Szilvalekvár és szilvalekvár között óriási különbségek rejlenek, gyakorlatilag aligha lenne két háztartás, ahol tökéletesen egyformák lennének az ősszel üvegekbe küldött gyümölcsök. Van azonban egy bizonyos cukor hozzáadása nélkül, szinte felfoghatatlan hosszúsággal (cca. 10-12 órányi főzési idő), szabad ég alatt készített szilvalekvár, aminek párja nincs. Ez pedig a szatmári régió utolérhetetlen kulináris csemegéje, a tarpai szilvalekvár.
Túlzás nélkül kijelenthető: világklasszis a maga műfajában. Sem hozzáadott cukrot, sem tartósítószert, adalékanyagot nem tartalmaz, csak maga a sűrűre főzött gyümölcs, enyhén füstös aromával. Ma is hagyományos technológiával készítik a helyiek.
Még karácsonyi ajándékként érkezett a konyhába egy tekintélyes üveggel ebből a csodából, de oly gyakran kóstolgattuk, hogy szinte pillanatok alatt kiürült. Most a termőhelyről újabb utánpótlással felszerelkezve azonban végre süteménybe is került!
Az első annyira egyszerű, hogy szinte receptet sem igényel, mégis ellenállhatatlanul finom. Némiképp emlékeztet a Daubner Cukrászda remekére, de a leveles tésztának köszönhetően sokkal könnyedebb. A lényegét a tarpai szilvalekvár adja, és amilyen egyszerű, olyan pompás. A legfontosabb persze a minőségi alapanyag – de ebben aztán végképp nincs semmi meglepő.
Villámgyors szilvás papucs
Hozzávalók (12 db-hoz):
1 csomag friss leveles tészta (275 gr-os kiszerelés)
4-5 evőkanál cukormentes, sűrű szilvalekvár
1 db kisméretű tojás kissé felverve
A tálaláshoz:
vaníliával kevert porcukor
Elkészítés:
A sütőt légkeverés mellett 180 fokra állítottam.
A tojást egy kis tálban kissé felvertem. A leveles tésztát kihajtogattam, a felületét nyújtófával egyenletesre lapítottam. Egy derelyemetsző segítségével nagyjából azonos méretű, közelítőleg négyzet alakúra vagdostam. Minden négyzetem nagyjából 7X7 cm-es lett. A négyzeteket vékonyan megkentem a tojással, majd bő teáskanálnyi lekvárt biggyesztettem mindegyikre úgy, hogy a négyzet egyik csúcsától a másikig kissé elnyújtva ügyeskedtem rá a lekvárt a tésztára.
Ezután a lekvárcsíkkal párhuzamos csúcsokat összecsippentettem, és sütőpapírral borított tepsire illesztettem szép sorban a papucsokat, nagyjából 2 cm helyet hagyva közöttük. A maradék tojással megkentem, és az előmelegített sütőbe toltam.
Nagyjából 18-20 perc alatt megsütöttem. Még forrón vaníliával kevert porcukorral szórtam.
Langyosan a legízletesebb, de hidegen is remek!
A másik sütemény, lényegében a mézes-krémesek családjához tartozik, de a hagyományosan ismert fajtáknál lényegesen kevesebb cukorral készül. Ez sem bonyodalmas, de itt a sütemény lapjait egyenként kell kisütni, és összeállítást követően érdemes néhány órán át pihentetni.
Fehércsokoládés mézes-krémes cukormentes szilvalekvárral
Hozzávalók:
A tésztához:
50 dkg süteményliszt + kb. 4 evőkanál rétesliszt a nyújtáshoz
1 teáskanál szódabikarbóna
1 nagy csipet só
10 dkg porcukor
2 evőkanál akácméz (vagy bármilyen méz)
½ mokkáskanál mézessütemény-fűszerkeverék
1 dl tej
2 db közepes méretű tojás
A krémhez:
4 dl tej
2 dl habtejszín
15 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 vaníliarúd kikapart magjai
6-7 evőkanál teljes őrlésű búzadara
A lekváros réteghez:
4-5 evőkanál cukormentes szilvalekvár
A tetejére:
10 dkg fehércsokoládé
1 mokkáskanál porított kakaóvaj
Elkészítés:
A tésztához a lisztet tálba szitáltam, hozzáadtam a cukrot, sót, szódabikarbónát, valamint a mézessütemény-fűszerkeveréket. A száraz anyagokat alaposan átkevertem, majd hozzákanalaztam a mézet. A tejet tálba öntöttem, a tojásokkal kissé felvertem. A tojásos keveréket is a tésztához öntöttem, és az egészet tésztává gyúrtam. Kb. 10-12 percet konyhai hőmérsékleten pihentettem. A tésztát ezt követően 4 egyforma részre osztottam. Szép sorban, enyhén lisztezett felületen kb. 22 X 30 cm-es téglalappá nyújtottam, és sütőpapírral bélelt sütőlemezen, 175 fokra előmelegített sütőben 6-8 perc alatt megsütöttem.
Amíg a lapok hűltek, elkészítettem a krémet. Ehhez a tejet és a tejszínt tapadásmentes lábosba öntöttem, hozzáadtam a vaníliarúd kikapart magjait, valamint a cukrot. Mérsékelt tűzön folyamatos kevergetés mellett melegíteni kezdtem, majd a forrásponthoz közeledve beleszórtam a teljes őrlésű búzadarát, és a keverést folytatva 1-2 perc alatt besűrítettem. Lehúztam a tűzhelyről, kissé hűlni hagytam, majd beledolgoztam az előzetesen apróra kockázott 15 dkg vajat.
Egy méretes tálcára uzsonnapapírt terítettem, ráhelyeztem az első tésztalapot, amin egyenletesen elosztottam a vaníliás krém felét – ügyelve arra, hogy a szélein legalább ½ cm „perem maradjon, hisz az egymásra kerülő lapok és a töltelék súlya alatt a krém kissé szétterül. Erre helyeztem a második tésztalapot, amit lekvárral kentem meg. Erre újabb tésztalap került, amit a maradék krémmel kentem meg. Végül a 4. tésztalappal befedtem.
Vízgőz felett felolvasztottam a fehércsokoládét, majd azon melegében hozzákevertem a porított kakaóvajat. Erre azért van szükség, mert így a megszilárdult máz szép fényes lesz. A csokoládéval bevontam a felső tésztalapot. Mieltőtt megszilárdult volna a máz, egy villa segítségével hullámos mintákat rajzoltam bele. Szobahőmérsékleten hagytam, hogy a csokoládé megszilárduljon, ekkor berajzoltam a majdani szeletek helyét, majd az egész süteményt betettem 1-2 órára a frizsiderbe (az sem baj, ha egy éjszakát ott időzik). A keményre szilárdult csokoládémáz nehezen szeletelhető szépen, ezért nem érdektelen egy éles késsel előre berajzolni a szeletek helyét. Így aztán szép szabályos szeletekben tálalható a sütemény.
Kevés cukrot, annál több ízt és zamatot tartalmaz. Igazi ünnepi, házi sütemény!
