Aki szeret sütni-főzni, pontosan ismeri az érzést, milyen remek mulatság egy-egy viszonylag ritkán előkerülő konyhai eszközt elővenni, és kieszelni egy izgalmas receptet, amihez használható. Nálam most a tésztamintázó henger került ismét elő. Belátom, lehet e nélkül élni, sőt finom fogásokat is kreálni, de pompás játékszer, semmi kétség. Elsősorban a leveles, de bármilyen rugalmas tészta megformálását lehetővé tevő egyszerű eszköz igen szép eredményt produkál. Azon az egyszerű elven működik, hogy több, egymás mellé helyezett vágóéllel ellátott kereke van, amelyek nem darabolják szét a tésztát, hanem lehetővé teszik, hogy kissé kihúzva vagy - a tészta természetéből adódóan a sütés folyamán - szétnyílva profi mintázatot eredményeznek. Remekül alkalmazható pitetésztáknál is, szép rácsos pitefedeleket lehet kialakítani a segítségével. Érdekességként: létezik ennek egy nagy testvére is, amelyet ipari felhasználására terveztek, ezzel alakítják ki az úgynevezett terpesztett vagy áttört acéllemezeket – egészen más lesz a végeredmény, mint a konyhában, de az elv ettől még ugyanaz.
Tésztamintázóból is nagyon sokféle létezik, nálam a hagyományosnak tekinthető, rácsos mintázatot adó a nyerő – ezzel lehet profi kinézetű tiroli rétest is gyártani házilag. A formák játékosságán túl az eszköz nagy előnye, hogy a vele megmintázott tészta nem hólyagosodik fel sütés közben, a töltelék pedig nem áztatja el a tésztát, mert a keletkező gőzök a rácsokon át szabadon távozhatnak.
Ha pedig már kéznél a játékszer, a hozzávalók a frizsiderben, szinte gyerekjátéknak tűnt egy rétesféle vagy inkább szeletelhető lepényféleség elkészítése. Hiába a hideg idő, még mindig jó nyári ízeket csempészni a mindennapokba, felidézni a mediterrán hangulatot a konyhában.
Kápia paprikából még most is elég jó a felhozatal a zöldségeseknél, akárcsak csiperkéből, így alapvetően ez a két összetevő képezte a töltelék alapját. A zamatos olíva és némi füstölt gomolya pedig tökéletesen kiegészítette a fűszerekkel csak enyhén megbolondított tölteléket.
Az eredmény pedig: egy hihetetlenül ropogós tésztába rejtett nyárélmény. Egyszerű, nagyszerű, úgy jó, ahogy van!
Sült paprikás csiperkés rácsos rétes
Hozzávalók 4 személyre előételként (2 személyre könnyű főfogásként):
1 csomag friss leveles tészta (275 gr)
3-4 db kisebb kápia paprika (kb. 25 dkg)
20 dkg apróbb szemű barna vagy fehér csiperkegomba
6-8 szem zöld olívabogyó
1 teáskanál rétesliszt
2 teáskanál olívaolaj
3-4 dkg reszelt sajt (nálam most füstölt gomolya)
szárított oregánó, kakukkfű, rozmaring, frissen őrölt bors és só – ízlés szerint
1 db kisméretű tojás kissé felverve
Elkészítés: A paprikákat mosást és szárítást követően egy alufólialapra helyezve betoltam a 200 fokra előmelegített sütőbe. Nagyjából 20-25 perc alatt megsültek. Ekkor kivettem, kissé hűlni hagytam, majd a feketésre sült külső héját és a csumáját mindegyik paprikának eltávolítottam. A paprika húsát apróra felkockáztam.
Az olívát kimagoztam és apró kockákra vagdostam.
A gombát gorombára vágtam – ez praktikusan nagyjából 1 cm-es darabokat eredményezett.
Az olívaolajat serpenyőben felmelegítettem, majd rádobtam a gombát, sóztam, borsoztam, fűszereztem, teáskanálnyi rétesliszttel megszórtam, és 1-2 percig pirítottam. Ezt követően hozzáadtam a sült paprikát, valamint az olívát. Az egészet gyorsan összepirítottam, majd félrehúztam a tűzhelyről.
Amíg hűlt, elővettem a leveles tésztát a hűtőszekrényből, hagytam kicsit megpuhulni, majd a benne lévő sütőpapír segítségével téglalap alakúra igazgattam. A szélesebb oldalát magam elé véve 4 egyformán széles csíkra vágtam. 2 csíkot a tésztamintázóval megmintáztam. Az egészben hagyott tésztalapok széleit körben megkentem a kissé felvert tojással, majd elosztottam rajtuk a tölteléket.
Mindegyikre reszeltem egy kevés sajtot is. A megmintázott tésztákat ráillesztettem a töltelékre, a széleit kissé lenyomkodtam, majd a tetejüket megkentem tojással, hogy szép fényesre, aranylóra süljenek majd. 25-30 perc alatt a 190 fokra előmelegített sütőben ropogósra sültek.
Még melegen éles késsel ferdén felszeleteltem, tálaltam.
