Egy igazán jó karamellkrém nem egyszerűen vetélytársa mondjuk a csokoládékrémeknek, de sok esetben akár felül is múlhatja azokat.

Intenzív, aromás, sűrű – valódi kényeztetés. Hűvös napokon valahogy amúgy is jobban vágyik az ember jutalomfalatokra. Ezt a krémet nem csupán nassolni lehet, de süteményekbe, palacsintába is tölthető. Egyszerűen elkészíthető, és garantáltan maga mögé utasítja a kereskedelmi forgalomban kapható termékeket, ráadásul még költséghatékony is.

Szerepelt már itt a blogban karamellkrém, ami nem csupán színében, arányaiban, de állagában is különbözik ettől.

A most készült sötét, sűrű krém ízeiben némiképp emlékeztet a félgömb alakú Toffiffee névre hallgató desszertre, de igazság szerint még aromásabb. A karamellkedvelők és mindazok számára, akik barátai a műfajnak, kihagyhatatlan.

Lassan itt az aprósütemények igazi szezonja. Ezzel a krémmel sokféle finomság tölthető. Persze, tény: egyszerűen kanalazni sem utolsó!

Ellenállhatatlan karamellkrém

Hozzávalók (kb. 3 dl krémhez):

20 dkg kristálycukor

10 dkg vaj

2 dl habtejszín

1 csipet tengeri só

Elkészítés:

A cukrot egy 24 cm átmérőjű, vastag falú, teflonbevonatos serpenyőbe öntöttem, és mérsékelt tűzön karamellizálni kezdtem. Mikor a serpenyő szélén már aranyszínűre változott a cukor, keverni kezdtem. Ha a cukor tökéletesen karamellizálódik, már nincsenek benne kis cukorkristályok, gyönyörű, bronzszínű lesz. Ekkor adtam hozzá a vajat. Óvatosan kell vele dolgozni, mert a hideg vajtól a forró karamell erős buborékokat vet! Mikor a vaj elolvadt (ez mindössze néhány másodperc alatt bekövetkezik), hozzáöntöttem a tejszínt, beleszórtam a csipetnyi sót. Folyamatos keverés mellett forraltam 1-2 percig, majd félrehúztam a tűzhelyről.

Forrón erősen folyékony, ahogy hűl, úgy szilárdul. Szobahőmérsékleten sűrűvé válik. Hűtőszekrényben tárolható – sűrű, krémes állagát ott is megőrzi.

Hihetetlenül finom, aromás – mivel meglehetősen tömény, sokat nem lehet belőle nassolni!

Biztos, ami biztos gyorsan töltöttem is belőle egy egyszerű, de tényleg remek aprósüteménybe, amit akár toffee (vagy tejkaramella) linzernek is lehetne hívni. A legfinomabb karamellbonbon és a ropogósra sült linzertészta találkozása egyetlen aprósüteményben.

Pompás linzerkarikák karamellkrémmel

Hozzávalók (kb. 30 db 3 cm átmérőjű süteményhez):

20 dkg süteményliszt

2 evőkanál rétesliszt a nyújtáshoz

12 dkg hideg vaj

8 dkg porcukor

1 db közepes méretű tojás sárgája

1 mokkáskanál vaníliakivonat

1 csipet só

1 evőkanál jéghideg víz 

A töltelékhez:

Kb. 1 dl karamellkrém (a fenti recept szerint)

A tálaláshoz:

kevés porcukor (el is maradhat) + egy kis tálban további karamellkrém (ízlés szerint)

Elkészítés:

A karamellkrémet a fenti recept szerint elkészítettem, tökéletesen lehűtöttem.

A tésztához a lisztet tálba szitáltam, hozzáadtam a porcukrot, sót, elkevertem, majd nagy lyukú reszelőn belereszeltem a hideg vajat. Az egészet gyors mozdulatokkal elmorzsoltam. A tojássárgáját a jéghideg vízzel és a vaníliakivonattal elkevertem, majd a vajas lisztes keverékhez adtam. Tésztává állítottam össze. Az egészet folpackba csomagoltam, és 1 órán át pihentettem a hűtőszekrényben.

A pihentetett tésztát kevés liszttel megszórt felületen 2-3 mm vékonyra nyújtottam, és cakkos linzerkarikákat szúrtam ki belőle úgy, hogy a fele telített volt, a fele pedig középen lyukas.

A sütőt 170 fokra előmelegítettem (légkeverés mellett), egy nagy tepsit, valamint egy kisebbet sütőpapírral borítottam, a kis virágokat formáló tésztákat a tepsikre rakosgattam. 12-15 perc alatt világosra sütöttem.

Rácson hagytam hűlni, majd minden nem lyukas karikára 1 mokkáskanálnyi karamellkrémet biggyesztettem, a középen lyukas linzereket pedig sorban rájuk helyeztem.

A mennyiség természetesen akár a duplájára is emelhető!

Kevés porcukorral meghintve tálaltam.

Habliliom

Egy jó krémes desszert garantált jutalom minden főétkezés zárásaként, vagy épp délutáni beszélgetések kísérőjeként. Jóllehet a legklasszikusabb mascarponéval készült desszert, a minőségi tiramisu a maga kategóriájában verhetetlen, ez a gazdag, krémes sajtféleség még számos finomság remek alkotója.

Ezúttal olyan süteményt készítettem, ami egyszerre krémes, csokoládés, mégsem tömény. A cukorral takarékosan bántam, a tészta pillekönnyű, a krém pedig szinte elolvad, amint beleharap az ember.

Igazi kényeztető desszert, ami ráadásul viszonylag egyszerűen elkészíthető, csak a pihentetési időt érdemes bekalkulálni, mikor hozzáfog az ember, de megéri a várakozást!

A tészta lazításához szalalkálit használtam, ami kifejezetten előnyös a hosszabban pihentetett, vékony tésztával rendelkező sütemények esetében: légiesen könnyed lesz ugyanis a végeredmény.

Mascarpone-kocka tejcsokoládémázzal

Hozzávalók (40 X 30 cm-es tepsihez):

A tésztához:

27 dkg süteményliszt + egy kevés a nyújtáshoz

3 dkg minőségi holland kakaópor (természetesen cukrozatlan)

5 dkg hideg vaj

5 dkg porcukor

1 csipet só

½ csomag szalalkáli

½ dl langyos tej

1 db nagyobb méretű tanyasi tojás

A krémhez:

50 dkg szobahőmérsékletű mascarpone

2 dl habtejszín (30% zsírtartalommal)

10 dkg vaníliával kevert porcukor

1 csapott evőkanál azonnal oldódó porzselatin (vagy agar-agar a csomagolás szerint előkészítve)

A mázhoz:

10 dkg igazán jó minőségű tejcsokoládé

1 mokkáskanál porított kakaóvaj

Elkészítés:

A tésztához a lisztet tálba szitáltam, hozzámértem a kakaóport, porcukrot, sót. Az egészet lazán átkevertem. A tejet meglangyosítottam, és feloldottam benne a szalalkálit. Ezt célszerű egy nagyobbacska tálban végrehajtani, mert habos állagot ölt. A tojást kissé felvertem.

A vajat nagy lyukú reszelőn a száraz anyagokhoz reszeltem, gyors mozdulatokkal elmorzsoltam. Hozzáadtam a feloldott szalalkálit, tojást, és gyors mozdulatokkal tésztává dolgoztam. Ha nem elég nagy a tojás, vagy nem áll össze a tészta, kevés langyos tejet lehet még hozzáadni.

A tésztát félbevágtam.

A sütőt 175 fokra előmelegítettem, a tepsit sütőpapírral borítottam. A tészta felét a tepsi méretével megegyező vékony téglalappá nyújtottam, nyújtófa segítségével beleigazítottam az előkészített tepsibe, és nagyjából 8 perc alatt világosra sütöttem. Rácsra csúsztattam, hűlni hagytam. A tészta másik felével ugyanígy jártam el.

Amíg a lapok hűltek, elkészítettem a krémet.

Fontos, hogy a mascarpone szobahőmérsékletű legyen, mert így lehet könnyen dolgozni vele!

A krémhez először a tejszínt vertem közepesen kemény habbá, majd folyamatos keverés mellett hozzáadtam a vaníliával kevert porcukrot. Ezután következett a mascarpone, végül a zselatinpor (ami agar-agarral is helyettesíthető). A krémet ráhalmoztam az egyik tésztalapra, majd elegyengettem, és a másik tésztalappal borítottam, kissé lenyomkodtam (de csak óvatosan!).

A mázhoz a csokoládét vízgőz felett felolvasztottam, elkevertem benne a kakaóvajat (így szép fényes lesz a máz), majd egyenletesen elkentem a felső tésztalap tetején. Egy villával hullámvonalakat rajzoltam bele (ez persze el is maradhat), majd éles késsel kijelöltem a kockák helyét. Praktikusan 3X3 cm-es négyzeteket rajzoltam a csokoládémázba. Ez azért hasznos, mert a hűtés során a csokoládé kemény mázzá alakul, és a szeletelésnél nagyban megkönnyíti az ember dolgát, ha már eleve „sorvezető” mentén haladhat, ráadásul így garantáltan nem törik apró darabokra a csokoládéréteg.

A kész süteményt egy éjszakán át pihentettem a hűtőszekrényben. Ennyi idő alatt a tésztarétegek szépen megpuhulnak, a krém tökéletes állagot nyer.

Igazi krémes finomság!

Habliliom

Egy rendes hosszú hétvégén, ha az ember épp nem utazik sehová, szívesen időz hosszabban is a konyhában. Az időigényesebb fogások is bőségesen beleférnek a napba. Ideje volt már pogácsát sütni.

A pogácsa Magyarországon szinte a sós aprósütemények szinonimájának is tekinthető. Talán nincs is olyan összejövetel, ahol italkorcsolyaként ne kerülne az asztalra egy-egy tányérral belőle. Nálunk pogácsában anyukám a verhetetlen bajnok. Az ő valóban felülmúlhatatlan sajtos pogácsájával nem hogy versenybe szállni nem érdemes, de próbálkozni is esélytelen. Úgy tökéletes, ahogy van. Így aztán inkább a pogácsák széles családjának egy másik tagját, a tökmagos pogácsát gondoltam most újra.

Mivel érkezett a háztartásba utánpótlás a kiváló csákánydoroszlói tökmagolajból, valamint az ennek alapját képező héj nélküli tökmagból is, gondoltam társítom a két egészséges és finom összetevőt, valami sós apróság formájában elropogtatjuk a napokban. Gyorsabban elfogyott, mint sejtettem, igaz nem is túloztam el a mennyiséget.

A tökmag és a tökmagolaj egészségre gyakorolt kedvező hatása ma már mind szélesebb körben ismeretes, mégsem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a legegészségesebb, hidegen sajtolt olajat érdemes minél inkább beiktatni az étkezések rendjébe. A tökmagolaj salátákhoz, levesekhez is pompás, de pogácsában is remekül működik.

Tökmagos pogácsa tökmagolajjal

Hozzávalók (kb. 36-38 db 3 cm átmérőjű pogácsához):

A tésztához:

25 dkg átszitált finomliszt + 2-3 evőkanál rétesliszt a nyújtáshoz

7,5 dkg puha vaj

2 dl tejföl

1 db közepes méretű tojásfehérje

½ csomag szárított élesztő

½ dl tej

½ mokkáskanál cukor

1 mokkáskanál ecet (pl. almaecet)

1 púpozott mokkáskanál só

A hajtogatáshoz:

12 dkg héj nélküli tökmag enyhén pirítva

½ dl jó minőségű tökmagolaj

 A tetejére:

3 dkg enyhén pirított tökmag

1 tojás sárgája

Elkészítés:

Az élesztőt a langyos, cukorral ízesített tejbe szórtam, és megvártam, amíg felhabosodik (ez kb. 8-10 perc alatt megtörténik).

A lisztet tálba szitáltam, hozzáadtam a sót, a vajat, tejfölt és az ecetet, majd a konyhai robotgép dagasztókarjának segítségével keverni kezdtem. Amikor az anyagok kissé elegyedtek egymással, jöhet a felhabosodott élesztő, valamint a tojásfehérje. 6-8 percen át folyamatosan dagasztottam. A végeredmény egy nagyon lágy, galuskasűrűségű tészta lett. A tálban hagytam pihenni, amíg a tökmagot előkészítettem. Ez kb. 10-15 perc alatt megvolt.

15 dkg tökmagot zsiradék nélküli serpenyőben kissé megpirítottam. 3 dkg-ot félretettem a díszítéshez, a maradékot nejlonzacskóba szórtam, és a zacskón keresztül kézzel összetörtem. Nem szükséges nagyon apróra, inkább gorombára. Ennek azért van jelentősége, hogy a kiszúróformával viszonylag egyenletesen lehessen majd dolgozni. Az összetört tökmagot tálba szórtam, meglocsoltam a tökmagolajjal, és alaposan elkevertem.

A tésztát lisztezett felületre borítottam, kissé elegyengettem, és nagyjából 20 X 30 cm-es téglalappá formáztam. A felületén egyenletesen elkentem a tökmagos keveréket, majd a szélesebb oldalának felső harmadát ráhajtottam a töltelékkel borított tésztarészre, ezután az alsó harmadával ugyanígy jártam el. Praktikusan a hosszanti oldalakat úgy hajtottam össze, hogy tökéletesen fedjék a tölteléket. Ezután, akár egy csomagot, az így kapott tészta bal oldalának harmadát áthajtottam középre, majd a maradék jobb oldalt behajtottam jobbra. A magas, réteges tésztacsomag felszínét fátyolnyi liszttel meghintettem, 15 percig lefedve pihentettem. 15 perc elteltével az egészet nyújtófával az eredeti méretre, 20 X 30 cm-es téglalappá nyújtottam, és pontosan az előzővel megegyező sorrendben ismét hajtogattam. Újabb 15 percet pihentettem. A műveletet még kétszer megismételtem. Vagyis összesen négyszer hajtogattam, pihentettem. Az utolsó pihentetést követően nagyjából 1,5 cm vastag téglalappá nyújtottam, és enyhén lisztezett, kör alakú kiszúróformával, kis pogácsákat szúrtam ki a tésztából. Sütőpapírral borított tepsire rakosgattam. A maradék tésztát ismét összegyúrtam, és az egyszerűség kedvéért derelyemetszővel 1 cm széles, 4 cm hosszú hasábokra daraboltam. Ezt a porciót egy másik tepsire rakosgattam (a végeredmény fotója lejjebb).

A pogácsák tetejét a kissé felvert tojássárgájával megkentem, a félretett tökmaggal megszórtam, és 10 percet pihentettem.

180 fokra előmelegített sütőben (légkeverés mellett), 15-18 perc alatt megsütöttem. A rudakkal ugyanígy jártam el. Így aztán egy tésztából, gyakorlatilag kétféle sós aprósütemény is kerekedett. Egyik ízletesebb, mint a másik, ráadásul egészséges is.

Remek italkorcsolya mindkettő. Frissen, langyosan a legfinomabb.

Habliliom

Didergés, őszi fáradtság, lehangoltság?  Felejtsük el egy testet-lelket átmelegítő édeskömény-krémlevessel! 

Az édesköményhez ma már bármelyik piacon, nagyobb élelmiszer-áruházban könnyedén hozzájuthat bárki. Igaz, hogy Olaszországgal ellentétben, ahol kilóra mérik, nálunk jobbára darabra árazzák be, de mostanában igazán sok helyen lehet kedvező áron hozzájutni. Ez az alapvetően mediterrán zöldségféle (a zellerfélék növénytani családjába tartozik) ásványianyag-, valamint vitaminkombinációinak hála, valódi csodát tesz a szervezettel.

Jellegzetes aromái az ánizsra emlékeztetnek. Nem véletlenül hívják ánizskapornak is (persze emellett a bécsi kapor, római kapor nevek is használatosak). A kaporra hasonlítanak ugyanis a gumóhoz közeli apró zöld levélkék, másként fogalmazva: az édeskömény zöldje. A tudományos elnevezése: Foeniculum vulgare. Angolul pl. fennel, németül Fenchel, olaszul pedig a vidám csengésű finocchio névre hallgat.

Kerülhet nyersen salátába, remekül grillezhető, készülhet belőle sok más mellett köret, tésztaételekhez, lepényekhez is remek, lehet belőle rakottas, no és természetesen leves is.

Az édeskömény régi kincs az európai kultúrában. Már Hippokratész is ajánlotta fogyasztásra, és évszázadokon át gyógynövényként kezelték. Közismert puffadásgátló, emésztést segítő, görcsoldó, immunrendszert erősítő hatása, de kismamáknak éppúgy ajánlják ma is a tejelválasztás elősegítése érdekében, miként a menzeszgörcsök oldására - és még számos probléma megoldásához. Egyes kutatások a daganatos betegségek megelőzésében is fontos szerepet tulajdonítanak neki. Nem mellesleg a 19. század második fele és a 20. század első fele szinte ikonikus (jó időre betiltott, olykor rettegett, máskor remélt) röviditalának, a zöld tündérnek, vagyis az abszintnak is egyik összetevője - az ital persze nem az édeskömény miatt került tiltólistára számos országban, többnyire az 1910-es évektől. Az megint más kérdés, hogy az abszint (szigorú szabályok betartása melletti) rehabilitációja, illetve legalizálása a világ több országában csak a 20. század végén, a 21. század elején történt meg.

Az édeskömény gumója, zöldje, magja egyaránt nagy kincs a konyhában.

A friss, ropogós gumó nem egyszerűen csodás illóolajokkal teli, de számos ásványi anyag és vitamin is található benne. 10 dkg nyers édesköménygumóban pl. 93 mg C-vitamin található, ami bőségesen fedezi a normál étrend melletti napi C-vitaminszükségletet. Emellett kitűnő folsav-forrás (a napi ajánlott bevitel 50%-a megtalálható 10 dkg zöldségben), sőt pl. kálium, kalcium, magnézium is bőségesen akad benne.

Az édeskömény magja nem csupán kitűnő fűszer (kenyérfélékhez, zöldséges fogásokhoz, halakhoz, húsokhoz is remek), de a belőle főzött tea bizonyítottan görcsoldó, gyulladáscsökkentő hatással is rendelkezik.

A főzés, ételkészítés során mégis ízei miatt szeretjük elsősorban. Az édeskömény ugyanis nagyon ízletes, aromás zöldségféle (alacsony kalóriatartalommal 10 dkg nyers zöldség 23 Kcal). Ráadásul már egy darab méretes gumó felhasználásval készülhet 4 személy számára bőségesen elegendő, csodás leves!

Ezúttal némi fantasztikus minőségű csákánydoroszlói tökmagolajjal is megbolondítottam, ami nem egyszerűen különlegesen zamatos, de valódi egészség-elixír, tele jótékony zsírsavakkal, vitaminokkal, ásványi anyagokkal.

Mivel főzés közben az édeskömény C-vitamintartalma óhatatlanul csökken, egy kevés friss citromlével igyekeztem pótolni a veszteséget, ami persze az ízhatást is tökéletesítette. Ráadásul ez a leves előkészületekkel együtt megvan 30 perc alatt, és garantáltan átmelegít testet-lelket!

Édeskömény-krémleves tökmagolajjal

Hozzávalók (4 személyre):

1 db méretes édesköménygumó (cca. 35-40 dkg)

1-2 db lisztes burgonya (kb. 10 dkg)

1 kis fej fehérhagyma (főzőhagyma)

1 l zöldségalaplé (vagy tiszta zöldségleves, akár jó minőségű kockából is készülhet)

2 dl tej

2 dkg vaj

2 teáskanál olívaolaj

1 púpozott mokkáskanál porrá őrölt édesköménymag

1 teáskanál porrá őrölt, szárított rozmaring

1 evőkanál tökmagolaj + egy kevés a tálaláshoz

½ citrom leve

fehérbors, tengeri só – ízlés szerint

A tálaláshoz: az édeskömény friss zöldje, tökmagolaj 

Elkészítés:

A hagymát egészen finomra kockáztam, a krumplit hámozást követően nagyjából 1 cm-es kockákra daraboltam. Az édeskömény fás szárrészeit eltávolítottam, a gumó külső, fás részeit zöldséghámozóval eltávolítottam, és nagyjából 1 cm-esre vagdostam. Az egészséges, zöld leveleit félretettem.

Egy fazékban a vajat az olajjal felhevítettem, rádobtam a hagymát és a krumplit. 2-3 percig pirítottam. Ennyi idő alatt a keményítő is kezd kioldódni a krumpliból, és kissé meg is pirul. Nem baj, ha odaragad a lábos aljára, csak meg ne égjen! Kevés alaplével felöntöttem, majd néhány percig fedő alatt pároltam. A már félig főtt krumplikockákhoz adtam az előkészített édesköményt, hozzáadtam a maradék alaplevet, és fedő alatt puhára főztem. Mikor már minden zöldség megpuhult, hozzálöttyintettem a tejet, fűszereztem, és egyet forraltam rajta. Félrehúztam a tűzhelyről, ekkor jött hozzá a citromlé és a tökmagolaj. Az egészet botmixerrel pürésítettem.

Forrón, tökmagolajjal locsolva, valamint az édeskömény zöldjével díszítve tálaltam.

Igazi vitalizáló krémleves!

Habliliom

Ha már ősz van, a szezonális desszertrepertoárt az alma mellett jólesik a másik nagy klasszikus gyümölccsel, a körtével is színesíteni.

A múltkori újragondolt  klasszikus után itt egy saját fejlesztésű újdonság. Nagyon (mondhatni: szemérmetlenül) csokoládés, nagyon gyümölcsös, ráadásul könnyen elkészíthető. Egyetlen dologra kell csupán vigyázni: ne vigye túlzásba az ember a nassolását.

A friss körte zamatai tökéletesen harmonizálnak a csokoládéval (ez persze nem újdonság), az őszi hangulat és az ízek, állag optimalizálása okán a tésztába a kevéske liszt mellett finomra őrölt dió is került.

Ez a sütemény olyan, akár egy csupa csokoládé körtefelfújt és a legjobb brownie találkozása. Könnyű, aromás, no és persze ellenállhatatlanul finom.

A még forró sütemény tetejét porcukor helyett vékony rétegben fénylő sárgabarackmáz borítja, ami nem egyszerűen ragyogóbbá, de még zamatosabbá tette a kompozíciót. Ráadásul a pikáns baracklekvár ellensúlyozza, feldobja a csokoládé mély ízvilágát.

Csokoládés körtekocka sárgabarackmázzal

Hozzávalók (25 X 20 cm-es tepsihez):

3 db közepes méretű tojás szétválasztva

8 dkg porcukor

2 csomag vaníliás cukor

10 dkg jó minőségű étcsokoládé (70 %-os kakaótartalommal)

5 dkg jó minőségű tejcsokoládé

10 dkg vaj

1 púpozott evőkanál cukrozatlan holland kakaópor

4 dkg süteményliszt

4 dkg finomra őrölt dió

1 púpozott mokkáskanál sütőpor

1 csipet só

3 db méretes, zamatos körte (cca. 50 dkg)

1 evőkanál házi készítésű sárgabaracklekvár

Elkészítés:

A tésztához a száraz anyagokat kimértem. A kakaóport a liszttel, dióval, sütőporral és csipet sóval tálba kanalaztam, alaposan elkevertem.

A körtéket meghámoztam, magházukat eltávolítottam, nagyjából 1 cm vastag hosszú szeletekre daraboltam.

A kétféle csokoládét vízgőz felett felolvasztottam, majd hozzákevertem a vajat.

A tojásokat szétválasztottam. a fehérjét kemény habbá vertem, félretettem. A sárgáját a porcukorral és a vaníliás cukorral fehéredésig kevertem elektromos habverővel, majd a konyhai robotgép folyamatos üzemmódja mellett előbb beleöntöttem a vajjal kevert csokoládét, majd amikor tökéletesen elkeveredett, kanalanként hozzáadtam a száraz anyagokat.

A csokoládé keverékbe forgattam a tojáshabot.

Egy kis, magas falú tepsit sütőpapírral béleltem. A sütőt légkeverés mellett 175 okra előmelegítettem. A tésztát elsimítottam a tepsiben, majd ráhelyeztem a körteszeleteket. Méghozzá úgy, hogy a keskenyebb oldalukat nyomkodtam kissé a tésztába.

A tepsit 40-40 percre betettem a sütőbe. Érdemes tűpróbával ellenőrizni, átsült-e a közepe.

Közben sűrű szövésű szűrűn átpasszíroztam egy bőséges evőkanálnyi sárgabaracklekvárt.

A még forró süteményt vékonyan megkentem vele.

Kissé hűlni hagytam, langyosan kockákra szeleteltem.

Könnyen összeállítható, nagyon csokoládés, aromás, rafinált sütemény a végeredmény, ami másnap is igen finom, nem árt neki a fridzsider.

Habliliom

Van-e jobb érzés, mint a saját termésből finomságot varázsolni az asztalra?

Városi ember számára igazán nagy kincs, ha bármilyen kis területen saját nevelésű zöldséget, gyümölcsöt szüretelhet. A koktélparadicsom viszonylag kis helyen is jól érzi magát, legyen szó balkonládáról vagy méretes virágcserépről. Ugyanez elmondható a fűszernövényekről is. A fűszerkertnek is csak barokkos túlzással nevezhető részlegemben igencsak szépen fejlődött ebben az évben az enyhén citromillatú, ajándékba kapott kakukkfű, amelynek illatát már messziről lehet érezni. Még a fagyok beállta előtt célszerűnek tűnt mindent leszüretelni. A paradicsomokat felhasználni, a fűszernövények többségét leszárítani. Persze, amit csak lehetséges, igyekeztem frissen is felhasználni.

Jóllehet a karfiol nem saját termés (ahhoz túl kevés a földterület), de most bőséges belőle a kínálat mindenütt, az ára is igen baráti, így hát szinte adta magát a találkozó a salátástálon a karfiol és a koktélparadicsom számára.

A karfiolt nem vízben főztem roppanósra, inkább a sütőt kapcsoltam grillfokozatra, és némi fűszerrel, kevés olívaolajjal meglocsolva néhány percre ide tettem a nagyobb rózsákra bontott zöldségfélét. 

Grillezett karfiolsaláta koktélparadicsommal

Hozzávalók (4 személyre):

1 db közepes karfiol (levelek nélkül kb. 70 dkg)
25-30 dkg aprószemű, zamatos koktélparadicsom
8-10 dkg fekete olívabogyó
4-5 nagyobb ágacska kakukkfű levelei
2 marék friss salátalevél apróra tépkedve
1 púpozott teáskanál őrölt rozmaring
2 evőkanál olívaolaj
1 citrom frissen préselt leve
tengeri só, frissen őrölt bors – ízlés szerint

Elkészítés: A karfiolt alaposan megmostam, nagyobb rózsákra bontottam. A sütőt grillfokozatra állítottam. Egy nagy tepsit sütőpapírral béleltem. Egy evőkanál olajjal megkentem, majd rárakosgattam a karfiolrózsákat. Sóztam, rozmaringgal és frissen őrölt borssal fűszereztem. Nagyjából 8-10 percig sütöttem, épp csak annyira, hogy még roppanós maradjon!

Közben a paradicsomokat alapos mosást követően félbevágtam, az olívákat felszeleteltem, a kakukkfű leveleit pedig lecsipkedtem a száráról.
A salátalevelekkel megágyaztam a tálon, a már kihűlt grillezett karfiolt szépen rárakosgattam. A paradicsomokat és az olívát szépen elrendeztem. Kevés sóval és a friss kakukkfű leveleivel fűszereztem, citromlével locsoltam.

Kis tálban joghurtos mártogató szószt és friss kenyeret is kínáltam hozzá.

Ez a saláta nagyon egyszerűen elkészíthető, különlegessé a grillezett karfiol és a zamatos koktélparadicsom koncentrált ízei teszik. Lehet könnyű vacsora, de akár köret is!

Habliliom

Az őszi, otthonos desszertek koronázatlan királynője egy jól elkészített máglyarakás. Benne a gyerekkor ízei, az otthon melege, az évszak meghatározó gyümölcsei: az alma, a dió, meg még sok minden jó.

Az sem árt neki, ha kicsit felturbózza az ember, kicsinosítja. Tortaformában sütve látványos finomsággá alakul ez az alapvetően maradék péksüteményből összerakott  (köszönő viszonyt sem ápol az egykori menzai megoldásokkal) "majdnem felfújt".

Gyerekkoromban is lelkes híve voltam a máglyarakásnak, pedig valamiért nem készítettük túl gyakran. Talán, mert egy alkalommal (nyilván esős idő lehetett) a spájzunkat felkereső hangyaboly előbb lelt rá az ínycsiklandó, hűlni kitett máglyarakásra, mint a család. Bár mindannyiunkat sokkolt a felfedezés, anyukámat annyira megviselte a teljes egészében hangyalakomává avanzsált finomság látványa (no meg a tudat, hogy minden kárba veszett), hogy évekig nem vitte rá a lélek, hogy újra repertoárra tűzze.

A máglyarakás igazi főnyeremény a szikkadt zsemle, kifli, kalács felhasználására. Előfordul, hogy ilyesmi akad minden háztartásban.  A péksüteményhez vagy kalácshoz társuló aromás alma, zamatos dió, valamint a házi készítésű baracklekvár tökéletesebb egységet aligha képezhetne. Számomra péksüteményből (kifliből vagy zsemléből), nem pedig kalácsból az igazi a máglyarakás, és a tetejére kerülő tojáshab inkább korona, mint komoly habréteg. Ezért is kerül a recept szerinti mennyiség elkészítése során csupán 2 tojás habbá vert fehérje a desszertre.

Jóllehet pontosan ezzel a kombinációval a világ más konyháiban nem igazán lehet találkozni, a kenyér- vagy kalácsfelfújtak, -pudingok vélhetően középkori eredetű népes családját gazdagítja a mi máglyarakásunk is. Mint az igazán jó fogások többsége, ez is a szegények konyhájából indult világot hódítani. A szikkadt vagy épp száraz kenyér is kenyér volt, nem kerülhetett kidobásra ínséges időkben sem. Az már más lapra tartozik, hogy a középkori, újkori kenyér- vagy kalácspudingok a legkevésbé sem voltak olyan gazdagok, mint egy jó máglyarakás, ráadásul cukorral sem nagyon édesítették egykor (a szegények konyhájába aligha jutott nádcukor, az ipari mennyiségben gyártott répacukorra pedig a 19. századig várni kellett), és sós változatokban is készítették, amelyek persze átalakítva, modernizálva ma sem mentek ki a divatból.

Egy finom máglyarakás gazdag desszert (vagy akár leves mellé főfogás is lehet) a szó minden értelmében, és innen nézve már szinte részletkérdés, hogy szó szerint tejben-vajban fürösztött péksütemény dukál hozzá, a többi jóról nem is szólva!

Nevének eredete után kutatva igencsak csekély nyomra bukkantam. Tartja magát az a nézet, miszerint a máglyarakás, a sárgabaracklekvárral is gazdagított tojáshabbal a tetején, főként, ha azt kissé érdesre, egyenetlenre formálja a készítője, emlékeztet a parázsló máglyára. Igaz vagy sem, van benne némi ráció.

Akárhogy is, október van, érik az alma, jólesik otthonos desszerteket varázsolni az asztalra!

Az én máglyarakásom tortaformában készül. Az almát egészen vékonyra szeletelem hozzá, némi friss gyömbérrel is megbolondítva, kevés vajon párolom, mielőtt rétegezném. A tetejére pedig csillagcsőrös habzsákból biggyesztek apró csókokat, hogy aztán az egész halványan aranylóra piruljon.

Nem szükséges az elkészítéséhez komoly sütési gyakorlat, de kétségtelenül nem tartozik a pillanatok alatt asztalra tehető finomságok közé, mégis érdemes rászánni az időt. A munka nagyobb részét úgyis a sütő végzi. Hamisítatlanul őszi, kényeztető finomság!

Máglyarakás Habliliom módra

Hozzávalók (24 cm átmérőjű, levehető peremű tortaformához):

5 db szikkadt zsemle vagy kifli (akár vegyesen is használható)

10 dkg finomra őrölt dió

3 db nagyobb, zamatos alma (kb. 50 dkg)

2-3 evőkanál házi sárgabaracklekvár + egy kevés a tálaláshoz

½ l tej

5 dkg vaj

3 db közepes méretű tanyasi tojás

10 dkg porcukor

2 cm friss gyömbér lereszelve

1 teáskanál vaníliakivonat 

Elkészítés:

Az almákat meghámozom, magházukat eltávolítom, majd uborkagyalun egészen vékonyra szeletelem.

2 dkg vajat 5 dkg cukorral megolvasztok egy közepes méretű serpenyőben, rádobom az almaszeleteket, hozzáadom a frissen reszelt gyömbért, és 4-5 perc alatt kissé megpárolom, hűlni hagyom.

A szikkadt péksüteményeket 1 cm vastagon felszeletelem, nagy tálba halmozom.

2 db tojást szétválasztok, a fehérjét felhasználásig hűtőszekrénybe tejem. A két tojássárgájához hozzáadom a maradék egész tojást, kissé felverem.

A tejet a maradék vajjal, és egy evőkanál híján a maradék cukorral felforralom, majd kissé hűlni hagyom (csak annyira, hogy a hozzáadott tojásból ne legyen rántotta), és kézi habverővel hozzáadom a felvert tojássárgákat és egész tojást, valamint a vaníliakivonatot.

A még meleg vaníliás öntettel meglocsolom az előkészített péksüteményeket.

Annyi ideig hagyom szikkadni, amíg sütőpapírral kibélelem a tortaformát, és bekapcsolom a sütőt, hogy 175 fokra előmelegedjen.

A tortaformába először egy rétegben a péksütemény felét rakosgatom le, majd meghintem az őrölt dió felével, ráterítem a párolt almaszeletek kb. 2/3 részét, végül vékonyan megkenem lekvárral. Megismétlem a rétegezést.

Előmelegített sütőben, légkeveréssel, 175 fokon 30-35 percig sütöm.

Közben 2 teáskanál lekvárt sűrű szövésű szűrőn átpasszírozok, a félretett tojásfehérjéket közepesen kemény habbá verem, hozzáadom a félretett 1 evőkanál cukrot, a homogén sárgabaracklekvárt, és még 2-3 percig habosítom. az egészet csillagcsőrrel felszerelt habzsákba szedem.

A sütőből kivett desszert tetejére apró csókokat biggyesztek a lekváros tojáshabból, a sütő hőmérsékletét 150 fokra mérséklem, és további 15 percre visszateszem a máglyarakást a sütőbe. Ha a csókok teteje aranylóra sült, el is készült.

A tortaforma peremét eltávolítom, a desszertet hűlni hagyom. Langyosan szépen szeletelhető.

Kevés sárgabaracklekvárral tálalom. Nem kerül bele sok cukor, aki édesebben szereti, természetesen növelheti a hozzáadott cukor mennyiségét.

Igazi őszi finomság az otthon melegével!

Habliliom

A hűvös szeptember végi estéken (vagy napokon) egyre gyakrabban esik jól egy-egy tál forró leves. Ismét eljött az ideje a változatos krémleveseknek, amelyek viszonylag gyorsan és egyszerűen elkészíthetők, no meg persze sokféleképp variálhatók.

Lelkes híve vagyok a műfajnak, így hát mindig készül valami újdonság szezonális összetevőkből krémlevessé alakítva. Egyszerre játék és kihívás változatos, vitaminokban, rostokban egyaránt bővelkedő, testet-lelket melengető leveseket készíteni, tálalni. Egy-egy hosszú munkanap megszakításához vagy befejezéséhez pedig gyakran alig kell más, mint egy tál jó leves. Aki szereti, friss kenyeret, péksüteményt, pirítóst is ropogtathat hozzá.

A most készült élénk narancsvörös leves már a látványával is derűre hangol mindenkit (megelőzhető vele az őszi fáradtság, lehangoltság), nem is beszélve a benne található vitaminokról, ásványi anyagok igen jótékony hatásairól, és hát a mesés illatról, ízekről... (Sajnos kóstoló nem posztolható.)

Krémlevest főzni, enni egyaránt jó - ehhez kétség sem férhet. Lehet kanalazni, kortyolgatni, ki, hogy szereti. Garantáltan természetes energiaforrás, mesés ízkombinációkkal!

Gyönyörű kápia paprikákból mindenütt bőséges most a felhozatal. Ez a paprika tökéletesen alkalmas a grillezésre, készülhet belőle pl. remek rétes, előétel, de mesés levesalkotó is.

A krémleveseknél, ha csak lehet, igyekszem mellőzni a lisztet, sűrítéshez a leves hozzávalói tökéletesek.

Ezúttal a kápiához társult némi sárgarépa, hagyma, paradicsom, és hogy igazán krémes legyen, tejszín, kevés reszelt keménysajt, sőt, hogy az ízek összhatását is kissé feldobjam, némi őrölt, füstölt paprikával is fűszereztem.

Gazdag, krémes, igazi melengető leves ebédre, vacsorára vagy amikor jólesik!

Gazdag kápiakrémleves

Hozzávalók (4 személyre):

½ kg kápia paprika

1-2 db húsos paradicsom

1-2 db sárgarépa (összesen kb. 15 dkg)

1 kis fej főzőhagyma

1 evőkanál sűrített paradicsom

1 l zöldségalaplé (vagy jó minőségű leveskockából főzött leves)

2 dl főzőtejszín (10 %-os zsírtartalommal)

3 dkg reszelt keménysajt (pl. Grana padano) + egy kevés a tálaláshoz

1 teáskanál őrölt, nem csípős füstölt paprika (fűszerüzletekben, nagyáruházakban beszerezhető)

1 tesákanál porrá őrölt rozmaring

tengeri só, frissen őrölt vegyes bors – ízlés szerint

Elkészítés:

A sütőt 250 fokra előmelegítettem, grillfokozatra állítottam. A kápiákat alaposan megmostam, megszárítottam, és egy vastagabb alufólialapra helyeztem. Az előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt meggrilleztem úgy, hogy a sütési idő felénél egy fordítottam rajtuk. akkor készültek el, ha a vékony héj elválik a zöldség húsától, kissé el is szenesedhet.

Amíg a paprikák sültek, előkészítettem a többi hozzávalót.

A hagymát finomra kockáztam, a megtisztított sárgarépát vékonyan felkarikáztam. A friss paradicsomok héját kereszt alakban bemetszettem, forrásban lévő vízzel leforráztam, meghámoztam, magházukat eltávolítottam, a paradicsomok húsát felkockáztam.

A grillezett kápiát kissé hűlni hagytam.

Amíg hűltek, a hagymát a sárgarépával, paradicsommal, sűrített paradicsommal, kevés zöldségalaplével fedő alatt párolni kezdtem. A kápiákat meghámoztam, magházukat, magjaikat eltávolítottam, felkockáztam, és leveshez adtam. Felöntöttem a maradék levessel, és addig főztem, míg a sárgarépa megpuhult. Ekkor adtam hozzá a fűszereket, felöntöttem a tejszínnel, ráreszeltem a sajtot, és egyet forraltam rajta.

Botmixerrel pürésítettem.

Azon melegében tálaltam – némi reszelt sajt, és kevés frissen őrölt bors nem egyszerűen a látványt fokozza, de kifejezetten jót tesz az ízeknek is.

Selymes, izgalmas, különleges és nagyon ízletes krémleves!

Habliliom

A szeptember egyik igazi kincse a csemegeszőlő, ami frissen a legízletesebb,  érdemes hát desszertekbe is juttatni belőle.

Talán kevésbé közismert tény, hogy a szőlőnek közel 16 000 fajtája terem világszerte, a története pedig szinte egyidős a civilizációéval. Az egyik legrégebben termesztett gyümölcs, amit az emberiség ismer, kedvel, fogyaszt.

Régészeti kutatások szerint (ezek az egy helyen jelentősebb mennyiségben talált szőlőmag-leleteken alapulnak), minden bizonnyal a mai széles értelemben vett Kelet-Mediterráneumban vette kezdetét a szőlő termesztése. Ugyan Kr. e. 8000 tájáról származó leletek is fennmaradtak Damaszkusz (Szíria), Büblosz (Libanon) és az ősi török város Çatal Hüyük területén, az első igazi szőlőtermelő vidék Grúzia területén húzódott – ahol ma is jelentős szőlő- és borgazdálkodás folyik.

A Kr. e. 7000-5000 közötti időszakból kerültek elő olyan szőlőmag-leletek, amelyekből tudósok arra következettek, hogy itt termeszthették először a később mindenütt elterjedt, Magyarország területén is őshonosként számon tartott ligeti szőlőt (Vitis silvestris). Ebből fejlődött ki aztán az úgynevezett kerti szőlő (Vitis sativa), majd 2000-3000 évvel később a Vitis vinifera, amely bortermő szőlőként vált ismertté. Ez utóbbi ősi gyümölcs bizonyult nem csupán a leginkább élvezetesnek, de élettani hatásait tekintve is a legkomplexebbnek – édes és kellemesen savas összetevőket egyaránt tartalmazott. Elterjedését az is befolyásolta, hogy míg a ligeti szőlő termesztésével járó kísérletek hosszú távon kevés sikerrel jártak, a bortermő szőlőt, amelynek maradványaira Grúziában nagyobb mennyiségben bukkantak, igen jól tudták szaporítani. A nemesítések következtében, a különböző éghajlati és talajviszonyokhoz alkalmazkodva, valamint a betegségeknek mind inkább ellenálló fajták elterjedésének köszönhetően ma világszerte sokféle szőlővel lehet találkozni a szinte áttetszően fehér színűtől a mélyfeketéig – a fürtök nagyságát, tömörségét, összetett ízeit nem is említve!

Az is tény, hogy az olaj mellett kétségkívül a bor jelentette az ókori nagy civilizációk meghatározó folyékony élelmezési cikkét – ennek persze legfőbb oka, hogy a 17. századig a forralás nélküli víz emberi fogyasztásra alkalmatlan volt. Így a bor (amely jelentősen különbözött a ma ismertek többségétől, és jóval alacsonyabb alkoholtartalommal is rendelkezett), valamint a sör adta a folyadékfogyasztás döntő hányadát.

A híres ókori történetíró, Thuküdidész pl. a Kr. e. 5. század végén azt írta, hogy a Földközi-tenger népeinek kiemelkedését a barbárságból a szőlő- és olívatermelés elsajátítása jelentette. Kétségtelen, hogy mind az ókori Görögországban, mind pedig a Római Birodalomban hódoltak is mindkettőnek.

A szőlő és bor kultúrtörténete persze tele van érdekességekkel, kacskaringókkal, de erről majd egyszer máskor részletesen.

A lényeg, hogy ma is szeretjük, fogyasztjuk, sokféle formában.

Friss mag nélküli vagy kevés maggal rendelkező szőlővel mindig jóleső érzés desszerteket készíteni.

Most egy viszonylag egyszerűen összeállítható, könnyű finomságot sütöttem-hűtöttem, amibe bőségesen került a gyümölcsből, a tetejét pedig egy kis narancslikőrrel megbolondított ricottás habtejszínes réteg koronázza.

Tejszínes-ricottás szőlőkocka

Hozzávalók (24 X 24 cm-es szögeletes, levehető oldalú sütőformához):

A tésztához:

2 db közepes méretű friss tojás szétválasztva

6 dkg őrölt mandula

5 dkg süteményliszt

2 dkg holland kakaópor (cukrozatlan!)

7 dkg puha vaj

7 dkg porcukor

1 jó késhegynyi sütőpor

1 csipet só

1 evőkanál hideg tej

A tetejére:

1 nagy vagy 2 kisebb fürt nagy szemű fehér szőlő (kb. 30 dkg)

25 dkg krémes ricotta

2 dl habtejszín

10 dkg porcukor

1 csomag habfixáló

1 evőkanál narancslikőr (pl. Cointreau)

 Elkészítés:

A szőlőt alaposan megmostam, a nagyobb szemeket hosszában félbevágtam, magjukat eltávolítottam. Felhasználásig fridzsiderbe tettem.

A tésztához a tojásokat szétválasztottam. A fehérjét gépi habverővel kemény habbá vertem. Egy másik keverőtálban a tojások sárgáját a porcukorral fehéredésig kevertem, majd hozzáadtam a vajat és a tejet, és az egészet krémesre kevertem. A száraz hozzávalókat előzetesen egy tálba mértem, elkevertem, majd a gépi habverő folyamatos üzemmódja mellett a tojásos-vajas keverékhez adagoltam. Végül beleforgattam a tojáshabot.

A sütőt (légkeverés mellett) 170 fokra előmelegítettem, a levehető oldalú sütőformát sütőpapírral béleltem, és a tésztát belesimítottam. 6-7 perc alatt rugalmasra sütöttem. akkor készült el, ha beleszúrt tűre már nem tapad a tészta.

Amíg a tészta a formában hűlt, elkészítettem a krémet.

Ehhez a tejszínt félkeményhabbá vertem, majd hozzáadtam a cukrot, habfixálót, belekevertem a ricottát és a narancslikőrt. 5 percre betettem a fridzsiderbe.

A kihűlt tészta tetejére halmoztam a szőlőszemeket, néhány szemet félretettem a díszítéshez, majd rásimítottam a tejszínes-ricottakrémet. A tetejét habkártyával igyekezetem egyenletesre simítani.

4 órát pihentettem a hűtőszekrényben. Tálaláskor 4 cm-es kockákra vágtam, minden kocka tetejére fél szőlőszemet biggyesztettem.

Könnyű, aromás, gyümölcsös desszert!

Habliliom

Valóban bárhol könnyedén beszerezhetők az ilyenkor tökéletesre érő padlizsánok. Nem túlzás: remek (nem kizárólag) mediterrán fogások alapja ez a zöldségféle, amiből most egy grillezett zöldségekkel felturbózott, többféle módon is tálalható fogás kerekedett.

A sokoldalú padlizsán nagyszerű alapanyag, nem is olyan rég került fel a blogra a kelet-mediterrán kedvenc, a baba ghanoush. Nincs benne semmi meglepő, hogy megint előtérbe került, végül is szezonja van.

Ezúttal a padlizsánnal együtt grill alá küldtem némi kápia paprikát, paradicsomot, fokhagymát. Ezekből, no meg a saját nevelésű friss oregánóból készült egy ha akarom mártogató vagy épp bruschetta-feltét, uzsonnakrém,  ha akarom saláta vagy előétel. Nehéz is definiálni, mert számos formában tálalható, kanalazható vagy épp halmozható valamire (pl. héjában sült burgonyára), valami mellé (bármilyen grillezett vagy bundázott hús, hal, sajt pompás kiegészítője). Egy azonban biztos: nagyon finom!

Zamatos, friss, ínycsiklandó, ráadásul egyszerűen összedobható (a munka nagy részét a sütő végzi), és fridzsiderben  néhány napig tárolható, ha csak rá nem járunk reggel, délben, délután, este....

A grillezett zöldségekhez társított, forró sütőben puhára sült fokhagyma egyszerűen csodás. A markáns aromák megszelídülnek, az állaga tökéletes lesz. Ráadásul hámozni, szeletelni sem kell, hanem egyszerűen kipréselhető a héjából. Fantasztikusan feldobja a többi hozzávaló kombinációját. Az ezekhez társuló friss oregánó pedig nem egyszerűen zöld színével, de üde ízeivel is felteszi a koronát a mártogatóra!

Grillezett padlizsános mártogató

Hozzávalók 4 személyre:

1 db nagyobb vagy 2 db kisebb padlizsán (összesen kb. 40 dkg)

1-2 db közepes méretű zamatos, szabadföldi paradicsom (kb. 15 dkg)

2 db kápia paprika (20 dkg)

2 dundi gerezd fokhagyma

1 evőkanál friss oregánólevél (vagy 1 teáskanál szárított)

1 mokkáskanál szárított, porrá őrölt rozmaring

1 evőkanál jó minőségű extraszűz olívaolaj

tengeri só, frissen őrölt bors – ízlés szerint

Elkészítés:

A padlizsánokat, paprikákat és paradicsomokat alaposan megmostam. A padlizsánokat villával kissé megszurkáltam, hogy sütés közben ne repedjenek szét.

A fokhagymagerezdeket alufóliába csomagoltam. A sütőt grillfokozatra állítottam, és egy vastagabb alufóliát ideiglenes tepsivé hajtogattam, erre pakoltam a zöldségféléket. A paradicsomot és a fokhagymát bő 15 perc elteltével, a feketére sült paprikát nagyjából 20 perc, míg a tökéletesre sült padlizsánt 35-40  perc után vettem ki a sütőből. Mindent kissé hűlni hagytam.

A padlizsánt hámozást követően egészen finomra aprítottam, a paprika feketére sült héját könnyedén eltávolítottam, a magházától megszabadítottam, és szintén igen apróra (nagyjából 5 mm-esre) kockáztam. A sült paradicsomról szintén könnyedén eltávolítottam a héját, és az előbbiekhez hasonlóan felaprítottam. A fokhagymát kicsomagoltam a fóliából, és egyszerűen, kézzel kipréseltem a héjából.

Mindent egy nagy keverőtálba halmoztam. Az oregánó leveleit egészen finomra vagdostam, hozzáadtam a zöldsgéekhez. Sóztam, borsoztam, rozmaringgal fűszereztem, majd meglocsoltam olívaolajjal, és jó alaposan összekevertem.

Tálra halmoztam, és legalább 1 órát pihentettem a fridzsiderben.

Friss kenyérrel, pirítóssal mennyei, de lehet előétel, köret, ahogy jólesik – benne a későnyár és a kora ősz legjobb zamatai.

Ráadásul diétázók, sportolók is bátran fogyaszthatják, mert felesleges kalóriákkal nem, jótékony összetevővel azonban bőségesen rendelkezik! Minden alapanyag szezonális, friss, ráadásul fillérekért beszerezhető a piacon. 

Habliliom