A töltött paradicsomot nem lehet megunni! Legyen hideg előétel vagy meleg főétel, annyiféle formában készülhet, hogy amíg tart a friss szabadföldi paradicsom szezonja, akár minden hétre jól jön egy-egy új variáció! A könnyű nyári menükben pedig egy hideg változatnak mindig akad hely.

A zamatos, nagyméretű paradicsomok kifejezetten alkalmasak a töltésre. A különféle sütőben készíthető töltött paradicsomok mellett a gyors, hideg változatok is fantasztikusak. Könnyű vacsora, előétel, bulikaja, ha marad belőle, másnap is jól jön.

Hiába lehet egész évben hozzájutni a paradicsomhoz, a nap érlelte, szabadföldön termett, zamatos fajtáknak nincs párja!

Ezúttal egy nagyon egyszerű, mégis izgalmas töltött paradicsom-kombinációt készítettem: friss kígyóuborkával, juhtúróval, valamint kapribogyóval, zöldfűszerekkel.

Frissítő, egészséges és nagyon finom, ráadásul percek alatt megvan.

A juhtúrót a hazai háztartások többségében körözötthöz, pogácsához, sztrapacskához használják, de ez a gazdag ízű friss sajtféle (igen, a túró is az) hideg uzsonnakrémekhez, töltelékhez is remek, nem csak a juhtúróval töltött, bundázott vagy grillezett gombafejekben, sós palacsintákban. Ha juhtúrót használ az ember, a sótartalmát mindenképp figyelembe kell venni, sok esetben külön só hozzáadására már nincs is szükség.

Az édes, zamatos paradicsom, a semleges uborka és a markáns juhtúró valódi nyerő trió - főként némi zöldfűszerrel felturbózva.

Juhtúrós uborkakockákkal töltött paradicsom

Hozzávalók (4 személyre előételként):

1 kg zamatos, szabadföldi paradicsom (nálam ez most 4 méretes darab volt)

½ kígyóuborka

125 g juhtúró

1-2 evőkanál tejföl (a juhtúró állagától függően)

1 csokor friss petrezselyemzöld egészen finomra aprítva

1 csokor bazsalikom levelei

1 kis rozmaringágacska levelei finomra aprítva

néhány szem kapribogyó

frissen őrölt bors – ízlés szerint

Elkészítés:

A töltelékhez az uborkát nagyjából ½ cm-esre kockáztam, a bazsalikomlevelek kivételével a zöldfűszereket finomra aprítottam. A juhtúrót a tejföllel sűrű, krémesre kevertem. A hozzáadott tejföl mennyiségét a juhtúró állaga befolyásolja, a lényeg, hogy nagyjából körözött állagú legyen a végeredmény, hisz az uborka természetes víztartalma is lazítja majd a keveréket. Sót nem használtam, mert a juhtúró eleve kellően sósnak bizonyult.

A zöldfűszereket, valamint az uborkakockákat hozzáadtam a juhtúrós krémhez, frissen őrölt borssal ízesítettem, és az egészet alaposan átkevertem, felhasználásig hűtőszekrénybe tettem.

A paradicsomok héját kereszt alakban bemetszettem, forró vízzel leforráztam, meghámoztam.

Mindegyiket félbevágtam, majd mokkáskanál segítségével eltávolítottam a magházukat (ez később levesekhez, mártáshoz remekül hasznosítható). A paradicsomokat megtöltöttem az uborkás keverékkel, mindegyik tetejére egy-egy kapribogyót biggyesztettem, valamint hosszában félbevágott nagy bazsalikomlevelekkel díszítettem, kevés őrölt borssal megszórtam.

Tálalás előtt behűtöttem. Ha van rá idő és lehetőség, legalább fél órát érdemes hűteni, hogy az ízek összeérjenek.

Pirítóssal pompás előétel, de akár könnyű vacsora, beszélgetések kísérője is lehet.

Habliliom

Hamisítatlan nyári mártogató, de akár szendvicskrém, pirítósra feltét is lehet a tökéletesre sült kápia paprika és padlizsán kombinációja. 

Végre be lehet kapcsolni a sütőt a nagy kánikula után, de még mindig csak könnyű falatokra vágyik az ember. Ideje volt, hogy a ragyogó padlizsán és paprika valami jó kis egységben helyet találjon az asztalon. A házi készítésű mártogatóknál vagy szendvicskrémeknél nincs is jobb dolog télen-nyáron, ha szezonális összetevőket használ az ember. Alaposan behűtve grillezett fogásokhoz, péksüteményre vagy pirítósra halmozva egyaránt tökéletesek.  A paprika és padlizsán számos fogás alapját adja, az arányoktól és egyéb hozzávalóktól függően lehet előétel, főétel.

Ha jó minőségű alapanyagok állnak az ember rendelkezésére, kis fantáziával csak valami igazán finomat lehet kihozni belőlük. Így történt ezzel a nagyon egyszerűen kivitelezhető, mégis különlegesen ízletes mártogatóval. Az alap a paprika és a padlizsán, némi rafinéria, fűszerek, kis hűtés, és kész is a remek nyári mártogató/előétel/szendvicskrém.

Mindenki úgy és olyan formában kínálja, ahogy jólesik – egy biztos: különlegesen finom!

Sült paprikás padlizsánmártogató

Hozzávalók (kb. ½ l-hez):

1 db közepes méretű padlizsán (cca. 40 dkg)

2-3 db kápia paprika (kb. 40 dkg)

1 evőkanál tahina

1 nagyobb citrom frissen préselt leve

1 evőkanál extraszűz olívaolaj

1 csokor friss petrezselyemzöld finomra aprítva

1-2 ágacska friss oregánó levelei finomra aprítva

1 csapott teáskanál őrölt római kömény

2 dundi gerezd fokhagyma

tengeri só, frissen őrölt vegyes bors – ízlés szerint

Elkészítés:

A padlizsánt alapos mosást követően villával mindenütt megszurkáltam. A paprikákat megmostam, megszárítottam. A fokhagymagerezdeket alufóliába csomagoltam.

A sütőt légkeveréses üzemmódra kapcsoltam, és 200 fokra előmelegítettem. A sütőrácsra egy méretes darab alufóliát terítettem, és minden zöldséget ráhelyeztem, beraktam az előmelegített sütőbe. Kb. 10 perc elteltével a fokhagymát kivettem, a többi zöldséget megfordítottam.  A paprikákat nagyjából újabb 10 perc elteltével kivettem (akkor készültek el, ha a héjuk szinte feketére sült), a padlizsánt addig hagytam bent, amíg tökéletesen puhára sült (összesen maximum 30 perc elegendő neki a forró sütőben).

Mindent hűlni hagytam.

A padlizsánt meghámoztam, és késsel olyan finomra aprítottam a húsát, amilyenre csak tudtam, tálba halmoztam. A paprikákat meghámoztam, kicsumáztam, a magokat gondosan eltávolítottam. Egészen apróra kockáztam, a padlizsánhoz adtam. A fűszernövényeket is felvagdostam, majd a többi hozzávalóval együtt a zöldségekhez adtam. A sült fokhagymát egyszerűen kipréseltem a héjából. A sót és borsot csak a végén adtam hozzá. Mindent alaposan elkevertem.

A paprika édességét a citromlével és a sóval hoztam egyensúlyba, ízlés kérdése, ki mennyire édesen kedveli, a fenti mennyiséghez én kb. egy csapott mokkáskanál sót használtam, és nem bántam szűk marokkal a borssal sem. Ha túl sűrű lenne a mártogató, mert alacsonyabb a zöldségfélék víztartalma, egy kevés víz hozzáadásával krémesíthető.

A mártogatót tálalásig hűtőszekrénybe tettem, hogy az ízek összeérjenek (legalább 1 órát érdemes parkoltatni, de egy éjszaka sem árt neki), friss oregánóval díszítve tettem az asztalra.

Kellemes, gazdag ízvilágú, mégis könnyed, krémes finomság.

 Habliliom

Valódi kánikulai desszert: zamatos fekete szeder, aromás piskótalapok, könnyű krém, jól behűtve.

Tombol a hőség. A hűsítő, frissítő, könnyű falatokon kívül nem sok mindenre vágyik az ember ilyenkor. Az sem baj, ha szezonális gyümölcs is kerül bele.

A fekete szeder a legkésőbb érő a nyári bogyós gyümölcsök sorában, zamatos, gyönyörű a színe, igazi vitaminbomba, persze desszertekben is mesés.

A szeder növénytanilag a rózsafélék családjába tartozik, akárcsak a málna, és számtalan fajtája terem világszerte. Kétszer annyi C-vitamint tartalmaz, mint a nagyjából vele egy időben szezonális fekete áfonya. 100 g fekete szederben 23 mg C-vitamin található. Emellett számottevő mennyiségben van benne A-, E-, valamint K-vitamin, sőt komplex B-vitaminok is. Ásványi anyagokban sem szűkölködik: magnézium, kalcium, kálium, mangán, réz, sőt vas egyaránt akad benne. Ezek mellett rostokban is gazdag. A szervezetre gyakorolt jótékony hatásai is igen sokrétűek: többek között erősíti az immunrendszert, gyulladáscsökkentő, megköti a káros szabad gyököket, remek antioxidáns, energetizál, vitalizál, ráadásul magas rosttartalmának köszönhetően még az emésztésre is jótékony hatást gyakorol. Amíg terem, érdemes minél többet fogyasztani belőle!

Kánikulában ha épp nem friss gyümölcs vagy sorbet/fagylalt a desszert, egy hűtött, krémes és könnyed ínyencség mindig nyerő ötlet.

A tészta egy gyömbérrel és citromlével ízesített pillekönnyű piskóta (igazi nyári kombináció), a töltelék szedres ricottakrém – szinte elolvad, amint beleharap az ember!

Szederkrémes kocka gyömbéres piskótával

Hozzávalók (kb. 35 X 26 cm-es tepsihez):

A tésztához:

4 db közepes méretű tanyasi vagy biotojás szétválasztva

10 dkg kristálycukor

8 dkg nagyon puha vaj

1 evőkanál frissen préselt citromlé

1 evőkanál jó minőségű gyümölcspálinka

12 dkg süteményliszt

7 g sütőpor (praktikusan ½ csomag)

1 mokkáskanál őrölt gyömbér

1 csipet só

A töltelékhez:

20 dkg friss fekete szeder

2+2 evőkanál porcukor (ha fanyarabb a gyümölcs, lehet növelni a cukor mennyiségét)

1 dl habtejszín (30%-os zsírtartalommal)

20 dkg krémes ricotta

1 evőkanál azonnal oldódó zselatinpor (ennek hiányában 3 lapzselatin a csomagoláson előírtak szerint előkészítve)

Elkészítés:

A szedret 2 evőkanál cukorral kis lábosba raktam, és épp csak egyet forraltam rajta. Még melegen botmixerrel pürésítettem, majd sűrű szövésű fémszűrőn átpasszíroztam, hogy a magoktól megszabaduljak. Hűlni hagytam.

A gyömbéres piskótához a lisztet átszitáltam, a gyömbérrel és a sóval elkevertem. A tojásokat szétválasztottam. A fehérjét kemény habbá vertem, félretettem. A 4 tojás sárgáját a kristálycukorral egészen fehéredésig kevertem, majd a robotgép folyamatos működése mellett fokozatosan hozzáadtam a nagyon puha vajat, aztán belekanalaztam a citromlevet és a pálinkát. A robotgépet alacsonyabb fokozatra kapcsoltam, és kanalanként beledolgoztam a lisztes keveréket. Végül kanállal beleforgattam a habot, ügyelve arra, hogy a lehető legkisebb mértékben törjem meg.

A tepsit sütőpapírral borítottam, és egyenletesen elosztottam benne a tésztát. Előmelegítés nélkül tettem be a sütőbe, amit 175 fokra állítottam, légkeverés mellett. Nagyjából 15-18 perc alatt ruganyosra sütöttem (tűpróbával érdemes ellenőrizni, hogy átsült-e, hisz minden sütő kicsit másként működik). Rácson hagytam hűlni.

Közben elkészítettem a krémet.

A tejszínt közepesen kemény habbá vertem, hozzáadtam a 2 evőkanál porcukrot, majd az elektromos habverő folyamatos üzemmódja mellett belekanalaztam a ricottát, aztán a szederpüré 2/3 részét, végül pedig az azonnal oldódó zselatint (ekkor érdemes hozzáadni az előre beáztatott lapzselatint, ha valaki azzal készíti).

Ha túl meleg van a konyhában, érdemes néhány percre betenni a frizsiderbe, hogy könnyen kezelhető legyen!

A kihűlt piskótalap széleit levágtam, a hosszabb oldalával magam elé helyezve két egyforma részre vágtam.

A krém kb. 2/3 részét az egyik téglalapra halmoztam, majd egyenletesen elosztottam a tésztalapon. 10 percre beküldtem a hűtőszekrénybe, hogy kissé szilárduljon, és betettem mellé a tálban maradt krémet is. 10 perc elteltével a másik piskótalapot ráhelyeztem a krémes lapra, a maradék krémmel vékonyan megkentem az egész tetejét és oldalát.

A félretett szederpüréből 1 evőkanálnyit kis nejlontasakba kanalaztam, a tasak egy sarkán egészen apró lyukat vágtam, és a sütemény tetejére nagyjából 1 cm távolságra vonalakat húztam a szederprüréből. Egy fogvájó segítségével megmintáztam (ez akár el is hagyható).

Az egészet legalább 4  órára (de egy éjszaka sem árt neki) visszatettem a hűtőszekrénybe. Hidegen kb. 3X3 cm-es kockákra szeltem. Ebből a mennyiségből 32 kockát kaptam.

Akár friss szederrel, vagy ha marad a püréből, azzal is tálalható.

Hidegen az igazi!

Habliliom

A nyári gyors és egyszerű desszertek sorából nem hiányozhatnak a clafoutis vagy magyarosan: a tejes pite különféle gyümölcsös variációi. Átmenetet képeznek ezek a finomságok a palacsinta, a felfújt és a pite között – talán nincs is, aki ne szeretné!

A francia konyha egyik világszerte kedvelt desszertje az eredetileg Franciaország középső részén elterülő, jelentős mezőgazdasági tevékenységéről (főként szarvasmarha-tenyésztéséről), továbbá híres porcelánjáról (a régió fővárosa: Limoges) is ismert régiójából Limousinból származó clafoutis. Egy alapvetően végtelenül egyszerű, testesebb palacsintatésztára emlékeztető tészta és gyümölcs variációja ez a piteféleség, ami sütőben sül tökéletesre. A klasszikus recept a régióban termő fekete cseresznyével készült cseresznyés clafoutis /Clafoutis aux cerises/, de kitűnő sárgabarackkal, őszibarackkal, szilvával és még számos gyümölccsel, sőt vannak sós-sajtos (zöldségekkel, gombával készített) variációi is.

Az alapesetben tejet, tojást, lisztet, cukrot, némi sót tartalmazó tésztát is lehet persze variálni, egyéb összetevőkkel gazdagítani (pl. diófélékkel, kakaóval stb.) – és ez is olyan tésztaféle, amelynek számtalan receptúrája létezik. Van, amikor a tésztába biggyesztik a gyümölcsöket, van, amikor a gyümölcsökre kanalazzák a tésztát. Nálam most az utóbbi metódus szerint sült a clafoutis

Fogtam egy méretes piteformát, kikentem némi vajjal, elhelyeztem rajta a gyümölcsöket, és annyi tésztát kanalaztam rá, amennyi épp csak ellepte, megsütöttem, tálaltam.

Fontos, hogy ne legyen túl sok a tészta a gyümölcsök tetején, mert így sül tökéletesre, és lesz megfelelő az állaga. Ez tulajdonképp egy laposabb piteféle.

Mivel most érik a japán szilva, ami kínai vagy Angeleno szilva néven, sőt fűzlevelű ringlóként is ismert, került is belőle jócskán a konyhába. Szinte magától adódott, hogy a hétvégi desszert egy japán szilvás clafoutis lesz.

Ez a szilvafajta valójában egy méretes ringló. Nagy (akár 4-6 cm átmérőjűre is nőhet a gyümölcs), kerekded, kifejezetten édes gyümölcshússal rendelkező, igen értékes gyümölcs, ami a mediterrán régiókban nagyon népszerű (fája kedveli a meleg éghajlatot). Vannak sárga- és sötétvörös/bordó vagy kékeslila gyümölcshúsú változatai is, mind nagyon ízletes. A japán szilva tele van fontos vitaminokkal, ásványi anyagokkal, jótékonyan hat asz emésztésre.

Japánul pl. sumomo, koreaiul jadu vagy más átírásban jado névre hallgat, érdekes, hogy mindegyik kifejezés szó szerinti jelentése valamilyen jelzővel ellátott őszibarack. A gyümölcs első európai leírása, a híres angol botanikus, John Lindley nevéhez fűződik, aki egy 1828-ban megjelent munkájában említi Prunus salicina néven (ebből a tudományos névből ered a magyar fűzlevelű ringló elnevezés). Számos nemesített fajtája létezik, egy-egy japán szilvafa akár 10 méteres magasságba is megnőhet. Nálunk (fajtától függően) nagyjából július közepétől szeptember végéig lehet szüretelni.Természetesen frissen a legértékesebb, de van, ahol aszalják, pálinkát főznek belőle, és persze különféle desszertekben is kiváló. Tehát, ha nem fogy el frissen, érdemes pitébe is tenni belőle.

Ezúttal olyan clafoutis-t sütöttem, amelyben a liszt egy részét őrölt mandulára cseréltem, így a tészta nem csupán izgalmasabb, de némiképp könnyedebb is lett. Igazi házias finomság gyümölccsel az alján, ami melegen, langyosan és hidegen egyaránt nagyon finom. A tésztának is számos változata létezik, én most ezt a legkevésbé sem bonyolítottam.

Mandulás clafoutis japán szilvával

Hozzávalók (26 cm átmérőjű, kerek piteformához):

50 dkg japán szilva

2 db közepes méretű tojás

1 dl tejszín (legalább 30%-os zsírtartalmú habtejszín)

1 dl tej

6 dkg porcukor

½ rúd vanília kikapart magjai (vagy egy teáskanál vaníliakivonat)

5 dkg őrölt mandula

4 dkg süteményliszt

2 dkg puha vaj

1 csipet só

A tálaláshoz:

vaníliával kevert porcukor

Elkészítés:

A szilvákat megmostam, kimagvaltam, cikkekre vágtam. A piteforma alját kevés vajjal, a gyümölcsgerezdeket körkörösen helyeztem a forma aljára, úgy, hogy teljesen befedte a felületet.

A lisztet az őrölt mandulával tálba mértem, csipet sót adtam hozzá, majd evőkanállal elkevertem.

Az egész tojásokat a porcukorral és a vaníliamagokkal krémesre kevertem, majd a robotgép folyamatos üzemmódja mellett hozzáadtam a vajat. Alacsonyabb fokozatra kapcsoltam a gépet, és előbb a tejszínt, majd a tejet adagoltam hozzá, végül belekanalaztam a mandulás keveréket.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem (légkeveréses üzemmód mellett). A légkeverés azért fontos, mert így egyenletesen sül majd a „pite”. A tésztát a gyümölcsökre kanalaztam, és az egészet betettem a sütőbe, amelynek hőmérsékletét 170 fokra mérsékeltem. Nagyjából 20-25 perc alatt aranylóra sütöttem. Még melegen vaníliával elegyített porcukorral hintettem meg.

A tésztához viszonylag kevés cukrot használtam, részben mert a japánszilva cukortartalma magas, részben pedig azért, mert kedveljük a kifejezetten gyümölcsös desszerteket, de aki édesebben szereti, növelheti a tésztához adott cukor mennyiségét akár 10-12 dkg-ra is.

Természetesen kék szilvával, sárga- vagy őszibarackkal is készülhet, mindegyik változat nagyon ízletes!

Forrón nehéz porciózni, ezért érdemes kis ideig rácson pihentetni. A gyümölcs szépen megpuhul a pite alján, a tészta könnyed.

Ha marad belőle, hidegen is nagyon finom.

Habliliom

A hideg levesek a nyári konyha igazi jutalomfogásai – szezonális alapanyagokból szinte percek alatt elkészülnek, és valódi frissítők!

A kovászos uborka olyan megunhatatlan klasszikus, amit nyár derekán vétek volna kihagyni. Csak úgy szendvics mellé vagy sült, bundázott fogások kísérőjeként is fantasztikus, de salátába, levesbe is bátran lehet belőle tenni.

A kovászos uborkából készült hidegen tálalt levessel jó néhány éve, egy remek balatoni étteremben találkoztam először. Látványra mérsékelten tűnt csábítónak (tény, hogy nem a legfontogénebb leves), de az íze egyszerűen elvarázsolt.

Szinte már másnap igyekeztem rekonstruálni az ízeket, aztán az évek alatt hol ezt, hol azt alakítottam rajta.

Mivel most saját nevelésű friss zöldfűszerekből sincs hiány, ha csak lehet, csempészek ebből-abból minden fogásba.

A petrezselyemzöld alapfűszernövény itt a konyhában, és számos más friss zölddel kombinálható. Ezúttal aromás, friss zsályaleveleket társítottam hozzá, valamint jóféle kovászos uborkát néhány egyéb összetevővel, és olyan, de olyan frissítő leves lett a végeredmény, hogy kánikula idején nem is kell ennél jobb!

Friss uborkával és/vagy cukkinivel is gyakran készítek hideg levest, az alapok hasonlóak a kovászos uborka esetén is, de az ízek, a fűszerezés eltérő, a végeredmény pedig egészen különleges. A görög joghurt textúrája krémesebbé, a zöldségalaplé gazdagabbá, a friss zöldfűszerek zamatai pedig még frissítőbbé alakítják ezt a valóban pikk-pakk összedobható előételt.

Ha valaki nem szeretne habréteget a tetején, néhány perces keveréssel eltüntetheti a leves tetejéről, de igazság szerint így kifejezetten izgalmas – látványra kissé olyan, mintha egy levéssé avanzsált capuccino kerülne az ember elé.

Zsályás kovászosuborka-leves habbal a tetején

Hozzávalók (kb. 1½ l hideg leveshez):

40 dkg kovászos uborka

4-5 nagyobbacska friss zsályalevél

1 csokor friss petrezselyemzöld

½ l zöldségalaplé (vagy jó minőségű kockából, koncentrátumból készített leves, lehűtve)

1. 2 dl a kovászos uborka levéből

180 gr görög joghurt

frissen őrölt bors – ízlés szerint

Elkészítés:

A kovászos uborkát felkockáztam, a petrezselyemzöldet és a zsályaleveleket felaprítottam. Mindent egy méretes keverőtálba halmoztam, és botmixerrel pürésítettem. Az ízesítésen a végén érdemes korrigálni, ha szükséges. Mivel az alaplé és a kovászos uborka, valamint az uborkalé egyaránt sós, külön sózást nem igényel.

Az erős aprítás-keverés hatására a leves tetején könnyű hab képződik. Ha valaki nem kedveli, kanállal könnyedén elkeverhető.

Jól behűtve, hidegen az igazi. Valódi kánikulai leves!

Habliliom

Könnyű, nyári falatozás gyorsan elkészíthető harapnivalóval, ami egyszerre látványos és finom:  elő a friss paprikával és paradicsommal!

Végre itt a nap érlelte paprika és paradicsom! Nyáron aligha akad olyan háztartás, ahol ez a két zöldségféle ne lenne rendszeres szereplője a reggeliknek, ebédeknek, uzsonnáknak vagy vacsoráknak.

Vitaminosak, zamatosak, számos fogás alapját jelentik külön-külön vagy együtt. Szinte adja magát a lecsó mindenféle változata, mint 'alapfogás" paprikából és paradicsomból, de ha épp nem erre vágyik az ember, kis fantáziával mesés hidegtállá varázsolható ez a két zöldségféle. Ráadásul akár nyaralás idején, minimális konyhai eszköz igénybe vételével is könnyedén kivitelezhető.

Sokféle paprikát használok szívesen, de a sötétvörös kápia különösen nagy kedvenc. Forró sütőben, mennyiségtől is függően nagyjából 15 perc alatt tökéletesre sül - és mi tagadás, így a legízletesebb. Gyakran készítek belőle levest, előételt, főételt.

Ebben a kánikulában szinte magától adódik, hogy az ember könnyű, frissítő falatokra vágyik. Ezúttal egy megunhatatlan klasszikust, a capresét gondoltam újra, valamint egy hideg, paprikatekercset készítettem, amit fetával, friss, aprított petrezselyemzölddel és apró szemű kapribogyóval töltöttem meg. Az egészet némi olívaolajjal meglocsolva, hidegen tálaltam.

A caprese a legismertebb olasz előételként kínált saláta. Alapesetben jó minőségű paradicsom, mozzarella (gyakran bivalytejből készült), némi só és üdítően friss bazsalikomlevél alkotja, olívaolajjal locsolva - a hagyományos nápolyi konyha nagy favoritja ez, nevében utalva a régió meseszép szigetére: Caprira.

Van, hogy társul a fenti összetevőkhöz balzsamecet, de régiótól, konyhától is függ, hol, milyen formában tálalják. Van, ahol csupán az olasz nemzeti zászló színeit tükrözően szeletelve kerül egymásra a paradicsom és a mozzarella, amire egész bazsalikomleveleket fektetnek, de előfordul, hogy egy méretes tányéron egészben szolgálják fel az igen jó minőségű mozzarellát, amit körberaknak bazsalikommal meghintett paradicsomszeletekkel vagy -gerezdekkel. A variációk száma végtelen, és egyáltalán nem elvetemült ötlet némi olívabogyóval is felturbózni.

Ha a zamatos paprika és paradicsom adott, már csak némi fantázia szükségeltetik, és kész is a szemet gyönyörködtető hidegtál!

Amilyen egyszerű elkészíteni, olyan látványos, ínycsiklandó és frissítő. Ez a paprikás és paradicsomos hidegtál lehet előétel, könnyű vacsora. Attól igazán lenyűgöző, hogy egyszerű, ám valóban minőségi, zamatos alapanyagokból készül.

Nyári hidegtál paradicsommal és paprikával – mediterrán stílusban

Hozzávalók 4 személyre:

4 db nagyobb méretű kápia paprika (kb. 50 dkg)

4 db zamatos paradicsom

10 dkg feta (vagy hasonló jellegű sós sajt)

1-2 teáskanál tejföl

10 dkg mozzarella (az apró, ún. nevezett bocconcini ideális hozzá)

1 nagy csokor friss petrezselyemzöld

1 evőkanál apró szemű kapribogyó

4-5 friss bazsalikomlevél

néhány szem jó minőségű fekete olívabogyó

frissen őrölt bors, olívaolaj – ízlés szerint

Elkészítés:

A kápiákat alaposan megmostam, megszárítottam. A sütőt 200 fokra előmelegítettem. A sütőrácsra alufóliát helyeztem, és a kápiákat nagyjából 15 perc alatt megsütöttem. Akkor készült el, ha a külső, viaszos héja szinte megfeketedik.

A paprikákat hűlni hagytam, közben előkészítettem a többi hozzávalót.

A paradicsomok héján kereszt alakban ejtettem egy bemetszést, majd 1 percre lobogva forró vízzel leforráztam, gyorsan hideg víz alá tettem, és meghámoztam. Minden paradicsomot félbevágtam, a magházat eltávolítottam.

A petrezselyemzöldet egészen finomra aprítottam.

A paprika töltelékéhez a fetát villával összetörtem, kevés tejfölt, némi frissen őrölt borsot kevertem hozzá. Hozzákanalaztam a petrezselyemzöldet, valamint a kapribogyót. A körözöttnél sűrűbb állagú keveréket kaptam.

A kis mozzarellagolyóbisokat (ezt hívják olaszul a bocconcininek) megfeleztem, félretettem.

A kápiák külső héját könnyedén eltávolítottam, megszabadítottam a csumájuktól, magjaiktól. Minden paprikát megfeleztem, így 1 db-ból két tekercset göngyölítettem.

A megtisztított paprikákat alaposan lecsepegtettem – ez azért fontos, mert a természetes víztartalma meglehetősen nagy, könnyedén eláztathatja a tölteléket.

Minden paprikaszeletet úgy tettem magam elé, mintha egy egyenlő szárú háromszög lenne, és az alapjukra kanalaztam nagyjából egy teáskanálnyi tölteléket. Szorosan feltekertem.

A paradicsomokat kevés sóval, borssal meghintettem, majd belerakosgattam a bocconcinit, mindegyik közepére biggyesztettem egy-egy félbevágott fekete olívát.

Mindent tálra rendeztem, alaposan megborsoztam, a felaprított bazsalikomlevelekkel díszítettem. A mennyiség természetesen bátran növelhető, attól függően, mekkora társaság falatozik majd belőle.

Kevés olívaolajjal közvetlenül a tálaláskor locsoltam meg.

Pirítóssal, friss péksüteménnyel egyaránt pompás, könnyű nyári fogás.

Habliliom

Friss bogyós gyümölcsök, könnyed krém kétféle színben, mindez csokoládés tésztarétegen, jól behűtve. Nincs is jobb nyári desszertkülönlegesség!

Ha itt a málna, ribizli, áfonya szezonja, az ember legszívesebben egymást követően gyártaná belőlük a szemkápráztató és különleges finomságokat, már ha nem fogyna el nagy részük frissen.

Hosszan lehetne sorolni, mennyi jótékony hatása van a bogyós gyümölcsök fogyasztásának, a bennük található vitaminok, ásványi anyagok valósággal új energiákkal töltik fel a szervezetet, ráadásul nagyon ízletesek.

Lényegében egyszerű, mégis látványos desszertet készítettem. Frissen, mindenféle hőkezelés nélkül került bele háromféle bogyós: ribizli, málna és áfonya. A sütőt csak rövid időre kell bekapcsolni hozzá, a munka nagy részét a hűtőszekrény végzi.

Könnyed kevert tészta az alap, amit mascarponés, tejszínhabos krém és friss gyümölcsök koronáznak.

Álomtorta bogyós gyümölcsökkel

Hozzávalók (26 cm átmérőjű, magas peremű, kapcsos tortaformához):

A tésztához:

2 db közepes méretű tanyasi tojás

1 dl narancslé (frissen préselt vagy 100%-os gyümölcslé)

10 dkg nagyon puha vaj

15 dkg süteményliszt

2 dkg cukrozatlan holland kakaópor

10 dkg porcukor

½ csomag sütőpor

1 csipet só

1 evőkanál sárgabaracklekvár

A krémhez:

25 dkg mascarpone

2 dl habtejszín (legalább 30%-os zsírtartalommal, alaposan behűtve)

2 púpozott evőkanál vaníliával kevert porcukor

2 evőkanál hidegen kevert ribizlilekvár

szükség esetén: 1 csomag habfixáló

A tetejére:

20 dkg friss málna

20 dkg fekete áfonya

5 dkg piros ribizli

Elkészítés:

A tésztához az egész tojásokat keverőtálba tettem, 10 dkg porcukorral fehéredésig kevertem, majd a robotgép folyamatos üzemmódja mellett hozzáadtam a nagyon puha vajat, fényes-habosra kevertem. Csökkentve a fordulatszámot, óvatosan hozzákanalaztam a narancslevet, majd a sütőporral, csipetnyi sóval és kakaóval előzetesen elkevert lisztet.

A sütőt 175 fokra előmelegítettem, egy kapcsos tortaformát sütőpapírral béleltem.

A tésztát a tortaformába kanalaztam, elsimítottam, és 12-15 perc alatt megsütöttem. a tortaformában hagytam hűlni. A tetejét megkentem sárgabaracklekvárral.

Közben a gyümölcsöket megmostam, a ribizlit leszemeztem, mindent megszárítottam.

A krémhez a tejszínt közepesen kemény habbá vertem, majd hozzákevertem a cukrot, és tovább habosítottam, végül hozzáadtam a mascarponét. Ha túl lágy lenne a krém, ezen a ponton érdemes némi habfixálóval vagy kevés azonnal oldódó zselatinnal javítani az állagán, de ha elég jó minőségű alapanyagokat használ az ember, ez nem feltétlenül szükséges.

A krém felét egy kisebb tálba szedtem, a keverőtálban hagyott egységhez pedig hozzáadagoltam a hidegen kevert ribizlilekvárt, alaposan elkevertem.

A fehér és rózsaszín krémet egy-egy csillagcsőrrel felszerelt habzsákba szedtem.

A már kihűlt tortaalapra kívülről befelé haladva előbb a ribizlis krémből rajzoltam kb. ½ cm vastag kört a torta peremére, majd a fehérből. Egészen a torta közepéig váltakoztak a krémkörök. Végül a gyümölcsöket rendeztem el a torta tetején.

Az egészet legalább 4 órára érdemes betenni a hűtőszekrénybe, hogy szépen megdermedjen.

A már alaposan lehűtött tortáról eltávolítottam a sütőpapírt, a torta oldalára málnát és áfonyát biggyesztettem, éles, hideg vízbe mártott késsel szeleteltem, némi friss gyümölccsel tálaltam.

Szinte elolvad, amint beleharap az ember, nem tömény, nem túl édes, krémes és gyümölcsös - igazi nyári desszert.

Habliliom

Egy igazán jó rakott zöldség mindent tud, ami a nyári konyhához, a nyaraláshoz, a szabadsághoz ízekben csak hozzátartozhat!

A muszaka (más átírásban: moussaka) a széles értelemben vett kelet-mediterrán (főként balkáni) konyha egyik megunhatatlan, jól variálható és ennek megfelelően ma már világszerte elterjedt, igen közkedvelt fogása.

Rendszerint olajban előzetesen megsütött padlizsán, darált hús, paradicsommártás, sajt vagy besamel mártás, időnként burgonya vagy más zöldségfélék kerülnek bele. Különféleképp készítik Görögország egyes vidékein, Törökországban, Bulgáriában, Szerbiában vagy más balkáni államokban, hát még az észak-afrikai országokban, nem is beszélve a világszerte elterjedt különféle receptúrákról, amelyek innen-onnan csipegetnek! A muszaka jellegzetesen olyan étel, amit könnyű elkészíteni, nagyon finom. Ennek megfelelően hosszan lehet vitatkozni az összetevőiről, és persze kinek-kinek megvan az autentikusnak vélt vagy épp legkedveltebb változata. Akármelyik típusról is legyen szó, a lényeg, hogy zöldségféléket egy vagy kétféle mártással és egyéb hozzávalókkal variálnak (nem is jelent mindenütt feltétlenül a rakott zöldséget, lásd pl. itt).

A görögök épp annyira saját eredeti receptúrájukként tartják számon, mint mondjuk a törökök. Az talán nem is meglepő, hogy már egy 13. századi arab nyelvű, bagdadi szakácskönyvben fennmaradt a ma ismert muszaka variánsok egyik előfutáraként értelmezhető ételleírás. Alapvetően egy rakott húsétel ismertetéséről van szó: finomra aprított hús, hagyma, padlizsán szerepel benne, többek között olyan fűszerekkel ízesítve, mint a római kömény, a fahéj, gyömbér, koriander, só. Nagy valószínűség szerint magas peremű edényben, szabad tűzön sütötték, a legjobb minőségű ecettel, kevés vízben feloldott sáfránnyal is gazdagították. Vagyis nem a szegények eledelének számíthatott akkoriban, a neve pedig latin betűs átírás szerint nagyjából 'muqatta'-ként adható vissza.

Görögországba az arab hódítások idején került a padlizsán, tehát az arab növénytermesztés és konyhaművészet meghatározó szerepet játszott a recept (vagy receptek) megszületésében, vagyis az arab gyökerek vitathatatlanok. Hitelesnek tekintett, ún. eredeti muszaka receptet nem őrzött meg a hagyomány. Különféle változatainak leírásaiból annál több akad.

Tartalmas, laktató fogás, és aligha akad, aki ne kedvelné valamely változatát.

Nálam most az általában ismerteknél lényegesen könnyedebb cukkinis variáció készült.

Itt a cukkini szezonja, olcsón beszerezhető, egészséges, remekül ízesíthető zöldségféle, és tényleg érdemes minél több fogásban kipróbálni!

Ez a rakottas jórészt zöldségfélékből, gombából és sajtból áll, ráadásul a cukkinit sem sütöttem vagy grilleztem előre. Ennek egyik oka, hogy ha csak lehet, csínján bánok az olajos, zsíros összetevőkkel, mert könnyen megüli a gyomrot, a másik pedig, hogy a zöldségeket alapvetően roppanósan szeretjük.

Mivel ez a rakott cukkini eltölt kb. 40 percet a sütőben, hogy átsüljön, és az ízek összeérjenek, egyáltalán nem szükséges előre hőkezelésnek alávetni ezt az amúgy is könnyen, gyorsan süthető/főzhető zöldségfélét.

Más egyébbel persze egyáltalán nem takarékoskodtam (mindkét mártást alaposan sóztam, borsoztam, fűszereztem), így egy gazdag, mégsem nehéz nyári fogás került az asztalra, aminek köszönhetően egy étkezés erejéig garantált a nyaralás hangulata akkor is, ha az ember a városban kénytelen időzni.

Kétségtelen, hogy az előkészítés némiképp időigényes, de megéri a fáradozást!

 Rakott cukkini muszaka stílusban

Hozzávalók 4 személyre:

50 dkg zsenge cukkini

25 dkg újkrumpli (mérettől függően kb. 2-3 db)

30 dkg friss csiperke

1 doboz hámozott konzerv paradicsom (400 gr-os kiszerelés)

1 evőkanál sűrített paradicsom

2 ½ dl tej

1 evőkanál rétesliszt

3 dkg vaj

40 dkg mozzarella (ideális a kevés lében kínált kiszerelés)

5 dkg frissen reszelt kemény sajt (Grana padanót használtam)

4-5 ág friss oregánó (ez helyettesíthető 2-3 teáskanál szárítottal is)

1 kis fej fehér hagyma

1 karcsú gerezd fokhagyma

2 evőkanál olívaolaj

1 teáskanál szárított, porrá zúzott rozmaring

1 teáskanál őrölt, füstölt paprika (fűszerüzletekben beszerezhető)

tengeri só, frissen őrölt bors – ízlés szerint

Elkészítés:

Az újkrumplit megtisztítottam, nagyjából ½ cm-esre karikáztam, egy közepes méretű serpenyőben kevés olajon, sóval, borssal megsütöttem, hűlni hagytam.

A csiperkét uborkagyalun egészen vékonyan felszeleteltem, kevés olajon, sóval, borssal, rozmaringgal fűszerezve néhány perc alatt megpirítottam – épp csak annyira, hogy a levét kiengedje. Félretettem.

A paradicsommártáshoz a hagymát finomra aprítottam, a fokhagymát felkockáztam, kevés olajon megpirítottam, majd hozzáadtam a hámozott paradicsomot, valamint a sűrített paradicsomot. Alaposan megkevertem, sóztam, alaposan borsoztam, a maradék rozmaringgal, valamint a füstölt paprikával, és 2 ág friss oregánó felaprított levelével fűszereztem. Amint besűrűsödött, félrehúztam a tűzhelyről, és botmixerrel pürésítettem. Hűlni hagytam. Ennek a mártásnak, markánsan fűszeresnek kell lennie, mert a cukkinihez nem használtam előzetesen fűszereket.

A besamelhez egy kisebb edényben felolvasztottam a 3 dkg vajat, majd rászórtam a lisztet, kissé megpirítottam, folyamatos keverés mellett felöntöttem a 2 ½ dl tejjel, besűrítettem, majd mikor besűrűsödött, hozzáadtam 3 dkg reszelt Grana padano sajtot, frissen őrölt borssal fűszereztem.

A cukkinik végeit levágtam, éles késsel hosszában ½ cm vékony szeletekre vágtam.

A mozzarellát ugyanilyen vékonyságúra szeleteltem. 

Egy méretes kerámiatál aljára terítettem az előzetesen megsütött újkrumplit, 3 evőkanál paradicsommártást mertem rá, majd egy rétegben ráterítettem a cukkiniszeleteket, kevés borssal meghintettem, majd a gombaszeletek felét rákanalaztam.

Erre került a lábosban maradt paradicsommártás, aminek a tetejére oregánóleveleket szórtam, erre terítettem a felszeletelt mozzarella felét, majd újabb réteg cukkini, gomba következett.

A gombaszeletek tetejére is szórtam oregánót, majd az egészet meglocsoltam a besamellel, aminek a tetejére szórtam a maradék Grana  padano sajtot, majd a maradék mozzarellát. Az egészet nagyvonalúan megborsoztam.

Betettem a még hideg sütőbe, amit légkeveréses funkció mellett 180 fokra állítottam.

A rakott cukkini nagyjából 40 perc alatt tökéletesen átsül, a tetején a sajtréteg kissé megpirul.

Szeletelés előtt érdemes legalább 25-30 percet állni hagyni (ha teljesen kihűl, gyönyörűen, szabályosan szeletelhető, de erre nálunk már nem került sor). Ha az alján tetemesebb paradicsommártás gyűlik össze, kenyérrel pompásan lehet tunkolni!

Igazi nyári fogás, amit még a húsevők is lelkesen fogyasztanak.

Habliliom

Aprósüteményből sosem elég – egy igazi nyári variáció pedig frissen vagy jól behűtve egyaránt telitalálat bármikorra.

A befőzési idényben azok a gyümölcsök, amelyek egyrészt nem fogynak el azonnal frissen, másrészt nem kerülnek valamilyen formában üvegbe, garantáltan valamilyen desszertben landolnak.

Egy ízletes finomsághoz nem kellenek feltétlenül különleges és nehezen beszerezhető összetevők, friss, szezonális alapanyagokból, jó minőségű hozzávalókból is lehet fantasztikus dolgokat varázsolni.

A forma, a méret és persze az elkészítésre fordított figyelem némi rafinériával tényleg csodákra képes.

Ezek omlós csókok leginkább attól olyan ellenállhatatlanok, hogy falatnyi méretűek, és különlegesen ízletes gyümölcsös töltelék tartja egyben a kis sütemények két felét.

Mi tagadás, bármikor bármilyen lekvárral vagy akár karamellkrémmel, csokoládé ganache-sal stb. is tölthető, de ha van rá lehetőség, szezonban érdemes kipróbálni a maréknyi friss málna és áfonya hozzáadásával készült töltelékkel, amit most még némi diófélével is megbolondítottam.

A lágy tészta egészen apróra formázása igényel ugyan némi odafigyelést, de megéri. Ezek a valóban apró csókok akkor lesznek igazán ízletesek, ha falatnyi méretűek, és kész állapotukban sem nagyobbak 2 cm-nél!

Egyszerű tészta, egyszerűen összeállítható töltelék, az összhatás mégis különleges.

Apró nyári csókok málnás-áfonyás töltelékkel

Hozzávalók (kb. 48-50 db kész süteményhez):

A tésztához:

20 dkg süteményliszt

15 dkg puha vaj

7 dkg porcukor

1 db kezeletlen citrom héja finomra reszelve

1 db közepes méretű tojás

2 teáskanál gyümölcspálinka

A töltelékhez:

1 maréknyi friss málna (kb. 10 dkg, szezonon kívül: mélyhűtött)

1 maréknyi friss fekete áfonya (kb. 10 dkg, szezonon kívül: mélyhűtött)

1 evőkanál cukor

5 dkg aprított, pirított dióféle (pl. dió, mandula, kesudió)

A tálaláshoz:

kevés vaníliával kevert porcukor + egy kevés a málna-áfonya töltelékből (ez akár el is hagyható)

Elkészítés:

A töltelékhez a málnát az áfonyával és a cukorral kis lábosban felforraltam, majd botmixerrel pürésítettem, sűrű szövésű szűrőn átpasszíroztam.

A diófélét (ezúttal natúr kesudiót használtam) felaprítottam, zsiradék nélküli serpenyőben kissé megpirítottam. Ennek köszönhetően az aromái sokkal intenzívebbek lettek. Mindkettőt félretettem hűlni.

A tésztához a cukrot a vajjal elektromos habverővel habosra kevertem, majd a robotgép folyamatos üzemelése mellett hozzáadtam az egész tojást, a gyümölcspálinkát. A könnyű habos krémhez kanalanként adagoltam az átszitált lisztet.

Az egész massza lágy, egészen sűrű krémre emlékeztető állagú, de pont ez a cél.

Két nagy gáztepsit sütőpapírral béleltem, a sütőt légkeveréses üzemmódban 160 fokra előmelegítettem.

Egy nagyobb csillagcsőrrel (kb. 60 mm átmérőjű) ellátott habzsákba szedtem a tészta felét, és egymástól tisztes távolságra 1½ cm átmérőjű apró csókokat biggyesztettem. Fontos, hogy a szorosan összefogott habzsákot teljesen merőlegesen tartsa az ember a tepsi fölé, mert így lehet könnyedén viszonylag egyforma csókokat formázni.

Amikor elkészültem, a tepsit betettem a frizsiderbe, hogy egy kissé szilárduljon a tészta (ezt a lépést nem szabad kihagyni, különben könnyen szétfolyhat a sütőben az egyébként is lágy tészta). Mire a másik tepsivel végeztem, kellően lehűltek az apró csókok, hogy gond nélkül induljanak a sütőbe, ahol nagyjából 12-15 percet töltöttek, míg szép világosra sültek (a sütési idő a különböző teljesítményű sütőknél ettől némiképp eltérhet). Amint az egyik tepsi elkészült, a másik, időközben szintén lehűtött, apró csókokkal felszerelt kontingens landolhatott is a sütőben.

A kész csókokat rácsra szedtem, még melegen meghintettem vaníliával kevert porcukorral. Tulajdonképp, ha valakinek nincs kedve az összeragasztással foglalatoskodni, a zamatos málna-áfonya töltelékkel akár tálalható is: lehet mártogatni. Ebben az esetben persze nem szükséges az apróra vágott dióféle.

Ha azonban az összeragasztás mellett voksol az ember (és megéri), akkor a sűrű málna-áfonya töltelékbe (amiből evőkanálnyit egy kis tálba mentettem, hogy lehessen majd fokozni az élvezeteket) ezen a ponton célszerű belekeverni a diófélét, és alig mokkáskanálnyi porciókat halmozni egy-egy csókra, majd egy másikkal összeilleszteni. A félretett áfonyás-málnás krémből még egy-egy cseppet lehet a végén a csókok tetejére illeszteni - de ez már tényleg az élvezetek fokozása.

Frissen is csodásan omlós, zamatos, de másnapra, kissé megpuhulva, jól behűtve is tökéletes.  

Habliliom

Az égetett tésztából készített sütemények egyik alapdarabja az eclair fánk. Igazi jutalomfalat. Klasszikus cukrászkrémmel töltve, csokoládéval borítva bármikor jöhet!

Az eclair máig semmit sem vesztett népszerűségéből, és annyiféle töltelékkel, bevonattal készül világszerte, hogy ember legyen a talpán, aki számon tartaná, hányféle is létezik belőle. Ez a remek sütemény a francia cukrászat egyik nagy klasszikusa. A neve szó szerint annyit tesz: villanás, villámlás – talán mert villámgyorsan bekapható, villámsebesen fogy el a tányérokról.

Eredete nagy valószínűséggel a 19. századra nyúlik vissza (vannak olyan források, amelyek Talleyrand egykori főszakácsához, a számos kulináris csemege zseniális megalkotójához, Marie-Antoine Carême-hez kötik az első eclaireket). Az biztosan tudható, hogy egy 1873-ban megjelent szakácskönyv ezt a desszertet pains à la duchesse (hercegené kenyerkék vagy kenyérkék hercegné módra) néven is említi, megjegyezve, hogy immár több mint 20 éve eclairként ismeretes a sütemény – egyébiránt egykor petite duchesse (kis hercegnék) néven is futott.  Vagyis legalább az 1850-es évek eleje óta a mai nevén, eclairként tartják számon.

Az eclairt persze nem feltétlenül a mérete határozza meg, de tény, hogy az egészen aprótól a méretes, akár 12-14 cm hosszúra sütött variációi is felbukkannak cukrászdák kínálatában.

A jó eclair alapja a jó égetett tészta, ami kívül ropogós, belül olyan üreges, hogy krémmel könnyedén betölthető.

Az égetett tészta minden egyéb hiedelemmel ellentétben nem tartozik a bonyodalmasan elkészíthető tésztafélék kategóriájába: az arányokra és a sütő hőfokára kell csupán odafigyelni. Ha pedig a hosszúkás fánkok kihűltek, kerülhet bele tejszínhab, csokoládé- vagy kávékrém, gyümölccsel gazdagított tejszínes krém, szinte bármi. Számomra az eclair valahogy mégis a jó kis vaníliás cukrászkrémmel az igazi.

Arról is megoszlanak a vélemények, hogy a kész fánkok tetejére kerüljön-e bevonat, és ha igen, milyen (csokoládé, fondant stb.), a bevonatra kerüljön-e további díszítés (olajos magvak, kandírozott gyümölcsök stb.) – nálam a vékony csokoládészalagok váltak be leginkább, magvak nélkül.

Kísérletező típus lévén (töltöttem már fánkot injekciós fecskendővel, habzsákkal) ezúttal azt a töltési metódust választottam, amit nemrég egy főzőműsorban elcsíptem: vékony, fém habzsákcsőrrel kis lyukakat fúrtam a sütemények aljára, és így juttattam a hideg krémet a fánkokba. A módszer tökéletesen működik, nem folyik ki a krém a fánkok aljából.

Mini eclairek cukrászkrémmel töltve

Hozzávalók (14-15 db 6-6 cm hosszú, 3 cm átmérőjű fánkhoz):

Az égetett tésztához:

7 dkg finomliszt

5 dkg vaj

¾ dl zsíros tej (3,5% zsírtartalommal)

¾ dl víz

2 db nagyméretű tanyasi tojás kissé felverve

A cukrászkrémhez:

2 dl habtejszín (legalább 30%-os zsírtartalommal)

1 dl zsíros tej (3,5% zsírtartalom)

4 db nagyméretű tojás sárgája

5 dkg cukor

1 csapott evőkanál rétesliszt

1 vaníliarúd kikapart belseje

A díszítéshez:

2-3 dkg olvasztott csokoládé (nálam most jó minőségű tejcsokoládé, de természetesen klasszikus étcsokoládéval is készülhet)

Elkészítés:

Mivel a krémnek hűlnie kell, először ezt készítettem el, némiképp egyszerűsítve. A vaníliarudat hosszában félbevágtam, a magjait kikapartam, és a tejszín és keverékéhez adagoltam (ha kemény a vaníliarúd, érdemes félbevágni, felforralni a tejszínnel, utána kiszedni a magjait), és közepes tűznél forralni kezdtem. Közben a tojások sárágit a cukorral és a liszttel kézi habverővel alaposan elkevertem. A már meleg, de nem forró vaníliás tejszínből két evőkanálnyit rámertem a tojásos keverékre, elkevertem, majd az egészet visszaöntöttem a lábosba, és folyamatos keverés mellett besűrítettem. Óvatosan kell vele bánni, nehogy kicsapódjon a tojás! A kész krémet tálba öntöttem, a tetejére folpackot szorítottam, és hűlni hagytam.

A tésztához a tojásokat egy kisebb tálban felvertem (kb. mintha rántottát készítene az ember), félretettem. A vajat a tej és víz keverékével felforraltam, belekanalaztam a lisztet, folyamatos keverés mellett levettem a tűzről, és alaposan kikevertem. Akkor jó, ha elválik az edény falától, és homogén, fényes masszává áll össze. A még meleg tésztához apró löttyintésenként adagoltam a felvert tojást, és folyamatosan kevertem: amint a tészta felvette a hozzáadott tojást, jött az újabb löttyintés, amíg el nem fogyott. Fényes, egynemű sárga tészta az eredmény.

Ezt a tésztát aztán egy közepes méretű csillagcsőrrel ellátott habzsákba kanalaztam.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem (légkeverés mellett), egy nagy tepsit sütőpapírral borítottam, kevés vajjal megkentem, majd a habzsákból, egymástól tisztes távolságra kb. 5 cm hosszú csíkokat biggyesztettem. A fánkok minden irányban nőni fognak, ezért kell elegendő (kb. 2-2 cm) helyet hagyni közöttük. A sütő ajtajának nyitogatása nélkül kb. 22-25 perc alatt aranylóra sütöttem. Ekkor kivettem, és mindegyik fánk oldalán tűszúrásokat ejtettem, hogy a felesleges gőz biztosan távozni tudjon, és további 2-3 percre visszahelyeztem a fánkokkal megrakott tepsit a sütőbe.

A kész fánkokat rácson hagytam hűlni (pár perc elegendő hozzá).

A már szobahőmérsékletű cukrászkrémet vékony csőrrel felszerelt habzsákba szedtem, majd az első fánk alján elöl, középen és hátul ejtettem egy-egy kis lyukat a csőrrel, és ezen keresztül töltöttem bele a krémet. A további fánkokkal ugyanígy jártam el.

Tálcára helyeztem, betettem a frizsiderbe.

A csokoládét vízgőz felett egy kis edényben felolvasztottam, kis nejlontasakba (tökéletesen alkalmas a célra a mélyhűtésre szánt tasak) kanalaztam, az egészet az egyik sarokhoz összpontosítottam, majd ollóval lecsippentettem a tasak sarkát, kb. 1,5 mm-es lyukat ejtve ezáltal a nejlonon. Az összefogott, kilyukasztott tasakból vékony csokoládévonalakat rajzoltam a frizsiderből előhúzott fánkokra, majd visszatettem dermedni. Legalább 1 órát érdemes hűteni fogyasztás előtt!

Könnyed, krémes, mesés sütemények – igazi kis hercegnék, amelyek villámgyorsan eltűnnek a tányérról.

Habliliom