is akad hasonlóság a spárgával, hogy bármilyen csábító a rebarbara külső, élénkvörös vagy mély rózsaszín héja, ezt bizony le kell hámozni. Könnyen eltávolítható, többnyire akár kézzel is lehúzható a külső héj, de zöldséghámozót is lehet használni hozzá. Fontos, hogy mindig teljesen hámozzuk meg a rebarbarát.

A külső részek, valamint a végek eltávolítását követően célszerű 1-2 cm vastagon felkarikázni. Akár nyersen is fogyasztható, bár önmagában még a legédesebb példány is meglehetősen savanykás, de többek között mártás, kompót, leves, saláta, desszert, sütemény is készülhet belőle.

A rebarbarát nem is gyakran túlfőzik és túlcukrozzák, így szinte a teljes élvezeti értéke odavész, sokakat ez is visszariaszt. Aki azonban kedveli a jellegzetes zamatait, ezt igyekszik elkerülni. A rebarbarához desszertekben társítható más gyümölcs is. Remekül harmonizál többek között almával, málnával, eperrel, szederrel, áfonyával, cseresznyével, de meggyel is. Mivel a rebarbara sokat veszít színéből sütés-főzés közben (sajnos C-vitaminjaiból is), érdemes élénk színű gyümölccsel párosítani – nem egyszerűen a látvány, de az ízek harmóniája okán is.

Az általam most kikísérletezett pitébe előzetes hőkezelés és gigantikus mennyiségű hozzáadott cukor nélkül került a rebarbara, ezért is olyan üdítő!

Persze, aki édesebben szereti, növelheti a cukor mennyiségét, de ez akár utólag is pótolható a tetejére hintett porcukorral.

A rebarbara kissé savas ízeit nagyszerűen egészíti ki a vanília, valamint a dió melegsége, ezért is került mindkettőből a süteménybe. Ezt a pitét nem fedi omlós tészta, helyette egy könnyed, krémes vaníliás réteg borítja a gyümölcsöket.

Frissítő rebarbarás pite málnával

Hozzávalók (30 X 20 cm-es kisebb tepsihez):

A tésztához:

15 dkg süteményliszt + egy kevés a nyújtáshoz

7 dkg hideg vaj

4 dkg porcukor

1 db kisebb méretű egész tojás

1 teáskanál tejföl

1 késhegynyi (2 g) sütőpor

1 csipet só

A töltelékhez:

50 dkg friss rebarbara

25 dkg málna (friss vagy mélyhűtött)

10 dkg őrölt dió + 5 dkg porcukor

½ mokkáskanál őrölt gyömbér

2 db közepes méretű tojás szétválasztva

15 dkg vaníliával kevert porcukor

½ dl tej

2 dkg olvasztott vaj

1 csomag jó minőségű vaníliás pudingpor (főzéssel készítendő)

3 dkg rétesliszt (vagy süteményliszt)

1 teáskanál vaníliakivonat

A tálaláshoz:

ízlés szerinti mennyiségben vaníliával kevert porcukor

Elkészítés:

A tésztához a lisztet tálba szitáltam, hozzáadtam a cukrot, sót, sütőport, alaposan átkevertem. A tojást a tejföllel egy kis tálban elkevertem, félretettem. A hideg vajat nagy lyukú reszelőn a száraz anyagokhoz reszeltem, majd zsemlemorzsa állagúra morzsoltam az összetevőket. Ezt követően hozzáöntöttem a tejföllel elkevert tojást, és gyors mozdulatokkal tésztává formáztam. Frissen tartó fóliába csomagolva 30 percre betettem a frizsiderbe.

Amíg a tészta pihent, elkészítettem a tölteléket.

A rebarbaraszárakat alaposan megmostam, szárvégeiket levagdostam, külső, vastag héját zöldséghámozóval eltávolítottam, 1 cm vastagon felszeleteltem. Mivel még nincs itt a málnaszezon, a mélyhűtőben tárolt málnával dolgoztam, amit óvatosan összeforgattam az előkészített rebarbarával.

Az őrölt diót a cukorral, valamint a gyömbérrel egy külön edényben elkevertem.

A vaníliás borításhoz a tojásokat szétválasztottam. A fehérjéket kemény habbá vertem, félretettem. A vajat felolvasztottam.

A pudingport a liszttel egy kis tálban szárazon elkevertem.

A tojások sárgáit a cukorral fehéredésig kevertem konyhai robotgép segítségével, majd folyamatos üzemmód mellett hozzáadagoltam előbb a vajat, majd a vaníliakivonatot, aztán a tejet, végül a lisztes pudingport. Mikor ezzel elkészültem, óvatos, de határozott mozdulatokkal beleforgattam a híg palacsintatésztára emlékeztető állagú masszába a tojáshabot.

A sütőt, légkeveréses üzemmód mellett 175 fokra előmelegítettem, a tepsit sütőpapírral béleltem.

A pihentetett tésztát enyhén lisztezett felületen akkora téglalappá nyújtottam, hogy a magasabb peremű tepsi széleire is jutott belőle. A tészta felületét villával alaposan megszurkáltam, hogy sütés közben ne emelkedjen fel túlságosan, és leginkább ne legyen egyenetlen.

Szépen elsimítottam rajta a gyömbéres diót, majd ráhalmoztam a rebarbarát és a málnát. Ezt követően ráöntöttem a vaníliás keveréket (nem baj, ha itt-ott kikandikál néhány gyümölcs!).

Az egészet az előmelegített sütőbe toltam, és 35-38 perc alatt készre sütöttem.

Akkor készült el, ha a tészta szélei aranylóak, a vaníliás töltelék pedig kissé még remeg, de már nem folyik. Porcukorral alaposan meghintettem, rácson hagytam hűlni. Csak hidegen szeletelhető!

Fogyasztás előtt legalább 1 órára érdemes betenni a frizsiderbe, hogy az ízek összeérjenek. Nagyjából 5X5 cm-es kockákra vágtam (a szélek eltávolítását követően 15 csinos kockát kaptam).

Könnyed, igazán üdítő desszert a rebarbara savanykás ízeivel, a málna üdeségével, a vanília és a dió mély aromáival.

Érdemes kivárni a hűtési időt, mert ez a sütemény, hidegen az igazi!

Habliliom

Szeszélyes időjárás ide vagy oda, tavasz van, csalhatatlanul itt a spárgaszezon.

A spárgát egyszerűen nem lehet megunni, és mindenféle formában annyira jó (ráadásul nagyon egészséges is), hogy ebben a néhány hétben, amíg kapható, rendszeresen szerepel az étlapon.

Szeretjük csak úgy magában főzve, grillezve, de persze levesben, salátaként, lepényben, rakottasban, raguként, legyen fehér, zöld vagy lila, mindig jöhet (akárcsak Gombóc Artúrnál a csokoládé).

Az első spárgaszerzeményekkel gyakran előfordul, hogy alig érek velük haza a piacról, máris a fazékban vagy a grillserpenyőben landolnak, és csak úgy magában ropogtatjuk, esetleg egy gyors mártással, buggyantott tojással falatozzuk.

Aztán persze jönnek a levesek. Ez egyben azt is jelenti, hogy folyton újítok. Minden szezonban igyekszem valamiképp izgalmassá tenni a spárga-krémlevest, és lehetőség szerint többféle fűszerezéssel, összeállításban is minél gyakrabban elkészíteni. Nem is egyszer fordul elő, hogy este munkából, jógaóráról hazaérve, semmi másra nem is vágyom, csak egy tál zamatos levesre.

Ebben az évben az első zöldspárga-krémleves itt a konyhában friss újhagymával, finom fűszerekkel, többek között borsikafűvel, gyömbérrel és tökmagolajjal készült.

Hát nem túlzás, hogy valóságos csodaszer egy fárasztó nap zárásaként (no meg ebédre).

A spárgafogások titka a zöldség megfelelő választásában rejlik: mindig friss, zsenge spárgával érdemes dolgozni. Az esetek többségében nem érdemes bedőlni a vastag szárú példányoknak, azok többnyire igencsak fásak, szálkásak.

A megfelelő spárga választásáról, előkészítéséről, jótékony hatásairól részletesebben írtam már korábban többek között itt és itt.

Bárki, bármit mond, nem árt, ha zöldspárgát is kb. a harmadáig meghámozza az ember (a magam részéről legalábbis mindig így járok el), persze csak miután levágta vagy letörte a fás végeit. Ha ez megvan, már nem lehet elrontani!

Zöldspárga-krémleves gyömbérrel és tökmagolajjal

Hozzávalók 4 személyre:

½ kg  friss, zsenge zöldspárga

7½ dl zöldségalaplé vagy tiszta zöldségleves

1 teáskanál cukor

2-3 szál újhagyma

1 méretes sárga héjú burgonya (kb. 15 dkg)

1½ dl tej

1 mokkáskanál őrölt gyömbér (vagy 1 teáskanál frissen reszelt)

1 mokkáskanál szárított borsikafű

1 nagy csokor friss petrezselyem finomra aprítva (vagy egy evőkanál szárított)

1 teáskanál szárított kakukkfű

½ citrom leve

2 teáskanál hidegen sajtolt tökmagolaj

frissen őrölt bors – ízlés szerint

Elkészítés:

A spárgákat alaposan megmostam, fás végeiket levágtam, kb. a harmadukig meghámoztam. Ezt követően nagyjából 1½ cm-es darabokra vagdostam, a spárgafejeket egy külön tálkában félretettem. Ez utóbbiak ugyanis sokkal gyorsabban megfőnek, mint a szár részei.

A petrezselyemzöldet finomra aprítottam, az újhagymákat megtisztítottam, felkarikáztam, a krumplit hámozást követően kb. 1 cm-esre kockáztam.

Kevés alaplében, amihez hozzáadtam a cukrot, feltettem főni a hagymát és a krumplit, majd nagyjából 5 perc elteltével hozzáadtam a felaprított spárgaszárakat, valamint a szárított fűszereket, és felöntöttem a maradék alaplével. Fedő alatt addig főztem, míg a spárga roppanós nem lett. Ekkor felöntöttem a tejjel, majd hozzáadtam a petrezselyemzöldet és a spárgafejeket. Egyet forraltam rajta, majd félrehúztam a tűzhelyről, néhány spárgafejet kivettem a tálaláshoz, és a leveshez kanalaztam a citromlevet, majd meglocsoltam a tökmagolajjal.

Botmixerrel pürésítettem.

Könnyű, tavaszi krémleves, amiben a zöldsprága kissé diós ízeit remekül kiemeli a gyömbér, frissességét hangsúlyozzák a zöldfűszerek, és az egészre a koronát a mennyei tökmagolaj teszi fel. Kár lenne kihagyni!

Habliliom

Ünnepi komoly lakomák után igazán jól jönnek a változatos, izgalmas, mégis kímélő fogások!

Ezek között is akadnak, amelyek akár könnyű főfogásként, előételként, sőt bulikra feltálalható harapnivalóként is garantáltan sikert aratnak. Látványosak, különlegesek és nagyon finomak. Az alapvetően felturbózott besamelből készült, kétféle sajttal is gazdagított rolád pont ilyen.

Szezonálisan szabadon variálható, hogy épp milyen töltelék teszi teljessé. Nálam ezúttal friss spenótra, csiperkére és paprikalekvárra esett a választás. Ez utóbbi házi készítésű, de nem saját gyártmány volt, és hihetetlenül finom (persze késztermék formájában is beszerezhető, de semmiképp sem érdemes Piros Aranyra vagy Erős Pistára cserélni!). A háromféle töltelék textúrája, íz- és színvilága is tökéletesen kiegészíti egymást.

Az egész rolád légiesen könnyed. A friss spenót üdeségét a gomba mély ízei, valamint a paprikalekvár nyarat idéző, gazdag aromái egészítik ki. Úgy jó, ahogy van, és ha marad belőle, másnapra is tökéletes!

Könnyed rolád háromféle töltelékkel

Hozzávalók (1 nagy tekercshez):

4 db közepes méretű tojás szétválasztva

5 dkg vaj

5 dkg rétesliszt

2 ½ dl tej

5 dkg füstölt edámi sajt finomra reszelve

5 dkg edámi sajt finomra reszelve

1 evőkanál szárított petrezselyemzöld

1 mokkáskanál őrölt borsikafű

1 mokkáskanál tengeri só

A spenóttöltelékhez:

20 dkg friss spenótlevél

1 teáskanál olívaolaj

1 teáskanál rétesliszt

kevés só és bors – ízlés szerint

A csiperkés töltelékhez:

20 dkg friss csiperke

1 teáskanál olvaolaj

2 evőkanál tej

1 teáskanál rétesliszt

kevés kakukkfű, só, bors, őrölt rozmaring – ízlés szerint

A paprikás töltelék:

2-3 evőkanál paprikalekvár (készen kapható)

Elkészítés:

Először a töltelékkel érdemes kezdeni.

A spenótos réteghez a spenótleveleket alaposan megmostam, megszárítottam, finomra aprítottam. Egy kis serpenyőben felhevítettem az olajat, rádobtam a spenótleveleket, fűszereztem (ha valaki szereti, kevés fokhagymát is tehet bele), kevés liszttel meghintettem, és 1-2 perc alatt megpároltam. Az egészet botmixerrel nem teljesen homogénre aprítottam, félretettem.

A csiperkés töltelékhez, a gombákat megtisztítottam, nagyobb darabokra vágtam. A serpenyőben kevés olajon pirítani kezdtem, fűszereztem, meghintettem kevés liszttel, majd amikor a gombaszeletek már kissé megpirultak, hozzákanalaztam a tejet. amint kissé besűrűsödött, levettem a tűzhelyről, és botmixerrel pürésítettem, félretettem.

A roládhoz a tojásokat szétválasztottam. A fehérjét kemény habbá vertem, félretettem.

A vajat egy gyorsforralóban felolvasztottam, rászórtam a lisztet, folyamatos keverés mellett világosra pirítottam, majd rögtön felöntöttem a tejjel. Amint sűrűsödni kezdett, hozzáadtam egyesével a tojások sárgáit, majd a kétféle reszelt sajtot, végül a fűszereket, félrehúztam. Kézi habverővel érdemes dolgozni.

Néhány percet hűlni hagytam, majd beleforgattam a tojáshabot.

A sütőt légkeveréses üzemmódban 175 fokra előmelegítettem, egy nagy gáztepsire sütőpapírt helyeztem. Erre simítottam a sajtos masszát. Vékony rétegben egyenletesen elterítettem, majd 12-15 perc alatt világosra sütöttem.

A sütőből kivett roládalap helyenként felpúposodhat, de ez a hőmérséklet csökkenése következtében gyorsan megszűnik. A még forró tepsire egy újabb réteg sütőpapírt terítettem, majd sütőrácsot helyeztem rá, és egyetlen gyors mozdulattal kifordítottam a tepsiből a tésztát. Az így felülre került eredeti sütőpapírt óvatosan lehúztam róla. Először vékonyan megkentem a spenótkrémmel úgy, hogy a tőlem legtávolabbi szélén kb. 2 cm-t üresen hagytam. Erre került egyenletes rétegben a csiperkéből készített krém, végül a paprikalekvár. Az egészet az alul maradt sütőpapír segítségével réteshez hasonlatosan feltekertem, hűlni hagytam.

Igazság szerint nem árt, ha teljesen kihűtve, szeletelés előtt legalább egy órát várakozik a hűtőszekrényben, mert így lehet igazán szépen szeletelni, de ha ez elmarad, akkor sem történik tragédia.

Tálalható önmagában, de kevés paprikalekvárral, frissen őrölt borssal, vagy épp friss salátával is tökéletes!

Könnyű, színes és nagyon ízletes fogás!

Habliliom

Ha hosszú hétvége, ünnep, általában több idő jut a konyhai ténykedésre, és szinte garantált, hogy valami ínycsiklandó újdonságot is készítek.

Az aprósütemények lelkes híveként ilyenkor sem hiányozhat a műfaj valamely kipróbált, illetve újonnan kikísérletezett darabja (vagy akár mindkettő) a desszertes tányérokról.

Igazság szerint régóta izgatott a csokoládé és marcipán szövetségének különösen ízletes töltelékké alakítása, és lényegében ez adta az ötletet a frissen kikísérletezett mandulás linzerhez, ami nem egyszerűen könnyed és omlós tésztalapokból álló, de különlegesen ízletes és látványos, töltött aprósütemény.

Olyan krémmel szerettem volna felszerelni a kis kerek, omlós lapokat, amely a fehér csokoládé és a marcipán minden erényét egyesíti. Így született meg a ganache-hoz hasonlatos krém, ami tökéletes aprósütemények, de akár torták, kevert tészták ünnepivé alakítására is. Önmagában kifejezetten intenzív, de épp ezért pompás töltelék.

Ez a kicsinosított sütemény valódi ízélmény – jól lehűtve érdemes fogyasztani, és másnap talán még ízletesebb, mint a készítés napján.

Fehér csokoládés marcipánkrémmel töltött mandulás linzer

Hozzávalók (kb. 52-54 db 4 cm átmérőjű aprósüteményhez):

A tésztához:

20 dkg süteményliszt + egy kevés a nyújtáshoz

5 dkg őrölt mandula

8 dkg porcukor

1 csipet só

20 dkg hideg vaj

1 db közepes méretű tojássárgája

1 evőkanál barackpálinka

A töltelékhez:

10 dkg jó minőségű fehér csokoládé

15 dkg nyers marcipánmassza

1 ½ dl habtejszín

A tetejére:

10 dkg jó minőségű csokoládé (legalább 60%-os kakaótartalommal)

½ mokkáskanál porított kakaóvaj (delikát üzletekben beszerezhető, de el is hagyható)

Elkészítés:

A töltelékhez a marcipánt nagy lyukú reszelőn lereszeltem. A csokoládét felaprítottam, a tejszínnel együtt vízgőz felett felolvasztottam. Az olvadt csokoládéhoz kevertem az előkészített marcipánmasszát, majd az egészet egy botmixerrel homogén krémmé kevertem. A még lágy csokoládés marcipánkrémet lehűtöttem, és 2 órára betettem a hűtőszekrénybe dermedni.

A tésztához a lisztet, cukrot, sót tálba mértem, alaposan elkevertem, majd nagy lyukú reszelőn hozzáreszeltem a hideg vajat. Gyors mozdulatokkal összemorzsoltam az összetevőket. A tojássárgáját a pálinkával alaposan elkevertem, majd hozzáadtam a morzsa állagú tésztához, és gyors mozdulatokkal összegyúrtam, cipóvá formáztam, és frissen tartó fóliába csomagolva 1 órát pihentettem a frizsiderben.

A sütőt légkeverés mellett 175 fokra előmelegítettem, 2 nagy gáztepsit sütőpapírral borítottam.

A pihentetett tésztát fátyolnyi liszttel meghintett konyhai felületen 2 mm vékony lappá nyújtottam, majd 4 cm átmérőjű, cakkos szélű, kerek kiszúró formával kis körlapokat szúrtam ki belőle. A maradék tésztát ismét összegyúrtam, nyújtottam, újabb körlapokat szúrtam ki belőle, míg el nem fogyott.

A kis lapokat villával kissé megszurkáltam, így sütés közben sem púposodtak fel.

12-14 perc alatt világosra sütöttem. Rácson hűlni hagytam. 1-1 mokkáskanál krémmel 1-1 lapot összetöltöttem. A maradék krémet vékony csillagcsőrrel ellátott habzsákba kanalaztam, és felhasználásig visszatettem a frizsiderbe.

A csokoládét felaprítottam, vízgőz felett felolvasztottam, majd belekevertem a kakaóvajat. A hozzáadott kakaóvajnak köszönhetően dermedést követően is fényes marad a csokoládérács. Az egészet mélyhűtésre alkalmas nejlontasakba kanalaztam, majd a tasak egyik sarka felé irányítottam a csokoládét, a száját megcsavartam, és a sarkán egészen apró vágást ejtettem (kb. 1 mm). Az alkalmi habzsákká formált nejlontasakból csokoládérácsokat rajzoltam a már betöltött sütemények tetejére.

Elővettem a hidegen tartott fehér csokoládés marcipánkrémet, és minden kis linzer közepére kis, nagyjából ½ cm átmérőjű csókokat biggyesztettem.

Konyhai hőmérsékleten dermedni hagytam, majd az egészet betettem a frizsiderbe. Néhány óra elteltével a tészta kissé megpuhult, a krém kissé megszilárdult, a csokoládé tökéletesen roppanóssá vált.

Különlegesen omlós, rendkívül ízletes aprósütemény.

Habliliom

Minimális előkészület, maximális ízhatás – a gyors kókuszos csiga a megmaradt tojásfehérjék felhasználása apropójából kerekedett sütemény, de olyan sikeresnek bizonyult, hogy ezután is ez lesz az etalon.

A rendszerint élesztős, néha sütőporral lazított zsiradék hozzáadásával készült omlós tésztás változatok igen közkedveltek mindenféle csiga esetében, de nálam ezúttal akadt még a frizsiderben egy csomag felhasználásra váró friss leveles tészta, így az képezte a kis kókuszos csigák alapját. A tészta összeállítási fázisa tehát kimaradt. Ez nem egyszerűen időtakarékos megoldásnak bizonyult, de nagyon könnyed finomságokat is eredményezett.

Ez a sütemény alapvetően attól olyan jó, hogy nincs benne semmi fakszni, egyszerű hozzávalókból készül, mégis tökéletes.

Úgy alakult, hogy 4 rendes méretű tojásfehérjém árválkodott egy kis tálban, lényegében innen jött az ötlet, hogy valami finomságban landoljanak, ahelyett, hogy mondjuk fehérjerántottává avanzsáljanak (ami egyébként a maga műfajában szintén nem rossz dolog).

A tölteléket nem bonyolítottam túl, mégis intenzíven kókuszos, remek állagú lett a végeredmény. A cukrozást a legkevésbé sem vittem túlzásba, aki az édesebb ízeket kedveli, a hozzáadott cukor mennyiségét bátran növelheti akár 5 vagy 10 dkg-mal is.

Ez a csiga frissen a legízletesebb, de ha marad belőle másnapra, néhány perc alatt felfrissíthető a sütőben, és olyan, mintha akkor készült volna.

Könnyű, gyors és elronthatatlan (és abbahagyhatatlan)!

 Gyors kókuszos csiga

Hozzávalók (kb. 20 db-hoz):

1 csomag friss leveles tészta (275 gr-os kiszerelés)

1 evőkanál liszt a nyújtáshoz

15 dkg kókuszreszelék

8 dkg porcukor

2 csomag vaníliás cukor

1 csipet só

3+1 tojásfehérje

A tálaláshoz: vaníliával kevert porcukor (akár el is maradhat) 

Elkészítés:

A tésztát kivettem a hűtőből, és rövid ideig pihentettem a konyhapulton. Közben 3 tojásfehérjét közepesen kemény habbá vertem, majd fokozatosan hozzáadtam a kétféle cukrot, és fényesen simára habosítottam. A robotgép folyamatos üzemmódja mellett beledolgoztam a kókuszreszeléket.

Hófehér krém lett a végeredmény.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem, egy nagy gáztepsit sütőpapírral béleltem.

A munkalapot megszórtam egy evőkanál liszttel, a tésztát kissé kinyújtottam (mivel eleve nyújtott tésztát használtam, nem kellett komolyabb nyújtási műveletekbe bocsátkoznom, épp csak egyenletesen 2 mm-esre sodortam). A maradék tojásfehérjét kissé felvertem, a tésztalapot vékonyan megkentem vele, majd ráhalmoztam a tölteléket, amit egyenletesen elosztottam a teljes felületen úgy, hogy a szélesebb, tőlem távolabb eső szélénél kb. 2 cm-t üresen hagytam.

Akárcsak a rétest, szépen felgöngyölítettem. Nagyjából 1 cm vastag szeletekre vágtam.

A kis csigákat egymástól tisztes távolságra, az előkészített tepsibe rakosgattam. A még mindig maradt tojásfehérjével minden csiga tetejét megkentem - így minden csepp tojásfehérje hasznosult, a csigák pedig sütés után szép fényesek és csillogók lettek.

20-22 perc alatt aranylóra sütöttem.

Ha valaki szereti, kevés vaníliával kevert porcukorral meghintheti a tetejét.

Reggelire, uzsonnára, desszertként egyaránt tökéletes, és messze felülmúlja a készen vásárolható típusokat!

Habliliom

Sütni öröm, ínycsiklandó süteménnyel pedig egyszerre örömet szerezni és segíteni: dupla öröm!

Ha kitavaszodik, indul a Segítsüti tavaszi sütiárverése, minden évben nagyszerű célokért.

2017 tavaszán a Bátor Tábor javára ajánljuk fel a süteményliciten befolyt összeget.

A Bátor Táborról, ami súlyos beteg gyerekek arcára is mosolyt tud varázsolni, olyan élményekben részesíti őket, amelyek hosszú időre erőt adnak nekik és családtagjaiknak, nyilván sokan hallottak már. „A gondtalan gyerekkor mindenkinek jár” nem egyszerűen üres jelmondat, hanem a szervezők, önkéntesek, elkötelezett munkatársak mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy minél több beteg gyermek részesüljön is belőle.  

Küldetésük magárét beszél:

"Életeket változtatunk. Súlyosan beteg gyerekeknek és családjaiknak nyújtunk sorsfordító élményeket, erőt, eszközöket az élethez, a gyógyuláshoz. Mindezt ingyen. Hisszük, hogy a felhők fölött mindig süt a nap."

Akik egészségesen születtünk, többé-kevésbé egészségesen éljük az életünket, csak elképzelni, átérezni tudjuk (nyilván nem is tökéletesen), mi mindennel kell megküzdenie a kevésbé szerencséseknek. Aki pedig átélt már súlyos betegségeket, traumákat, pontosan tudja, hogy a gyógyulás, feldolgozás hosszú időbe telik, összetett, sokszintű folyamat – és nem csupán annak számára, aki elszenvedője, de a családnak, közvetlen környezetnek is komoly megpróbáltatást jelent. Mindez figyelem, érzékenység, összetartás, szeretet és segítség nélkül nem megy.

Nem is volt kérdés, hogy ha bármiképp segíthetek abban, hogy igazán nehéz helyzetben lévő gyerekek és családjuk életébe beköltözzön az öröm, jobbra forduljon a sorsuk, boldogan teszem.

2017. március 20-án reggel 9 órától március 23-án 16 óráig a Segítsüti oldalán olyan általam készített süteményre lehet licitálni, amit sokan ismernek, szeretnek. Igazán nagyszerűt sok odafigyeléssel, türelemmel lehet a desszertes tányérokra varázsolni. Olyan klasszikust gondoltam újra, ami ugyan a közkeletű receptúrák szerint is ízletes, én azonban némi csavarral könnyedebbé, különlegesebbé igyekeztem tenni.

A Rákóczi-túrós valódi tavaszi finomság (szinte megcsillannak rajta a napsugarak), a szó minden értelmében nyerteseknek való sütemény. Nem csupán azért mert megalkotója, Rákóczi János mesterszakács az 1958-as brüsszeli világkiállításon mutatta be nagy sikerrel kreációját, de azért is, mert igazán jót valódi jutalom kóstolni. Már az is maga a boldogság, ha beleharap az ember: könnyű habréteg a tetején, amit pikáns, házi sárgabaracklekvár (a készen kapható cukros lekvárral sosem lesz az igazi), majd krémes túrótöltelék követ, az egészet pedig a könnyű omlós tészta tartja egységben. 

A tészta is könnyedebb a szokásosnál, a töltelék különlegességét pedig részben a vaníliával fűszerezett selymes túrókrém és mascarpone adja, részben pedig a saját készítésű, mindenféle adalékanyagtól mentes, kellemesen pikáns baracklekvár. A tetejét pillekönnyű habrácsok koronázzák.

A sütés napján, alaposan kihűtve is tökéletes, de hűtőszekrényben jó néhány napig őrzi frissességét. Mivel csomagban nem szállítható, a nyertes licitáló számára Budapesten személyesen adnám át.

Nem titok a receptúra sem, amihez különleges adalékként extra porciónyi törődés és szeretet is tartozik.

Újragondolt Rákóczi-túrós kocka

Hozzávalók (Kb. 30 db 4X4 cm-es kockához):

A tésztához:

24 dkg extrafinom süteményliszt

12 dkg hideg vaj (semmiképp sem margarin!)

10 dkg porcukor

7 gr sütőpor (praktikusan ½ csomag)

1 csomag vaníliás cukor

1 csipet só

1 db közepes méretű tanyasi tojás sárgája

2 evőkanál krémes tejföl

A töltelékhez:

1 evőkanál friss zsemlemorzsa

25 dkg krémes tehéntúró

25 dkg mascarpone

10 dkg porcukor

1 teáskanál vaníliakivonat

3 db közepes méretű tanyasi tojás sárgája

1 db közepes méretű tanyasi tojás fehérje

1 evőkanál kukoricakeményítő

2 ½ dl saját készítésű, pikáns sárgabaracklekvár

A tetejére:

3 db közepes méretű tanyasi tojás fehérje

7 dkg porcukor

Elkészítés:

A lisztet tálba szitáltam, hozzáadtam a porcukrot, vaníliás cukrot, sót, sütőport, és alaposan elkevertem. Kis lyukú reszelőn hozzáreszeltem a hideg vajat. Gyors mozdulatokkal elmorzsoltam. Egy kis tálban elkevertem a tojássárgáját a tejföllel, majd hozzáadtam a többi összetevőhöz, és tésztává dolgoztam. Frissen tartó fóliába csomagolva 1 órát pihentettem a frizsiderben.

A sütőt 175 fokra előmelegítettem, egy nagyobb tepsit sütőpapírral béleltem. A tésztát a tepsi méretével megegyező vékony lappá nyújtottam, villával alaposan megszurkáltam, és 15 percet sütöttem.

Közben elkészítettem a tölteléket. Ehhez a tojások sárgáit, valamint az 1 fehérjét keverőtálba tettem, a cukorral és a vaníliakivonattal fehéredésig kevertem, majd a robotgép folyamatos üzemmódja mellett hozzákevertem előbb a krémes túrót, majd a mascarponét, végül a keményítőt. Könnyű, vaníliától illatozó krémet kaptam.

Az elősütött, kissé megemelkedett tésztát kivettem a sütőből, meghintettem fátyolnyi friss zsemlemorzsával, majd ráhalmoztam a vaníliás mascarponés túrókrémet. Visszatettem a sütőbe, és további 25-30 percet sütöttem légkeverés mellett.

A sütés ideje alatt közepesen kemény habbá vertem a 3 tojásfehérjét, majd folyamatos keverés mellett, fokozatosan hozzáadtam a kimért 7 dkg porcukrot. Kemény, fényes hab lett az eredmény, amit csillagcsőrrel felszerelt habzsákba töltöttem.

Mikor a túrókrémes réteg aranylóra sült, de még őrizte krémes állagát (vigyázni kell, hogy ne süsse túl az ember, mert könnyen kiszáradhat!), a sütő hőmérsékletét 150 fokra mérsékeltem, a süteményt kivettem a sütőből, és bőségesen halmoztam a tetejére a friss gyümölcs zamatait őrző sárgabaracklekvárból. Egyenletesen elosztottam a sütemény teljes felületén.

Ezt követően a habzsákból rácsokat biggyesztettem a tetejére.

További 10-15 percre visszatettem az immár alacsony hőfokra mérsékelt sütőbe. A habot inkább szárítani, mint sütni érdemes, hogy ne sokat veszítsen fehérségéből, ugyanakkor kissé roppanósra süljön.

A kész süteményt teljesen kihűtöttem, és csak hidegen szeleteltem.

Jóllehet nem a leggyorsabban és talán nem is a legegyszerűbben készülő sütemény, de fejedelmi csemege.

Aki licitál rá, nem bánja meg! Egyszerre támogat vele megkérdőjelezhetetlenül nemes célt: beteg gyerekeket segít hozzá valódi életörömökhöz, ráadásul egy egész tepsi finomság birtokosává is válik.

Habliliom

Reggelire, uzsonnára, vacsorára, pirítósra, friss kenyérre, de akár előételként is tálalható, egészséges szendvicskrém készült most a konyhában - vaj nélkül, tavaszra hangolva, könnyedén.

Alig több mint negyedóra alatt összedobható, friss tavaszi ízek és a Kelet-Mediterráneum zamatai teszik teljessé ezt a könnyed fogást, és akár magában is lehet kanalazgatni. A számos, készen kapható (nem is ritkán aranyáron kínált), szuper egészséges jelzővel ellátott termékhez képest garantáltan vitaminos, friss, adalékanyagoktól mentes, ráadásul az ára is töredéke a divatos, készen kapható szendvicskrémekének. 

Belátom, messze még a hazai cukkini szezonja, de már igazán baráti áron lehet hozzájutni piacokon, nagyobb közértekben ehhez a remek és sokoldalú zöldségféléhez (nem úgy, mint kb. 2 héttel korábban).

A sok friss, aprított petrezselyemnek köszönhetően olyan, mintha maga a tavasz kacsintana vissza ebből a finomságból, és mindegy is ebből a szempontból, hogy épp esik kint az eső vagy süt a nap. A citromlé, a római kömény, a fokhagyma, a cayenne-i bors egysége pedig szinte a Földközi-tenger keleti partjaira repíti az embert, mikor megkóstolja.

Nagy előnye, hogy hűtőszekrényben napokig tárolható, nincs benne sem vaj, sem margarin, így a tejérzékenyek is bátran fogyaszthatják.

Cukkinikrém vagy mártogató Kelet-mediterrán ízekre hangolva

Hozzávalók (kb. egy ½ l-es üvegnyi mennyiséghez):

2 db közepes méretű cukkni (kb. 40 dkg)

1 dundu gerezd fokhagyma

2 evőkanál tahina (szezámkrém, keleti fűszerüzletekben beszerezhető)

1 evőkanál jó minőségű extraszűz olívaolaj

1 citrom leve

2 nagy csokor friss petrezselyem finomra aprítva + egy kevés a tálaláshoz

½ mokkáskanál cayenne-i bors őrölve

2 teáskanál őrölt római kömény

tengeri só – ízlés szerint

Elkészítés:

A cukkinit finomra reszeltem.

Egy nagyobb serpenyőben felmelegítettem az olajat, majd hozzáadtam a fokhagymanyomón átpréselt fokhagymát, kissé megfuttattam, majd rádobtam a reszelt cukkinit. Néhány percet hagytam csupán a tűzhelyen, mindössze annyi ideig, míg a cukkini kissé összeesett, levét kiengedte (kb. 3-4 perc). Fűszereztem, megszórtam az aprított petrezselyemmel, félrehúztam a tűzhelyről, és egy nagyobb keverőtálba halmoztam. Hozzáadtam a tahinát, a citromlevet, és alaposan elkevertem. Ha szükséges, ilyenkor még bátran lehet igazítani a fűszerezésen.

Amikor szoba hőmérsékletűre hűlt, csavaros tetejű üvegbe halmoztam, tálalásig hűtőszekrényben tároltam.

Friss kenyérre halmozva épp olyan finom, mint pirítósra kanalazva, de akár paradicsommal, olívával, előételként is kínálható, friss zöldségek (pl. szárzeller, sárgarépa, paprika, uborka) mellé mártogatóként tálalható.

Vitaminos, egészséges, és nagyon finom. Aki a hummusz barátja, a cukkinikrém ezen változatát is szeretni fogja, ráadásul összetevőiből adódóan könnyedebb is.

A tálaláshoz egy kevés extra petrezselyemzöld csak fokozza a tavaszi hangulatot:

Habliliom

A jó almás pite igazi otthonos desszert, rengeteg finom almát rejt két könnyű omlós tésztalap között.

Szinte végtelen módon variálható, és kinek-kinek megvan a maga féltve őrzött, örökölt vagy épp saját fejlesztésű receptúrája. Olyan klasszikus desszert ez, amit (szinte) mindenki szeret, no és persze (szinte) mindenki másként készít. Már csak ezért is remek dolog játszani vele, esetleg finomítani rajta, új recepteket kipróbálni.

Igazság szerint szívesen változtatok időről időre a hagyományos fogásokon, új ízekkel, harmonikusabb állaggal fejlesztve azokat. Nincs ez másként a jó öreg almás pite esetében sem.

Almás pitét sütni (és persze enni is) jó dolog. Tél végén pedig aligha akad az almánál autentikusabb, pitébe kívánkozó gyümölcs.

A legrégebbi írásos receptúrák egészen a kora középkorig nyúlnak vissza, és a századok során régiónként, országonként, földrészenként kialakultak különféle standardok a pite műfajára. Van, ahol kerek formában sütik, van, ahol rácsozzák, másutt morzsatésztát szórnak a tetejére, az almát is hol reszelik, hol szeletelik, hol darabolják, párolják, de még a tészta összetevőiben és arányaiban is számtalan lehetőség kínálkozik. Akadnak könyvek, ahol külön számon tartják a németalföldi, a brit, a francia, a svéd, az amerikai típusú almás pitéket, de természetesen még számos más szempont és nemzet alapján lehetne tagolni ennek a világszerte népszerű finomságnak a változatait. Almás pitéhez tartozó receptekkel egész vaskos kötetet lehetne teleírni, és igencsak hosszú időbe telne végigkóstolni minden elképzelhető fajtát.

Nálam most egy igazán omlós, nagyon könnyed tésztavariációval készült a pite, benne gazdag, karamellás almakockákkal, vékony diós-fahéjas réteggel az alsó tésztalapon. Gazdag ízek, remek állag lett a végeredmény.

Omlós almás pite karamellizált almával

Hozzávalók (kb. 30 X 25 cm-es tepsihez):

A tésztához:

25 dkg süteményliszt + egy kevés a nyújtáshoz

15 dkg hideg vaj

8 dkg porcukor

¼ csomag sütőpor (4 g)

1 csipet só

1 db közepes méretű tojás

1 csapott evőkanál tejföl 

A töltelékhez:

1 kg alma (pl. Jonagold)

½ citrom leve

10 dkg kristálycukor

2 dkg vaj

2 csapott tesákanál kukoricakeményítő

1 evőkanál hideg víz

5 dkg finomra őrölt dió

1 evőkanál porcukor

1 mokkáskanál őrölt fahéj

2 csapott evőkanál zsemlemorzsa

A tetejére:

1-2 teáskanál tej

A tálaláshoz:

vaníliával kevert porcukor

Elkészítés:

A tésztához a lisztet tálba szitáltam, hozzáadtam a sütőport, sót, porcukrot, alaposan átkevertem. A jéghideg vajat hozzáreszeltem nagy lyukú reszelőn. Összemorzsoltam. A tojást a tejföllel egy kisebb tálban kézi habverővel eldolgoztam. A morzsás állagú tésztához adtam, és gyors mozdulatokkal tésztává dolgoztam.

Folpack fóliába csomagolva 1 órát pihentettem a fridzsiderben.

Közben elkészítettem a tölteléket.

Az almákat megmostam, meghámoztam, magházukat eltávolítottam, és nagyjából 1 ½ cm-es kockákra daraboltam, a citromlével meglocsoltam, hogy megelőzzem az oxidációs folyamatok beindulását.. Egy 24 cm átmérőjű, tapadásmentes serpenyőbe szórtam a 10 dkg kristálycukrot, közepes tűzön világos karamellé olvasztottam, majd hozzáadtam a vajat (megvártam, amíg feloldódik, eltűnik a hab a tetejéről), és ebbe forgattam bele az előkészített, citrommal locsolt almákat. Közepes tűz mellett pároltam, de csak addig, amíg az alma levet eresztett, de még kissé roppanósak maradtak a kockák. Ekkor hozzáadtam az evőkanálnyi vízben elkevert keményítőt, és 1-2 perc alatt besűrítettem.

Hűlni hagytam.

A pihentetett tésztát 2/3 – 1/3 arányban kettévágtam.

A sütőt 175 fokra elmelegítettem.

A nagyobb tésztalapot enyhén lisztezett felületen igen vékony (kb. 2 mm vastag) téglalappá nyújtottam, nyújtófa segítségével belehelyeztem az előzetesen sütőpapírral borított, magas peremű tepsibe úgy, hogy a széleire is jutott a tésztából. villával alaposan megszurkáltam. A diót, porcukrot, zsemlemorzsát, fahéjat kis tálban elkevertem, rászórtam a tepsiben lévő tésztára, majd egyenletesen elosztottam rajta a már hideg karamellizált almatölteléket. A maradék tésztalapot szintén kinyújtottam, a pitét befedtem vele, a túllógó tésztarészeket éles késsel levágtam. Az így kimaradt tésztát összegyúrtam, vékonyra nyújtottam, és apró kiszúróformával kis pillangókat szúrtam ki belőle (ezúttal leginkább a tavaszvárás jegyében esett a választás a pillangóra, de bármi mással is helyettesíthetők, sőt, ha nem marad ki tészta, el is hagyható a művelet).

A pite tetejét is alaposan megszurkáltam villával, hogy a gőzök távozni tudjanak, majd  kenőtoll segítségével tejjel megkentem. Erre biggyesztettem a kis pillangókat, amiket aztán szintén megkentem tejjel.

Az előmelegített sütőben 32-36 perc alatt aranylóra sütöttem (a sütési időt befolyásolja,, hogy kinek, miként működik a sütője). Még melegen meghintettem vaníliával kevert porcukorral, és nagy türelemmel kivártam, míg langyosra hűlt, ekkor szeleteltem.

Uzsonnára, kávé vagy tea mellé is pompás, másnapra is finom, omlós marad a pite.

Habliliom

Februárban már gyakran van szükség kreativitásra és fantáziára, hogy megfizethető, friss zöldségből varázsoljon az ember valami finomat az asztalra. Azért előfordul, hogy ez is könnyebb, mint hirtelen gondolná az ember.

A kelbimbó a téli időszak egyik nagy klasszikusa a zöldségpiacon. Igazán finom, főként tél vége felé, mikorra a nagy hidegek után koncentráltabb lesz a cukortartalma, és kevésbé markáns a "káposzta íze". Tény, hogy népes a zöldség elutasítóinak tábora is. Részben talán azért, mert sokan tartanak az elkészítésétől, részben pedig mert nem is kevesen csupán szétfőtt, mérsékelten ízes formában találkoztak vele.

Sosem késő változtatni a régi vagy rossz ízemlékeken!

A bimbós kelt vagy más néven kelbimbót alapvetően könnyű jól elkészíteni (és sokféle formában lehet is), de kétségtelen: minden olyan levélrésztől meg kell szabadulni, ami hibás (így sosem lesz kellemetlen vagy kesernyés az íze), és mindig csak olyan példányokat szabad megvásárolni, amik tömöttek, kemények.

Ha ezt a két alapszabályt betartja az embert, már nagyot nem tévedhet, legfeljebb a főzésre, párolásra, sütésre kell odafigyelni.

A kelbimbó nem számít túl régi zöldségfélének a terített asztalokon. Jóllehet már 1587-ből fennmaradt írásos említése az egykori Dél-Németalföld Spanyol-Németalföldnek nevezett részéről, de csak a 19. század folyamán terjedt el előbb Európa-, majd világszerte. Eredetének helyére utal az angol Brussels sprout vagy a francia  chou de Bruxelles elnevezés is, és magyarul is fel-felbukkan (nem csupán régi receptleírásokban) brüsszeli káposztaként.

A kelbimbó az egészségtudatos életmódot folytatók és a diétázók nagy barátja, hisz alacsony kalóriatartalmához (36 Kcal/100 g) igen tekintélyes vitamin- és ásványianyag-készlet társul. Kifejezetten magas C-vitamintartalmát (85 mg/100 g) hőkezelés (legyen az mélyhűtés vagy főzés/sütés) hatására is jórészt megőrzi. Található még benne A-, többféle B-, valamint E- és K-vitamin is. A megfelelő gazdálkodásból származó zöldségben számottevő mennyiségben van kálium, de rendes mennyiségben tartalmaz kalciumot és magnéziumot, foszfort, cinket, vasat. A kelbimbó 85%-a víz, és magas a rosttartalma is, mint minden káposztafélének.

Az is igaz, hogy a zöldségfélék döntő hányadához hasonlóan, a kelbimbó is ízletesebb sütve, mint főzve, ezért, ha csak lehet, érdemes sütni!

Ezúttal kicsit felturbózva a természetes C-vitamin-bevitelt, olyan páccal vontam be, amibe friss citromlé is került – a friss fűszernövények saját kertben termett kontingensére még jórészt várni kell, így a szárított készletből dolgoztam.

Hogy az ízek és struktúrák is tökéletes harmóniában legyenek, pirított dióbéllel és gránátalmával tálaltam – ami igazán egészséges, lehet egyszerre nagyon is ínycsiklandó és látványos is!

Ez a fogás fogyasztható magában, lehet előétel, de akár köret is. Gyorsan elkészül, és ha nem lenne annyira lejáratott jelző, bátran hozzá lehetne tenni: szuper egészséges is (itt most valóban nem túlzás).

½ kg kelbimbóból dolgoztam, amiből persze volt némi veszteség tisztítást követően, így a kész fogás  4 főre lett elegendő előételként, de nagyobb étvággyal rendelkező versenyzők bátran duplázhatják a mennyiségeket!

Sült kelbimbó pirított dióval és gránátalmával

Hozzávalók (4 személyre előételként):

50 dkg friss kelbimbó

½ dl olívaolaj

1 mokkáskanál tengeri só

1 teáskanál szárított, porrá őrölt rozmaring

1 karcsú gerezd fokhagyma összezúzva

1 csokor friss petrezselyemzöld finomra aprítva (vagy 1 púpozott teáskanál szárított)

1 mokkáskanál őrölt kakukkfű

fehérbors – ízlés szerint

½ citrom frissen préselt leve 

A tálaláshoz:

10 dkg dióbél

1 kisebb vagy egy nagyobb gránátalma felének magjai

Elkészítés:

A kelbimbó szárrészét, valamint külső leveleit eltávolítottam, alaposan megmostam, lecsepegtettem, félbevágtam. A gyors páchoz az olívaolajat az összes fűszerrel, zúzott fokhagymával, citromlével alaposan elkevertem. Egy nejlonzacskóba öntöttem a páclevet, és hozzáadtam a felezett kelbimbókat. A zacskó száját szorosan összefogva alaposan átforgattam.

Így minden zöldséget bevont az olajos-citromos-fűszeres lé, ráadásul mosogatni sem kell. A zacskó segítségével könnyedén megoldható, hogy az előzetesen sütőpapírral borított tepsin úgy helyezkedjenek el kelbimbók, hogy a vágott felük érintkezzen a tepsivel.

A sütőt légkeverés mellett 200 fokra előmelegítettem.

Mivel most kifejezetten kisméretű kelbimbókkal dolgoztam, gyorsan, nagyjából 10 perc alatt megsültek úgy, hogy kívülről enyhén karamellizálódtak, de nem estek össze, és enyhén roppanósak maradtak. Ha nagyobbak a zöldségek, akár negyedelni is lehet, vagy a sütési időt célszerű néhány perccel megnövelni, de arra mindenképp érdemes figyelni, hogy ne égjenek oda!

Amíg a sütő végezte a dolgát, a diót olaj nélkül, tapadásmentes serpenyőben néhány perc alatt megpirítottam, majd gorombára vágtam, a gránátalmából pedig kipattintottam a gyönyörű, rubinvörös magokat. A gránátalma szervezetre jótékony hatásai persze egy külön fejezetet is megérdemelnének túl azon, hogy nagyon zamatos és frissítő gyümölcs, amihez mostanában nem is nehéz hozzájutni.

A kellemesen fűszeres, sült kelbimbókat még melegen dióval és gránátalmával meghintve tálaltam.

Egyszerre roppanós és omlós, elképesztően gazdag ízvilágú fogás – ráadásul tele van jótékony vitaminokkal és elképesztően egészséges is.

Habliliom