Se szeri, se száma a variációknak, és mindig összehozható abból, ami épp akad otthon, vagy épp abból, ami szezonális. Lehet variálni a tésztafajtákat, az öntetet - és mindenek előtt azt, amit a tésztához adunk.

Szinte véletlenül bukkantam rá az egyik nagyobb közértben az apró szarvacskára emlékeztető tésztára, de valahogy rögtön éreztem, ennek bizony salátában a helye, hiába is szerepelt a csomagoláson a levestészta jelzés.

Nem tudom, ki hogy van vele, de az év első hónapjának étrendje itt a konyhában általában hangolódik a megújuláshoz, értve ez alatt a friss és színes hozzávalók mind hangsúlyosabb megjelenését, dacolva a hideggel, és persze azt is, hogy az elkészült fogások valóban könnyedek legyenek.

Egy jó tésztasaláta - amiben azért nem vittem túlzásba az összetevők halmozását, viszont került bele megfelelő arányban friss zöldség - valóban frissítő fogás lehet. Nagy előnye, hogy előételként, köretként, de könnyű ebéd- vagy vacsorafogásként egyaránt tálalható. Az aprításon és a tészta kifőzésén túlmenően csupán némi keverést igényel, és hipp-hopp fogyasztható is.

Persze nem árt, ha van egy kevés ideje a hűtőszekrényben, de ha már csekély a türelem a várakozásra, lényegében azonnal is fogyasztható.

Friss szárzellert (más néven: halványító- vagy angol zellert) használtam hozzá a piros kaliforniai paprika és az uborka mellett.

A szárzeller különösen nagy kedvenc, szívesen készítek belőle levest, salátát, köretet egyaránt. Ezt a zöldségfélét, pontosabban még nemesítés előtt álló elődjét, már az ókori görögök is szívesen fogyasztották. Fiatalító, fájdalomcsillapító, sőt derűre hangoló hatásokat is tulajdonítva neki. Nem véletlenül! A magas víz- és rosttartalmú zöldségféle nem egyszerűen halvány kalóriatartalommal (100 gr szárzeller mindössze 14 Kcal) büszkélkedhet, de tele van vitaminokkal, ásványi anyagokkal. A többféle A- és B-vitamin mellett tekintélyes mennyiségű C-vitamint, sőt vasat, káliumot, kalciumot és magnéziumot is tartalmaz.  Frissítő, tisztító hatású zöldségféle, ami télen különösen nagy kincs!

Ezúttal nem teljesen nyersen, hanem épp csak blansírozva adtam a salátához, kicsit szelídítve ezáltal aromáit, de ropogós állagát megőrizte. A salátát egyszerű joghurtos dresszing teszi teljessé. Elronthatatlan és nagyon finom!

Joghurtos tésztasaláta szárzellerrel, paprikával, uborkával

Hozzávalók:
25 dkg apró tészta (lehet szarvacska, masni, penne, amihez csak kedvünk van)
1 kisebb kígyóuborka (kb. 25 dkg)
1 kisebb kaliforniai paprika (kb. 20 dkg)
5-6 szál szárzeller
2 dl zöldségleves a blansírozáshoz
Az öntethez:
3-4 dl sűrű görög joghurt
1 mokkáskanál dijoni mustár
1 evőkanál majonéz
1 kis csokor zellerlevél a szárzellerről
1 kis csokor petrezselyemzöld
néhány csepp citromlé
tengeri só ízlés szerint

Elkészítés: A zöldségeket alaposan megmostam. A paprikát kicsumáztam, nagyjából 1 cm-esre kockáztam, akárcsak az uborkát.
Egy közepes méretű lábosban 1 l vizet forralni kezdtem, amíg felforrt, előkészítettem a zöldségeket: a szárzeller külső, szálkás részét zöldséghámozóval eltávolítottam, a többi zöldséggel azonos méretűre kockáztam. Egy kisebb edényben zöldséglevest forraltam, a zellerkockákat beledobtam, és 1-2 perc elteltével gyorsan le is szűrtem, hogy üde színe, ropogós állaga megőrződjön. Hűlni hagytam.
Közben a forrásban lévő vizet megsóztam – 1 teáskanálnyit adtam hozzá –, és beleszórtam a tésztát. A csomagoláson feltüntetettek szerint fogkeményre (al dentére) főztem.
Amíg a tészta főtt, a zeller- és petrezselyemzöldet finomra aprítottam, az öntet többi hozzávalójával együtt alaposan kikevertem.
Amint a tészta megfőtt, leszűrtem, majd gyorsan összeforgattam az előkészített zöldségekkel. Már így is nagyon ínycsiklandó volt a látvány, de a koronát a salátára az öntet tette fel.

A joghurtos dresszinggel meglocsoltam a tésztát és a zöldségeket, alaposan átkevertem, és 15 percre betettem a hűtőszekrénybe.

 Habliliom

A friss petrezselyemzölddel, spenótlevelekkel, gombával gazdagított quiche-nek most nem csupán a töltelékét, de a tésztáját is felturbóztam kissé! A quiche tésztája egyike a legegyszerűbben összeállítható tésztáknak. Alapesetben lisztet, vajat, némi sót, kevés jéghideg vizet tartalmaz csupán. Kifejezetten izgalmas változatot lehet azonban sütni, ha az ember némi zöldfűszerrel is feldobja ezt az egyszerű alapot! Most petrezselyemzöld került bele, de készítettem már kaporral, bazsalikommal is – a töltelék összetételétől függően.

A hagyományosnak tekinthető tejszín vagy tejföl és tojás, no meg sajt elegyéhez is jutott a zöld levelesekből, sőt némi friss csiperkéből, meg fűszerekből is.

Mivel a tészta mennyisége szinte minden esetben kissé több, mint amennyivel kényelmesen kibélelheti az ember a piteformát, a maradékból apró kiszúró formával virágokat is biggyesztettem a már megtöltött lepény tetejére, amelyeket parmezánnal hintettem meg – így lettek igazán ropogósak.

Ezt a lepényt melegen és hidegen egyaránt lehet tálalni, sőt hidegen piknikre is ideális!

Gombával, spenóttal, petrezselyemmel gazdagított quiche

Hozzávalók egy 24 cm átmérőjű, levehető peremű piteformához:
A tésztához:
12 dkg süteményliszt
6 dkg hideg vaj
1-2 evőkanál jéghideg víz
1 nagy csipet só
½ csokor friss petrezselyemzöld egészen finomra aprítva
1 púpozott teáskanál finomra reszelt parmezán vagy pecorino sajt
A töltelékhez:
25 dkg friss, leveles spenót
20 dkg friss csiperke
1 evőkanál olívaolaj
½ csokor friss petrezselyemzöld
2 dl sűrű tejföl
2 db közepes méretű tojás
10 dkg ementáli típusú sajt
1 evőkanál parmezán vagy pecorino sajt + 1 szűk teáskanálnyi a tetejére
Ízlés szerinti mennyiségben: frissen őrölt bors, szárított rozmaring

Elkészítés: A piteforma alját sütőpapírral szépen kibéleltem.
A tésztához a lisztet tálba szitáltam, hozzáadtam a sót, majd nagylyukú reszelőn belereszeltem a jéghideg vajat. Gyors mozdulatokkal összemorzsoltam. Ezután hozzáadtam a teáskanálnyi reszelt parmezánt, a finomra vágott petrezselyemzöldet, majd 1 evőkanál jéghideg vizet. Szintén gyors mozdulatokkal tésztává kezdtem formálni (ha szükséges, a hozzáadott víz mennyisége növelhető, én ezúttal csak egy nagyon kevéssel toldottam meg az evőkanálnyit).
A sima felületű tésztát szilikonlapra helyeztem, és egészen vékony, nagyjából 3 mm vastag körlappá nyújtottam. Nyújtófa segítségével belehelyeztem az előkészített formába. A peremen túllógó részeket lemetszettem, összegyúrtam, és ismét vékonyra nyújtottam. Ebből a tésztából 1,5 cm átmérőjű formával kis virágokat szúrtam ki. A piteformába helyezett tésztát a kis tésztavirágokkal azonnal betettem a hűtőszekrénybe.
Amíg pihent, elkészítettem a tölteléket. A gombát tisztítást követően nagylyukú reszelőn lereszeltem, a petrezselymet finomra aprítottam. A spenótleveleket nagyon alaposan megmostam, lecsepegtettem, a vastag szárakat lecsipkedtem, a leveleket gorombára vagdostam – ez nagyjából 1-1,5 cm-es darabokat jelent. Egy kisebb serpenyőben felhevítettem az olajat, rádobtam a gombacsíkokat, sóztam, borsoztam, rozmaringgal fűszereztem, és pirítani kezdtem, mikor levet engedett, hozzádobtam a spenótleveleket is, amelyeket épp csak megfonnyasztottam, hogy minél kevesebbet veszítsenek színűkből. Hűlni hagytam.

Egy nagyobb tálkában a tojást a tejföllel, kevés sóval alaposan elkevertem, majd hozzáadtam a kétféle reszelt sajtot. Végül a töltelék két komponensét gondosan elkevertem.
A tészta nagyjából 20 percet pihent a hűtőszekrényben, mikor kivettem, villával alaposan megszurkáltam, és 6-8 percre betettem a 175 fokra előmelegített sütőbe. Ezzel a módszerrel egyszerűsíteni lehet az elősütést, a tészta nem púposodik fel, és kissé megpirul.
Az elősütött tésztára halmoztam a tölteléket, majd a tetejére helyeztem a kis tésztavirágokat, amelyek tetejét parmezánnal szórtam. Visszatettem a sütőbe, és további 35-40 perc alatt készre sütöttem. A sütési idő függ a sütő teljesítményétől, ezért érdemes ellenőrizni, hogy a tészta ropogósra sült-e, a töltelék pedig kellően szilárd. Nem baj, ha kissé rezeg, de folynia nem szabad.
A kész quiche azon melegében tálalható, de ami megmarad, hidegen, másnap is mennyei!

Habliliom

A jó kis túrótorta, amit azért mostanában - nyilván a számtalan angolszász tv-műsor, recept hatására - egyre többen sajttortának (sőt: cheescake-nek) is neveznek, egyike a legnagyszerűbb könnyű desszerteknek. Tény, nem áll messze a valóságtól a sajttorta elnevezés, hisz a különféle túrók végső soron a sajtfélék népes családjához tartoznak, számomra valahogy mégis komfortosabb a túrótorta elnevezés.

A hagyományos túró mellett vagy helyett ehhez az édességhez kiváló alapanyag a krémes ricotta, amitől még édesebb, selymesebb lesz a desszertek állaga. Ha pedig ehhez egy jó porciónyi édes sajtkrém, nevezetesen mascarpone is csatlakozik, valósággal ellenállhatatlan finomság kerülhet ki a sütőből. Így persze már nem is annyira a túrótorta, mint inkább a mascarponés ricottatorta elnevezés illik hozzá - de nem is a név a lényeges. Sokkal, de sokkal fontosabb, hogy valami hihetetlenül ízletes!

Lényegében minden hozzávalót összekeverek, megszórom egy kis kandírozott gyümölccsel, és máris kész az ínycsiklandó finomság! Vagyis majdnem, hisz a sütőnek is el kell végeznie a dolgát.

A zamatos vörös áfonya (tkp. amerikai tőzegáfonya volna a kereskedelmi forgalomban kapható finomság neve, már ha az ember ragaszkodna a pontos nevekhez, de hát senki sem hívja így), ma már aszalt kivitelben mindenütt elérhető: zacskóba zárva, kimérve egyaránt. Tele van vitaminokkal, ásványi anyagokkal (komoly B1-, B2-, B3-, továbbá E-vitamin-tartalommal is rendelkezik a C-vitamin mellett, de káliumot, kalciumot, magnéziumot, foszfort is bőségesen tartalmaz, és azon túl, hogy valóban egészséges, csodás aromákkal is rendelkezik - és igencsak sokrétűen használható. Vörös áfonya, tőzegáfonya ügyben kalandozásaimról részletek: itt.

Ezúttal bőven került ebből a remek aszalt gyümölcsből a könnyű tortába, sőt a tetejére is!

A könnyedséget tovább fokozandó nem használtam hozzá lisztet, hanem jóféle vaníliás pudingporral helyettesítettem, de csak kevéssel. A torta valójában a habbá vert tojásfehérjének köszönhetően emelkedik fel majd sütés közben. Mivel sem sütőpor, sem szódabikarbóna vagy más emelkedést elősegítő adalékanyag nem került bele, a tészta természetes tulajdonsága, hogy a sütőből kivéve kissé csökken a magassága. Ettől azonban nem kell megijedni, így is magas - és pompás csemege! Az elkésztés során arra érdemes ügyelni, hogy a ricotta és a mascarpone a felhasználás előtt annyi idővel kerüljön ki a frizsiderből, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen, így lehet velük igazán jól dolgozni ennél a süteménynél. A többi gyakorlatilag elronthatatlan!

Ricottatorta aszalt vörös áfonyával - gluténmentesen

Hozzávalók egy 24 cm átmérőjű, levehető peremű tortaformához:

25 dkg krémes ricotta
25 dkg mascarpone (szobahőmérsékletű)
3 db közepes méretű tojás szétválasztva
12 dkg átszitált porcukor
2 csomag vaníliás cukor
1 csomag vaníliás pudingpor (főzéssel készülő, hagyományos)
10 dkg aszalt vörös áfonya
1 csipet só
+ vaníliával kevert porcukor a tálaláshoz

Elkészítés:

A tortaforma alját és oldalát sütőpapírral bélelem, a sütőt 175 fokra előmelegítem.
A tojásokat szétválasztom, a fehérjét a csipet sóval kemény habbá verem, félreteszem.
A tojások sárgáit elektromos habverő segítségével a porcukorral és a vaníliás cukorral fehéredésig keverem. Ez nagyjából 5 percet vesz igénybe, jól működő háztartási gép esetén. Folyamatos keverés mellett előbb a ricottát adom a keverékhez, majd a mascraponét, végül pedig alacsonyabb fokozatra kapcsolva, hogy ne szóródjon szét a könnyű pudingpor, alaposan elkeverem benne azt is. Ha ezzel elkészültem, laza csuklómozdulatokkal, egy méretes kanállal beleforgatom a fehérjehabot és az áfonya felét. Ha túlságosan száraz lenne a vörös áfonya, érdemes előzetesen 15-20 percre langyos vízbe áztatni!
Ha minden együtt van, mehet az egész az előkészített tortaformába. Szépen egyenletesen elosztom benne a ricottás keveréket, óvatosan a konyhapulthoz ütögetem, hogy a felesleges levegő eltávozzon.
Előmelegített sütőben 35-40 perc alatt világosra sütöm. A sütési időt jelentősen befolyásolja a sütő teljesítménye, ezért akár 5-10 perces eltérések is lehetnek, érdemes tűpróbát végezni! Ha nem ragad a tűre a torta közepe, de még szinte rezeg, el is készült. Túlsütni nem érdemes, mert kiszáradhat.

Ha kész, vaníliával kevert porcukorral és a félretett áfonyával díszítem, rácson hagyom hűlni. Langyosan, hidegen egyaránt ellenállhatatlanul finom!

Habliliom

Ha az ember zellergumót keresgél a piacon vagy a közértben, nem ritkán belefut abba, hogy az ígéretes darabok túlságosan is méretesek, és ha épp nem zellerkrémleves vagy rántott zeller készül belőle, akár a fele is elegendő lenne. No de mi legyen a másik felével?

Pont így jártam. Maradt még egy félbevágott, felhasználásra váró zellerem, ami így is elég tekintélyes darabnak tűnt. Mivel nem akartam sokáig a frizsiderben várakoztatni, gondoltam, készítek belőle egy jó kis téli salátát.

Az ásványi anyagokban, vitaminokban, rostokban egyaránt gazdag zeller gyakran kerül a húslevesbe, de kevesen kísérleteznek vele más fogások készítésénél, pedig tényleg nyagyon sokrétűen használható. Határozott ízeit számos hozzávalóval lehet remekül kombinálni. Készülhet belőle leves, köret, lehet főfogás (a rántott zeller igazi csmege), de pompás saláta is, akár házi majonézzel.

A saját készítésű majonéznek pedig párja nincs! Sokan tartanak tőle, holott nagyon egyszerűen kivitelezhető, de fontos, hogy nagyon friss tojást használjunk hozzá. Az állandó arány: 1 db közepes méretű tojássárgájához 1 dl növényi olaj (a napraforgó- vagy a repceolaj, illetőleg a kukoricacsíra-olaj tökéletes hozzá), egy kevés mustár, cukor, só, citromlé – és kész is az alap. Ehhez aztán jöhet a tejföl, és tökéletes a mártás! Az elkészítés sem bonyolult: a tojássárgájához először nagyon kevés olajat kell adagolni, és folyamatosan keverni kell habverővel, majd vékony sugárban mehet hozzá a teljes mennyiség, de a keverést nem szabad abbahagyni. Ha ezzel megvan az ember, ízesítheti persze az alapokon kívül zöldfűszerekkel, némi borssal, egyebekkel, ez már egyéni ízlés kérdése.

Ezúttal nem vittem túlzásba a fűszerezést, talán csak friss citromléből került bele egy leheletnyivel több, hogy a saláta kellően pikáns legyen.

A zeller a gyorsan oxidálódó zöldségfélék közé tartozik, így hámozást követően iparkodni kell vele, nehogy elszíneződjön. Bár nagy barátja vagyok a zeller markáns aromáinak, salátához rendszerint kissé blansírozom – így az aromák megmaradnak, de kissé megszelídülnek. Az ízek összhatása és a zöldség állaga azonban ennek köszönhetően válik igazán harmonikussá. Így jártam el most is.

A zeller mély, kissé „földes” ízeit ezúttal a kapribogyó pikáns aromái egészítették ki. Nekem most sóban eltett kapribogyóm volt itthon, amit felhasználás előtt alaposan átmostam, hogy zamatos legyen, és ne csupán a só domináljon; ha ecetes lében eltett változattal van dolgom, erre rendszerint nemigen van szükség.

Az egész saláta leginkább munkaigényes művelete a reszelés, de ez is elkészül néhány perc alatt, ha pedig robotgéppel aprítja az ember, még kézi erőt sem kell alkalmaznia.

Kapribogyós zellersaláta - házi majonézzel

Hozzávalók 2-3 személyre:
1 db kisebb vagy ½ nagyobb zellergumó (kb. 35-40 dkg)
1 evőkanál kapribogyó
só
kevés citromlé
A majonézmártáshoz:
1 db közepes méretű nagyon friss tojás sárgája
1 dl napraforgóolaj
1 mokkáskanál mustár
1 mokkáskanál porcukor
1 csapott mokkáskanál tengeri só
kevés citromlé
kevés őrölt fehérbors
175 ml sovány tejföl (12 %-os zsírtartalommal)

Elkészítés: A majonézhez a tojássárgáját tálba teszem. Kézi habverővel keverni kezdem, és először néhány csepp olajat adok hozzá, majd folyamatos keverés mellett, vékony sugárban hozzáöntöm a teljes olajmennyiséget. Sűrű, krémes állagot vesz fel néhány perc elteltével. Ekkor hozzáadom a mustárt, a sót, a cukrot, a borsot, valamint néhány csepp citromlevet. Ha minden alaposan elkeveredett, hozzáadom a tejfölt is, és azzal is jól elkeverem. A végén, ha szükséges, módosítok a fűszerezésen, és adagolok hozzá még egy kevés citromlevet.

A sóban eltett kapribogyót alaposan kimosom, megszárítom.
A zellert meghámozom, nagylyukú reszelőn lereszelem. Egy kisebb lábosban 2-3 dl vizet felforralok, sózom, kevés citromlével ízesítem, és beledobom a zellert. 1-2 percig hagyom a tűzhelyen, majd leszűröm, kissé hűlni hagyom. A lecsepegtetetett zellerhez adom a kapribogyót, átforgatom, majd az egészet beleforgatom a majonézmártásba. Tálalás előtt legalább 20 percig frizsiderben pihentetem.

Egyszerű alapanyagokból készül, mégis különleges és nagyon ízletes saláta, tele fontos ásványi anyagokkal, vitaminokkal! Lehet előétel, köret, de akár szendvicsre is halmozható.

Sokan csak a cukrászdákból ismerik a minyonok nálunk leginkább elterjedt vajkrémmel töltött, cukormázzal borított képviselőit. A minyon azonban messze többet jelent ezeknél a süteményeknél. A kis édes, merthogy szó szerint ezt jelenti, komoly hagyománnyal rendelkezik. Erről hosszabban írtam mindenféle szórakoztató érdekeset egyszer: itt.

Gyakorlatilag bármivel tölthető, a tészta és a forma is legalább olyan sokféle lehet, mint a méret – egy határig persze. A minyon lényege ugyanis épp abban rejlik, hogy apró, lehetőség szerint egyedileg díszített, és persze nagyon finom.

Nem kell hozzá különösebb konyhai felszereltség, és a cukormázból készített bevonat is bátran cserélhető mondjuk csokoládéra vagy marcipánra. Akik a vajkrémes süteményeknek kevésbé a barátai, a kevert tésztából vagy klasszikus piskótából sütött tésztalapokat tölthetik házi készítésű lekvárral vagy egy-egy különlegesebb alkalomra marcipánnal is.

Olyan minyonokat sütöttem most, amelyeknek színes a tésztája – rózsaszín. Ez elérhető egy kevés természetes színezék (ami lehet akár bodzavelő, málnaszirup, céklapor is) hozzáadásával. Nálam mostanában mindig akad a frizsiderben több vagy kevesebb frissen préselt céklalé, így abból adtam hozzá, de akár ételfestékből is mehet bele néhány csepp.

A töltelékhez marcipánt és mandulát használtam, amiből sűrű krémet kevertem. A kis minyonokat pedig csokoládé ganache-ba mártottam, végül kevés aranyszínű csokoládé-téglával szórtam meg.

Lehetséges, hogy nem olyan szabályosak, mintha egy mestercukrász kreálta volna, de garantáltan fényévekkel ízletesebbek a tömegesen kapható minyonoknál. Aprók és nem is mindennapiak, némiképp átmenetet képeznek a bonbon és a sütemény között. Ugyan várakozni kell, amíg tökéletes állagúak lesznek, de megéri!

Marcipánminyonok csokoládé ganache-ba mártva

Hozzávalók kb. 22-24 db süteményhez:
A tésztához:
2 db közepes méretű tojás szétválasztva
12 dkg süteményliszt
1 jó késhegynyi sütőpor (nagyjából 3 g, vagyis ¼ csomag)
6 dkg puha vaj
6 dkg porcukor + 1 teáskanál a szóráshoz
1 csomag vaníliás cukor
1 evőkanál narancsvirágvíz (delikátboltokban beszerezhető, de vízzel is helyettesíthető)
néhány csepp céklalé (vagy bármilyen természetes színezék)
1 csipet só
A töltelékhez:
1 evőkanál sárgabaracklekvár
15 dkg nyers marcipánmassza
5 dkg hámozott, őrölt mandula
5 dkg porcukor
1-2 teáskanál narancslikőr
A ganache-hoz:
15 dkg csokoládé (legalább 60% kakaótartalommal)
1,5 dl habtejszín
2 dkg vaj
A díszítéshez:
aranyszínű csokoládélapok (bármi mással helyettesíthető)

Elkészítés: A töltelékhez a marcipánt nagylyukú reszelőn lereszeltem, hozzászitáltam a cukrot, majd belekanalaztam a mandulaőrleményt és a narancslikőrt. Az egészet habverővel alaposan összedolgoztam. Frissen tartó fóliába csomagolva betettem a frizsiderbe.
A tésztához a tojásokat szétválasztottam.  A fehérjét a csipet sóval kemény habbá vertem. A lisztet a sütőporral kis tálba mértem, összekevertem. A tojások sárgáját a porcukorral és a vaníliás cukorral fehéredésig kevertem elektromos habverővel (ez legalább 3-4 perc). Hozzákanalaztam a puha vajat, és folyamatos keverés mellett hozzáadagoltam a céklalevet. Vigyázni kell a színezékkel, mert épp csak rózsaszínre kell színeznie a tésztát, nem érdemes túlzásba esni! Ezután jött a narancsvirágvíz, majd kanalanként a sütőporral elegyített liszt. A szép rózsaszín tésztaalap szinte el is készült. Már csak a tojáshabot forgattam bele óvatos, mégis határozott mozdulatokkal egy evőkanál segítségével.

A sütőt 175 fokra elmelegítettem. Egy 24X24 cm-es, négyszögletű sütőformát sütőpapírral béleltem. Ebbe kanalaztam a tésztát. Szépen elsimítottam, és nagyjából 15-20 perc alatt megsütöttem. A sütők teljesítménye nagyon különböző, van, ahol hosszabb, másutt rövidebb idő is elegendő a sütéshez. Akkor van kész, ha a teteje fényes, rugalmas, és kiállja a tűpróbát. Ez az utóbbi annyit tesz, hogy a beleszúrt hústűre már nem ragad a tészta. A tészta tetejét 1 teáskanál porcukorral meghintettem. Néhány percet hagytam a formában hűlni, majd fogtam egy másik sütőpapírt, és egyszerűen ráborítottam a tésztát. A vékony porcukorréteg megakadályozza, hogy hozzáragadjon a papírhoz. Hűlni hagytam.
Amikor szobahőmérsékletű lett, félbevágtam, és mindkét tésztadarabot vékonyan megkentem sárgabaracklekvárral. A sűrű marcipánkrémet elővettem a hűtőszekrényből, és ráigazítottam az egyik tésztafélre, majd ráhelyeztem a másikat. A széleit mind a négy oldalon levágtam, majd nagyjából 2,5 cm-es csíkokra vágtam, aztán a csíkokat elfordítottam, és merőlegesen is feldaraboltam. Így kaptam kis négyzetes hasábokat. Előfordul, hogy a gazdag töltelékből a szeletelés következtében a kis négyzetek oldalára is kerül. Semmi baj, ezeket hideg vízbe mártott késsel könnyedén helyre lehet igazítani, kissé érdemes megkenni a sütemények oldalát is vele.
A ganache-hoz a csokoládét a tejszínnel felolvasztottam, elkevertem benne a vajat. Minden süteményt megmártottam benne. Minden darabot egy sütőpapírral borított tálcára rakosgattam, hogy majd könnyen el tudjam távolítani, a lecsepegő csokoládé pedig egy helyre kerüljön. Végül mindegyik tetejére szórtam az aranyszínű lapokból. Hagytam, hogy a csokoládé kissé megszilárduljon, majd 1 órára betettem a tálcát a hűtőszekrénybe.
Ezt követően minden minyont minyonpapírra ültettem, és ismét visszatettem a frizsiderbe. Legalább még 2 órát szerencsés, ha ott tölt, de akár egész éjszakára is maradhat. Ennyi idő alatt teljesen megszilárdul a máz.

Könnyű, látványos és nagyon finom desszert – félig sütemény, félig bonbon, mindkettő erényeit egyesítve, és egyáltalán nem mondhatók töményen édesnek.

Habliliom