Az édes, ropogós dió-, mogyoró- vagy mandulakrokant készen is kapható, de összehasonlíthatatlanul ízletesebb és költségtakarékosabb a házi variáció, ráadásul nagyon egyszerű elkészíteni, és számos édességhez felhasználható!
Apróra zúzott, elképesztően ropogós, aranyló finomság a krokant, ami praktikusan karamellizált cukor és diófélék elegyéből áll. A 19. századi francia cukrászatból elterjedt kifejezés gyakorlatilag annyit jelent: ropogós. A grillázstól leegyszerűsítve az különbözteti meg, hogy a diófélék és cukor aránya egy jó krokantnál rendszerint 1:1, vagyis 1 rész dióféléhez 1 rész cukor szükséges, valamint, hogy a grillázzsal ellentétben a krokant mindig nagyon apróra zúzott vagy vágott formában kerül felhasználásra.
Természetesen az alapkrokantot is lehet ízesíteni, színesíteni. Kerülhet bele dió, mogyoró, mandula, pisztácia – akár vegyesen is, és nem vétek zabpelyhet vagy épp napraforgómagot sem használni hozzá. Kerülhet bele a készítés során némi vaj, amitől még zamatosabb lesz, de akár el is maradhat.
A krokant mesésen mutat aprósütemények, krémek, krémes sütemények, desszertek tetején az izgalmasabb ízek és struktúrák, no meg a látvány kedvéért. Rétegezhető pohárkrémekbe, keverhető fagylaltokba, megbolondítható vele a müzli, tölthető bonbonba vagy meghempergethető benne a trüffel, kekszgolyó és még számtalan ínycsiklandó desszerthez remek.
Ezúttal diókrokantot készítettem, amit aztán egy egészséges, villámdesszertben azonnal fel is tálaltam. Pontosabban egy részét, mert a receptben megadott mennyiségből marad még bőségesen, ami bármilyen más édességhez is felhasználható – már, ha el nem nassolja a család.
A tárolására egyetlen aranyszabály vonatkozik: légmentesen, párától, nedvességtől védve kell raktározni, mert ellenkező esetben, akárcsak a grillázs, megpuhul.
Száraz, hűvös, nedvességtől védett helyen akár hetekig is őrzi frissességét.
Nem érdemes gigantikus mennyiséget készíteni belőle, a legjobb mindig frissen, felhasználás előtt legyártani.
Igazán nem nagy munka, de ha valaki egyszer rákap a készítésére, garantáltan elfelejti a méregdrága készen kapható krokantokat!
Diókrokant
Hozzávalók:
10 dkg aprított dióbél
10 dkg kristálycukor
3 dkg vaj
Elkészítés:
A diót konyhai aprítóval kis darabokra aprítottam (de lehet éles késsel is), nem kell finomra őrölni, ehhez az édességhez a 3-4 mm-es darabok a tökéletesek!
Egy nagyobb darab sütőpapírt előkészítettem a konyhapultra, valamint egy másikat, ami majd a tetejére kerül, és elővettem a nyújtófát is, hogy minden kéznél legyen, amikor szükség lesz rá.
Egy teflonbevonatú serpenyőben karamellizálni kezdtem a cukrot. Keverni nem szabad, mert könnyen kikristályosodik, ezért is célszerű serpenyőben, nagy felületen végezni a karamellizálást, mert gyorsabban lezajlik a folyamat, ráadásul jobban látható, mi történik a cukorral. Mikor már mézszínűre változott, hozzáadtam a vajat. Ez kissé felpezseg, nem kell tőle megijedni. Ekkor már nyugodtan segíteni lehet a folyamatot egy főzőkanállal. Tehát alaposan elkevertem, majd hozzáadtam az aprított diót, és rögtön félrehúztam a tűzhelyről, nehogy nagyon sötétre piruljon, vagy odaégjen. Az egészet jól ekevertem.
Azon melegében ráhalmoztam a serpenyő tartalmát az előkészített sütőpapírra, majd rátettem a másik sütőpapírt, és nyújtófával, akár az omlós tésztákat, olyan vékonyra nyújtottam, amilyenre csak tudtam. Kb. 3-4 mm vékonyra.
Ekkor még szép fényes felületű.
Gyorsan hűl, de mindenképp meg kell várni, amíg megszilárdul.
Ha már törhető a széle (érdemes is egy próbát tartani, hogy megfelelő-e az állaga), akkor vagy nagyobb darabokat tör belőle az ember, és mozsárban összezúzza, vagy éles, széles pengéjű konyhai késsel (az. ún. séfkés ideális a művelethez) felaprítja. Ezúttal ez utóbbi módszer szerint jártam el.
A kész krokant mehet is egy megfelelő méretű tálba további felhasználásig, vagy jól záródó edénybe.
Természetesen a krokant készíthető mogyoróból, mandulából, pisztáciából vagy akár vegyesen is!
Mindig remek dolog ízekkel, állagokkal, struktúrákkal játszani egy fogáson belül, és ehhez nem is kell feltétlenül hihetetlenül bonyolult édességet kreálni. Gyorsan és egyszerűen összeállítható finomságok is lehetnek mennyeien finomak és látványosak!
Ehhez a villámdesszerthez szinte recept sem szükséges, mégis annyira ínycsiklandó és szemet gyönyörködtető, hogy garantált vele a siker bármikor!
Természetesen a gyümölcsök idény és ízlés szerint variálhatók
Mézzel fényezett görög joghurt eperrel és gránátalmával, diókrokanttal megszórva
Hozzávalók személyenként:
1 ½ dl natúr görög joghurt
1 maréknyi friss eper és grántalmamag vegyesen
1 teáskanál akácméz (vagy ki, milyet szeret)
1 evőkanál diókrokant
Elkészítés:
A gránátalma magjait kiütögettem a gyümölcsből, az epreket felnegyedeltem. Egy fagylaltadagoló kanállal kis tálba szedtem a joghurtot, megszórtam a gyümölcsökkel, rácsorgattam a mézet, majd megszórtam a ropogós diókrokanttal. A biztonság kedvéért még egy kis tálban minden porcióhoz egy kis tálban kínáltam krokantot, mert a jó ropogós finomságból sosem elég!
Könnyű, gyümölcsös, édes és a joghurtnak köszönhetően pikáns finomság, aranyló ropogós réteggel a tetején.
Igazi szívderítő finomság a márciusi tél ellensúlyozására!
