Egyszerre játékos és pompás sütemény a sakktábla. Minden szelet apró kockákból áll, és bármely alkalom apropóján kerül a tányérokra, garantált vele a siker!
A sakktábla névre hallgató süteménnyel talán egyetemista koromban találkoztam első ízben, amikor egy kedves évfolyamtársam megkínált vele. Lenyűgözött, ahogy a kis kockák illeszkednek egymáshoz - hirtelen nem is láttam át, mi tarthatja egyben a kockás szeleteket, amelyek tagadhatatlanul a sakktáblát idézik, ráadásul a látványhoz társuló ízhatás is tökéletesnek bizonyult.
Nem is volt kérdés, hogy mihamarabb szeretném magam is kipróbálni a készítését, elkértem hát a receptet.
Évekig őriztem a kis kockás lapra írt, sárga és sötétbarna filctollal színezett folyamatábrával illusztrált kincset, ami alapján az első sakktáblákat készítettem. Aztán a cédula valamelyik költözésnél elkeveredett, az évek alatt pedig módosítottam a kapott recepten. Eddigre már folyamatábra nélkül is működött a sütés-összeállítás.
Az elkészítés egyik fontos eleme 1, illetve 2 megfelelően méretes és vaskos szótár vagy lexikonkötet – most pl. a nagy sárga Duden-szótár bizonyult a legalkalmasabbnak, de ez természetesen a házi könyvtár állományának megfelelően szabadon változtatható.
Némi türelem és odafigyelés nem árt a tökéletes végeredményhez, de kezdő házi cukrászok is bátran belefoghatnak.
Lényegében kétféle (egy vaníliás és egy csokoládés) vajjal gazdagított kevert tészta, némi lekvár, dió, csokoládé kell csupán hozzá.
Sakktábla
Hozzávalók (2 rúd süteményhez):
A vaníliás tésztához:
2 db közepes méretű tanyasi tojás szétválasztva
7,5 dkg porcukor
½ vaníliarúd kikapart belseje
½ kezeletlen citrom reszelt héja
½ citrom leve
1 evőkanál tej
7,5 dkg olvasztott vaj
4 g sütőpor (1/4 csomag)
12,5 dkg süteményliszt
1 csipet só
A csokoládés tésztához:
2 db közepes méretű tanyasi tojás szétválasztva
7,5 dkg porcukor
7,5 dkg olvasztott vaj
1 evőkanál tej
10 dkg süteményliszt
2,5 dkg nagyon jó minőségű cukrozatlan kakaópor
4 g sütőpor (1/4 csomag)
1 csipet só
Az összeillesztéshez:
3-4 dl házi, pikáns sárgabaracklekvár
3 evőkanál pirított, őrölt dióbél
A bevonathoz:
20 dkg jó minőségű csokoládé (lehet ét vagy tej, de akár vegyesen is használható)
1 dl habtejszín
A dekorációhoz:
1 szűk marék aranyszínű csokoládélapocska (akár el is maradhat)
Elkészítés:
A tésztához két kifejezetten kisméretű tepsit (25 X 20 cm-eset szoktam használni) sütőpapírral borítottam. A sütőt (légkeverés mellett) 175 fokra előmelegítettem.
A vaníliás tésztához a tojásokat szétválasztottam. A fehérjét kemény habbá vertem. A vajat felolvasztottam, a hozzávalókat kimértem. A lisztet, sütőport, sót egy kis tálban elkevertem.
A tojások sárgáit a porcukorral és a vaníliarúd kikapart magjaival fehéredésig kevertem, majd a konyhai robotgép folyamatos üzemmódja mellett hozzáöntöttem a már nem forró olvasztott vajat, majd a tejet, a kezeletlen citrom finomra reszelt héját, a citromlevet, végül kanalanként a lisztes keveréket. Mikor minden alaposan elkeveredett, a robotgépet kikapcsoltam, és laza mozdulatokkal, egy fémkanál segítségével beledolgoztam a habbá vert tojásfehérjét.
A tésztát az egyik előkészített tepsibe simítottam, előmelegített sütőben 10-12 perc alatt megsütöttem (mivel minden sütő másként működik, tűpróbával érdemes ellenőrizni, hogy elkészült-e).
Amíg a vaníliás tészta sült, összeállítottam a csokoládés lapot is.
A tojásokat ehhez is szétválasztottam, a fehérjét kemény habbá veretem. A többi hozzávalót kimértem. A lisztet, kakaóport, sütőport és a csipet sót egy kisebb tálban elkevertem.
A tojások sárgáit a porcukorral fehéredésig kevertem, majd a konyhai robotgép folyamatos üzemmódja mellett hozzáöntöttem a már nem forró olvasztott vajat, majd a tejet, végül kanalanként a kakaóporos-lisztes keveréket. Mikor minden alaposan elkeveredett, a robotgépet kikapcsoltam, és laza mozdulatokkal, egy fémkanál segítségével beledolgoztam a habbá vert tojásfehérjét.
Ezt a tésztát a másik előkészített tepsibe simítottam, és szintén nagyjából 12 perc alatt ruganyosra sütöttem.
A megsült tésztalapokat sütőpapírral borított konyhai rácsra borítottam, hűlni hagytam.
A lekvárt a dióval egy tálban elkevertem.
A már kihűlt tésztalapokat félbevágtam, méghozzá úgy, hogy mindegyiket úgy helyeztem magam elé, hogy a rövidebb oldalai legyenek alul és felül. A hosszanti oldallal párhuzamosan feleztem. Így összesen 4 db keskeny téglalapot kaptam: 2 vaníliásat és 2 csokoládésat.
Egy kerámialapra (ez lehet tálca is) újabb sütőpapírt helyeztem, erre fektettem az egyik csokoládés téglalapot, amit nagyjából 1-1,5 evőkanál diós lekvárral kentem meg. Rákerült egy vaníliás téglalap, amit szintén megkentem diós lekvárral, majd erre jött a következő csokoládés téglalap, amire szintén diós lekvárt porcióztam, amit az utolsó vaníliás lappal fedtem be. Így:
Az így összeállított csokoládés-vaníliás-csokoládés-vaníliás tésztalapok tetejére újabb darab sütőpapírt illesztettem, majd egy másik kerámialapot (ez lehet perem nélküli tálca is), és az egész tetejére jött a tekintélyes Duden Universalwörterbuch (értelem szerint bármely alkalmas szótárra, lexikonra stb. cserélhető). A dolog lényege, hogy kb. 2 kg össztömegű egyenletes nehezék helyezkedjen el a tésztarétegek teljes felületén. Nagyjából 40-45 percen át célszerű prés alatt tartani a tésztalapokat. Ennyi idő alatt a diós lekvár szépen összeragasztja a lapokat.
A nehezékeket, valamint a felső sütőpapírt eltávolítottam, és éles késsel a négyrétegű tészta hosszanti oldalából 1 cm vastag szeletet vágtam. Ezt fektetve tálcára helyeztem úgy, hogy szépen hosszanti irányban egymást követték az összepréselt tésztacsíkok. Erre is került 1 bőséges evőkanál diós lekvár, majd a préselt tésztából újabb 1 cm vastag csíkot vágtam, de ezt a csíkot úgy helyeztem a már lekvárral megkent csíkos tésztaegységre, hogy az egészet elfordítottam 180 fokkal. Így a csokoládés csíkra vaníliás, a vaníliásra csokoládés került. Ezt is megkentem diós lekvárral, majd egy újabb 1 cm vastag, négyrétegű tésztacsíkot fektettem rá, szintén 180 fokkal elfordítva az egészet, vagyis az előző vaníliás csíkra csokoládés, a csokoládésra vaníliás került.
Praktikusan (miként a képen látható) 3 db négyrétegű tésztacsíkot fektettem tökéletesen egymásra úgy, hogy a középső darab ne az alsóval és a felsővel egyező szín-íz kombinációt képezzen.
Az így kapott még bevonatra váró süteményhasábot félretettem.
A maradék tésztával pontosan ugyanígy jártam el. Így lett 2 rúd süteményem.
A 20 dkg csokoládét felaprítottam, a tejszínt hozzáöntöttem, és az egészet vízgőz felett felolvasztottam.
Mindkét süteményhasábot bevontam vele. Ennek a máznak nagy előnye, hogy ha megszilárdul, akkor is könnyedén szeletelhető, ellentétben a tiszta csokoládébevonattal, ami könnyen törékennyé válik.
A bevonat ezzel kész is lehet, de ezúttal a csokoládé felszínét villával kissé hullámosra mintáztam, megszórtam arannyal bevont, apró csokoládélapokkal.
Az egészet dermedésig a konyhapulton pihentettem, majd betettem a frizsiderbe.
Legalább 2-3 órát érdemes pihentetni, hogy az ízek összeérjenek, a máz tökéletesre szilárduljon, és jól szeletelhető legyen a sütemény, de még jobb, ha egy egész éjszakát töltenek a hidegben.
1 cm vastag szeletek formájában kínáltam. Minden süteményszelet jellegzetes sakktábla-mintázattal rendelkezik, akárha kis sakktáblákat helyezne az ember a desszertes tányérra.
A tésztacsíkok nyomtatását nem lehet megspórolni, ellenkező esetben szétesik a sütemény, azonban túl sokáig sem érdemes lapítani, mert akkor a tészta elveszti rugalmas állagát, és teljesen összepréselődnek a rétegek.
Az összeillesztésnél már valóban csak arra kell figyelni, hogy ellenkező színű csíkok kerüljenek egymás fölé.
A pikáns baracklekvár a dióval, valamint a csokoládéval remek kombináció.
Vigyázat: nem lehet abbahagyni...
Nem csak sakkozóknak, sakkrajongóknak érdemes kipróbálni!
