Ha pedig a francia édességek között kalandozik az ember, és a langues de chat kifejezéssel találkozik, egy a nálunk jól ismert csokoládélaphoz hasonló alakú, kissé a lapos babapiskótára emlékeztető ropogós teasüteménnyel is találkozhat. Teához, kávéhoz éppúgy fogyasztják, mint krémes desszertekhez.
Egyes legendák szerint ezt az apróságot már a 17. században ismerték – nyilván a mainál némiképp rusztikusabb formában sütötték és fogyasztották Európa több helyén.
Ha pedig vannak édes macskanyelvek, miért ne lehetne sós harapnivalót is kitalálni, ami szintén macskanyelv alakú, ráadásul tejszínnel, krémsajttal is tölthető!
Az is hozzátartozik a teljes történethez, hogy az első macskanyelv néven forgalomba került csokoládét akár hungarikumként emlegethetnénk, hisz a 19. század végén ugyanaz az Emil Gerbeaud készítette és árusította először, akinek többek között az egyik legnépszerűbb süteményünket, a zserbót is köszönhetjük. A 20. század elején aztán az egykori Osztrák-Magyar Monarchia egész területének lakói megkedvelték, majd világszerte elterjedt. Több neves csokoládégyár is készít minőségi macskanyelvet világszerte. A nagyjából 5-8 cm hosszúságú ízletes csokoládélapocska azonban sokak fantáziáját megmozgatta, így hasonló alakú édes, vajas tésztából sütött finomságok is felütötték fejüket a cukrászdák, családi konyhák kínálatában.
A macskanyelv szinte két harapásra bekapható, könnyed tulajdonságait szem előtt tartva jutott eszembe egy olyan töltött, sós harapnivaló, amely egyszerre nagyon könnyű, mégis akár hétvégére, akár társasági összejövetelre remek italkorcsolya.
Aki szeret sütni, mindig könnyen elcsábítható egy-egy izgalmas kiszúróformára – akinek pedig szép gyűjteménye van már belőle, tudja, micsoda örömet jelent egy-egy új darab a konyhán. Valahogy így jártam én is, amikor szokásos fűszer-beszerző helyemen felfedeztem a macskanyelv-kiszúróformát. Hetekig dédelgettem, míg egyszer csak kipattant az ötlet, miért ne lehetne sós macskanyelvet sütni, aztán lehűteni és hidegen tálalni?
Krémsajttal töltött macskanyelv (remek italkorcsolya)
Hozzávalók 15-16 darabhoz:
1 csomag friss leveles tészta (275 gr)
2 evőkanál mascarpone (vagy bármely más natúr krémsajt)
5 dkg kékpenészes sajt (pl. gorgonzola vagy márványsajt)
1 teáskanál reszelt, ecetes torma
2 dl habtejszín
ízlés szerint kevés só, sok frissen őrölt bors
Elkészítés: A töltelékhez a tejszínt közepesen kemény habbá verem. A sajtokat a tormával, kevés sóval, sok őrölt borssal krémesre keverem, majd habverővel a tejszínhabhoz keverem. Felhasználásig hűtőszekrényben tárolom.
A sütőt 180 fokra előmelegítem.
A leveles tésztát enyhén lisztezett felületen kissé kinyújtom. A kiszúróformával 30-32 db macskanyelvet szaggatok ki belőle. Kis távolságra rárakosgatom a sütőpapírral borított tepsire. A kis tésztákat egy újabb ív sütőpapírral lefedem, majd nehezékként egy tepsit ráhelyezek. Erre azért van szükség, hogy minden darab egyenletesen ropogós legyen, és ne emelkedjenek fel túlságosan. Cél a vékony, de ropogós tésztalap.
5-6 perc alatt aranyszínűre sütöm. Rácson hűlni hagyom.
A tejszínes krémsajtot csillagcsőrös habzsákba szedem, a tészták felére egy-egy krémsajtcsíkot húzok, majd ráillesztem szép sorban mindegyikre a párját.
A maradék krémből egy-egy kis rózsát biggyesztek a macskanyelvek két végére. Tálalásig hűtőszekrényben dermesztem egy keveset.
Ha marad krémsajt, vékony sajtszeletekbe, de akár sonkába is tölthető, sőt uzsonnakrémként rozskenyérre vagy pirítósra halmozva is nagyon finom.
