Vannak megunhatatlan klasszikusok, amelyek szezonról szezonra helyet kapnak a konyhában. Ezek közé tartozik a bundázott zsenge tök.
A zsenge tök remek zöldségféle, számtalan módon elkészíthető. Töltve, főzelékként épp úgy pompás, mint bundázva. A rántott fogások idehaza pedig minden kétséget kizáróan máig őrzik töretlen népszerűségüket az éttermi kínálatban éppúgy, mint odahaza. Sokaknak az aranyló bundába rejtett finomságok jelentik az igazi ebédet. Bár magam viszonylag ritkán készítek olajban sült, bundázott fogásokat, a rántott, zsenge tök nagy kivétel.
Már nem emlékszem, mikor kerültünk olyan bizalmas viszonyba, hogy gyakorlatilag bármikor, bármilyen mennyiségben szívesen látnám az asztalon, de tény, hogy ez így van. Mégis ritkán készítem. Ennek részben nyilván az az egyszerű oka, hogy az igazán jó bundázott tök kívül ropogós, egyáltalán nem tocsog az olajban, belül roppanós – és forrón az igazi. Ezt a három egyszerűnek tűnő kritériumot pedig nem is olyan egyszerű teljesíteni!
Hol az idő hiánya, hol más okok miatt készül a zsenge tökből valami más fogás. Azt sem tagadom, hogy lelkesen próbálok ki új ízeket, így ha egy izgalmas íz- és állagkombináció foglalkoztat (a tök pedig a cukkinihez hasonlóan remekül fűszerezhető), gyakran engedek a csábításnak, és kerül végül az asztalra valami más fogás tökből.
A bundázott töknek azonban számomra van valami különös otthonosság jellege. Összeforr a nyárral, a könnyű és egyszerűségében is tökéletes fogás egyik megtestesítője. Tudom, hogy ez mélyen szubjektív, de így van. Köretet itt a konyhában nem is feltétlenül igényel – legfeljebb salátát, mártogatót. Persze nyugodtan lehet mellé tálalni akár burgonyapürét, párolt rizst, zöldségféléket, bármit. Bevallom, én nem szoktam. Nyáron tejfölös uborkasalátával kedvelem leginkább, de csemegeuborkával, néhány zöldfűszerrel megbolondított tartármártással is mennyei – vagy egyszerűen magában.
Mindenféle asztali etikettet félretolva: kézzel, kis tálból is lehet ropogtatni, nincs is ennél jobb csemege!
Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ha a bundába kerül némi fűszer, még izgalmasabb lesz az összhatás! Nem is variáltam most túlságosan, némi hántolatlan szezámmag, őrölt rozmaring, frissen őrölt, színes bors gazdagította a zsemlemorzsát.
Ennél több azonban nem is kell. A kis félhold alakú tökszeletek percek alatt aranyszínűre sülnek a forró olajban. Percnyi pihentetés a konyhai törlőpapíron, és máris fogyasztható.
A könnyű, fűszeres bundában illatozó ropogós tökszeletek jöhetnek ebédre, vacsorára. Most kis tálban kínáltam mellé tartármártást. Ennyi.
Van úgy, hogy az egyszerű a legjobb! Már pedig ez olyan fogás.
Zsenge tökszeletek fűszeres bundában
Hozzávalók 4 személyre előételként, 2 személyre főételként (a mennyiség természetesen arányosan növelhető):
1 db zsenge főzőtök (kb. 50 dkg)
1 teáskanál tengeri só
2 db kisméretű egész tojás
2 csapott evőkanál finomliszt
3 evőkanál zsemlemorzsa
1 evőkanál hántolatlan szezámmag
1 teáskanál őrölt rozmaring
frissen őrölt bors ízlés szerint
kukoricacsíra-olaj a sütéshez
A tálaláshoz:
tartátmártás
Elkészítés: A tököt meghámoztam, hosszában félbevágtam, magjait karalábévájóval eltávolítottam, 1,5 cm vastag félkörökre daraboltam. A szeleteket meghintettem tengeri sóval, 10 percet állni hagytam. Közben előkészítettem a bundázás kellékeit. A lisztet tálba szórtam, a tojásokat kissé felvertem. A zsemlemorzsát a szezámmaggal, fűszerekkel alaposan elkevertem.
A tökszeletekről eltávolítottam a felesleges nedvességet, lisztbe, tojásba, majd a zsemlemorzsás keverékbe forgattam.
Egy magasabb falú serpenyőben felhevítettem az olajat, majd több részletben kisütöttem a tökszeleteket. Konyhai törlőpapírra szedtem, hogy a felesleges olajat felszívja, majd azon forrón, tartármártással kínáltam.
