Az év végi hajtás közepette vagy akár már az ünnepekre hangolódva, nem árt némi édes, kényeztető meglepetés.  No, ez a sütemény pont olyan, mintha apró boldogságszérumok rejlenének minden egyes falatjában. Ellenállhatatlan, csupa hab, csupa meglepetés!

Vékony, chiffon piskóta alapon egy réteg pirított, őrölt mogyoróval megbolondított csokoládé mousse, a tetején pedig fehér csokoládé ganache-sal dúsított tejszínhab. Igazi ünnepi desszert – de hétköznapokon sem megvetendő, sőt!

A chiffon piskóta lényegében kevés növényi olaj és folyadék hozzáadásával bársonyosra sütött, pillekönnyű kevert tészta, ami kitűnő tortaalap is lehet. Ezúttal méretes tepsiben sütöttem meg, és a süteményből kimaradt részekből süteménykiszúróval extra formákat is kínáltam a nagyjából 5 x 5 cm-es habos kockák mellé.

Az elkészítés nem bonyolult, viszont mindenképp türelmet igényel, ami ez esetben annyit jelent, meg kell várni, míg a rétegek megszilárdulnak. Egészen biztos, hogy egyenletesebbek lettek volna a szeletek, ha még 1-2 órát eltölt a frizsiderben…

Kóstoló csatolását a technika ugyan nem teszi lehetővé, de a sütemény légiesen könnyed struktúrája talán a képek alapján is érzékelhető. A kalóriákat ilyenkor számolni sem érdemes – ebbe a habra habba csak belefeledkezni lehet.

Mogyorós csokoládé-mousse kockák fehércsokoládés tejszínhabbal

Hozzávalók (kb. 26 x 26 cm-es levehető oldalú, szögletes formához)

A vaníliás chiffon piskótához:

3 db nagyméretű tojás szétválasztva

9 dkg átszitált porcukor

9 dkg süteményliszt

1 evőkanál kukoricakeményítő

1 teáskanál sütőpor

1 csipet só

½ dl olaj (olívaolajat használtam hozzá)

½ dl tej

1 teáskanál vaníliakivonat

A mogyorós csokoládé mousse-hoz:

3 db nagyméretű tojássárgája (a kimaradó fehérjéből készülhet akár habcsók is)

1 dl tej

15 dkg finomra aprított jó minőségű csokoládé (legalább 60% kakaótartalommal)

½ csomag azonnal oldódó porzselatin ( „expressz zselatin” – 10 g)

2-3 dkg őrölt, pörkölt török mogyoró

2 dl hideg habtejszín

A fehércsokoládés tejszínhabhoz:

10 dkg jó minőségű fehércsokoládé

2 ½ dl habtejszín

½ csomag azonnal oldódó porzselatin ( „expressz zselatin” – 10 g)

Elkészítés:

A piskótához a lisztet átszitáltam, a keményítővel és a csipet sóval kis keverőtálban összeforgattam, félretettem.  A szoba hőmérsékletű tojásokat szétválasztottam. A 3 tojásfehérjét a kimért porcukor harmadával habbá vertem, félretettem. A 3 tojássárgáját a maradék cukorral fehéredésig kevertem (nagyjából 6-7 perc), majd alacsonyabb fokozatra állítottam a kézi mixert, és vékony sugárban hozzáadagoltam a kimért olajat, majd a tejet, belekanalaztam a vanliakivonatot, végül kanalanként hozzáadtam a lisztes keveréket. Mikor szépen eldolgoztam, a kézi mixerről kézi keverésre váltottam, és egy méretes spatulával beleforgattam a fehérjehabot.

Egy nagy gáztepsit sütőpapírral borítottam, a tésztát szép egyenletesen elterítettem. Úgy 6-8 cm magasról néhányszor ráejtettem a konyhapultra, hogy a nagyobb buborékok elillanjanak, a tészta pedig egyenletesen süljön majd. Hideg sütőbe helyeztem, és 170 fokra állítottam a hőmérsékletet. Nagyjából 10-12 perc alatt szép világosra sütöttem. Mivel a sütők teljesítménye eltérő, tűpróbával érdemes ellenőrizni 10 perc elteltével! Rácsra borítottam, lehúztam a sütőpapírt, és hűlni hagytam. Egy 26 x 26 cm-es négyzet alakú, levehető oldalú sütőformát szépen kibéleltem sütőpapírral úgy, hogy a peremére is jutott. A kihűlt tésztalapból akkora négyzetet vágtam, amekkora a sütőforma alapja, és szépen belehelyeztem. A kimaradt tésztarészekből pedig kis formákat szúrtam ki – ez el is hagyható, és bátran elnassolható a pillekönnyű piskóta, míg elkészül a sütemény.

Míg a tészta készült, hozzáfogtam a mogyorós mousse-hoz. A tejet a tojások sárgájával nyeles lábosba zuttyantottam, és közepesen erős lángon egy kézi habverővel állandó keverés mellett „csípősre” melegítettem. Nem szabad forrnia, mert kicsapódik a tojás, de jó melegnek kell lennie, ha az ember megérinti, erősen „csípnie” kell (cukorhőmérő használatával: 80°C-ra célszerű melegíteni). Félrehúztam a tűzhelyről, és folyamatos keverés mellett hozzáadtam a porzselatint, valamint a finomra aprított csokoládét és a mogyorót. A maradék hőhatás elegendő a csokoládé tökéletesre olvadásához. Hűlni hagytam. Majd mikor szoba hőmérsékletű lett, betettem 15 percre a hűtőbe. Amint letelt a hűtési idő, a hideg habtejszínt közepesen kemény habbá vertem, és beleforgattam a mogyorós csokoládés krémbe.

Az egészet egyenletesen elterítettem a sütőformában, és 1 órára beküldtem a fridzsiderbe.

Közben elkészítettem a fehércsokoládé ganache-ssal gazdagított tejszínhabot. Ehhez a csokoládét ½ dl habtejszínnel vízfürdő felett felolvasztottam, hűlni hagytam. Szoba hőmérsékleten szépen szilárdulni kezdett, ekkor belekevertem a porzselatint. A maradék 2 dl habtejszínt lágy habbá vertem, majd óvatosan hozzáadtam a csokoládé ganache-t, és alacsony fokozatra állítva a habverőt, összedolgoztam. Óvatosnak kell lenni, mert ha túlveri az ember, könnyen kicsapódhat!

Akkor készült el, ha légiesen könnyed, egyenletesen sima, a hagyományos tejszínhabnál egy leheletnyivel sűrűbb állagot ölt.

Ezt a habot szépen elterítettem a mogyorós csokoládés mousse tetején, és újabb 2 órára visszaküldtem a hűtőszekrénybe. Ha van elég türelmünk, érdemes egész éjszakára dermedni hagyni, mert akkor garantáltan szépen szeletelhető. Ha nincs, legalább 2 órát akkor is muszáj várni a kockázással. A sütőforma oldala, valamint a sütőpapír eltávolítása után szeletelhető. Nálam most kockák lettek, de téglalapok formájában is tökéletes.

Mivel maradt még kb. 3 dkg csokoládém, vízfürdő felett felolvasztottam, és részben a kiszúrt piskótadarabokra csorgattam, részben csokoládédíszeket készítettem belőle. Ez a művelet akár el is hagyható.

Télies-légies, édes kényeztetés. Ki kell próbálni!

Habliliom

Jó levest készíteni egyszerű, pompásat meg egyenesen boldogság! Nem is kell hozzá feltétlenül sok összetevő, és ha az ember valami igazán melengetőre vágyik, gyakran elég körülnézni a hűtőszekrény zöldséges rekeszében. Néhány szezonális zöldségféle, fűszerek, némi figyelem, kis türelem, aztán lehet is kortyolgatni a gyönyörű, vitaminos, napsárga krémlevest!

Pompás levest bárki tud készíteni, mindössze néhány alapszabályt érdemes betartani. Olyan összetevőket célszerű válogatni hozzá, amelyek kifejezetten jól érzik magukat egymás társaságában, vagyis ha a leveses fazékban összetalálkoznak, a legjobb tulajdonságaik érvényesülnek. A kevesebb olykor több: nem feltétlenül attól lesz remek egy leves, hogy sok összetevőt tartalmaz, hanem ha gondosan válogatja meg az ember, mit is tesz bele. Egy jó leveset is össze lehet dobni szűk fél óra alatt, de egy pompás változathoz sem kell feltétlenül lényegyesen több időt rászánni, azonban mindenképp érdemes végig figyelmesnek lenni. Nem mindegy, mit és mekkorára aprít az ember, mit, mennyi ideig dinsztel vagy pirít, illetve forral vagy gyöngyöztet, mennyire sikerül kiegyensúlyozni az ízeket. A fűszerezés egyéni ízlés kérdése, de hideg napokon jólesnek a testet-lelket melengető fűszerek. No és persze mindennek az alapja, hogy jó minőségűek legyenek az alapanyagok.

Mivel hetek óta egyáltalán nem sikerült kijutnom a piacra, az élelmiszeráruházak szezonális zöldségféléiből főztem. Napok óta kacérkodtam a hűtőben lapuló, erősen felhasználásra váró 2 szem édesburgonyával, míg végül pár szál zamatos sárgarépával társítottam ebben a levesben, ami egyszerre krémes és kényeztető, pikáns és különleges, tökéletes benne az édes-sós-savanyú-pikáns egyensúlya. Ráadásul semmi olyasmi nem került bele, amit ne lehetne bárhol beszerezni.

Valódi vitaminbomba (többek között remek A- és E-vitaminforrás) szinte fillérekből, természetes rostokban, ásványi anyagokban egyaránt gazdag.

Már a látványa derűre hangolja az embert, az ízekről, zamatokról nem is szólva - ki kell próbálni!

Édesburgonya-sárgarépa krémleves melengető fűszerekkel

Hozzávalók 4 személyre:

2 db közepes méretű édesburgonya (kb. 30 dkg)

2-3 szál sárgarépa (kb. 30 dkg)

1 kisebb fej sonka- vagy salottahagyma

1 karcsú gerezd fokhagyma

180 ml főzőtejszín (10 %-os zsírtartalommal)

1 l zöldségalaplé (vagy jó minőségű zöldségerőleves, esetleg víz)

1 ujjpercnyi friss gyömbér finomra reszelve (vagy 1 szűk teáskanál szárított őrlemény)

1 teáskanál sűrített paradicsompaszta

½ szerecsendió frissen reszelve

1 evőkanál olívaolaj

1-2 dkg vaj

ízlés szerint:

frissen őrölt feketebors

tengeri só

Elkészítés:

A zöldségeket alaposan megmostam, megtisztítottam. a hagymát egészen apróra kockáztam, a fokhagymát péppé zúztam. A meghámozott édesburgonyát és sárgarépát nagyjából 1 cm-esre kockáztam.

Egy vastag aljú fazekat közepesen erős lángon feltettem a tűzhelyre, belekanalaztam az olajat, mikor felhevült, rádobtam a hagymakockákat. Néhány perc alatt üvegesre dinszteltem, majd hozzáadtam a fokhagymát és a gyömbért, amint újra sisteregni kezdett, rádobtam a zöldségkockákat, 1-2 percet pirítottam, aztán belekanalaztam a paradicsompasztát, felöntöttem az alaplével. Lefedve felforraltam, majd mérsékeltem a lángot és gyöngyöztetve főztem, míg minden megpuhult. Ekkor hozzáadtam a tejszínt, amint újra forrni kezdett, félrehúztam a tűzhelyről, belecsúsztattam a vajat, alaposan megborsoztam, kevés sóval megszórtam, végül belereszeltem a szerecsendiót. Botmixerrel pürésítettem. Ilyenkor mindenképp célszerű megkóstolni, és igazítani a fűszerezésen, ha szükséges.

A teáskanálnyi paradicsompüré annyi savasságot visz bele, ami finoman előcsalogatja a csodás aromákat, a frissen őrölt bors és szerecsendió pedig valósággal életre kelti az ízrétegeket.

Azon melegében kis tálakból lehet is hörpölgetni, de persze kanalazni, akár krutonokkal gazdagítani sem vétek. Lehűtve, jól záródó tároló dobozban néhány napot parkoltatható a fridzsiderben, bármikor újramelegíthető. Ha túlságosan besűrűsödne, kevés víz hozzáadásával a kívánt állagúra igazítható.

Kellemesen krémes, ragyogó színű, pompás leves, ami bármikor átmelegíti az embert!

Habliliom

A cake salé pompás francia találmány: egyesíti a sós muffinok és a rendszerint kenyér-, illetve őzgerincformában sült, gyors kenyerek vagy sós torták minden előnyét. Langyosan, hidegen egyaránt fogyasztható!

Számtalan variációs lehetőséget rejt magában ez a beszélgetések kísérőjeként, bulikra, könnyű vacsorákra, ebédekre egyaránt tökéletes csemege.

Először is gyakorlatilag azt rakosgat a (szintén többféle változatban készíthető) tésztába és tésztára az ember, ami csak akad otthon. Kerülhet bele hideg sült, sonka, szalonna, hal, gomba, zöldségféle, olajbogyó – gyakorlatilag bármi, amit szeretünk. A legelterjedtebbek a hús-zöldség kombinációk, de kizárólag zöldségfélékkel is remek, ráadásul egészséges fogás.

Másodszor pedig, ha az ember az élesztős helyett a sütőporos lazítást választja, pillanatok alatt összeállítható a tészta.

Harmadszor: remek maradékmentő fogás; ha van egy kicsi ebből, egy kicsi abból a fridzsiderben, megfelelő kombinációban új életre kelnek egy jó kis cake saléban.

Negyedszer: olyan könnyű összeállítani, és olyan látványos lehet a végeredmény, hogy kezdő szakácsok is komoly elismerést aratnak vele, de a gyakorlottak számára is számtalan kreatív lehetőséget kínál az ízesítés terén.

Ötödször: a zöldségfélékkel készült változatok kifejezetten egészségesek, ha nassolni valónak, borkorcsolyának szánja az ember, összemérhetetlenül jobb alternatíva a cake salé a készen kapható sós kekszeknél vagy más sós, olajokban, mesterséges ízesítőkben és egyéb adalékanyagokban nem szűkölködő egyebeknél. 

Igaz, hogy hagyományosan hosszúkás sütőformában kerül a sütőbe, és langyosan vagy hidegen, szeletekre vágva kínálják, de kerek tortaformában sütve, tortaszerűen szeletelve is igencsak mutatós és ínycsiklandó finomság.

Szakítva a hagyományokkal, ezúttal 20 cm átmérőjű tortaformában készítettem (maradékmentő) zöldséges cake salét, amibe maréknyi zöld karfiol, olajban eltett, és jól lecsepegtetett articsókaszív, valamint napon szárított paradicsom került. Leginkább, mert ezek az alapanyagok vártak felhasználásra.

A végeredmény: színek – zamatok tökéletes egyensúlya egy gyorsan összeállítható, pompás sós tortában!

Kerek cake salé színes zöldségekkel

Hozzávalók (20 cm átmérőjű, kapcsos tortaformához):

a tésztához:

10 dkg süteményliszt

1 teáskanál sütőpor

5 dkg frissen reszelt parmezán vagy grana padano sajt

2 db közepes méretű friss tojás (szobahőmérsékletű)

75 ml zsíros tej

2 ½ dkg puha vaj

25 ml jó minőségű olívaolaj

tengeri só, frissen őrölt fekete bors – ízlés szerint (a só mennyiségét az egyéb összetevők sótartalma is befolyásolja!)

a töltelékhez:

10 dkg rózsáira bontott zöld karfiol (helyettesíthető pagodakarfiollal vagy brokkolival is)

4-5 db nem olajban eltett, napon szárított paradicsom

1 púpozott evőkanálnyi olajban eltett articsókaszív (alaposan lecsepegtetve)

Elkészítés:

A karfiolt rózsáira bontottam, 5 percre lobogva forró vízbe dobtam, majd jeges vízbe tettem, alaposan lecsepegtettem. A napon szárított paradicsomokat 15 percre forró vízbe áztattam, hogy némi nedvességet szívjanak magukba, kevésbé legyenek sósak, és megpuhuljanak. Majd leszűrtem, és nagyobb falatokra vagdostam. Az articsókaszíveket, amik eleve darabokban voltak, szűrőkanálban alaposan lecsepegtettem.

A sütőt légkeveréses üzemmódba helyeztem, 180 fokra előmelegítettem.

A lisztet közepes méretű tálba szitáltam, hozzáadtam a sütőport, a reszelt parmezánt, jókora csipet sóval és tekintélyesebb mennyiségű frissen őrölt borssal ízesítettem. Ez utóbbi kettő valóban ízlés és hozzávalók kérdés, ki mennyire sósan, borsosan kedveli. Mivel a parmezán, a napon szárított paradicsom eleve sós, nem vittem túlzásba a sózást.

Az egész tojásokat keverőtálba ütöttem, és kézi habverővel inkább csak elkevertem (nem kell felverni!), majd folyamatos keverés mellett hozzáadtam a valóban nagyon puha vajat, olajat és a tejet. Fokozatosan, kanalanként adagoltam hozzá a lisztes-sajtos keveréket, és az egészet jól elkevertem.

A tortaformát sütőpapírral béleltem, és belekanalaztam a tészta felét. A zöldségfélék felét elrendeztem rajta, majd befedtem a maradék tésztával. a többi zöldséget a tetejére rakosgattam.

35-40 perc alatt aranylóra sütöttem. A sütési idő a különböző sütők teljesítményétől függően eltérő lehet, ezért tűpróbával érdemes ellenőrizni, hogy a közepe is átsült-e!

Rácson pihentettem, langyosan szeleteltem.

Nem túl flancos, mégis különleges, rafinált sós csemege.

Egy pohár rozé vagy száraz fehérbor kísérőjeként épp annyira tökéletes, mint alkoholmentes italokhoz, vagy akár krémlevesek után ebéd vagy vacsora gyanánt.

Habliliom

A 10. születésnapját ünneplő Segítsüti tavaszi árverésére éterien omlós tésztakéregbe rejtett könnyű vaníliakrémes pitetortát késztettem pirított mandulával, fátyolnyi vaníliás porcukorral hintve. Egyszerre otthonos és különlegesen finom csemege. A licit nyertese a pedig a sütemény boldog birtokosaként a Nyúlcipő Fejlesztő Centrum munkáját támogatja.

Licitálni pedig 2019. április 15-én hétfőtől, április 18-án csütörtökön 16 óráig itt lehet.

A Segítsüti évente kétszer rendezett árverésein befolyt összeggel mindig nemes és fontos célok megvalósulását segíti.

2019 tavaszán a 2 hónapos és 18 év közötti gyerekek mozgásos, komplex fejlesztését, illetve felnőtt, sérült emberek (baleset, Stroke utáni rehabilitáció, Sclerosis Multiplex, Parkinson) állapotjavítását segítő Nyúlcipő Centrum munkájának jobbá tételéhez járulunk hozzá.

A licitből befolyt összegből fejlesztő eszközök, felszerelések vásárlására nyílik lehetőség.

A süti segít!

Nem egyszerűen boldogságot hoz annak számára, aki megkóstolja, de boldogság készíteni is, ha pedig igazán hatékony és megkérdőjelezhetetlenül fontos támogatást biztosít, tripla öröm – segítsünk együtt!

Ezúttal egy idehaza kevéssé ismert, csodás, házias olasz desszertet készítettem a legjobb minőségű alapanyagok felhasználásával.

Éterien omlós csokoládés tésztakéreg keretezi az utolérhetetlen cerme patisserie-t, azaz vaníliás cukrászkrémet. Az omlós tésztarácsok között ropogós, pirított mandulaszeletek rejlenek, hogy az állagok kontrasztja és az ízek összhatása a lehető legtökéletesebb legyen. A pitetortákra jellemző kissé rusztikus megjelenés mennyei könnyedséggel párosul: a tészta szinte lemezekre omlik, amint a villával közelít hozzá az ember, az apró vaníliamagokat rejtő vaníliakrém pedig valósággal elolvad, amint megérinti az ember nyelve hegyét.

Pompás finomság!

Torta della Nonna con frolla cioccolato – avagy a nagymama csokoládés pitetortája vaníliás cukrászkrémmel

Hozzávalók:

A tésztához:

12 dkg süteményliszt  + egy kevés a nyújtáshoz

3 dkg cukrozatlan minőségi holland kakaópor

6 dkg porcukor

10 dkg jéghideg vaj

1 db kisebb méretű tanyasi tojás

1 késhegyni sütőpor

1 csipet só

1 evőkanál tejföl

1 mokkáskanál vaníliakivonat

A töltelékhez:

4 db közepes méretű tanyasi tojás sárgája

4 dkg kristálycukor

2 dkg étkezési keményítő

2 dl főzőtejszín (20%-os zsírtartalommal)

2 dl félzsíros tej (2,8%-os zsírtartalommal)

1 egész vaníliarúd kikapart magjai

2 dkg vaj

A tetejére:

1 szűk maréknyi hámozott, szeletelt mandula

A tálaláshoz:

1 púpozott teáskanál vaníliával kevert porcukor

Így készült:

A tésztához a lisztet tálba szitáltam, hozzáadtam a kakaóport, porcukrot, késhegynyi sütőport, csipetnyi sót. Fakanállal alaposan összeforgattam. Egy kisebb tálba ütöttem a tojást, amit a vaníliakivonattal és a tejföllel alaposan elkevertem, majd félretettem. A hideg vajat nagy lyukú reszelőn a száraz anyagokhoz reszeltem, gyors mozdulatokkal zsemlemorzsáéra emlékeztető állagúra dolgoztam, majd hozzáadtam a tojásos keveréket, és tésztalabdává állítottam össze.

Frissen tartó fóliába csomagolva 2 órára beküldtem a frizsiderbe.

Közben elkészítettem a creme patisserie-t, vagyis a cukrászkrémet. Ehhez a tojások sárgáit egy tálban elkevertem a kristálycukorral és a keményítővel.

A tejet és a tejszínt  nyeles lábosba öntöttem, közepesen erős lángra tettem. A vaníliarudat hosszában félbehasítottam, a magjait egy kis, éles késsel gondosan kivarázsoltam, és a melegedő tejes tejszínhez adtam. Mielőtt felforrt volna, levettem a lángról, és folyamatos keverés mellett az előkészített tojássárgáját tartalmazó keverékhez adtam, majd az egészet visszaöntöttem a lábosba, és a keverést nem szüntetve besűrítettem. Amint elkészült, tálba mertem, frissen tartó fóliával lefedtem, hogy megakadályozzam a felszíni bőrképződést, majd hűlni hagytam.

A pihentetett tésztát 1/3-2/3 arányban elvágtam, a nagyobb tésztadarabot fátyolnyi liszttel hintett felületen jókora, vékony körlappá nyújtottam, majd egy előzetesen sütőpapírral bélelt, 24 cm átmérőjű, levehető oldalú piteformába illesztettem. A túllógó részeket levágtam. A maradék tésztát is vékonyra nyújtottam, derelyemetszővel szűk 1 cm széles, hosszú csíkokra vagdostam.

A sütőt légkeveréses üzemmódba állítottam, és 180 fokra előmelegítettem.

A piteformába helyezett tésztakérget villával több helyen megszurkáltam, hogy egyenletesen süljön majd, és belekanalaztam az illatozó vaníliakrémet. A tésztacsíkokból rombusz alakzatban rácsokat formáltam a tetejére, majd mandulalapokat hintettem a ráccsal nem borított részekre.

A sütő alsó harmadában nagyjából 35-40 perc alatt készre sütöttem.

Azon melegében meghintettem fátyolnyi saját készítésű vaníliával kevert porcukorral.

Langyosan kissé nehezebben, de hidegen könnyedén szeletelhető.

Igazi kényeztető, otthonos finomság.

Segítsünk együtt, hogy gyerekek és felnőttek mihamarabb gyógyuljanak, egészségesen élhessék mindennapjaikat!

Habliliom

Vékonyra gyalult burgonyakarikák, friss, tavaszi spenót, petrezselyemzöld, tojás és sajt – némi fűszer, szeletelés, keverés, sütés, és már kész is a könnyű tavaszi ebéd vagy vacsora. Ráadásul (munkahelyre, bulira, piknikre) egészben vagy szeletenként könnyedén szállítható, melegíthető, de hidegen sem megvetendő.

Az esetek többségében (vagyis majdnem mindig) egyszerű, szezonális, jó minőségű hozzávalókból gyorsan összeüthető valami ínycsiklandóan finom fogás, sőt a szokásostól eltérő különlegesebb finomság is!

A rakott krumpli ugyan olyan klasszikusnak számít a magyar konyhában, aminek számtalan variációja közismert, néha mégis érdemes szakítani a hagyományokkal és könnyed tavaszi fogássá alakítani.

Valójában egy olyan, rakott krumpli ihlette töltött, réteges burgonyapitét szerettem volna, ami egyszerre zamatos, krémes, mégis ropogós - no és persze egészséges, ráadásul nem is kell miatta egy fél napot a konyhában tölteni.

A burgonya, attól függően, hogy az ember egészben, héjában süti vagy főzi, illetőleg nyersen kockázza, karikázza, reszeli, gyalulja stb. végtelen lehetőséget kínál az elkészítésre. Az utóbbi időben valahogy azon kaptam magam, hogy egyre többször gyalultam vékonyra, és sütöttem vagy főztem különféle fogásokhoz. Annyi mindenben volt így ízletesebb!

A leheletvékony  burgonyakarikák nem csupán gyorsan készre sülnek-főnek, hanem tökéletesen alkalmasak a rétegezésre is (a burgonyafajtákról részletek pl. itt). Persze nem érdemes nagyon sok réteget egymásra halmozni (nagy a veszély, hogy a fogás közepe nem sül át rendesen). Akkor lesz az igazi egy gyalult burgonyára épített rakott fogás, ha sikerül eltalálni azt a mennyiséget (se túl vastag, se túl vékony), ami a sütő hőhatásának köszönhetően kívül aranylóra pirul és ropogóssá válik, belül viszont krémes, tökéletesen átsült lesz.

No ezt tudja ez a friss spenóttal töltött majdnem rakott krumpli, ami piteként szeletelhető.

A vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag spenót (részletek pl. itt) egyike az első tavaszi zöld levelű főzeléknövényeknek, nem is lehet ellenállni neki a piacon, de a hagyományos spenótfőzeléken túl még bőven akad lehetőség az ízletes elkészítésére!

Friss spenóttal töltött réteges burgonyapite

Hozzávalók (24 cm átmérőjű, levehető oldalú piteformához):

50 dkg jó minőségű burgonya

25 dkg friss spenót

1 csokor petrezselyemzöld (finomra aprítva)

5 dkg edámi vagy trappista sajt

5 dkg frissen reszelt parmezán

1 kis gerezd fokhagyma

2 db nagyobb méretű friss tojás

1 evőkanál tejföl (legalább 20% zsírtartalommal)

1 púpozott teáskanál őrölt, szárított rozmaring

tengeri só, frissen őrölt vegyes bors – ízlés szerint

egy kevés vaj a forma kikenéséhez

Elkészítés:

A spenótlevelek vastag szárait lecsipkedtem, alaposan megmostam, nagyobb darabokra tépkedtem, és egy nagyobb szűrőbe téve leforráztam. Jeges vízbe tettem, alaposan kinyomkodtam.  A finomra aprított petrezselyemzölddel, 1 teáskanál tejföllel, 1 teáskanál parmezánnal (mindkettőt a kimért mennyiségből csíptem le), a pépesre zúzott fokhagymával, sóval, borssal botmixerrel pürésítettem. Félretettem.

A sütőt légkeveréses üzemmódba kapcsolva 180 fokra előmelegítettem. A piteformát sütőpapírral béleltem, majd egy kevés vajjal alaposan kikentem. Ez azért fontos művelet, hogy könnyedén kiborítható legyen majd a formából.

A burgonyát megmostam, meghámoztam, és nagyon éles uborkagyaluval leheletvékonyra karikáztam. (Ujjvédő használata mindenképp tanácsos ennél a műveletnél!)

A 2 tojást egy tálba ütöttem, hozzáadtam a maradék tejfölt, alaposan sóztam, borsoztam, majd beleszórtam a rozmaringot, és az egészet kézi habverővel alaposan elkevertem. Hozzáadtam a gyalult burgonyát, egy fakanállal jól összeforgattam.

Egy rétegben tetőcserépszerűen leraktam a mártásos burgonyát a sütőformába, ráhintettem a reszelt edámi sajtot, majd újabb réteg burgonyával fedtem, erre jött egyenletesen az előzetesen elkészített spenót, majd újabb mártással átforgatott burgonya, amire parmezánt hintettem, végül burgonyakarikákkal zártam a rétegezést. A tálban maradt tojásos mártással alaposan meglocsoltam az egészet, és betoltam az előmelegített sütő alsó harmadára helyezett sütőrácsra.

Nagyjából 40 perc alatt a teteje aranylóra sült. Ekkor kivettem, a sütőt grillfokozatra állítottam. A pite oldalát egy hajlékony pengéjű késsel kissé meglazítottam. Egy méretes tepsire újabb sütőpapírt helyeztem, és egyetlen megfontolt, de határozott mozdulattal ráborítottam a pitét. Az eddig alul lévő része így felülre került. A formát eltávolítottam, a felső sütőpapírt könnyedény lehúztam, és 4-5 percre betettem a grill alá. Ennek köszönhetően alul-felül egyaránt ropogós lett.

Pite- vagy tortaszerűen szeletelve, némi frissen őrölt borssal és sóval fűszerezett tejföllel kínáltam.

Melegen, langyosan (sőt még hidegen is) pompás, ha marad belőle, újramelegíthető, akár egészben, akár szeletekben könnyedén szállítható.

Friss salátával vagy csak úgy magában, némi tejföllel is remek – belül krémes, kívül ropogós, zamatos fogás.

Habliliom

Egy mennyei krémleveshez nincs szükség feltétlenül sok időre, bonyolult főzési technikára, de költséges alapanyagokra sem. Friss és zamatos összetevőkre annál inkább.

A sárgarépa egész évben kapható gyökérzöldség, mégis tavasszal a legzamatosabb. Tele van a szervezet számára szükséges vitaminokkal, ásványi anyagokkal, sőt rostokban is gazdag, aminek következtében az emésztésre is jótékony hatást gyakorol.

Jóllehet gyerekkorunkban nem is ritkán hangzott el a sárgarépa fogyasztása és a fütyülés iránti képesség összefüggésére szóló felhívás, mégsem valószínű, hogy sokan megközelítenék Hacki Tamás zseniális teljesítményét. (Itt a fiatalabbak számára is egyértelmű, miről van szó: https://www.youtube.com/watch?v=ntksmFXynbs)

Tény, hogy a sárgarépa jelentős mennyiségű jól hasznosítható béta-karotint tartalmaz, amiből az emberi szervezet A-vitamin átalakítására képes, megóv a káros szabadgyökök hatásaitól, kedvezően hat a bőrünkre, a látásunkra. Számos egyéb jó tulajdonsága mellett a sárgarépa fogyasztásával még az ilyenkor időszerű tavaszi fáradtság kellemetlenségei is kivédhetők, mérsékelhetők. Van benne számottevő mennyiségben C- és E-vitamin, vas, kalcium, magnézium, tele van antioxidánsokkal, valósággal felturbózza az immunrendszert.

Nem költséges hozzávaló, mégis amolyan mellőzött zöldségféle, amivel sokan csak a húsleves kellékeként találkoznak.

A szintén remek élettani hatásokkal rendelkező kurkumával (amit indiai sáfránynak is hívnak) társítva nem egyszerűen egészséges, de ínycsiklandó, ragyogó napsárga, ízekben, zamatokban rendkívül gazdag krémlevessé alakítottam.

Mindössze 30 perc alatt elkészül, és még az is a barátjává válik, aki nem rajong a főtt sárgarépáért – ennek a levesnek ugyanis nem sok köze van a húslevesekben gyakran teljesen szétfőzött sárgarépához.

Kurkumás sárgarépa-krémleves

Hozzávalók 4 személyre:

½ kg ellenőrzött gazdálkodásból származó, zamatos sárgarépa

1 kis fej vöröshagyma

1 kisebb gerezd fokhagyma

nagyjából 1 evőkanál olívaolaj (vagy amennyi bevonja a főzőedény alját)

1 l zöldségalaplé (vagy jó minőségű tiszta zöldségleves, akár kockából)

1 púpozott mokkáskanál kurkuma

½ mokkáskanál cayenne-i bors

1 dl félzsíros tej (2,8%-os zsírtartalommal)

1 szűk mokkáskanál almaecet

ízlés szerint: tengeri só

Elkészítés:

A sárgarépát alaposan megmostam, zöldséghámozóval megtisztítottam, nagyjából 1 cm vastagon felkarikáztam. A kétféle hagymát megtisztítottam, a vöröshagymát apróra kockáztam, a fokhagymát péppé zúztam.

Egy közepes méretű, vastag aljú leveses fazekat közepes lángra helyeztem, beleöntöttem az olívaolajat (annyira van szükség, hogy bevonja az edény alját), felhevítettem, majd hozzáadtam az apróra kockázott vöröshagymát. Fedő alatt, időnként megkeverve üvegesre dinszteltem, majd a fedőt eltávolítva hozzáadtam a péppé zúzott fokhagymát, amit 1-2 perc alatt átsistergettem anélkül, hogy színt kapott volna. Hozzáadtam a sárgarépát, jól összeforgattam, 1-2 percig folyadék hozzáadása nélkül pirítottam, hogy mihamarabb kezdje kiadni édes ízét, majd felöntöttem a zöldségalaplével, és fedő alatt felforraltam. Amint felforrt, mérsékeltem a lángot, és hagytam, hogy gyöngyözve főjön puhára. Mikor már majdnem elkészült, kurkumával és cayenne-i borssal fűszereztem, hozzáöntöttem a tejet. Amint újra gyöngyözni kezdett, félrehúztam a tűzhelyről, hozzáadtam az almaecetet, és botmixerrel pürésítettem.

Ha nem kellően sós, kóstolás után lehet rajta igazítani, ha túlságosan sűrű, egy kevés alaplé vagy víz hozzáadásával hígítható, ha még csípősebb ízekre vágyik valaki, mehet bele még egy kevés cayenne-i bors.

Bármilyen különösen hangzik, hogy egy alapvetően édes és pikáns ízekben gazdag leveshez ecetet ad az ember, bámulatosan élénkíti a zamatokat, és a legkevésbé sem lesz tőle savanyú a leves. Ha valaki nem tudja, hogy került bele egy kevés ecet, észre sem veszi, csupán annyit konstatál: hm, ez aztán zamatos!

Ha tökéletes egyensúlyba kerültek az ízek, készen is van.

Azon melegében leveses csészékbe mertem, és tálaltam. Ha marad belőle, természetesen újramelegíthető.

Amellett, hogy ez a leves pompás vitaminbomba, igazi vitalizáló hatással is rendelkezik, elkészíteni pedig gyerekjáték.

Habliliom

A téli hónapokban különösen jólesnek azok a rafinált, mégsem túlságosan nehéz desszertek, amelyek krémes kényeztetésének lehetetlen ellenállni. A csokoládé és a karamell mély, édes ízvilágát pompásan ellenpontozza a liofilizált, vagyis fagyasztva szárított málna, a kétrétegű, krémes tölteléket pedig egy omlós-réteges pitetészta öleli körbe.

A liofilizálás vagy másként: liofilezés egy remek tartósítási eljárás. A fagyasztva szárítás során az élelmiszerekből kivonják a vizet (gyakorlatilag dehidratálják), cukor és egyéb tartósítószerek nélkül, kíméletesen, az értékes tápanyagok jó részének megőrzésével lehet így tartósítani számos gyümölcsöt, zöldséget stb. Az eljárásról további részletek: itt.

A liofilizált málna őrzi a friss gyümölcs aromáit, remek alapanyag a konyhában. Már egészen kis mennyiséggel is csodás desszerteket lehet készíteni. Aprósütemény, pohárkrém, réteges desszert, torta, gyakorlatilag bármilyen finomság, amihez csak kedve támad az embernek, feldobható fagyasztva szárított gyümölccsel. Ma már számos helyen beszerezhető, igaz nem olcsó, de észszerűen használva egy kis csomagnyiból is sokféle csoda varázsolható.

Itt a konyhában ezúttal kétrétegnyi mesés tölteléket rejtő pitetorta tetejére került egy szűk maréknyi belőle, ami nem egyszerűen színesebbé tette a végeredményt, de enyhén savanykás ízeivel még tökéletesebb ízélményt nyújt. A tésztába alig került némi cukor, hiszen a töltelék mindkét rétegében dominálnak a gazdag édes ízek.

Mogyorós karamellkrémes pitetorta csokoládé ganche-sal és liofilizált málnával

Hozzávalók (24 cm átmérőjű, levehető oldalú, tapadásmentes piteformához):

a tésztához:

17 dkg süteményliszt + egy kevés a nyújtáshoz

1 db kisméretű tanyasi tojás

1 teáskanál zsíros tejföl

12 dkg hideg vaj

2,5 dkg porcukor

1 csipet tengeri só

a mogyorós karamellkrémhez:

10 dkg őrölt, pörkölt törökmogyoró

10 dkg kristálycukor

2 cl víz

3 dkg vaj

2 dl habtejszín (30% zsírtartalommal)

1 jókora csipet tengeri só

a csokoládé ganache-hoz:

10 dkg jó minőségű csokoládé (legalább 60% kakaótartalommal)

1 dl habtejszín

a tetejére:

1 szűk maréknyi liofilizált málna (eperrel, feketeszederrel is helyettesíthető)

Elkészítés:

A tésztához a lisztet, cukrot és a sót tálba mértem. Alaposan átkevertem. a tojást a tejföllel egy kis tálban alaposan elkevertem. A hideg vajat nagy lyukú reszelőn a száraz anyagokhoz reszeltem, gyors mozdulatokkal elmorzsoltam. A vajnak nem szabad felolvadnia, akkor lesz igazán omlós-réteges a pitetészta, ha látható vajdarabkák tarkítják a tésztát. Ezután hozzáadtam a tojásos keveréket, és gyors mozdulatokkal összeállítottam a tésztát. Túlgyúrni nem szabad! Az egészet frissen tartó fóliába csomagoltam, és 1 órára beküldtem a frizsiderbe pihenni.

A vaj és liszt működéséről, a mindig tökéletes pitetésztáról a legjobb útmutató (számtalan egyéb nélkülözhetetlen konyhai praktika, recept és segítség mellett) Samin Nosrat: Só, zsír, sav, hő című könyvében található.

Amíg a tészta pihent, elkészítettem a mogyorós karamellkrémet, némi tengeri sóval megbolondítva.

A kristálycukrot vastag aljú, tapadásmentes serpenyőbe mértem, hozzáadtam a 2 cl hideg vizet, és feltettem a tűzhelyre, közepesen erős lángra. Ahogy a cukor olvadni kezd, nagy buborékokat vet, mikor a buborékok szelídülnek, és halvány aranyszínt kap a készülő karamell, érdemes résen lenni, mert könnyen odakaphat! Az aranyszínű karamellhez a láng mérséklése mellett óvatosan hozzáöntöttem a tejszínt, ekkor is jókora buborékok keletkeztek, óvatosan kell vele bánni! Elkevertem, amint a buborékok szelídültek, elzártam a lángot, és belekevertem a vajat. A maradék hőhatás bőségesen elegendő a vaj felolvadásához. Végül belekevertem az őrölt, pörkölt mogyorót. Tálba kanalaztam, hűlni hagytam.

A sütőt légkeveréses üzemmódra kapcsoltam, és 180 fokra előmelegítettem.

A hideg pitetésztát fátyolnyi liszttel hintett hideg konyhai munkafelületen akkora körlappá nyújtottam, hogy a szélei kissé túlnyúljanak a piteformán. Óvatosan a formába helyeztem. Ha nem tapadásmentes formát használ az ember, érdemes vékonyan kivajazni.

A tészta széleit kissé hozzányomkodtam a forma perméhez. Ha sok túlnyúló rész maradna, érdemes levágni. A tészta sütés közben kissé összeugrik, így célszerű a peremnél kissé magasabbra hagyni (cca. ½ cm). A tésztalapra kerek sütőpapírt helyeztem, és sütőbabot szórtam rá, hogy ne emelkedjen fel. Így helyeztem a vaksütéshez az előmelegített sütőbe. 20 perc elteltével eltávolítottam a sütőbabokat a sütőpapírral együtt, majd további 10-15 percre visszatettem. Aranyló, ropogós, omlós-réteges tésztalapnak kell kikerülnie a sütőből.

A tökéletesre sült pitealapot rácson hagytam hűlni. A már szoba-hőmérsékletű pitébe kanalaztam a mogyorós karamellkrémet, egyenletesen elkentem, majd az egészet 30 percre betettem a frizsiderbe.

Közben elkészítettem a ganache-t. Ehhez ezúttal a tejszínt felhevítettem, lehúztam a tűzhelyről. A csokoládét apróra tördelve a forró tejszínhez adtam, alaposan elkevertem, míg tökéletesen feloldódott.

A hűtőből elővett pitére kanalaztam, egyenletesen elkentem, és visszatettem a hűtőszekrénybe. 2 óra elteltével rászórtam a liofilizált málnát, és mivel nem volt már türelmünk várni, meg is kóstoltuk. Ha van rá lehetőség és idő, érdemes egy egész éjszakán át pihentetni a hűtőben. Így kellően megszilárdulnak a rétegek, könnyebben, mutatósabban szeletelhető.

Aromákban és zamatokban gazdag pitetorta, ami krémes, de nem émelyítően édes, a pitetészta pedig mesésen omlós és réteges. Ugyan várni kell, míg elkészül, de a munka nagy részét a sütő és a hűtőszekrény végzi.

Jó étvágyat!

Habliliom

Ahogy közelegnek a téli ünnepek, egyre több recept kerül tesztelésre a konyhában, ezek egyike a most kikísérletezett cukorráccsal fedett, marcipánkrémmel töltött vaníliás apróság.

Nem tagadom, az aprósütemények készítése igencsak közel áll hozzám. Olyan, akár egy tökéletes relaxáció, míg az ember kizárólag a készítésre koncentrál, megszűnik a világ konyhapulton, sütőn túli része.

Ráadásul valahányszor betévedek egy fűszereket, sütési kellékeket kínáló üzletbe, komoly önfegyelmet igényel, hogy ne csapjak le újabb és újabb kiszúró formákra (nem mintha nem lenne a háztartásban egy cukrászműhelynek elegendő mennyiség). Kétségkívül odalett az ellenállásom, és akkora vonzerőt gyakorolt egy egészen apró, 3 cm átmérőjű kiszúrópár, hogy meggyőztem magamat, ezt aztán igazán remekül tudom hasznosítani, pontosan ekkora méretű nincs is itthon, muszáj volt hát iziben felavatni valami saját fejlesztésű receptúrával. Gyanítom, hogy a karácsonyi repertoárban ismételni fogom, mert annyira apró, annyira zamatos, hogy nem lehet neki ellenállni!

A készítése pedig az időzítéseket, hőmérsékleti viszonyokat, nyújtást, töltést, díszítést figyelembe véve olyan összpontosítást igényel, ami vitathatatlanul tökéletesen kiszűri a hétköznapok rohanását.

Bonbonméretű marcipánkrémes korongok – piros cukorráccsal

Hozzávalók (kb. 55-57 db 3 cm átmérőjű kész aprósüteményhez):

A tésztához:

15 dkg omlós tészták készítéséhez való liszt (vagy süteményliszt) + egy kevés a nyújtáshoz

10 dkg jéghideg vaj

5 dkg porcukor

1 tojásfehérje (a sárgája más célra hasznosítható)

1 szűk evőkanál gyümölcspálinka (ezúttal jó minőségű almapálinkát használtam)

2 csomag vaníliás cukor

1 csipet só

A töltelékhez:

5 dkg fehércsokoládé

½ dl zsíros tejszín (min. 30%-os zsírtartalommal)

10 dkg nyers marcipánmassza

A díszítéshez:

5 dkg átszitált porcukor

2-3 teáskanál frissen facsart, átszűrt citromlé

néhány csepp piros ételfesték

Elkészítés:

A tésztához a lisztet tálba szitáltam, hozzámértem a kétféle cukrot, beleszórtam a csipet sót, majd alaposan átkevertem.

A tojásfehérjét a pálinkával kissé felvertem (nem kell kihabosítani!). Ez a kombináció különösen omlós-ropogós állagot eredményez.

 A jéghideg vajat nagy lyukú reszelőn a száraz anyagokhoz reszeltem, zsemlemorzsa állagúra dolgoztam, majd hozzáadtam az enyhén felvert pálinkás tojásfehérjét. Összeállítottam a tésztát, kissé kilapítottam, frissen tartó fóliába csomagolva 1 teljes órára beküldtem a hűtőszekrénybe.

Közben elkészítettem a tölteléket. A marcipánmasszát nagy lyukú reszelőn lereszeltem. A fehércsokoládét a tejszínnel egy tálban forrásban lévő vízzel töltött lábosra helyeztem úgy, hogy az edény alja ne érintkezzen a víz felszínével, csak a gőzzel, ami megolvasztotta. Az így kapott ganache-hoz kevertem a marcipánt, majd az egészet botmixerrel egyneműre dolgoztam, félretettem.

A sütőt légkeveréses üzemmódra kapcsoltam, 175 fokra előmelegítettem. Két nagy tepsit sütőpapírral borítottam.

A lehűtött tésztát enyhén lisztezett munkafelületen, kifejezetten hűvös konyhai körülmények között 2 mm vékonyra nyújtottam, és az apró, 3 cm átmérőjű formákkal kiszúrtam. Pontosan ugyanannyi tele korongot, mint amennyi lyukas közepűt. Mindet az előkészített tepsikre rakosgattam, villával kissé megszurkáltam, hogy még véletlenül se púposodjanak fel. A leeső tésztarészeket ismét összegyúrtam, nyújtottam, szaggattam, a lyukas korongok közepéről kiesett részeket is a tepsikre pakoltam.

10-12 perc alatt világos színűre sütöttem, majd konyhai rácson hagytam hűlni. A tele korongokra ½ mokkáskanálnyi marcipánkrémet kanalaztam, és rájuk biggyesztettem a lyukas közepű korongokat.

5 dkg porcukrot átszitáltam, és fokozatosan adagoltam hozzá a citromlevet, valamint az ételfestéket, míg sűrű masszát kaptam. Az egészet kisméretű mélyhűtő tasakba kanalaztam úgy, hogy az egyik sarka felé irányítottam a mázat. Ezt úgy a legegyszerűbb megvalósítani, ha az ember egy pohárba helyezi a tasakot oly módon, hogy az egyik csücske legyen a pohár közepén. Habzsákszerűen összefogtam a tasakot, és egészen apró nyílást vágtam rajta a máz csorgatásához. Laza csuklómozdulatokkal vonalakat húztam az egymás mellé helyezett aprósütemények tetejére, az egészen apró korongokra pedig apró pöttyöket illesztettem.

Hideg helyen hagytam, hogy a cukormáz megszáradjon. Célszerű legalább 2 órát pihentetni, még jobb egy egész éjszakát. Mikor megfelelően megszilárdult a máz, kis papírkapszlikba rakosgattam mindet. Másnap is omlós-ropogós. Hideg helyen légmentesen záródó dobozban akár 1 hétig is tárolható.

Minél apróbb, minél omlósabb, annál kívánatosabb egy igazán jó aprósütemény. A tésztába kevés cukor került, ezt azonban ellensúlyozza a töltelék gazdagsága, valamint jól kiegyensúlyozza a citromlének köszönhetően enyhén pikáns cukormáz. Valóban olyan, akár egy bonbon – egy falat pompás desszert.

Vigyázat: nehéz abbahagyni!

Habliliom

A feledhetetlen aprósütemények készítése során a jó minőségű alapanyagokon túl az egyik legfontosabb összetevő a türelem, ami aztán minden falat kóstolásánál sokszorosan megtérül. Egy jól bevált klasszikus is tökéletesen új finomsággá alakul, ha van benne némi csavar!

Aki szeret sütni, legalább egy, de inkább több atombiztos linzerreceptet tárol a gyűjteményében. Családi örökség, jól bevált receptúra egy megbízható szakácskönyvből vagy internet-oldalról – bárhonnan is származzon, amikor a sütésre kerül a sor, már alig várja az ember, hogy az ismerős ízek újra életre keljenek. Néha azonban nem árt frissíteni a repertoárt, és érdemes változtatni is néhány dolgon.

A linzerkészítés egyik alapszabálya, hogy minden, de tényleg minden felhasznált összetevőt hidegen kell tartani, és kézzel a lehető legkevesebbet hozzáérni. Aztán pedig ügyelni, hogy megfelelő ideig pihenjen a tészta, majd kellően egyenletes és vékony legyen, mire kinyújtja az ember (közben le se tapadjon, el se szakadjon - bár ez utóbbit kis tapasztással könnyű orvosolni) .

Persze nem árt jól ismerni a saját sütőnket sem, nehogy odakapjanak a vékony aprósütemények!

Nem olyan komplikált dolog mindezt betartani, hisz nincs is annál jobb, mint a készen kapható linzereket messze maguk mögött hagyó finomságokat majszolni egy csésze tea vagy kávé mellé – vagy egyszerűen csak magában.

A legklasszikusabbnak tekinthető lekváros linzernek is jót tesz a finom szemcséjű barna nádcukor, csipetnyi fahéj, gyömbér és a mesés ribizli zselé. Máris egészen új finomság válik belőle!

Olyan, de olyan omlós lesz a végeredmény, hogy gyakorlatilag nincs az a mennyiség, ami ne fogyna el pillanatok alatt. Ha mégsem, légmentesen záródó dobozban akár egy hétig is tárolható.

Mivel a ribizli zselé igencsak édes, a tésztába kevés cukrot tettem, hogy az ízek harmóniája a lehető legtökéletesebb legyen. Ha csak mód és lehetőség van rá, házi zselét érdemes választani vagy nagyon jó minőségű készen kaphatót. Minél kevesebb hozzávalót tartalmaz és minél egyszerűbb egy fogás – és ez a süteményeknél sincs másként, annál fontosabb, hogy mindenből a lehető legjobb kerüljön bele!

Mivel volt még egy csekély mennyiségű felhasználásra váró nyers marcipánmasszám, néhány linzer tetejére került marcipánkorona is. Ehhez a nyers marcipánt fátyolnyi porcukorral meghintett sütőpapíron 2 mm vékonyra nyújtottam, és ugyanazzal a kiszúró formával, mint a linzerek felső rétegét, kiszaggattam, majd a még meleg üres közepű linzerkarikákra illesztettem.

Omlós mandulás linzer ribizli zselével

Hozzávalók (kb. 60 db-hoz):

A tésztához:

20 dkg omlós tészták készítéséhez való süteményliszt (+ egy kevés a nyújtáshoz)

10 dkg jéghideg vaj

8 dkg őrölt mandula

8 dkg finom szemcséjű barna nádcukor

1 db kisméretű jó minőségű tojás enyhén felverve

1 kis csipet finomszemű tengeri só

1 késhegynyi őrölt fahéj

1 késhegynyi szárított, őrölt gyömbér

A töltelékhez:

kb. 3 dl jó minőségű ribizli zselé

A tetejére:

kevés vaníliával kevert porcukor

(vagy kb. 20 dkg vékonyra nyújtott nyers marcipánmassza, illetve amennyi akad otthon, készülhet akár vegyesen is: porcukorral és marcipánnal)

Elkészítés:

A tésztához a lisztet tálba szitáltam, hozzámértem a mandulát, a cukrot, majd jött bele a csipet só, a késhegynyi fahéj és gyömbér. Az egészet fakanállal alaposan elkevertem, majd nagylyukú reszelőn belereszeltem a jéghideg vajat. Az ujjbegyeimmel gyors mozdulatokkal eldolgoztam, míg zsemlemorzsára emlékeztető állagú nem lett. Ekkor hozzáadtam az enyhén felvert tojást, és szintén gyors mozdulatokkal tésztává állítottam össze. Jó, ha látszanak benne a vajdarabkák! Aztán az egészet frissen tartó fóliára tettem, koronggá lapítottam, becsomagoltam, és 2 órára beküldtem a frizsiderbe.

Amíg a tészta pihent, előkészítettem 2 nagy gáztepsit, mindegyikbe terítettem egy-egy megfelelő méretű sütőpapírt, a sütőt pedig légkeverésre állítva 180 fokra előmelegítettem.

Fátyolnyi liszttel hintett tapadásmentes munkafelületen 3 mm vékonyra nyújtottam az alaposan lehűtött tésztát, majd 4 cm átmérőjű tele és lyukas közepű kiszúró formával kiszaggattam. A leeső tésztarészeket újra összeállítottam, és azt is kiszaggattam. Mivel most olyan formát használtam, aminek kis szív alakú közepe volt, ezeket a kis szíveket is a tepsikbe rakosgattam.

Az előmelegített sütőben 10 perc alatt megsütöttem. Mivel minden sütő másként működik, érdemes a sütő közelében maradni, nehogy odaégjenek a kis tésztakorongok, illetve -gyűrűk!

Az aprósüteményeket süteményrácsra helyeztem – óvatosan kell dolgozni, mert ilyenkor rendkívül törékenyek!

Ha van otthon marcipánmassza ilyenkor célszerű a fent leírtaknak megfelelően kinyújtani, kiszaggatni, és az üres közepű tésztagyűrűkre illeszteni. Ha nincs, vaníliával kevert porcukorral is mennyei lesz!

A kis tésztakorongok közepére mokkáskanálnyi ribizli zselét biggyesztettem, és a lyukas tésztagyűrűket ráillesztettem. Vaníliával kevert porcukorral meghintettem.

A hideg vajnak és az őrölt mandulának köszönhetően éterien omlós tésztájú aprósütemény, ami az édes, mégis kissé pikáns ribizli zselével tökéletes párosítás!

Habliliom

A spenót, tojás és gomba triumvirátusa mindig nyerő választás, legyen szó előételről, könnyű ebédről vagy vacsoráról. A többi már csak a fűszerezésen és az elkészítés módján múlik!

Az ínycsiklandó és szemet gyönyörködtető fogásokhoz nem kellenek feltétlenül költséges hozzávalók, csupán jó minőségű alapanyagok, némi kreativitás, megfelelő időzítés. Könnyű és garantáltan sikeres finomságot néhány összetevőből is bármikor lehet készíteni.

Ezúttal olyan spenótos tojáslepények kerültek ki a sütőből, amik melegen és hidegen egyaránt rendkívül ízletesek, ráadásul a személyes porcióknak köszönhetően szállítani is egyszerű, ha marad belőlük.

A tojásból és finomra aprított zöldlevelű főzelék- vagy fűszernövényekből összeállítható lepények nem egyszerűen változatosak, de vitaminokban, ásványi anyagokban is gazdagok. A zöldségfélékkel gazdagított omlettek, frittaták a világ szinte minden részén nagy népszerűségnek örvendenek. Az összetevők és az arányok azonban sokfélék lehetnek, ennek megfelelően számos formában és ízesítésben asztalra kerülhetnek. A friss vagy mélyhűtött aprított spenót csodás alapanyag – ha nincs túlfőzve, frissítő zöld színeit és ízeit egyaránt megőrzi.

Az én minitortáimban a spenót nagyobb arányban van jelen, mint a tojás, lisztet pedig egyáltalán nem tartalmaznak, így gluténérzékenyek is bátran fogyaszthatják.

Miniformák híján egy nagy (kb. 24-26 cm átmérőjű) piteformában is elkészíthető, tortaszerűen szeletelhető. A lágy, frissítő spenótos torta ízeinek és textúrájának is remek ellenpontja a tetején ropogósra sült, frissen őrölt borssal gazdagon meghintett pirított csiperkeforgácsokból álló feltét.

Gyakorlatilag bármely étkezésre ideális!

Spenótos minitorták pirított csiperkével

Hozzávalók (9 db 8 cm átmérőjű mini sütőformához vagy 1 nagy kb. 24-26 cm átmérőjű piteformához):

25-30 dkg egészen finomra aprított friss spenótlevél (vagy 1 csomag mélyhűtött, felengedve, kinyomkodva)

3 db nagyméretű tanyasi tojás

1 ½ dl zsíros tejszín

5 dkg frissen reszelt keménysajt (pl. Grana Padano vagy parmezán)

1 teáskanál egészen finomra aprított rozmaring (vagy szárított)

20 dkg barna csiperke

1 evőkanál olívaolaj

ízlés szerint: tengeri só, frissen őrölt színes bors

Elkészítés:

A spenótleveleket alaposan megmostam, lecsepegtettem, lobogva forró vízzel leforráztam, alaposan kinyomkodtam és előbb éles késsel durvára vágtam, majd késes aprítóban egészen finomra aprítottam. Mélyhűtött, aprított spenót esetén elegendő felengedni, majd alaposan kinyomkodni a csomag tartalmát. A lényeg, hogy a lehető legkevesebb víz maradjon benne.

Félretettem.

A barna csiperkét éles uborkagyalun egészen vékonyra szeleteltem.  Egy vastag aljú serpenyőt felhevítettem, beleöntöttem az olajat, majd hozzáadtam a szeletelt csiperkét és pirítani kezdtem. Nagyjából ½ perc elteltével sóval, borssal fűszereztem, és csak addig pirítottam, míg kezdte kiadni a levét. Leszűrtem, félretettem.

A sajtot kislyukú reszelőn lereszeltem.

A tojásokat közepes méretű tálba ütöttem, egy kési habverő segítségével összedolgoztam a tejszínnel, sóval, borssal, rozmaringgal, majd beleforgattam a frissen reszelt sajtot. Végül az egészhez hozzáadtam az aprított spenótot, és jól összekevertem. Ilyenkor érdemes megkóstolni, hogy némi sóval, borssal kell-e igazítani a fűszerezésén.

A sütőt légkeveréses üzemmódra állítottam, és 180°C-ra előmelegítettem.

Egy nagy gáztepsit sütőpapírral béleltem, majd erre helyeztem a kis sütőformákat (most egyszer használatossal dolgoztam). A spenótos keveréket egyenlően elosztottam a formákban. mivel sütés közben emelkedni fognak, nem érdemes nagyon megpakolni, legalább ½ -1 cm maradjon a töltelék és a sütőforma peremének széle között. A lecsepegtetett csiperkeforgácsokat elosztottam a töltelék tetején, gazdagon meghintettem frissen őrölt színes borssal, és beküldtem az egészet a forró sütőbe.

Nagyjából 18-20 perc alatt készre sütöttem. Mivel a sütők teljesítménye háztartásonként eltérő, érdemes ellenőrizni már 15 perc elteltével. Akkor készült el, ha a tojásos keverék megszilárdult, de a közepe még kissé rezgős, a sütő száraz, forró hőjének köszönhetően a vékony gombaszeletek pedig kissé megpirultak. Túlsütni nem érdemes, mert kiszárad.

Úgy az igazi, ha késsel belevágva a gomba kissé roppan a tetején, a spenótos-tojásos alap pedig selymesen lágy.

Természetesen lehet változtatni az összetevőket (spenót helyett sóskával vagy mangolddal is remek), de nem érdemes túl sok mindennel megpakolni, hogy a tiszta, nagyszerű ízek érvényesülni tudjanak!

Melegen, langyosan, hidegen egyaránt nagyszerű. Fogyasztható önmagában előételként, akár egy egyszerű salátával főételként – ebédre, vacsorára, bulira, piknikre – ahogy csak jólesik!

Habliliom