Van egy réges-régi Toszkánából származó karácsonyi sütemény, amit a hagyomány szerint Sienában sütöttek először. Alapvetően finomra őrölt mandulából, tojásfehérjéből és cukorból készített aprósütemény, ricciarelli névre hallgat. Kis kerek süteményekről van szó, amelyeket kívülről kissé repedezetten vastag porcukorréteg borít. Olyanok, akár a mini hógolyók (ha nem is lesz fehér az ünnepi időszak, ez a finomság biztosan felidézi a havas tájakat).
Bor, tea vagy kávé mellé is ideálisak, ráadásul hosszú ideig tárolhatók. Karácsonyra épp olyan remek, mint azt megelőzően, bármikor jó majszolni belőle néhány (vagy több) darabot.
Ez a nagyszerű sütemény adta az ötletet a konyhából származó ajándékként is tökéletes süteményhez, ami nálam azért jelentősen átalakult – nem is nevezném ricciarellinek, inkább illene rá a havas csokoládégolyó elnevezés. Hasonló süteményeket illetnek pöfeteg névvel is, mert valóban mutat némi hasonlóságot a gombával.
Az én változatomra akár duplán csokoládés jelző is illene, mert nem csupán igazi jóféle csokoládé, de még kakaópor is került a tésztájába. Itt azonban nem álltam meg, és ünnepi ízekkel is gazdagítottam. Mandula, dióféle ugyan egyáltalán nem került bele, szárított amerikai tőzegáfonya (közkeletű nevén: vörös áfonya) kandírozott narancshéj és egy kevés narancsvirágvíz azonban igen.
Az elkészítése egyáltalán nem bonyolult, mégis nagyon látványos, aromás és ellenállhatatlanul finom apróság. Nem kell nyújtani, csupán apró golyóbisokká gömbölyíteni, aztán porcukorban meghempergetni, és alacsony hőmérsékleten kisütni. Frissen is nagyon ízletes, de jól záródó dobozban is tárolható, kis celofánzacskókba porciózva pedig akár ajándékozható is!
Ricciarelli gyümölcsökkel gazdagítva
Hozzávalók kb. 70 darabhoz:
15 dkg süteményliszt
½ mokkáskanál sütőpor
1 csipet só
12 dkg porcukor + 5 dkg a hempergetéshez
1 db közepes méretű egész tojás
10 dkg jó minőségű étcsokoládé
2 csapott evőkanál cukrozatlan holland kakaópor
7 dkg vaj
5 dkg finomra aprított szárított vörös áfonya (amerikai tőzegáfonya)
5 dkg finomra aprított kandírozott narancshéj
1 evőkanál narancsvirágvíz (nagyáruházakban, fűszerüzletekben beszeezhető)
Elkészítés: A szárított gyümölcsöket egészen finomra aprítottam. A csokoládét kockákra tördeltem.
A lisztet a sütőporral, kakaóporral és a sóval egy kis tálban alaposan elkevertem.
A csokoládét a vajjal egy kis lábosban felolvasztottam. Amíg hűlt, az egész tojást 12 dkg porcukorral fehéredésig kevertem, majd hozzáadtam az olvasztott vajas csokoládét, majd a narancsvirágvizet, és folytattam a keverést. Apránként hozzáadagoltam a lisztes keveréket. A homogén csokoládés masszából kivettem az elektromos habverőt, és egy fémkanállal beleforgattam a szárított gyümölcsöket. Szép fényes, nagyon csokoládés tésztát kaptam. Frissen tartó fóliával lefedve 15-20 percre betettem a hűtőszekrénybe.
Amíg pihent, 5 dkg porcukrot tálba szitáltam, 2 nagy gáztepsit sütőpapírral borítottam, a sütőt pedig 160 fokra előmelegítettem.
A tésztából nedves kézzel nagyobbacska cseresznye nagyságú golyóbisokat gömbölyítettem. Mindegyiket megforgattam a porcukorban, és így rakosgattam egymástól tisztes távolságra az előkészített tepsire.
12-15 perc alatt megsütöttem, rácson hagytam hűlni.
Nem kell tartani attól, hogy a cukorréteg elillan sütés közben, mert ezt a süteményt valóban alacsony hőmérsékleten kell inkább szárítani, mint sütni.
Nagyon csokoládés, aromás és igen finom aprósütemény. Sütés közben a golyóbisok kicsit terebélyesednek, így alakul ki jellegzetes, repedezett felszínük. Olyanok lesznek, mintha hóban hempergette volna őket az ember.
Érdemes kipróbálni akár már ma!
