Nagy barátja vagyok a könnyű, mediterrán konyhának, amelynek szerves részét képezik a desszertek. A mandula vagy a belőle készített marcipán számos déli konyha desszertrepertoárjának meghatározó összetevője. Krémes finomságokhoz épp oly tökéletes, mint aprósüteményekhez vagy könnyű, kevert tésztákhoz, tortákhoz.

Most olyan nyári tortát sütöttem, ami nem tartalmaz krémes tölteléket, mégis pihe-puha, könnyű, ízekben gazdag, rafinált. A szezonális gyümölcsök pedig nem egyszerűen a látványt és a színek összhatását teszik kellemessé, de a tésztába csak félig süllyedt zamatos őszibarack és a friss fekete áfonya ízei teljesítik ki a zamatokat, tökéletesítik a mediterrán torta állagát.

Az elkészítése kezdőknek sem okoz gondot, de gyakorlottak számára is igazi örömet jelent. Igaz, hogy a sütőben nagyjából 45-50 percet kell eltöltenie, de megéri a várakozást! Hihetetlenül ízletes finomság, amit a dél-olasz cukrászdák felejthetetlen emlékei ihlettek.

Marcipán-mandulatorta őszibarackkal és áfonyával koronázva

Hozzávalók (24 cm átmérőjű, levehető peremű tortaformához):

4 db közepes méretű tanyasi tojás szétválasztva

18 dkg porcukor

2 csomag vaníliás cukor

10 dkg nyers marcipánmassza (nagylyukú reszelőn lereszelve)

15 dkg puha vaj

13 dkg süteményliszt

7 dkg őrölt mandula

1-2 csepp mandulaesszencia (ennek híján mandulaaroma)

7 gr sütőpor (1/2 csomag)

1 nagy csipet só

1/2 dl jó minőségű pálinka (pl. barackpálinka)

2-3 db érett őszibarack

1 maréknyi friss fekete áfonya

A tálaláshoz: vaníliával kevert porcukor

Elkészítés:

A hozzávalókat kimértem. A lisztet, sót, sütőport és az őrölt mandulát egy tálban elkevertem, félretettem. Az őszibarackot forró vízzel leforráztam, a héját eltávolítottam, vékony gerezdekre szeleteltem. Az áfonyát megmostam, lecsepegtettem.

A tojásokat szétválasztottam. A fehérjét egy tálban kemény habbá vertem.

A tortaformát sütőpapírral béleltem, a sütőt 170 fokra előmelegítettem (légkeveréssel).

A tojások sárgáit egy másik edényben a kétféle cukorral, mandulaesszenciával fehéredésig kevertem, majd a konyhai robotgép folyamatos üzemmódja mellett hozzáadtam a puha vajat és további 2-3 percig kevertem, ekkor hozzáadtam reszelt marcipánmasszát, és az egészet könnyű krémmé kevertem. Belelöttyintettem a pálinkát. Még mindig folyamatos keverés mellett kanalanként beledolgoztam a mandulás-lisztes keveréket. A robotgépet kikapcsoltam, méretes fémkanállal határozott mozdulatokkal beledolgoztam a fehérjéből vert kemény habot.

A tésztát belekanalaztam az előkészített tortaformába, majd a tetejére rakosgattam az őszibarackot és az áfonyát úgy, hogy a peremre kerültek szép egymásutánban a barackgerezdek, középre pedig az áfonyaszemek.

Az előmelegített sütőben 45-50 perc alatt pirosra sütöttem. Mivel minden sütő másként működik, 40 perc elteltével feltétlenül érdemes tűpróbát végezni, hogy átsült-e a tészta! Ha a beleszúrt tűn nem marad tészta, elkészült.

Még melegen meghintettem vaníliával kevert porcukorral, rácson hagytam hűlni, és csak langyosan szeleteltem. Igazából érdemes lett volna kivárni, míg teljesen kihűl, de az illatok csábítása eltérített.

Különlegesen puha, szaftos, aromás, könnyű torta, ami délutáni kávé mellé, uzsonnára egyaránt pompás, de grillpartyra, kirándulásokhoz, piknikre is nagyszerű, mert szállítani sem nehéz.

Ha marad belőle, állaga másnap is tökéletes, de nyári melegben mindenképp érdemes frizsiderbe tenni.

Habliliom

Friss fűszernövényekkel mindig igazi öröm ínycsiklandó fogásokat kiötleni. Hát még akkor, ha egy hagyományosan főzelék, illetve mártás alapjaként ismert zöld leveles átlényegül fűszernövénnyé!

Friss, nagyon zsenge sóska, petrezselyemzöld, valamint snidling (metélőhagyma) érkezett vidéki kiskertből a konyhába. Nagyszerű kincsek, tele vitaminnal, ásványi anyaggal.

Arra gondoltam, mi volna, ha egyetlen fogásba komponálnám őket, méghozzá úgy, hogy valami különlegesen ízletes, mégis rendhagyó, de viszonylag gyorsan kivitelezhető fogás legyen az eredmény.

A sóska egy jó maréknyi volt, 15 dkg összesen. Bár gyerekkoromban lelkesen rágcsáltam a frissítő, pikáns sóskaleveleket csak úgy magában, a sóskamártás finoman szólva sem tartozott a kedvenceim közé. Nincs mit szépíteni: nem szerettem. Persze gyerekként az ember sok mindennel van így, de a sóskamártás (ellentétben pl. a spenóttal) máig nem került fel az étlapra. Ebben persze szerepet játszik, hogy soha, egyikünk sem érzett olthatatlan vágyat iránta. Most viszont annyira ígéretesek és zsengék voltak az ajándékba kapott levelek, hogy úgy éreztem, leküzdöm a gyerekkori ellenállást. Mivel frissen ropogtatva ezúttal is remek volt a sóska, kieszeltem azt a kombinációt és fűszerezést, amiben a sóska markáns aromái nem túlzók, mégis remekül harmonizálnak a többi összetevővel.

Gyakorlatilag sikerült átértelmeznem a sóskát, és feledve a mártást, fűszernövényként gondoltam rá, és így is használtam.

Tisztában vagyok vele, hogy egyetlen recept csak kis lépés a gyerekkori vagy menzai rossz élmények feledéséhez, mégis biztatnék minden sóska-sorstársamat, hogy tegyen egy próbát, nem fog csalódni!

Az egészségükre komoly figyelmet fordító, főzni szerető nők és férfiak jól tudják: a friss, zsenge sóska valódi gyógynövénynek számít. Viszonylag magas gyümölcssav-tartalma teszi élénkítő, frissítő hatású növénnyé. Foszfor, mész, vas, többféle ásványi só is található benne a tekintélyes mennyiségű C-vitamin mellett. Oxálsavtartalmát, a spenótéhoz hasonlóan, érdemes ellensúlyozni a felhasználás során. Vértisztítóként régóta nagy becsben tartja a népi gyógyászat éppúgy, mint a természetes táplálkozás hívei. Nem mellesleg az emberi szervezet vízháztartására is rendkívül kedvező hatást gyakorol: igazi, természetes vízhajtó. Mindemellett erősíti az immunrendszert.

A másik zöldfűszer sokféle friss fűszercsokor összetevője. Valójában a snidling, vagyis hivatalos nevén a metélőhagyma a legkisebb hagymafélének számít, és frissen az igazi. Illóolajtartalma a többi hagymaféléhez hasonlóan magas. Összetételének köszönhetően erősíti az immunrendszert. Többek között kalciumot, magnéziumot, káliumot, foszfort és tisztes mennyiségű C-vitamint, valamint A-, többféle B-, K- és E-vitamint is rejt a fűszálnyi snidling. Az iskolában pedig mindenki megtanulta, hogy az A-, D-, E- és K-vitaminok zsiradékkal együtt hasznosulnak igazán a szervezetben (a vajas kenyér snidlinggel a maga egyszerűségében többek között ezért is nagyszerű és tökéletes uzsonna).

A friss petrezselyemzöldről köztudomású, hogy tele van vitaminokkal, ásványi anyagokkal.

Hát, ha ezek a remek tulajdonságokkal rendelkező növények mind kéznél vannak, csakis valami finomság kerekedhet belőlük!

A frizsiderben némi friss fehér csiperke, a mélyhűtőben egy kevés vargánya is akadt, így aztán beindult a képzelőerőm.

Egy friss és szárított fűszerekben bővelkedő igazi egészségőrző lepény kerekedett a hozzávalókból, ami melegen, langyosan, de hidegen is igen kiváló. Egyszerű elkészíteni, és magam is meglepődtem, micsoda pompás ízkompozíciót alkotnak ebben a formában az összetevők! Szó sincs arról, hogy bármelyik alkotóelem dominálna. Remekül kiegészítik egymást, az ízek különlegesek, mégis kiegyensúlyozottak.

A tésztához, ami a klasszikus quiche tésztájának egy kissé felturbózott változata, szárított fűszereket használtam, a töltelékbe viszont bőségesen került friss fűszernövény.

A zsenge sóska tehát minden kétséget kizáróan friss fűszernövénnyé változott.

Zöldfűszeres lepény zsenge sóskával, gombaszeletekkel koronázva

Hozzávalók (24 cm átmérőjű piteformához):

 A tésztához:

12 dkg süteményliszt + egy kevés a nyújtáshoz

6 dkg hideg vaj

1 evőkanál hideg víz

1 mokkáskanál tengeri só

1 teáskanál szárított petrezselyemzöld

1 nagy csipet őrölt vegyes bors (vagy fehér bors)

A töltelékhez:

2 dl tejszín (30% zsírtartalmú habtejszín)

2 db közepes méretű tanyasi tojás

5 dkg finomra reszelt edámi sajt

1 teáskanálnyi frissen reszelt parmezán vagy Grana Padano

1 teáskanál olívaolaj

5 dkg vargánya

5 dkg csiperke

15 dkg zsenge sóska

1 nagy csokor friss petrezselyem

1 kis csokor snidling

1 mokkáskanál szárított, őrölt tárkony

1 mokkáskanál szárított, őrölt rozmaring

tengeri só, frissen őrölt bors – ízlés szerint (a sóval szűkmarkúan, a borssal annál nagyvonalúbban bántam)

Elkészítés:

A piteformát sütőpapírral béleltem.

A tésztához a lisztet és valamennyi száraz összetevőt tálba szórtam, alaposan elkevertem. apró kockákban hozzáadtam a vajat, gyors mozdulatokkal elmorzsoltam, majd a jéghideg vizet hozzáadva tésztává formáztam.

Enyhén lisztezett felületen akkora körlappá nyújtottam, amekkorával kényelmesen kibélelhettem az előkészített piteformát úgy, hogy a peremre is jutott tészta.

Villával alaposan megszurkáltam, és betettem a frizsiderbe 20 percre.

Közben elkészítettem a tölteléket.

A sóskaleveleket alaposan megmostam, gorombára vágtam, majd szűrkanálba raktam, és forró vizet locsoltam rá, majd azonnal jeges vizet, végül alaposan kinyomkodtam, tálba szedtem. A petrezselymet és a snidlinget finomra aprítottam, egy kevés kivételével a sóskához adtam.

A 1/2 cm vékonyan felszeleteltem (a vargánya elve darabolva pihent a mélyhűtőben), az olívaolajon kevés sóval megpirítottam.

A sajtokat lereszeltem.

A tejszínt, az egész tojásokat az őrölt fűszerekkel és a sóval keverőtálba öntöttem, és kézi habverővel alaposan eldolgoztam. Ekkor hozzáadtam a sóskát, petrezselyemzöldet, snidlinget, valamint a kétféle reszelt sajtot, és botmixerrel pürésítettem az egészet.

A sütőt légkeverés mellett 180 fokra előmelegítettem.

A kihűlt tésztára kanalaztam a tölteléket, a gombaszeleteket a tetejére rakosgattam.

25 perc alatt aranylóra sütöttem. A félretett petrezselyemmel és snidlinggel azon melegében megszórtam.

Egyszerűen mennyei! Ráadásul rendkívül egészséges, sőt még a diétázók is lelkiismeret-furdalás nélkül falatozhatnak belőle.

Habliliom

Salátázni jó, salátázni izgalmas, változatos, egészséges. 

Jó minőségű, szezonális, friss összetevők, némi kreativitás, vagdosás, reszelés, csipetnyi rafinéria - máris kész egy tartalmas, akár főfogásként is tálalható nyári saláta!

Előfordul, nem is ritkán, hogy egyszerűen kedvem támad olyasmit kipróbálni, ami azért válik izgalmassá, mert a jól ismert összetevők a megszokottól eltérő méretben kerülnek a salátástálba, a fűszerezésük vagy épp az öntet tartalmaz olyasmit, amit korábban nem próbáltam, ettől lesz érdekes és nagyon ínycsiklandó a végeredmény.

A piros húsú paprikák (kaliforniai, kápia, paradicsom alakú) valahogy sokkal ízletesebbek, ha magas hőmérséklettel találkoznak. Praktikusan: grillezve, sütve az ízek mélysége is érvényesül a kissé édes, nagyon zamatos zöldségfélében – ezek után pedig érdemes lehűteni, hogy igazán salátába való legyen.

Most a színek és ízek kiegyensúlyozása jegyében olyan salátába komponáltam a sült paprikát, amelyben az édeskés ízeket a friss cukkini és a pikáns csemegeuborka egészíti ki, hogy a végeredmény ne egyszerűen színes, de ízeiben nagyon kiegyensúlyozott, mégis izgalmas legyen. Ráadásul ezúttal a paprikát egészen apróra kockáztam, a cukkinit pedig nagy lyukú reszelővel aprítottam finomra, hogy adott esetben akár egy szelet teljes kiőrlésű kenyérre is halmozni lehessen a piknikezéshez is tökéletes salátából.

Sült paprikás cukkinisaláta pikáns öntettel

Hozzávalók 4 személyre:
2 db kisebb méretű cukkini (kb. 40 dkg)
1 kis csokor lila újhagyma
2-3 db piros húsú paprika (kápia vagy kaliforniai)
4-6 apró csemege uborka
1 nagy csokor friss petrezselyemzöld
1 lime leve
1 teáskanál őrölt, szárított tárkonylevél
2 evőkanál majonéz
2 dl natúr joghurt
2 teáskanál olívaolaj
só, bors – ízlés szerint

Elkészítés: A sütőt 220 fokra előmelegítem, a paprikákat 12-15 perc alatt megsütöm. Akkor készült el, ha fényes héja szinte fekete lesz. Néhány percre nejlonzacskóba helyezem, majd meghámozom, kicsumázom, és nagyjából ½ cm-esre kockázom.
A cukkinit nagy lyukú reszelőn lereszelem.
A hagymát egészen finomra aprítom, az olívaolajon épp csak megfuttatom, majd rádobom a cukkinit, sózom, borsozom, de mindössze átforgatom – nem szabad összeesnie, épp csak a levéből enged egy keveset, miközben leheletnyit megpirul. Az egész nem tart tovább 2-3 percnél.
Amíg a cukkini hűl, a csemegeuborkát finom lyukú reszelőn lereszelem, a cukkinihez és a hagymához keverem, majd beleforgatom a paprikakockákat, végül az egészen finomra vagdosott petrezselyemzöldet is.

 Egy tálban a majonézt, a lime levét, valamint a tárkonyt és a joghurtot kevés sóval, borssal alaposan összekeverem, a zöldségeket beleforgatom.
Tálalásig hűtőszekrényben tartom.

Friss, teljes őrlésű kenyérrel is pompás, de natúr húsok, halak, grillezett vagy bundázott zöldségek körete, sőt  ünnepi lakomák előétele is lehet.

Habliliom

Nyáron némi kreativitással igazi szín- és ízkavalkád kerülhet könnyű fogások formájában a tányérokra a sok friss zöldségfélének köszönhetően. Nem túlzás: verhetetlen favorit a levesek, saláták vagy épp lepények összetevőinél a zamatos, szabadföldi paradicsom. Egy pillanat alatt nyári hangulat kerekedik általa bármely étkezésnél.

A paradicsom növénytanilag a burgonyafélékkel áll rokonságban, és bár ma számos fajtája, formája közkedvelt, nem számít igazán koros zöldségfélének Európában. A 16. század folyamán terjedt el az öreg kontinensen (őshazája Dél- és Közép-Amerika védékeire tehető), nem meglepő módon mediterrán országokból indultak a magok, és ezzel együtt a termesztés északra.

Magyarországon, mint minden különlegesnek számító növénnyel, a paradicsommal is főúri kertekben találkozhattak a szerencsések. 1649-ből származik az első írásos említése, de még bő 200 évet kellett várni arra, hogy szélesebb körben is elterjedjen. Eleinte valódi gyógynövényként értékelték. Ami nem is csoda, hisz a modern természettudományok kutatói számunkra már precízen feltárták összetevőit, a szervezetre gyakorolt jótékony hatásait.

Figyelem, csak a szabadföldi, természetes körülmények között tökéletesre érett paradicsomok rendelkeznek minden jótékony tulajdonsággal. A télen, üvegházi környezetben nevelt paradicsomok közel sem olyan zamatosak, és nem is tartalmaznak mindent nyári rokonaik összetevőiből.

Miközben a paradicsom igen szerény energiatartalommal (fajtától függően 10 dkg-ban kb. 20 Kcal) rendelkezik, C-vitaminban és többféle B-vitaminban is bővelkedik, nem is szólva a benne található ásványi anyagokról. Van benne többek között kálium, kalcium, magnézium, vas, foszfor, cink, réz, mangán és szelén is. Ráadásul összetételének köszönhetően nem kis mértékben hozzájárul a ma már világszerte szinte népbetegségnek számító elsavasodás elleni küzdelemhez. Nem tévedés! Javítja a szervezet sav-bázis egyensúlyát. A benne található likopin (ami egy antioxidáns vegyület) hőkezelés hatására még jobban hasznosul a szervezetben (legalább kétszer hatékonyabban). Segít megelőzni a szív- és érrendszeri megbetegedéseket, erősíti az immunrendszert, fokozza a zsírok anyagcseréjét, sőt egyes kutatások szerint még a sejtosztódást is. Azt sem árt tudni, hogy a friss, szabadföldi paradicsom fogyasztása nem csupán az ún. degeneratív idegrendszeri megbetegedések ellen jelenthet védelmet, de számos daganatos megbetegedés kockázatát is csökkenti, sőt a káros UV-sugarakkal szemben is felveszi a harcot (ez utóbbihoz persze annyi likopinnak kell jelen lennie az emberi szervezetben, hogy az a bőrben is kimutatható legyen – nem helyettesíti a magas fényvédő faktorral rendelkező naptejeket!).

Amíg tart az igazi szezonja, érdemes hát mindenféle fogásban minél többet fogyasztani belőle!

Ezúttal egy gyors és könnyű paradicsomlepényt sütöttem, amire azért került még a színek és ízek teljessége kedvéért néhány finomság.

Igazi nyári fogás, és nem lesz, aki ellenállna a ropogós, vékony tésztára halmozott ínyencségeknek!

Gyors paradicsomlepény gazdagon

Hozzávalók (4 főre):

1 csomag friss leveles tészta (275 gr-os kiszerelés)

1 evőkanál sűrített paradicsom

50 dkg friss paradicsom

10 dkg jó minőségű olivabogyó (én most sötét Kalamatát használtam)

10 dkg mozzarella sajt

2-3 dkg reszelt parmezán (vagy Grana Padano)

5 dkg bébispenót

1 szűk maréknyi friss oregánó levelei

1 teáskanál hideg víz

só, bors – ízlés szerint

Elkészítés:

A paradicsomok héját kereszt alakban bemetszettem, ½ percre forró vízbe mártottam, meghámoztam, ½ cm vastagon felkarikáztam.

A paradicsompürét némi sóval, borssal és 1 teáskanálnyi vízzel elkevertem.

A mozzarellát 1 cm-esre kockáztam, a parmezánt finomra reszeltem.

A bébispenótot leforráztam, alaposan kinyomkodtam.

Az olivákat kimagoztam, félbevágtam.

A leveles tésztát kissé kinyújtottam, majd sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem.

A sütőt 180 fokra melegítettem elő.

A tésztalapot villával megszurkáltam, hogy sütés közben ne púposodjon fel – így megspóroltam az elősütés műveletét, aztán pedig megkentem a paradicsompürével. Majd rárakosgattam a felszeletelt paradicsomot, aztán az olivát, majd a spenótleveleket, a mozzarellát, meghintettem a friss oregánó lecsipkedett leveleivel, végül rászórtam a reszelt parmezánt, és némi frissen őrölt borssal koronáztam meg.

25-30 perc alatt aranylóra sütöttem.

Frissen az igazi: a tészta ropogós, a paradicsom zamatos, a sajtok pompásan olvadozók – az ízek pedig magukért beszélnek! Ráadásul még egészséges is.

Hát kell ennél több?

Habliliom

Szinte egyszerre érett be ebben a szezonban a meggy és a sárgabarack – tombol a befőzési szezon, akkor is ha tűz nap vagy épp esik az eső.

A zamatos meggy nem csupán egészséges, finom, tele van antioxidánsokkal, segíti  a karcsúság megőrzését, de remekül tartósítható - akár tartósítószer és hőkezelés nélkül is.

Jóllehet éveken át a meggyből dzsemet főztem elsősorban, de tavaly, a szomszéd Pistának köszönhetően új dimenziók nyíltak meg előttem a meggy eltevése tekintetében. Együtt zötykölődtünk hazafelé a piacról (ő jókora szatyor meggyel, én sárgabarackkal), és beszélgetés közben említette, hogy a feleségével rumos meggyet készítenek délután. Az lesz ám csak fantasztikus csemege! Meggyőzött, hogy a világ legegyszerűbb módszerével dolgoznak, és garantált a sikeres végeredmény.

Kísérletező típus lévén, egy héttel később a nagyjából vázolt instrukciók alapján 1 kg meggyel próbát is tettem, de nem rummal, hanem remek házi cseresznyepálinkával dolgoztam.

Izgatottan vártam, milyen eredményre vezet a módszer, és a tesztüveget 3 hét múlva fel is bontottuk. Hát valami elmondhatatlanul ropogós, kellemesen alkoholos csodát kóstoltunk. A többi kis üveg tartalma aztán a tél és tavasz folyamán szépen belekerült mindenféle csábító desszertbe.

Mindig szerettem volna tudni, miként is lehet igazán ropogós meggyet kóstolni az év bármely szakaszában. Hát megvan a módszer! Olyan lesz így a gyümölcs, mint a legjobb minőségű konyakos meggyek (megkockáztatom: messze felülmúlja a készen kapható termékeket). Persze konyakkal is lehet dolgozni, kinek, mi akad épp otthon. Az a fontos, hogy a minőséget tartsa szem előtt az ember, ha már nekilát.

Ebben az évben, már a tavalyi metódust követve, nagyobb mennyiségben küldtem üvegbe a meggyeket némi cukorral és jóféle pálinkával.

Az eljárás nagyon egyszerű, az egyetlen időigényes művelet, a meggyek magozása. A lényeg persze itt is a hozzávalók minőségén múlik! Csakis ép, egészséges gyümölccsel érdemes dolgozni, és a pálinka (vagy a konyak, rum) is legyen minőségi!

Nagy előny, hogy nincs szükség a tűzhely használatára, az alkohol és a nyári hőmérséklet elvégzi a szükséges munkát.

Ropogós pálinkás meggy

Hozzávalók (kb. 5-6 db 2- 2 ½ dl-es üveghez):

2 ½ kg érett, hibátlan meggy

20-25 dkg kristálycukor (a mennyiséget részben az üvegek mérete, részben a meggy cukortartalma befolyásolja)

3-4 dl jó minőségű pálinka

Elkészítés:

A meggyet leszáraztam, alaposan, váltott vízben megmostam, kimagoztam. A tiszta, fertőtlenített, csavaros tetejű üvegeket kikészítettem a konyhapultra.

Az üvegeket egymás után a következőképp töltöttem meg. Nagyjából egy evőkanál meggyet szórtam az üveg aljára, majd bő egy teáskanálnyi kristálycukorral hintettem meg, aztán újabb réteg meggy, majd cukor következett.

Nagyjából az üveg pereme alatt 2 cm-rel hagytam abba a rétegezést úgy, hogy a tetejére cukor került. Ekkor felöntöttem annyi pálinkával, hogy ellepje a meggy tetejét, majd rácsavartam az üvegre a fedelét, illetve csatos üveg esetén rápattintottam a gumírozott üvegfedőt.

Az így elkészült üvegeket száraz, meleg helyen (nyáron ez a konyhában is biztosított) hagytam állni. 1-2 óra elteltével a tengelyük körül megforgattam az üvegeket. Másnap ezt a műveletet néhányszor megismételtem. A lényeg, hogy a cukor feloldódjon az alkoholban. Ha ilyenkor azt tapasztalja az ember, hogy kikandikálnak a meggyek az alkoholos léből, kevés pálinkával pótolni kell a hiányt. Ha ez megvan, a cukor feloldódott, mehetnek az üvegek, sötét, hűvös helyre.

3 hét múlva már lehet kóstolni, de egy évig garantáltan tárolhatók (már, ha marad belőlük).

A ropogós, alkohol meggy felhasználása igazán sokrétű. Kerülhet süteménybe, réteges desszertbe, pohárkrémekbe, bonbonokba, ki, mit szeret.

Az alkoholtartalom mérséklődik a tárolás során, de azért ez kifejezetten nagykorúaknak szánt csemege! Csak természetes összetevők kerülnek bele, és ellenállhatatlanul finom - de azért mértékkel fogyasztandó!

Habliliom

Már az ókorban ismerték gyógyhatásait, a középkori kolostorkertekben is nagy becsben tartották az egyik legillatosabb és talán leginkább aromás nyári bogyós gyümölcsöt. Hát lehet-e ellenállni a most érő gyönyörű, illatos málnaszemeknek?

Itt a bokor, itt a málna./Jaj, be édes, tömd a szádba!” – generációk nőttek fel Nemes Nagy Ágnes: Ki ette meg a málnát? című klasszikus gyerekversén, amelyben két kis medvebocs indul málnát szedni „kis húguknak, Márikának”, miközben a mamájuk nagymosást tart, s különböző kalandok után kosárnyi málnával és tele hassal fejezik be a napot.

Gyanítom, sokan tudjuk ma is folytatni a verssorokat, és talán nem is kevesen gondolunk arra, milyen remek lenne minél több helyen málnát szedni! Aki persze ezt nem teheti meg, piacokon mostanában érdemes beszerezni belőle minél többet.

A termesztett málnafajok többsége piros színben pompázik, de nagy ritkán sárga gyümölcsök is fellelhetők – az arányok néhány századdal korábban talán mások lehettek, erre enged következtetni egy 1601-ből fennmaradt feljegyzés, amely alapvetően kétféle színű málnát különböztet meg: pirosat és sárgát.

A rendkívül alacsony kalóriatartalmú (100 gr átlagosan 34 Kcal), vitaminokban és ásványi anyagokban igen gazdag (100 gr-ban többek között 170 mg kálium, 40 mg kalcium, 30 mg magnézium, 25 mg C-vitamin is található) gyümölcsöt frissen érdemes fogyasztani, de viszonylag rövid sütési idő mellett pl. egyszerű és igen könnyű, gyerekek körében is népszerű finomságba komponálható, melynek tálalásához további friss málnaszemeket, esetleg némi fagylaltot is lehet társítani.

Pihe-puha málnás minipiskóták

Hozzávalók 24-26 darabhoz:
6 db közepes méretű egész tojás
10 dkg finom szemű kristálycukor vagy porcukor
1 rúd vanília kikapart belseje (vaníliakivonattal is helyettesíthető)
20 dkg rétesliszt
5 evőkanál tej
1 csipetnyi só
kb. 20 dkg friss málna

A díszítéshez: van íliával kevert porcukor

Elkészítés: Két muffin- vagy aprósütemény-sütőformát színes papírgallérokkal kibélelek.

A málnaszemeket óvatosan megmosom, lecsepegtetem. A sütőt 170 fokra előmelegítem. Az egész tojásokat a cukorral, vaníliával, csipetnyi sóval kb. 7-8 perc alatt krémes-habosra keverem elektromos habverővel. Alacsonyabb fokozaton hozzá adagalom a tejet, majd kanalanként a lisztet. Minden előkészített papírgallérba 1,5 evőkanálnyi tésztát kanalazok, 3-4 szem málnát ültetek a tetejükre.

12-15 perc alatt aranyszínűre sütöm.

Még melegen porcukorral megszórom: kis virágsablon segítségével csinos fehér virágokat hintek a minipiskóták tetejére.

Frissen, málnaszemekkel csinosítva helyezem tálalótálra.

Ha gyorsan nem fogynának el, vagy eleve kétféle nyári desszertet szeretnék kínálni: 8-10 darabot félreteszek a süteményből, és gazdag málnás-őszibarackos réteges piskótát (az egyik legrégibb angol desszertet), egyszerű trifle-t készítek.

A trifle alapvetően piskótából, gyümölcsből, gyümölcsléből vagy zseléből és vaníliás krémből készül, melyet tejszínhab is koronázhat. A variációk száma szinte végtelen!

Az őszibarack és a málna nem csupán az August Escoffier által megálmodott pêche Melba desszertben, amit a zseniális cukrász Nellie Melba operaénekesnő iránti hódolatból alkotott, hanem számos desszertben remek egységet alkot!

Ezt az egyszerűen elkészíthető, réteges desszertet kevés barackpálinka is ízesíti, ami természetesen baracklével is helyettesíthető.

Réteges piskóta málnával és őszibarackkal - mandulalapokkal

Hozzávalók 4 személyre:
8-10 db málnás minipiskóta (vagy 2 tojásból készített piskóta kis kockákra darabolva)
4 dl cukrászkrém (más néven: sárga krém)
2-3 evőkanál barackpálinka (baracklé, ha alkoholmentesen készítem)
3 nagyobb sárga húsú, zamatos őszibarack
15 dkg málna + néhány szem a díszítéshez
3 dkg hámozott, szeletelt mandula enyhén megpirítva

Elkészítés: A cukrászkrémet elkészítem, szobahőmérsékletűre hűtöm. A mandulaszeleteket zsiradék nélkül, kis serpenyőben enyhén megpirítom. A minipiskótákat 3 darabra vágom. Az őszibarackot leforrázom, meghámozom, akkorára aprítom, amekkorák a málnaszemek. A málnát megmosom, megszárítom.

Egy 22 cm átmérőjű üvegtál aljára piskótaszeleteket helyezek úgy, hogy a peremére is jusson egy sor, 1 evőkanál barackpálinkával „megpermetezem”. Erre kerül az őszibarack fele, majd a málnaszemek fele, végül a hideg cukrászkrém fele. A rétegezést megismétlem: a tetejére krém kerül. Néhány szem málnával díszítem, majd rászórom a mandulaszeleteket. Tálalás előtt minimum 2 órára hűtőszekrénybe teszem. A friss gyümölcsök a legegészségesebbek, ehhez kétség nem fér, de izgalmas és egyszerűen elkészíthető desszertekben új dimenziót nyernek – akár gyerekek, akár felnőttek kóstolják! 

Habliliom

Vannak megunhatatlan klasszikusok, amelyek szezonról szezonra helyet kapnak a konyhában. Ezek közé tartozik a bundázott zsenge tök.

A zsenge tök remek zöldségféle, számtalan módon elkészíthető. Töltve, főzelékként épp úgy pompás, mint bundázva.  A rántott fogások idehaza pedig minden kétséget kizáróan máig őrzik töretlen népszerűségüket az éttermi kínálatban éppúgy, mint odahaza. Sokaknak az aranyló bundába rejtett finomságok jelentik az igazi ebédet. Bár magam viszonylag ritkán készítek olajban sült, bundázott fogásokat, a rántott, zsenge tök nagy kivétel.

Már nem emlékszem, mikor kerültünk olyan bizalmas viszonyba, hogy gyakorlatilag bármikor, bármilyen mennyiségben szívesen látnám az asztalon, de tény, hogy ez így van. Mégis ritkán készítem. Ennek részben nyilván az az egyszerű oka, hogy az igazán jó bundázott tök kívül ropogós, egyáltalán nem tocsog az olajban, belül roppanós – és forrón az igazi. Ezt a három egyszerűnek tűnő kritériumot pedig nem is olyan egyszerű teljesíteni!

Hol az idő hiánya, hol más okok miatt készül a zsenge tökből valami más fogás. Azt sem tagadom, hogy lelkesen próbálok ki új ízeket, így ha egy izgalmas íz- és állagkombináció foglalkoztat (a tök pedig  a cukkinihez hasonlóan remekül fűszerezhető), gyakran engedek a csábításnak, és kerül végül az asztalra valami más fogás tökből.

A bundázott töknek azonban számomra van valami különös otthonosság jellege. Összeforr a nyárral, a könnyű és egyszerűségében is tökéletes fogás egyik megtestesítője. Tudom, hogy ez mélyen szubjektív, de így van. Köretet itt a konyhában nem is feltétlenül igényel – legfeljebb salátát, mártogatót. Persze nyugodtan lehet mellé tálalni akár burgonyapürét, párolt rizst, zöldségféléket, bármit. Bevallom, én nem szoktam. Nyáron tejfölös uborkasalátával kedvelem leginkább, de csemegeuborkával, néhány zöldfűszerrel megbolondított tartármártással is mennyei – vagy egyszerűen magában.

Mindenféle asztali etikettet félretolva: kézzel, kis tálból is lehet ropogtatni, nincs is ennél jobb csemege!

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ha a bundába kerül némi fűszer, még izgalmasabb lesz az összhatás! Nem is variáltam most túlságosan, némi hántolatlan szezámmag, őrölt rozmaring, frissen őrölt, színes bors gazdagította a zsemlemorzsát. 

Ennél több azonban nem is kell. A kis félhold alakú tökszeletek percek alatt aranyszínűre sülnek a forró olajban. Percnyi pihentetés a konyhai törlőpapíron, és máris fogyasztható.

A könnyű, fűszeres bundában illatozó ropogós tökszeletek jöhetnek ebédre, vacsorára. Most kis tálban kínáltam mellé tartármártást. Ennyi.

Van úgy, hogy az egyszerű a legjobb! Már pedig ez olyan fogás.

Zsenge tökszeletek fűszeres bundában

Hozzávalók 4 személyre előételként, 2 személyre főételként (a mennyiség természetesen arányosan növelhető):
1 db zsenge főzőtök (kb. 50 dkg)
1 teáskanál tengeri só
2 db kisméretű egész tojás
2 csapott evőkanál finomliszt
3 evőkanál zsemlemorzsa
1 evőkanál hántolatlan szezámmag
1 teáskanál őrölt rozmaring
frissen őrölt bors ízlés szerint
kukoricacsíra-olaj a sütéshez
A tálaláshoz:
tartátmártás

Elkészítés: A tököt meghámoztam, hosszában félbevágtam, magjait karalábévájóval eltávolítottam, 1,5 cm vastag félkörökre daraboltam. A szeleteket meghintettem tengeri sóval, 10 percet állni hagytam. Közben előkészítettem a bundázás kellékeit. A lisztet tálba szórtam, a tojásokat kissé felvertem. A zsemlemorzsát a szezámmaggal, fűszerekkel alaposan elkevertem.
A tökszeletekről eltávolítottam a felesleges nedvességet, lisztbe, tojásba, majd a zsemlemorzsás keverékbe forgattam.

Egy magasabb falú serpenyőben felhevítettem az olajat, majd több részletben kisütöttem a tökszeleteket. Konyhai törlőpapírra szedtem, hogy a felesleges olajat felszívja, majd azon forrón, tartármártással kínáltam.

Habliliom

Cseresznye, eper, málna, meggy szinte egyszerre érnek ebben a szezonban, ráadásul a kiadós esőzések fürge szüretet vonzanak, érdemes bespájzolni belőlük.

Érkezett is a konyhába frissen szedett cseresznye rendes mennyiségben, sőt még eper is – mindkettőt frissen a legjobb csemegézni, de ha marad belőle, sokféle édességbe kerülhet.

Most kétszer bő fél kg gyümölcsből, egy egyszerűen keverhető tésztából sütöttem kétféle desszertet. A tészta mindkét esetben azonos volt, azonban a cseresznyés változatot egy 24 cm átmérőjű levehető tortaformában, míg az eprest 32 X 22 cm-es magad peremű tepsiben sütöttem. Nem meglepő, hogy különböző lett a végeredmény, amit nem csupán az befolyásolt, hogy az egyikbe ilyen, a másikba pedig olyan gyümölcs került.

Annak köszönhetően, hogy a kisebb átmérőjű kerek formában készült cseresznyés variációban a tészta jóval magasabb lett, valóban tortaszerű sütemény kerekedett, míg az epres sütemény kevésbé magas, és igazi, jóféle szeletelhető finomsággá alakult. Természetesen a gyümölcsök és a formák egyaránt szabadon variálhatók. A lényeg, hogy friss és jó minőségű hozzávalókat használjon az ember.

A kevert tészták nagy előnye, hogy nincs várakozási idő a készítés során. Valóban annyi energia-befektetésre van szükség, míg az ember előkészíti a gyümölcsöket, kikeveri a tésztát, mindent elhelyez a megfelelő sütőformában, majd az előmelegített sütőbe tolja.

A vastagabb tésztának természetesen hosszabb időre van szüksége, míg aranyszínűre sül, de mindkét sütemény pompás, könnyed nyári desszert langyosan, hidegen, a készítés napján, de még másnap is. Sőt, piknikre, kirándulásra is könnyen szállítható!

Cseresznyés-mandulás kevert pite tortának álcázva

Hozzávalók: (24 cm átmérőjű tortaformához):

50-60 dkg cseresznye

10 dkg süteményliszt

5 dkg kukoricakeményítő (főzéssel készítendő vaníliás pudingporral is helyettesíthető)

7 gr sütőpor (praktikusan ½ csomag)

12 dkg porcukor

1 csipet só

2 db közepes méretű tanyasi tojás

1 dl hideg tej

10 dkg puha vaj

1 teáskanál vaníliakivonat

2-3 dkg hámozott, lapra szerelt mandula (mandulaszelet)

A tálaláshoz:

1 evőkanál vaníliával kevert porcukor

Elkészítés:

A cseresznyét alaposan megmostam, megszárítottam, kimagoztam.

A sütőt 170 fokra (légkeveréses üzemmódban) előmelegítettem. A levehető peremű tortaformát sütőpapírral béleltem.

A tésztához kimértem a hozzávalókat, a lisztet a sütőporral, keményítővel, sóval egy tálban alaposan elkevertem.

Keverőtálba mértem a porcukrot, hozzáadtam a vaníliakivonatot, majd a feltört egész tojásokat. A háztartási robotgépet a legmagasabb fokozatra kapcsoltam, és nagyjából 4-5 perc alatt könnyű, habos krémmé kevertem. Folyamatos üzemmód mellett hozzáadagoltam a puha vajat. Fontos, hogy a vaj puha legyen, ellenkező esetben nem tud egyenletesen elkeveredni! Mikor tökéletesen elkeveredett, nagyjából 1-2 perc elteltével, kanalanként elkezdtem hozzáadni a lisztes keveréket, majd végül hozzáöntöttem a tejet.

Könnyű, illatos, vaníliás tésztakeverék lett a végeredmény.

Az egészet  belekanalaztam az előkészített formába, majd bőségesen rakosgattam rá a cseresznyéből. Mikor ezzel elkészültem, megszórtam a mandulalapokkal.

Előmelegített sütőben nagyjából 40 percig sütöttem. Mindenképp érdemes tűpróbát végezni, mielőtt kiveszi az ember a süteményt. Ha már nem ragad a tészta az eszközre, elkészült.

A cseresznye kissé belesüpped a tésztába, a mandula enyhén megpirul. Még forrón vaníliával kevert porcukorral hintettem meg.

A szeleteléssel érdemes addig várni, míg legalább langyos lesz a tészta! Langyosan, hidegen, másnap is fogyasztható. Könnyű, szaftos nyári sütemény.

Epres-mandulás kevert pite – egyszerűen  

Hozzávalók: (32 X 22 cm-es magas peremű tepsihez):

50 dkg eper

10 dkg süteményliszt

5 dkg kukoricakeményítő (főzéssel készítendő vaníliás pudingporral is helyettesíthető)

7 gr sütőpor (praktikusan ½ csomag)

12 dkg porcukor

1 csipet só

2 db közepes méretű tanyasi tojás

1 dl hideg tej

10 dkg puha vaj

1 teáskanál vaníliakivonat

2-3 dkg hámozott, lapra szerelt mandula (mandulaszelet)

A tálaláshoz:

1 evőkanál vaníliával kevert porcukor

Elkészítés:

Az epret alaposan megmostam, megszárítottam, a kisebb szemeket félbe, a nagyobbakat négy darabra vagdostam.

A sütőt 170 fokra (légkeveréses üzemmódban) előmelegítettem. A tepsit sütőpapírral béleltem.

A tésztához kimértem a hozzávalókat, a lisztet a sütőporral, keményítővel, sóval egy tálban alaposan elkevertem.

Keverőtálba mértem a porcukrot, hozzáadtam a vaníliakivonatot, majd a feltört egész tojásokat. A háztartási robotgépet a legmagasabb fokozatra kapcsoltam, és nagyjából 4-5 perc alatt könnyű, habos krémmé kevertem. Folyamatos üzemmód mellett hozzáadagoltam a puha vajat. Fontos, hogy a vaj puha legyen, ellenkező esetben nem tud egyenletesen elkeveredni! Mikor tökéletesen elkeveredett, nagyjából 1-2 perc elteltével, kanalanként elkezdtem hozzáadni a lisztes keveréket, majd végül hozzáöntöttem a tejet.

Könnyű, illatos, vaníliás tésztakeverék lett a végeredmény.

Az egészet elsimítottam az előkészített tepsiben, majd elhelyeztem rajta az előkészített epret. Mikor ezzel elkészültem, megszórtam a mandulalapokkal.

Előmelegített sütőben nagyjából 18-20 percig sütöttem. Mindenképp érdemes tűpróbát végezni, mielőtt kiveszi az ember a süteményt. Ha már nem ragad a tészta az eszközre, elkészült.

Az eper nagyjából a tészta közepéig süllyed, a mandula a tetején enyhén megpirul. Még forrón vaníliával kevert porcukorral hintettem meg.

A szeleteléssel itt is érdemes addig várni, míg legalább langyos lesz a tészta! 5 X 5 cm-es kockákra szeletelve, friss eperszemek kíséretében tálaltam.

A cseresznyés variációhoz hasonlóan szaftos, könnyű sütemény az eper, a vanília és mandula tökéletes ízharmóniájával.

Habliliom

A tavaszi bogyós gyümölcsök közül az első az eper, nem is lehet betelni vele!

Legjobb persze frissen szemezgetni, és ezt lelkiismeret-furdalás nélkül teheti bárki, hisz nem csupán vitaminokkal (elsősorban C-vitamint, de A- és B-vitaminokat is tartalmaz) látja el a szervezetet, de rengeteg jótékony ásványi anyag is található benne, és mindehhez alig van benne felesleges kalória. Amellett persze, hogy védi az egészséget, igen ízletes, főként, ha friss szabadföldi példányok kerülnek a tányérra.

Eperszezonban pedig  újabb és újabb recepteket kísérletez ki az ember.

Mivel az eper valóban hőkezelés nélkül őrzi meg értékes vitaminjait, ezért olyan desszertet kísérleteztem most ki, amibe frissen kerül a gyümölcs – sőt, aki szereti, még extra porcióval is elláthatja az apró kosárkákat.

A gyümölccsel töltött kosárkák alapvetően kétfélék, az egyik nagy csoportba azok tartoznak, amelyekbe akkor kerül a töltelék, amikor a kosárka már készre sült, kihűlt, a másikba azok, amelyeknél valamennyi időt együtt tölt a sütőben tészta és töltelék. Nálam most az utóbbi típus készült: az omlós tésztába igazán zamatos, narancslikőrös krém került. Rövid ideig elősütöttem a kosárkák tésztáját, majd félidőben belekerült a töltelék, és együtt sültek tökéletesre. Amikor pedig kissé kihűltek, friss eperrel pakoltam meg a tetejüket. Ilyen egyszerű!

Igazság szerint nem ártott volna, ha kis időt még eltölt a frizsiderben az összes darab, de erre csak a kisebb részüknek volt esélye – így is pompás volt.

A hagyományos omlós tésztát némi dióval és kevés kakaóval turbóztam fel, így aztán egyetlen apró kosárban lényegében kétféle gyümölcs is randevút adott egymásnak, a kakaó pedig kissé mélyítette az aromákat.

Jóllehet akad a konyhában szabályos kosárkaforma is, az egyszerűség kedvéért muffinsütőt, illetve szilikon muffinformát használtam – a kétféle formát egyszerűen az a tény indokolta, hogy a muffintepsibe véges számú darab fért, így kiegészítettem néhány szóló szilikondarabbal. Természetesen mindenki olyan formában süti, amilyenben jólesik: jelzem semmi különbség a végeredmény tekintetében.

Eperkosárkák narancsos vaníliakrémmel

Hozzávalók (kb. 27-28 db-hoz):

A tésztához:

25 dkg süteményliszt + egy kevés a nyújtáshoz

5 dkg őrölt dió

7 dkg porcukor

1 csipet só

15 dkg hideg vaj

1 púpozott teáskanál cukrozatlan holland kakaópor

1 db kisméretű tojás

1 teáskanál narancslikőr (pl. Cointreau)

A töltelékhez:

15 dkg porcukor

10 dkg puha vaj

4 db közepes méretű tojás

1 vaníliarúd kikapart magjai

1 dl narancslikőr (pl. Cointreau)

3 púpozott evőkanál rétesliszt

A tetejére:

35-40 dkg friss eper + némi vaníliával kevert porcukor

Elkészítés:

A muffintepsiket papírkapszlikkal béleltem, és a mosogatás teljes megspórolása okán ugyanezt tettem a szilikon muffinformákkal is.

A tésztához a lisztet tálba szitáltam, hozzáadtam az őrölt diót, cukrot, csipetnyi sót, valamint a kakaóport.  A tojást egy kis tálban a narancslikőrrel enyhén felvertem. Laza mozdulatokkal átkevertem, majd nagy lyukú reszelőn hozzáreszeltem a vajat. Gyorsan elmorzsoltam. Mikor már zsemlemorzsára emlékeztető állagot öltött, hozzáöntöttem a likőrrel elegyített tojást. Gyors mozdulatokkal tésztává dolgoztam.

Nagyjából 2-3 mm vékonyra nyújtottam, és egy nagy kerek kiszúróformával (8 cm átmérőjűvel dolgoztam) kis körlapokat szúrtam ki belőle. A körlapokkal kibéleltem az előkészített formákat, és beküldtem őket pihenni a frizsiderbe. A maradék tésztával ugyanígy jártam el. 30 percet időztek a formába rendezett kosárkaalapok a hidegben.

Közben elkészítettem a tölteléket.

Ehhez a puha vajat a cukorral és a vaníliamagokkal habosra kevertem, majd hozzálöttyintettem a likőrt, végül a robotgép folyamatos üzemmódja mellett egyesével belekevertem az egész tojásokat, majd a réteslisztet.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem. A kis tésztakosárkák alját és oldalát villával alaposan megszurkáltam, hogy ne púposodjanak fel a sütőben.

Amikor betettem őket a forró sütőbe, rögtön vissza is vettem 170 fokra a hőmérsékletet. 10 perc elteltével kivettem a félig sült kosárkákat. Mindegyikbe 1 evőkanál likőrös tölteléket ügyeskedtem. Vigyázni kell, nehogy a töltelék a tészta mellett landoljon!

Majd újabb 10-12 percen át sütöttem. Akkor készül el, ha a krém már nem folyik, a teteje kissé hólyagos lesz.

Rácson hagytam hűlni. Addig az eperszemeket megmostam, megszárítottam, cikkekre daraboltam. A kosárkákat kiszabadítottam papírgallérjukból, és mindegyik tetejére annyi gyümölcsöt rakosgattam, amennyi kényelmesen ráfért.

Ezen a ponton érdemes betenni a frizsiderbe egy kis időre (legalább 30 percre, de egy éjszakára is maradhat frissen tartó fóliával lefedve). Tálaláskor leheletnyi vaníliával kevert porcukorral hintettem meg.

Igazi nyárváró finomság!

Habliliom

Végre bőséges a kínálat a zsenge zöldségekből, ha esik, ha süt a nap. Annyiféle kelleti magát a piacon, hogy nehéz választani – miből legyen előétel, miből főétel.

A friss tavaszi zöldségek olyan zamatosak és zsengék, hogy meg kell ragadni azt a néhány hetet, amíg az ujjnyinál alig vaskosabb sárgarépa, a hámozást sem igénylő újkrumpli  no meg a nagy kedvenc zöldspárga is kapható.

Az igazán jó levesek ízletesek, sok szeretettel és persze jól megválasztott hozzávalókból készülnek – nem is kell túlbonyolítani, a lényeg, hogy minden íz érvényesüljön! Most olyan zöldségekben gazdag, de felesleges kalóriákban egyáltalán nem bővelkedő leves került a tányérokba, amit bárki lelkiismeret-furdalás nélkül kanalazhat akkor is, ha vigyáz a vonalaira. A titok valóban csupán abban rejlik, hogy az újkrumpli igazán puha, a többi zöldség azonban csak épp roppanósra fő benne. Így nem egyszerűen élvezetes, de vitaminos is lesz a végeredmény.

Az előkészületek nagyjából a zöldségek tisztítására és darabolására fordított időt veszik igénybe, a többi gyerekjáték. Az első kanál ízlelése pedig valósággal elrepít egy ideális kiskertbe, ahol minden tökéletes állapotban szüretelhető. A fűszerezésben is a mértékletesség volt a cél, hogy élvezni lehessen a zöldségek egymással harmonizáló ízeit! Levesbetétet pedig egyáltalán nem igényel, hisz minden benne van, amitől gazdag lesz.

Zsenge tavaszi zöldségleves spárgával

Hozzávalók 4 személyre:
50 dkg zsenge zöldspárga
25 dkg újkrumpli
1 kis csokor zsenge vegyes zöldség (sárgarépa és petrezselyemgyökér)
1 csokor petrezselyemzöld finomra aprítva
1 l zöldségleves (zöldségalaplé)
frissen őrölt bors, só, kakukkfű – ízlés szerint

Elkészítés: A spárgákat a felső harmadukig meghámozom, fás végeiket letöröm, 4-5 cm hosszúra darabolom. Az újkrumplik héját ledörzsölöm, a sárgarépát, petrezselyemgyökeret megtisztítom – mindent felaprítok akkorára, hogy nagyjából egyszerre elkészüljenek.
Az újkrumplit kevés zöldséglevesben főzni kezdem, amikor már félig megpuhult, hozzáadom a sárgarépát és a fehérrépát, majd néhány perc elteltével a spárgát is.

Felöntöm annyi levessel, amennyi kényelmesen ellepi, ha szükséges, sózom, kakukkfűvel, borssal fűszerezem. A krumplit puhára, a többi zöldséget kellemesen haraphatóra főzöm.
A petrezselyemzöldet egészen finomra aprítom, és a már kész leveshez adom. A saját gőzében még valamelyest puhulnak a hozzávalók, a petrezselyem vitamintartalma azonban nem vész el, élénk színét is megőrzi.

Alig több, mint fél óra alatt az előkészületektől a tálalásig megvan minden, és annyira, de annyira üdítő és frissítő, hogy egy tányérnál biztosan nem lehet megállni. Erre a levesre is igaz, hogy a lényeg az igazán jó minőségű és friss alapanyagokban rejlik. A zöldségek minden zamata tökéletes, sem rántás, sem habarás nem kell hozzá – akár egy jó kis olasz minestra, sok szeretettel készül, igazi otthonos fogás.

Habliliom