A nyári gyors és egyszerű desszertek sorából nem hiányozhatnak a clafoutis vagy magyarosan: a tejes pite különféle gyümölcsös variációi. Átmenetet képeznek ezek a finomságok a palacsinta, a felfújt és a pite között – talán nincs is, aki ne szeretné!

A francia konyha egyik világszerte kedvelt desszertje az eredetileg Franciaország középső részén elterülő, jelentős mezőgazdasági tevékenységéről (főként szarvasmarha-tenyésztéséről), továbbá híres porcelánjáról (a régió fővárosa: Limoges) is ismert régiójából Limousinból származó clafoutis. Egy alapvetően végtelenül egyszerű, testesebb palacsintatésztára emlékeztető tészta és gyümölcs variációja ez a piteféleség, ami sütőben sül tökéletesre. A klasszikus recept a régióban termő fekete cseresznyével készült cseresznyés clafoutis /Clafoutis aux cerises/, de kitűnő sárgabarackkal, őszibarackkal, szilvával és még számos gyümölccsel, sőt vannak sós-sajtos (zöldségekkel, gombával készített) variációi is.

Az alapesetben tejet, tojást, lisztet, cukrot, némi sót tartalmazó tésztát is lehet persze variálni, egyéb összetevőkkel gazdagítani (pl. diófélékkel, kakaóval stb.) – és ez is olyan tésztaféle, amelynek számtalan receptúrája létezik. Van, amikor a tésztába biggyesztik a gyümölcsöket, van, amikor a gyümölcsökre kanalazzák a tésztát. Nálam most az utóbbi metódus szerint sült a clafoutis

Fogtam egy méretes piteformát, kikentem némi vajjal, elhelyeztem rajta a gyümölcsöket, és annyi tésztát kanalaztam rá, amennyi épp csak ellepte, megsütöttem, tálaltam.

Fontos, hogy ne legyen túl sok a tészta a gyümölcsök tetején, mert így sül tökéletesre, és lesz megfelelő az állaga. Ez tulajdonképp egy laposabb piteféle.

Mivel most érik a japán szilva, ami kínai vagy Angeleno szilva néven, sőt fűzlevelű ringlóként is ismert, került is belőle jócskán a konyhába. Szinte magától adódott, hogy a hétvégi desszert egy japán szilvás clafoutis lesz.

Ez a szilvafajta valójában egy méretes ringló. Nagy (akár 4-6 cm átmérőjűre is nőhet a gyümölcs), kerekded, kifejezetten édes gyümölcshússal rendelkező, igen értékes gyümölcs, ami a mediterrán régiókban nagyon népszerű (fája kedveli a meleg éghajlatot). Vannak sárga- és sötétvörös/bordó vagy kékeslila gyümölcshúsú változatai is, mind nagyon ízletes. A japán szilva tele van fontos vitaminokkal, ásványi anyagokkal, jótékonyan hat asz emésztésre.

Japánul pl. sumomo, koreaiul jadu vagy más átírásban jado névre hallgat, érdekes, hogy mindegyik kifejezés szó szerinti jelentése valamilyen jelzővel ellátott őszibarack. A gyümölcs első európai leírása, a híres angol botanikus, John Lindley nevéhez fűződik, aki egy 1828-ban megjelent munkájában említi Prunus salicina néven (ebből a tudományos névből ered a magyar fűzlevelű ringló elnevezés). Számos nemesített fajtája létezik, egy-egy japán szilvafa akár 10 méteres magasságba is megnőhet. Nálunk (fajtától függően) nagyjából július közepétől szeptember végéig lehet szüretelni.Természetesen frissen a legértékesebb, de van, ahol aszalják, pálinkát főznek belőle, és persze különféle desszertekben is kiváló. Tehát, ha nem fogy el frissen, érdemes pitébe is tenni belőle.

Ezúttal olyan clafoutis-t sütöttem, amelyben a liszt egy részét őrölt mandulára cseréltem, így a tészta nem csupán izgalmasabb, de némiképp könnyedebb is lett. Igazi házias finomság gyümölccsel az alján, ami melegen, langyosan és hidegen egyaránt nagyon finom. A tésztának is számos változata létezik, én most ezt a legkevésbé sem bonyolítottam.

Mandulás clafoutis japán szilvával

Hozzávalók (26 cm átmérőjű, kerek piteformához):

50 dkg japán szilva

2 db közepes méretű tojás

1 dl tejszín (legalább 30%-os zsírtartalmú habtejszín)

1 dl tej

6 dkg porcukor

½ rúd vanília kikapart magjai (vagy egy teáskanál vaníliakivonat)

5 dkg őrölt mandula

4 dkg süteményliszt

2 dkg puha vaj

1 csipet só

A tálaláshoz:

vaníliával kevert porcukor

Elkészítés:

A szilvákat megmostam, kimagvaltam, cikkekre vágtam. A piteforma alját kevés vajjal, a gyümölcsgerezdeket körkörösen helyeztem a forma aljára, úgy, hogy teljesen befedte a felületet.

A lisztet az őrölt mandulával tálba mértem, csipet sót adtam hozzá, majd evőkanállal elkevertem.

Az egész tojásokat a porcukorral és a vaníliamagokkal krémesre kevertem, majd a robotgép folyamatos üzemmódja mellett hozzáadtam a vajat. Alacsonyabb fokozatra kapcsoltam a gépet, és előbb a tejszínt, majd a tejet adagoltam hozzá, végül belekanalaztam a mandulás keveréket.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem (légkeveréses üzemmód mellett). A légkeverés azért fontos, mert így egyenletesen sül majd a „pite”. A tésztát a gyümölcsökre kanalaztam, és az egészet betettem a sütőbe, amelynek hőmérsékletét 170 fokra mérsékeltem. Nagyjából 20-25 perc alatt aranylóra sütöttem. Még melegen vaníliával elegyített porcukorral hintettem meg.

A tésztához viszonylag kevés cukrot használtam, részben mert a japánszilva cukortartalma magas, részben pedig azért, mert kedveljük a kifejezetten gyümölcsös desszerteket, de aki édesebben szereti, növelheti a tésztához adott cukor mennyiségét akár 10-12 dkg-ra is.

Természetesen kék szilvával, sárga- vagy őszibarackkal is készülhet, mindegyik változat nagyon ízletes!

Forrón nehéz porciózni, ezért érdemes kis ideig rácson pihentetni. A gyümölcs szépen megpuhul a pite alján, a tészta könnyed.

Ha marad belőle, hidegen is nagyon finom.

Habliliom