Habliliom Könnyed Konyhája

Habliliom Könnyed Konyhája

Szilvás frangipane pite

2018. szeptember 09. - Habliliom

Omlós pitetészta, ragyogó, friss szilva, a kettő között pedig csodás mandulás krém. Aligha kerülhet ennél kényeztetőbb kora őszi desszert az asztalra!

A gyümölcsös piték nagy kedvencek a konyhában – minden szezonban lehet valami finomságot készíteni az épp aktuálisan termő fajtákból. A késő nyárból kora őszbe hajló időszakban minden friss szilvafajta remekül működik ebben a felül nyitott pitében.

szilvas_frangipane_pite21.jpg

A Magyarországon kevéssé elterjedt, ám a világ számos más táján igen kedvelt cukrászati alapkrémnek számító frangipane nem egyszerűen pompás ízvilága, de remek textúrája miatt is kitűnő mindenféle pitéhez.

Mint a gasztronómia számos más klasszikusára, erre is igaz, hogy nem csupán az eredete bizonytalan, de összetételére is megszámlálhatatlan variáció létezik.

szilvas_frangipane_pite01.jpg

A frangipane tulajdonképp egy őrölt mandulából, cukorból, vajból és tojásból álló sűrű krém. Ezen alapvető hozzávalók aztán kultúrától, cukrászati hagyománytól, egyéni ízlésvilágtól függően sok esetben kiegészülnek különböző összetevőkkel. Van, ahol csakis héj nélküli mandulát használnak hozzá, másutt vaníliával is ízesítik, akadnak konyhák, ahol némi liszttel teszik még tartalmasabbá, az sem ritka, hogy egyéb ízesítővel is kombinálják, vagy a felsoroltak vegyítésével készülnek különböző frangipane krémek. Használható akár önmagában pitetöltelékként, mint az egyik legismertebb francia édességben a galette des rois-ban, amit hagyományosan január 6-ára, vízkeresztre sütöttek, és a töltelék közepében elrejtettek (egykor egy babszemet) valami apró ajándékot – ez ma sincs másként, hol egy kis Krisztus-figura, hol egy gyűrű vagy egyéb süthető meglepetés kerül a ’három királyok tortájába’. A frangipane krém azonban gyakori kiegészítője a gyümölccsel készült édességeknek is, nyers tojás-tartalma következtében főként a sütéssel készített desszertekben használatos, nem utolsó sorban azért, mert ha a tészta- és gyümölcsréteg közé kerül, a lédúsabb gyümölcsök sem áztatják el a tésztát. Az aromáiban rejlő ínycsiklandó gazdagságról nem is szólva!

szilvas_frangipane_pite04.jpg

Jóllehet mandulából készül, mint a marcipán, mégsem marcipánkrém. Ha hinni lehet a forrásoknak, az első recept egy 1674-es francia nyelvű szakácskönyvben jelent meg nyomtatásban, és zúzott mandulával és pisztáciával ízesített krémet értett alatta a szerző, amit franchipane névvel illetett. Vannak források, amelyek az olasz nemes Cesare Frangipani nevéhez kötik, aki Medici Katalinnak adta nászajándékul a pompás receptet, mikor II. Henrik felesége lett, míg másutt egy jóval később élt Frangipanira tekintenek a recept kiötlőjeként, aki XIII. Lajos francia király ’parfümőre’ volt. Vannak azonban olyan elterjedt vélemények is, miszerint nem is a Frangipani család tagjaihoz köthető ez a csodás csemege, hanem Szt. Ferenc gúnynevéből (Frangi) és az olasz kenyér (pane) szóból eredeztethető. Mivel hitelt érdemlően egyik mellett és ellen sem szólnak érvek, ki-ki eldöntheti, melyiket érzi ízléséhez közelebb állónak.

Bárhonnan is ered a név, bárki is készítette először és bármely variációban is kóstolja, ha jó minőségű alapanyagokat használ hozzá az ember, egyszerűen nem lehet vele hibázni!

Ezúttal olyan variáció került a pitébe, ami egy kevés nyers marcipánmasszát tartalmaz, lisztet viszont nem. A mandulát előzetesen zsiradék nélkül kissé megpirítottam, hogy aromái még inkább kiteljesedjenek. A zamatos szilva és a frangipane egyszerűen tökéletes páros.

Szilvás frangipane pite

szilvas_frangipane_pite23.jpg

Hozzávalók (24 cm átmérőjű kerámia piteformához):

A tésztához:

17,5 dkg süteményliszt + egy kevés a nyújtáshoz

késhegynyi sütőpor (3 g)

1 db kisméretű tanyasi tojás

1 púpozott teáskanál tejföl

10 dkg jéghideg vaj

6 dkg porcukor

1 jókora csipet só

A frangipane krémhez:

10 dkg enyhén pirított mandula

5 dkg finomszemű nádcukor

2,5 dkg nyers marcipánmassza

5 dkg szobahőmérsékletű vaj

1 db kisméretű tanyasi tojás

1 csipet só

A tetejére:

50 dkg érett, de nem túl puha szilva 

A tálaláshoz:

vaníliával kevert porcukor

Elkészítés:

A tésztához a lisztet a sütőporral együtt tálba szitáltam, hozzámértem a porcukrot, beleszórtam a sót, majd nagylyukú reszelőn hozzáreszeltem a jéghideg vajat. Gyors mozdulatokkal elmorzsoltam, hogy a keverék zsemlemorzsa állagú legyen. A tojást a tejföllel egy kistálban kikevertem, a lisztes-vajas keverékhez adtam, és épp csak annyira dolgoztam össze, hogy tésztává álljon. Frissen tartó fóliába csomagolva 1 órára beküldtem a frizsiderbe.

Közben elkészítettem a frangipane krémet. A mandulát 180°C-ra előmelegített sütőben egy sütőpapírral borított tepsin nagyjából 10 perc alatt megpirítottam. Hűlni hagytam. Majd késes aprítóba szórtam, pulzálva előbb porrá őröltem a cukorral és csipet sóval, majd hozzáadtam a felkockázott marcipánmasszát, ezzel is egyenletesre kevertem, aztán belekanalaztam a szobahőmérsékletű vajat, valamint hozzáütöttem a tojást, és az egészet sűrű, homogén krémmé kevertem nagyjából 4-5 perc alatt. A krémet tálba szedtem.

A szilvákat megmostam, kimagoztam, felnegyedeltem.

A sütőt 180°C-ra előmelegítettem. A piteformát kör alakú sütőpapírral béleltem.

Az alaposan lehűtött tésztát enyhén lisztezett munkafelületen jókora körlappá nyújtottam, nagyjából 3 mm vékonyra. A tésztát a formába helyeztem. Az alját villával alaposan megszurkáltam, majd egyenletesen elsimítottam rajta a frangipane krémet, és a tetejére rakosgattam a negyedelt szilvákat.

A túlnyúló tésztarészeket visszahajtogattam.

szilvas_frangipane_pite18.jpg

Az előmelegített sütőben 30 percig 180°C-on, majd további 15 percig 170°C-on sütöttem, míg sötét aranyszínűre sült. A sütési idő sütőnként eltérő lehet – akkor van kész, ha a tészta egyenletesen megpirult, a szilva megpuhult. Mikor kikerül a sütőből, a gyümölcs nedvességtartalmától függően némi folyadék boríthatja a pite felszínét, de ettől nem kell megijedni, ahogy hűl, úgy veszi fel a frangipane krém a gyümölcsből kisült levet.

szilvas_frangipane_pite16.jpg

Még melegen meghintettem vaníliával kevert porcukorral, de csak langyosan kezdtem szeletelni. Igazság szerint érdemes megvárni, míg teljesen kihűl – így szabályosabban szeletelhető, de a gyümölccsel és zöldséggel készült piték olyan lassan hűlnek, hogy nincs mindig elég idő és türelem kivárni a tökéletes hőfokot. Ráadásul a még langyos, frissen sült szilvás pitének ki tudna ellenállni?

szilvas_frangipane_pite32.jpg

Már sütés közben mennyei illatok töltik meg a konyhát, a frangipane krém és a szilva zamatai pedig egyszerűen ellenállhatatlanok!

 

Habliliom

Csokoládés aranyszívek marcipános szilvalekvárral

Segítsüti 2018. tavasz

A süti segít! Lehet jutalom, vigasz, ajándék. Koncentrálódik benne a törődés, figyelem, szeretet, gondoskodás, valamint számos egyéb napi csoda. Nem csupán készíteni, de adni és falatozni is öröm! Most pedig nemes célt is szolgál. Itt a Segítsüti tavaszi árverése!

A Segítsüti 2018. évi tavaszi licitfordulójára csokoládéban, szeretetben gazdag szívekkel készültem.

Évről évre megfellebezhetetlenül jó cél érdekében különlegesen finom süteményt sütni igazi ajándék, és nem túlzás: megtiszteltetés!

aranyszivek19.jpg

  1. április 17.-20. között a Segítsüti oldalán itt lehet licitálni a finomabbnál finomabb felajánlásokra.

Ebben az évben a Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat Közhasznú Alapítványt támogatjuk. A befolyt összegből a Gyermekrohamkocsikban használatos eszközöket vásárolnak.

gyermekmento-szolgalat-logo.gif

A Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat Gyermekrohamkocsijai évi közel 3000 esetben kerülnek bevetésre. A gyermekéletek mentésében végzett áldozatkész és szakszerű munkájuk felbecsülhetetlen. Aki valaha érintett volt, pontosan tudja, mit jelent ez, de nincs az a jó érzésű ember, akinek ne kezdene gyorsabban verni a szíve, ha csak látja száguldani az utcán, hallja a sziréna hangját. Nem is kérdés, hogy minden segítségre, támogatásra szükség van!

A munkájukat nagy szakértelemmel, szívvel-lélekkel végző munkatársak mindent megtesznek a gyors és sikeres beavatkozásokért, de kétségtelen, hogy korszerű eszközök nélkül ez nem menne. Segítsünk, hogy minél több életet menthessenek!

Az alapítványról részletes információk: itt. A Gyermekrohamkocsi közösségi oldala: itt.

segitsuti_logo_1.jpg

Az árverésre ebben az évben egy különleges aprósüteménnyel készültem. Csokoládés, omlós szíveket sütöttem, amelyeket marcipános szilvalekvárral töltöttem, fehér csokoládéval és aranylüszterrel díszítettem.

A kétféle csokoládé és a töltelék nagyszerű harmóniája minden falatban igazi ízutazás!

A licit nyertesét 25 db csinos papírgallérban kínált, kiváló minőségű alapanyagokból készült süteménnyel örvendeztetem meg.

Csokoládés aranyszívek marcipános szilvalekvárral töltve

aranyszivek17.jpg

Hozzávalók (cca. 25 db-hoz):

a tésztához:

10 dkg süteményliszt + egy kevés liszt a nyújtáshoz

3 dkg minőségi, magas kakaóvajtartalmú holland kakaópor (cukrozatlan)

10 dkg kukoricakeményítő

6 dkg átszitált porcukor

12 dkg hideg vaj

1 db közepes méretű tanyasi tojás

1 púpozott teáskanál tejföl

1 mokkáskanál vaníliakivonat

1 csipet őrölt gyömbér

1 csipet őrölt fahéj

1 csipet só

a töltelékhez:

2 evőkanál szatmári szilvalekvár (hozzáadott cukrot, tartósítószert, adalékanyagot nem tartalmaz)

5 dkg nyers marcipánmassza

1 teáskanál kiváló minőségű szilvapálinka (vízzel is helyettesíthető)

a tetejére:

7 dkg fehér csokoládé

1 csapott teáskanál aranylüszter

Elkészítés:

A tésztához a lisztet a kakaóporral és a porcukorral tálba szitáltam, hozzáadtam a csipet gyömbért, fahéjat, sót, alaposan átkevertem. A tojást a tejföllel egy kis tálban gondosan elkevertem, félretettem. A hideg vajat nagy lyukú reszelőn a száraz anyagokhoz reszeltem. Gyors mozdulatokkal elegyítettem a vajat és a száraz hozzávalókat, míg tökéletesen morzsa állagú nem lett. Ekkor adtam hozzá a tejföllel kevert tojást, és tésztává dolgoztam. Az egészet folpack fóliába csomagoltam, és 1 órára betettem a frizsiderbe pihenni.

Közben elkészítettem a tölteléket. Ehhez a szilvalekvárt kis keverőtálba kanalaztam, a jól behűtött marcipánmasszát apró lyukú reszelőn hozzáreszeltem, majd belekevertem a pálinkát. Hogy kellően homogén állagú legyen, botmixerrel átdolgoztam. Félretettem.

A sütőt légkeverése üzemmódra kapcsoltam, 175 fokos hőmérsékleten. Két nagy tepsit sütőpapírral borítottam.

A pihentetett tésztát félbevágtam, és az egyik felét két folpackréteg között vékonyra (kb. 2 mm) nyújtottam úgy hogy az alsó fóliarétegre fátyolnyi lisztet hintettem, majd 4 cm átmérőjű, szív alakú kiszúró formával kis szíveket szúrtam ki belőle. A tészta másik felével ugyanígy jártam el. A leeső tésztarészek természetesen ismét összegyúrhatók.

aranyszivek02.jpg

A kis szíveket villával enyhén megszurkáltam, hogy egyenletesen süljenek. Nagyjából 50 db lesz belőle.

A tepsiket az előmelegített sütőbe toltam, 10-12 perc alatt ropogósra sütöttem. Konyhai rácson hűlni hagytam, majd egy-egy szívet bő egy mokkáskanálnyi marcipános szilvatöltelékkel összeillesztettem.

aranyszivek05.jpg

A fehér csokoládét gőz felett felolvasztottam. Habzsákba (ennek hiányában mélyhűtésre alkalmas nejlonzacskó is megfelel) töltöttem, milliméteres nyílás mentén kis rácsokat rajzoltam a töltött süteményekre. Néhány órát állni hagytam, míg a csokoládé megszilárdult, majd aranylüszterrel meghintettem. Végül minden süteményt színes papírgallérba ültettem.

aranyszivek17.jpg

Frissen ropogós, másnapra könnyed és omlós, hihetetlenül ízletes aprósütemény. Száraz, hűvös helyen akár egy hétig is tárolható – már ha marad belőle.

A csokoládés aranyszívekre itt lehet licitálni.

aranyszivek15.jpg

Segítsünk együtt, hogy az árverésen befolyó összeg sokaknak segítsen!

Habliliom

Friss spenóttal és sovány túróval töltött leveles tészta

Az egyik első friss, tavaszi zöld leveles zöldségféle a spenót. Tele vitaminokkal, ásványi anyagokkal, ráadásul jól elkészítve számtalan finom és egészséges fogás alapja, érdemes beiktatni a hétköznapokba!
spenotos_turos_retes03.jpg

A harsogóan zöld, friss spenótlevelek mostanában rendes méretű hegyekben illegetik magukat a zöldséges standokon. Ilyenkor célszerű igazán valami jó kis spenótos fogáshoz beszerezni ebből a növényből egy-egy rendes porciónyit!

A spenót igen régi kultúrnövény. Régészeti leletek alapján valószínűsíthetően az ókori Perzsiából (ez a terület döntően a mai Irán és környező országainak egy részét jelenti) eredeztethető, ahonnan aztán még az ókorban eljutott Indiába, de az ókori Kínából is maradtak nyomai, ahol egyébiránt „perzsa zöldség” néven ismerték. Természetesen az antik Mediterráneumban is ismerték, Kr. e 827-ben a szaracénoknak köszönhetően jutott el Szicíliába. Európa északabbra fekvő területein azonban a középkor folyamán ismerkedett meg vele a lakosság. A legenda úgy tartja, hogy a firenzei születésű, későbbi francia királyné: Medici Katalin (1519-1589) kedvenc zöldségféléje volt. Mai fogalmaink szerint komoly és határozott marketingmunkát fejthetett ki a spenót és a spenótos fogások mind szélesebb körű megismertetése érdekében, mert gyakorlatilag innentől kezdve jelent meg szélesebb körben különböző nemzetek asztalán.

spenotos_turos_retes01.jpg

A spenót (tudományos nevén Spinacia oleracea) igazi kincs a tavaszi friss energiákra, vitaminokra kiéhezett szervezet számára. Amellett, hogy a kalóriatartalma igencsak szerény (10 dkg friss spenótlevél mindössze 23 Kcal), tele van vitaminokkal. Viszonylag magas a C-vitamin (28 mg/10 dkg), de még ennél is magasabb a különféle B-vitaminok (B1, B2, B3, B9) aránya, de A-, D-, E-, továbbá K-vitamint is tartalmaz. Ez utóbbiak zsírban oldódnak, tehát mindenképp tanácsos valamiféle zsiradékkal együtt fogyasztani nem csupán Popeye kedvencét! A szervezet számára fontos ásványi anyagok közül szép mennyiségben található benne többek között magnézium, kalcium, kálium, foszfor, vas és cink is. A lényeg pedig, hogy a tápérték kalóriára vetített aránya a zöldségfélékhez képest messze kiemeli a spenótot az egészséges zöldségfélék sorából. Az sem mellékes, hogy a 94%-a víz.

spenotos_turos_retes05.jpg

Magas víz- és rosttartalma, valamint egyéb összetevői valósággal felpörgetik az anyagcserét. Az sem mellékes, hogy olyan antioxidánsok is találhatók benne, amelyek csökkentik a vércukor szintjét. A-vitamintartalma többek között a szép és egészséges bőr, valamint haj megőrzését segíti, K-vitamin-tartalmának köszönhetően a spenótfogyasztás a csontozatot is erősíti, magas káliumtartalma egyebek mellett segít a magas vérnyomás leküzdésében. Klorofilkoncentrációja pedig a karcinogén anyagokkal veszi fel sikerrel a harcot. Szakemberek szerint a nyers spenótból préselt zöldséglé nem egyszerűen tisztító hatású, de a gyors regenerálódást is elősegíti intenzív fizikai vagy szellemi igénybevétel esetén. Vagyis hatékonyan veszi fel a harcot a fáradtság ellen. A friss spenót valódi természetes immunerősítő! A köztudatban régóta tartja magát az a nézet, hogy a spenóttal óvatosan kell bánni oxálsav-tartalma okán. Az oxálsav nem más, mint egy természetes tisztító hatású vegyület. Ennek a nyers spenót esetében általában csak a pozitív hatásai érvényesülnek, nem rakódik le a szervezetben. Problémát akkor okozhat, ha hő hatására egyéb vegyületekkel kristályt alkot, és ha valakiben megvan rá a hajlam, vesekő vagy hólyagkő-lerakódáshoz vezethet – ehhez persze gigantikus mennyiségben kellene mindenféle zsiradék és tejtermék nélküli spenótot fogyasztani.

Természetesen igaz, hogy a hőkezelés hatására a spenótnak is, mint minden egyéb zöldségfélének, a vitamintartalma csökken, de kíméletes feldolgozás esetén sok minden megőrizhető!

Ezúttal egy gyorsan összeállítható, a hétköznapi rohanásba is beilleszthető, kifejezetten alakbarát spenótos fogást készítettem friss spenótból, ami a diétás étrendbe is bátran beilleszthető!

Levelestészta-rolád friss spenóttal és sovány túróval

spenotos_turos_retes16.jpg

Hozzávalók (2 db kisebb roládhoz):

1 csomag nyújtott, friss leveles tészta (275 gr-os kiszerelés)

50 dkg friss spenótlevél

25 dkg sovány tehéntúró

2 evőkanál őrölt dió

5 dkg félkemény sovány sajt finomra reszelve

2 db közepes méretű tanyasi tojás

1 csokor friss petrezselyemzöld finomra aprítva

1 teáskanál finomra őrölt, szárított rozmaring

½ teáskanál finomra őrölt, szárított kakukkfű

tengeri só, frissen őrölt bors – ízlés szerint

Elkészítés:

A spenótleveleket alaposan megmostam, vastagabb szárrészeiket lecsipkedtem, majd nagyobb drabokra vágtam. Forró, de nem forrásban lévő vízzel leforráztam, kinyomkodtam.

A tojásokat egy kisebb tálban kissé felvertem, egy keveset félretettem a roládok kenéséhez, a többit a spenóttal, túróval, reszelt sajttal, a fűszerekkel (a rozmaringból egy keveset tartalékoltam a tetejére) együtt keverőtálba adagoltam. Botmixerrel sűrű krém állagúra kevertem.

A sütőt légkeveréses üzemmódba kapcsoltam, egy nagy tepsit sütőpapírral borítottam.

spenotos_turos_retes09.jpg

A leveles tésztát a hosszabb oldalára merőlegesen elfeleztem, majd az így kapott két téglalapot úgy helyeztem magam elé, hogy mindkettőnek a hosszabb oldala legyen hozzám közelebb. Villával kissé megszurkáltam, hogy sütés közben ne emelkedjen meg túlságosan, a keletkező levegő pedig könnyedén távozhasson. Vékonyan megkentem tojással, majd megszórtam őrölt dióval, és a spenótos tölteléket a tésztalapok közepére halmoztam. A tésztaszéleket ráhajtottam a töltelékre, és egy lapos fakanál segítségével átemeltem az előkészített tepsire.

spenotos_turos_retes12.jpg

Ekkor a maradék tojással megkentem mindkét rolád tetejét, kevés dióval, a félretett rozmaringgal, valamint frissen őrölt borssal meghintettem. Nagyjából 35-40 perc alatt szép aranylóra sütöttem.

spenotos_turos_retes14.jpg

Azon melegében szeleteltem, tálaltam.

spenotos_turos_retes15.jpg

Ha nem fogyna el azonnal, hidegen is fogyasztható, vagy sütőben újramelegíthető.

Habliliom

Ellenállhatatlan réteges krémes – aranymázzal a tetején

Tavaszi ünnepek, húsvét idején rendszerint krémes desszertnek is helye van asz asztalon. Ezúttal rendes mennyiségű vaníliával, könnyű krémmel töltött krémest gondoltam újra – visszafogott aranymázzal koronázva.
kremes_reteges11.jpg

A krémes igazi cukrászdai klasszikus idehaza. Tény az is, hogy igazán jó krémest kevés helyen lehet kóstolni. Némi odafigyeléssel pedig a házi változat könnyedén maga mögé utasítja a készen kapható társait.

A nálunk népszerű krémes gyökerei a 17. századig biztosan visszavezethetők (korábbi emlék egyelőre nem került elő). Egy 1651-ből fennmaradt szakácskönyvben már megtalálható a mai krémeshez hasonló receptleírás. A könyvet egyébiránt nem egyszerűen az újkori francia konyha alapkönyveként, de az egész európai konyhaművészetet jelentősen befolyásoló műként őrizte meg emlékezetében az utókor. A címe is csak egyszerűen: Le Cuisinier françois  ('A francia konyha'). A szerzője pedig nem más, mint a Napkirály, vagyis XIV. Lajos korának talán legbefolyásosabb szakácsa, az 1615-ben Dijonban született François Pierre de la Varenne. Természetesen az, hogy Varenne könyvében szerepel egy a ma ismert krémesekhez hasonló leírás, nem feltétlenül jelenti, hogy ez az ő találmánya lett volna, de kizárni sem lehet.

Az is tény, hogy a leveles tésztával készült, krémmel rétegezett finomság a 19. századtól kezdett igazán ismertté válni, méghozzá számos más finomsággal együtt Marie-Antoine Carême-nek köszönhetően. Az ezerlapos sütemény, vagyis a mille-feuille (helyesen kiejtve: mill föj), ami persze azért nem ezer lapból áll, olyan világhódító útra indult, hogy ma már szinte minden nemzet konyhájában megtalálható valamilyen formában. Ráadásul modern változatainak se szeri se száma!

Emlékszem, mennyire meglepődtem, mikor jó néhány évvel ezelőtt egy bledi nyaralás során találkoztam pl. a nálunk francia krémesként ismert süteményre igencsak emlékeztető változattal Bledska kremšnita néven, amit helyi specialitásként kínáltak a mesés szlovén település különböző vendéglátóipari egységei.

Gyakorlatilag egész Közép-Európában fellelhető hasonló finomság. Ausztriában Cremschnitte,  Szlovákiában krémeš, Szerbiában, Bosznia-Hercegovinában, Montenegróban krempita, Lengyelországban kremówka néven - a sort persze még lehetne folytatni, és akkor még nem is esett szó az orosz sokrétegű Napóleon-tortáról és annak változatairól!

Mindegyik rokonságban áll a mille-feuille-jel. Egy klasszikus, inverz tésztájú (ez annyit jelent, hogy a hajtogatás során a vaj nem belülre, hanem kívülre kerül, ráadásul a lapokat még karamellizálják is - elég technikás művelet) mille-feuille elkészítése nem kis feladat. Az egyszerűbb verzió, mint például a nálunk és persze az egész régióban népszerű krémes, főként kész vajas tészta használatával, bárki számára elkészíthető.

A legjobb krémes, amire vissza tudok emlékezni, gyerekkori emlék. Az akkoriban felettünk lakó családhoz tartozó egyik nagymama sütötte. A mai napig etalon számomra Gizi néni krémese. A vajas-leveles tésztát éppúgy maga készítette, mint a mesébe illő, könnyű krémet, ami olyan sárga volt a friss, nyilván szabadon kapirgáló tyúkoktól származó tojásoktól, mint a legragyogóbb tavaszi napsütés. Az egész sütemény pillekönnyű volt, és nem lehetett betelni vele. Ezt a krémest soha nem sikerült rekonstruálnom – részben talán azért sem, mert az idő minden bizonnyal olyan elérhetetlen távolságba repítette a sütemény tökéletességének íz- és emlékképét, hogy esélytelen is a nyomát keresgélni.

A krémes nálam valamiért tavaszi süteménynek számít, holott az év bármely szakában elkészíthető, jobbára mégis az év ezen szakaszában szoktam hozzáfogni, és minden esetben megállapítom, hogy közel sem jár akkora macerával, mint gondolom. Mivel már remek nyújtott leveles tésztákat lehet kapni, és anno Gizi nénitől sem kértük el a receptet (vajon miért is nem? ki tudja ma már…), ennyivel is rövidül a készítés ideje.

kremes_reteges03.jpg

A klasszikus krémesbe kerülő tölteléken azonban már egy ideje módosítottam, és a tojásfehérjével lazított krém helyett könnyű tejszínhabbal lazított cukrászkrém kerül a lapok közé (mellesleg ez a kombináció pohárkrémként is megállja a helyét).

Most nem is két, hanem három réteg tésztát használtam, a sütemény tetejét pedig szó szerint ünnepire színeztem egy kevés aranylüszterrel.

Réteges krémes arannyal koronázva

kremes_reteges04.jpg

Hozzávalók (kb. 8 db. 12 X 4 cm-es szelethez):

1 csomag jó minőségű, nyújtott leveles tészta (275 g-os kiszerelés – nem mélyhűtött, hűtőpultban kapható) + egy kevés liszt a nyújtáshoz

1 adag cukrászkrém (receptje: itt)

2 dl hideg habtejszín (min. 30%-os zsírtartalommal)

1 evőkanál azonnal oldódó zselatinpor (vagy agar-agar a csomagoláson előírtak szerint feloldva)

1 púpozott evőkanál porcukor

2 teáskanál pálinka (vagy citromlé)

1 csapott mokkáskanál aranylüszter (konyhai kellékeket, sütési alapanyagokat árusító üzletekben beszerezhető – de akár el is maradhat)

Elkészítés:

A cukrászkrémet a receptben leírtak szerint elkészítettem, tálba szedtem, a tetejére folpackot helyeztem, és alaposan lehűtöttem.

A leveles tésztát felhasználás előtt kb. 10 perccel kivetettem a frizsiderből, liszttel enyhén meghintetett felületen egy kissé még kinyújtottam.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem, egy nagy tepsit sütőpapírral borítottam.

A kinyújtott tésztalapot 3 egyenlő nagyságú lapra vágtam úgy, hogy a téglalapalakú tészta hosszabb oldala volt előttem, és erre merőlegesen harmadoltam (praktikusan a nagy tészta rövidebb oldala lett a kis tésztalapok hosszabb oldala).

A tésztalapokat az előkészített tepsire fektettem. A tepsibe egyszerre 2 lapot tudtam kényelmesen elhelyezni, a harmadikat felhasználásig visszatettem a frizsiderbe. A lapokat villával megszurkáltam, hogy egyenletesen süljenek, de a biztonság kedvéért még egy sütőpapírt is ráfektettem, amire egy másik tepsit helyeztem, hogy ne nagyon emelkedjenek meg sütés közben.

Az így előkészített tepsiket toltam a légkeveréses üzemmódba kapcsolt, előmelegített sütőbe. Kb. 10 perc elteltével eltávolítottam a felső „nyomtató” tepsit és a felső réteg sütőpapírt, majd további 3-5 perc alatt ropogósra sütöttem. A kész lapokat rácson hagytam hűlni. a harmadik, félretett lappal ugyanígy jártam el.

Amíg a tésztalapok hűltek, összeállítottam a csodásan könnyű, vaníliás krémet. A hideg habtejszínt könnyű habbá vertem, majd elektromos habverővel beledolgoztam az alaposan lehűtött cukrászkrémet, valamint az azonnal oldódó zselatinport.

Az így kapott krémet 20 percre betettem a frizsiderbe, hogy kissé szilárdabb legyen. Próbáltam már zselatin vagy agar-agar nélkül is készíteni, de enélkül nem lesz kellően stabil, vagyis kifolyik a krém.

Közben a felülre szánt tésztaréteget 8 egyenlő nagyságú téglalapra vágtam. A porcukrot kis tálba szitáltam, és kevés pálinkával sűrű krémmé kevertem (a pálinka citromlével is helyettesíthető). Szilikonecsettel vékony rétegben felvittem a mázat a kis téglalapokra. Óvatosan és gyorsan kell vele dolgozni, mert a tésztalap könnyen törik, a máz pedig gyorsan szárad!

kremes_reteges06.jpg

Az ilyen vékony rétegben felvitt máz nagyon gyorsan szilárd páncéllá válik. Amint ez megtörténik, jöhet rá az aranylüszter. Az aranyport kevés pálinkában feloldottam (kb. olyan sűrűségűnek kell lennie, mint a felmelegített lekvár), majd vékony ecsettel felvittem a fehér máz tetejére, és száradni hagytam. Természetesen ezt a műveletet ki lehet hagyni, ha épp nincs az embernek ilyen cukrászati huncutsága, mint az aranylüszter, az élvezeti értéke nem fog csökkenni, de ha már ünnepi sütemény, és van ilyesmi a háztartásban, érdemes vele próbálkozni, mert a látványt nagyban fokozza.

A réteges krémeshez egy tálcát tortapapírral borítottam, erre helyeztem az alsó lapot, amire egyenletesen ráhalmoztam a kissé megszilárdult krém kicsit kevesebb, mint felét, majd óvatosan ráhelyeztem a középső lapot. Erre került a maradék krém, amit egy kenőkés segítségével igyekeztem precízen elegyengetni. A lapokat nem érdemes határozottan összepréselni, mert könnyen túlfolyhat a krém, ráadásul a tészta-krém tömege megfelelően préseli majd az egészet.  A felső krémes rétegre pakoltam szép sorban az arannyal bevont lapokat. Az egészet betettem a hűtőszekrénybe, és 3-4 órán át nem is nyúltam hozzá. Ennyi idő alatt már megszilárdul annyira a krém, hogy éles késsel szeletelhető. Ilyenkor a tésztarétegek még roppanósak. Másnapra a krém még tökéletesebb állagot ölt, a lapok pedig kissé megpuhulnak. Egyszerre elegáns és házias desszert, nincs szükség süteménykeretre vagy magas peremű tálra az elkészítéséhez.

kremes_reteges08.jpg

Hihetetlenül könnyű vaníliától illatozó krémes a végeredmény, és az egész olyan könnyednek hat, hogy lehetetlen ellenállni neki!

A mennyiségek természetesen igény szerint többszörözhetők!

Igazi kényeztető desszert nem csak tavaszra!

Habliliom

Krokant házilag

A legropogósabb édes kísértés, ami a diófélékkel történhet

Az édes, ropogós dió-, mogyoró- vagy mandulakrokant készen is kapható, de összehasonlíthatatlanul ízletesebb és költségtakarékosabb a házi variáció, ráadásul nagyon egyszerű elkészíteni, és számos édességhez felhasználható!
diokrokant19.jpg

Apróra zúzott, elképesztően ropogós, aranyló finomság a krokant, ami praktikusan karamellizált cukor és diófélék elegyéből áll. A 19. századi francia cukrászatból elterjedt kifejezés gyakorlatilag annyit jelent: ropogós. A grillázstól leegyszerűsítve az különbözteti meg, hogy a diófélék és cukor aránya egy jó krokantnál rendszerint 1:1, vagyis 1 rész dióféléhez 1 rész cukor szükséges, valamint, hogy a grillázzsal ellentétben a krokant mindig nagyon apróra zúzott vagy vágott formában kerül felhasználásra.

Természetesen az alapkrokantot is lehet ízesíteni, színesíteni. Kerülhet bele dió, mogyoró, mandula, pisztácia – akár vegyesen is, és nem vétek zabpelyhet vagy épp napraforgómagot sem használni hozzá. Kerülhet bele a készítés során némi vaj, amitől még zamatosabb lesz, de akár el is maradhat.

A krokant mesésen mutat aprósütemények, krémek, krémes sütemények, desszertek tetején az izgalmasabb ízek és struktúrák, no meg a látvány kedvéért. Rétegezhető pohárkrémekbe, keverhető fagylaltokba, megbolondítható vele a müzli, tölthető bonbonba vagy meghempergethető benne a trüffel, kekszgolyó és még számtalan ínycsiklandó desszerthez remek.

diokrokant07.jpg

Ezúttal diókrokantot készítettem, amit aztán egy egészséges, villámdesszertben azonnal fel is tálaltam. Pontosabban egy részét, mert a receptben megadott mennyiségből marad még bőségesen, ami bármilyen más édességhez is felhasználható – már, ha el nem nassolja a család.

A tárolására egyetlen aranyszabály vonatkozik: légmentesen, párától, nedvességtől védve kell raktározni, mert ellenkező esetben, akárcsak a grillázs, megpuhul.

Száraz, hűvös, nedvességtől védett helyen akár hetekig is őrzi frissességét.

Nem érdemes gigantikus mennyiséget készíteni belőle, a legjobb mindig frissen, felhasználás előtt legyártani.

Igazán nem nagy munka, de ha valaki egyszer rákap a készítésére, garantáltan elfelejti a méregdrága készen kapható krokantokat!

Diókrokant

diokrokant09.jpg

Hozzávalók:

10 dkg aprított dióbél

10 dkg kristálycukor

3 dkg vaj

Elkészítés:

A diót konyhai aprítóval kis darabokra aprítottam (de lehet éles késsel is), nem kell finomra őrölni, ehhez az édességhez a 3-4 mm-es darabok a tökéletesek!

Egy nagyobb darab sütőpapírt előkészítettem a konyhapultra, valamint egy másikat, ami majd a tetejére kerül, és elővettem a nyújtófát is, hogy minden kéznél legyen, amikor szükség lesz rá.

Egy teflonbevonatú serpenyőben karamellizálni kezdtem a cukrot. Keverni nem szabad, mert könnyen kikristályosodik, ezért is célszerű serpenyőben, nagy felületen végezni a karamellizálást, mert gyorsabban lezajlik a folyamat, ráadásul jobban látható, mi történik a cukorral. Mikor már mézszínűre változott, hozzáadtam a vajat. Ez kissé felpezseg, nem kell tőle megijedni. Ekkor már nyugodtan segíteni lehet a folyamatot egy főzőkanállal. Tehát alaposan elkevertem, majd hozzáadtam az aprított diót, és rögtön félrehúztam a tűzhelyről, nehogy nagyon sötétre piruljon, vagy odaégjen. Az egészet jól ekevertem.

Azon melegében ráhalmoztam a serpenyő tartalmát az előkészített sütőpapírra, majd rátettem a másik sütőpapírt, és nyújtófával, akár az omlós tésztákat, olyan vékonyra nyújtottam, amilyenre csak tudtam. Kb. 3-4 mm vékonyra.

diokrokant01.jpg

Ekkor még szép fényes felületű.

Gyorsan hűl, de mindenképp meg kell várni, amíg megszilárdul.

Ha már törhető a széle (érdemes is egy próbát tartani, hogy megfelelő-e az állaga), akkor vagy nagyobb darabokat tör belőle az ember, és mozsárban összezúzza, vagy éles, széles pengéjű konyhai késsel (az. ún. séfkés ideális a művelethez) felaprítja. Ezúttal ez utóbbi módszer szerint jártam el.

diokrokant05.jpg

A kész krokant mehet is egy megfelelő méretű tálba további felhasználásig, vagy jól záródó edénybe.

Természetesen a krokant készíthető mogyoróból, mandulából, pisztáciából vagy akár vegyesen is!

Mindig remek dolog ízekkel, állagokkal, struktúrákkal játszani egy fogáson belül, és ehhez nem is kell feltétlenül hihetetlenül bonyolult édességet kreálni. Gyorsan és egyszerűen összeállítható finomságok is lehetnek mennyeien finomak és látványosak!

diokrokant15.jpg

Ehhez a villámdesszerthez szinte recept sem szükséges, mégis annyira ínycsiklandó és szemet gyönyörködtető, hogy garantált vele a siker bármikor!

Természetesen a gyümölcsök idény és ízlés szerint variálhatók

Mézzel fényezett görög joghurt eperrel és gránátalmával, diókrokanttal megszórva

diokrokant18.jpg

Hozzávalók személyenként:

1 ½ dl natúr görög joghurt

1 maréknyi friss eper és grántalmamag vegyesen

1 teáskanál akácméz (vagy ki, milyet szeret)

1 evőkanál diókrokant

Elkészítés:

A gránátalma magjait kiütögettem a gyümölcsből, az epreket felnegyedeltem. Egy fagylaltadagoló kanállal kis tálba szedtem a joghurtot, megszórtam a gyümölcsökkel, rácsorgattam a mézet, majd megszórtam a ropogós diókrokanttal. A biztonság kedvéért még egy kis tálban minden porcióhoz egy kis tálban kínáltam krokantot, mert a jó ropogós finomságból sosem elég!

Könnyű, gyümölcsös, édes és a joghurtnak köszönhetően pikáns finomság, aranyló ropogós réteggel a tetején.

diokrokant21.jpg

Igazi szívderítő finomság a márciusi tél ellensúlyozására!

Habliliom

Kecskesajtos burgonyaterrine

A friss kecskesajt feltűnését a piacokon valamikor a tavasz csalhatatlan jeleként tartották számon szinte egész Európában. Sok minden változott az idők során, de ma sem árt egy jó kis kecskesajtos fogással várni a tavaszt!

Jóllehet sokféle sajtot lehet könnyedén beszerezni kisebb vagy nagyobb élelmiszerüzletekben, piacokon, a kecskesajt közel sincs olyan rendszerességgel jelen egy átlagos magyar háztartásban, mint mondjuk a félkemény vagy lágy típusú tehéntejből készült sajtok.

Pedig kecskesajtot nem csupán kulináris értékei miatt, de egészségünkre gyakorolt hatásai okán is érdemes fogyasztani! A jótékony hatásokról részletek itt, itt és itt.

A világ kecskesajtjairól pedig rövid összefoglaló angolul itt.

Komoly múlttal rendelkező sajtféléről van szó, már az ókorban is készítették, fogyasztották. A kora középkorban pl. nem hogy elterjedtebb volt a tehéntejes sajtoknál, de ez utóbbiakat gyakorlatilag nem vagy alig ismerték, készítették, kecskesajtot annál inkább. A középkor folyamán volt, hogy fizetőeszközként szolgált Európa több vidékén is.

Mivel a kecskék a szabadban legelésznek (ha hegyi kecske sajtjához jut az ember, az nem csupán szerencse, de vitaminok, ásványi anyagok tekintetében is valódi kincsestár), tejük, így a belőlük készült sajtok is sokkal magasabb koncentrációban tartalmaznak az emberi szervezet számára is hasznos tápanyagokat, ásványi anyagokat, vitaminokat. Ráadásul könnyebben is emészthetők tehéntejes rokonaiknál. Nem elhanyagolható immunerősítő, csontritkulást megelőző hatásuk sem. Kecskesajtból is ismertek lágy, valamint kemény fajták.

A lágy kecskesajtok ízkombinációja sokkal enyhébb az érett, kemény sajtokénál.

A héten kis korongok formájában nagyobb mennyiségben került ízletes, lágy kecskesajt a konyhába, ezért is készült most belőle egy alapvetően egyszerű hozzávalókat tartalmazó, mégsem hétköznapi fogás.

kecskesajtos_burgonyaterrine23.jpg

A terrine a gasztronómiában alapvetően a jellegzetes, többnyire egyenes falú, téglatest alakú terrine formában készült, általában hidegen tálalt húsokat, belsőségeket vagy halakat, zöldségféléket, sőt akár gyümölcsöket tartalmazó fogást jelenti. Az összetevők rendszerint aprítva, előzetes hőkezelés (sütés-főzés-párolás) után kerülnek a formába, de soha nem önmagukban, hanem fűszerezve és minden esetben tartalmaznak zsiradékot és/vagy tejterméket, tojást, számos esetben zselatint vagy agar-agart, ami összetartja a készülő terrine-t. A különféle patéktól és pástétomoktól alapvetően az különbözteti meg a terrine-t, hogy ez utóbbi mindig szeletelhető (a pástétomok több fajtája kenhető állagú).

Persze a terrine-nek is létezik újragondolt, a csúcsgasztronómiában mind népszerűbb változata. Ez pedig nem más, mint az 1990-es évek közepétől elterjedt ún.verrine, aminek a lényege, hogy többnyire egyszemélyes porciókban, látványos üvegpoharakban vagy edényekben készül, és kanalazható – készítője nagy hangsúlyt helyez a látványra és az ízek, állagok megfelelő összeállítására. A név is részben a vertikalitásra utal.

A jó terrine látványban és ízben a hidegkonyha egyik látványos fogása, ehhez kétség sem fér. Megszámlálhatatlan variációban készülhet, és persze nem csupán hidegkonyhai csemege lehet.

kecskesajtos_burgonyaterrine10.jpg

Nálam egy kifejezetten meleg terrine készült most, burgonyából és kecskesajtból. Nincs túlfűszerezve, mégsem mindennapi csemege!

Kínálható meleg előételként, lehet köret, salátával könnyű főfogás. Nem bonyolult az elkészítése, de egy kis odafigyelést mindenképp igényel. Az ízek, a látvány mindenképp megéri a foglalatosságot!

Kecskesajtos burgonyaterrine – melegen

kecskesajtos_burgonyaterrine21.jpg

Hozzávalók (1 terrine vagy szögletes gyümölcskenyérformához cca. 22 X 10 cm-es mérethez):

60 dkg burgonya (a sárga héjú, sütni való fajták az ideálisak hozzá)

kb. 20 dkg lágy kecskesajt

1 db közepes méretű egész tojás

1 nagyobb evőkanál tejföl

1 karcsú gerezd fokhagyma – fokhagymanyomón átpréselve

1-2 dkg vaj

tengeri só, őrölt rozmaring, frissen őrölt vegyes bors – ízlés szerint

Elkészítés:

A burgonyákat meghámoztam, és uborkagyalun egészen vékonyra szeleteltem. Mivel kis korongokban volt a kecskesajt, ezzel nem kellett foglalatoskodni, de ha rúdban van, érdemes akkora darabra vágni, ami kényelmesen belefér majd a formába.

A tojást a tejföllel, fokhagymával és a fűszerekkel alaposan elkevertem. A vékony burgonyaszeleteket beleforgattam.

kecskesajtos_burgonyaterrine04.jpg

A készítéshez gyümölcskenyérformát használtam, amit a biztonság kedvéért előbb alufóliával, majd sütőpapírral is kibéleltem, hogy még véletlenül se folyjon ki belőle semmi. A sütőpapírt enyhén megvajaztam. A formát az előkészített burgonyaszeletekkel körben vékonyan kibéleltem, majd a közepére helyeztem a kecskesajt-korongokat szorosan egymás mellé.  A maradék burgonyaszeletekkel befedtem, majd a tojásos tejföl maradékával meglocsoltam, a végén pedig a forma szélére illesztett burgonyaszeleteket a sütőpapír segítségével kissé ráhajtottam a szépen összeállított hasábra.

kecskesajtos_burgonyaterrine07.jpg

A sütőt 175 fokra melegítettem elő, és legkeveréses üzemmódra állítottam. A terrine tetejét megszórtam további frissen őrölt borssal. 1 órán át sütöttem. Ennyi idő alatt a burgonyaszeletek tökéletesen átsülnek, a forma tetejére került szeletek kissé megpirulnak.

Mikor elkészült, néhány percet hagytam a formában hűlni, majd egy sütőpapírral bélelt kisebb tepsibe fordítottam a formát a tartalmával együtt. Az üres formát lehúztam róla, majd óvatosan eltávolítottam előbb az alufóliát, aztán a sütőpapírt. Az így kapott hasábot ismét meghintettem kevés frissen őrölt színes borssal, és további 5-8 percre visszahelyeztem a még forró sütőbe, hogy azok az oldalai is megpiruljanak, amik eddig a formában lapultak.

Mikor enyhén aranyszínt kapott, el is készült.

A szeleteléssel érdemes néhány percet várni.

kecskesajtos_burgonyaterrine12.jpg

Az első szeletnél kissé türelmetlen és nagyon kíváncsi voltam, ez látszik is a képen. A kecskesajt még elég képlékeny állagú.

Nagyjából 10-15 perccel később azonban már úgy lehetett szeletelni, ahogy reméltem.

A vékony burgonyakeretbe ágyazott lágy kecskesajtot meleg terrine formájában nagyjából 2 cm széles szeletekben tálaltam. Most csak egy gyors bébispenót saláta került mellé, de bármilyen salátával remek. 

Igazi tavaszváró fogás!

kecskesajtos_burgonyaterrine19.jpg

Aki a rakott krumpli különféle változatainak barátja, ezt a fogást is nagyra értékeli majd, aki különlegesebb ízekre vágyik, szintén nem csalódik.

Habliliom

Szilvalekváros rácsos kocka

Ellenállhatatlan nosztalgialinzer újragondolva

A régi időket, a nagymamák konyháját idéző ellenállhatatlan csemege: bőséges cukormentes szilvalekvárral a közepén.
szilvalekvaros_racsos01.jpg

A meteorológiai tavasz már beköszöntött, a hőmérséklet, a havas táj mégis a telet idézi. Nincs is ilyenkor jobb desszert egy olyan klasszikusnál, aminek ellenállhatatlan illata betölti az egész konyhát, és az ember alig bírja kivárni, míg legalább annyira kihűl, hogy szeletelhető legyen!

A rácsos linzerek az egykori Monarchia területén igen közkedvelt sütemények, de népszerűségük messze túlnyúlik a virtuális határokon, és számos európai, sőt a kontinensen túli konyhában is megtalálhatók valamilyen formában. Számomra ezek a sütemények – készüljön a tésztájuk dióval, mogyoróval vagy épp mandulával, legyenek töltve házi sárgabarack- ribizli- vagy szilvalekvárral – olyan komfortdesszertet jelentenek, amiktől az ember nem egyszerűen otthon érzi magát, de ismerősségük, bensőséges ízviláguk még a borús napokon is derűt, nyugalmat varázsol nem csak az asztal köré.

Jóllehet pár évtizeddel korábban a háztartások többségében vastagabb tésztával készültek a linzerek, és a műfaj készen kapható variációit ma is jórészt ez jellemzi (persze nem kevesen esküsznek ma is erre a kombóra), nálam a rácsos kocka lekvártöltelékének jut főszerep, a két omlós, ropogós tésztaréteg pedig keretezi.

Vagyis: vékony, sok dióval összeállított tészta, sok töltelék!

szilvalekvaros_racsos03.jpg

A rácsos linzerekhez általában nincs szükség különleges hozzávalókra, de a titok, mint minden egyszerűségében kiváló fogás esetében, itt is abban rejlik, hogy csak a legjobb alapanyagokból lesz tökéletes.

Még az ősszel, barátoknak köszönhetően, sikerült rendesen feltankolni jóféle tarpai cukormentes szilvalekvárból. Ennek az egészen különlegesen ízletes, sűrű szilvacsodának párja nincs!  Utánozhatatlan zamataiban nem egyszerűen az ott termő szilvafajta, de a hosszú (10-12 órányi), szabadtéri főzés és persze a sokéves szakértelem koncentrálódik. Semmiféle hozzáadott adalékanyagot, cukrot nem tartalmaz – az érett gyümölcs cukortartalma tökéletesen édesíti, az enyhén füstös zamatot pedig leírni sem lehet.

Gyakorlatilag nincs az a mennyiség, ami egy szezonban el ne fogyna! Készül belőle szilvás papucs, kenjük kenyérre, kalácsra, keverjük joghurtba a reggeli müzlihez, nassoljuk magában.

Most pedig a nagyon omlós, dióval nagyvonalúan gazdagított régimódi süteménybe került belőle bőségesen.

A dió, a szilva, a csipetnyi fahéj és vaníliakivonat kombinációja egyszerűen ellenállhatatlan. A gyerekkor ízei, az évszakok különleges esszenciája rejlik minden egyes kockában.

Szilvalekváros rácsos kocka

szilvalekvaros_racsos09.jpg

Hozzávalók (35 X 25 cm-es tepsihez):

25 dkg süteményliszt + egy kevés a nyújtáshoz

15 dkg őrölt dió

15 dkg porcukor

20 dkg hideg vaj

1 db közepes méretű friss tojás

1 csapott teáskanál tejföl

1 teáskanál vaníliakivonat

½ teáskanál őrölt fahéj

1 késhegynyi sütőpor

1 kisebb csipet só

3 dl tarpai szilvalekvár (sűrű, cukormentes szilvalekvár)

A tálaláshoz:

vaníliával kevert porcukor

Elkészítés:

A lisztet, őrölt diót, sütőport, sót, fahéjat és a porcukrot tálba mértem, alaposan elkevertem, A tojást kissé felvertem, nagyjából 2 teáskanálnyit félretettem, a többihez hozzákevertem a tejfölt és a vaníliakivonatot.

A szárazanyagokhoz adtam a nagylyukú reszelőn lereszelt vajat, majd összemorzsoltam. Zsemlemorzsa-állagúnak kell lennie. Hozzáadtam a vaníliás tojásos keveréket, és tésztává állítottam össze. Nagyon omlós, lágy tészta az eredmény. Folpackba csomagolva 1 órára beküldtem a frizsiderbe pihenni.

Közben előkészítettem a tepsit, amit sütőpapírral borítottam.

A sütőt légkeveréses üzemmódba kapcsoltam, 175 fokra előmelegítettem

A pihentetett tésztát 2/3 – 1/3 arányban elvágtam. A nagyobb darabot enyhén lisztezett felületen akkorára nyújtottam, hogy kényelmesen jutott a tepsi peremére is. Az így tepsibe helyezett tésztát villával megszurkáltam, hogy egyenletesen süljön majd. A kisebb tésztadarabot is vékony téglalappá nyújtottam, majd éles késsel nagyjából 1 cm széles csíkokra vagdostam. Ezt közvetően bőségesen megkentem a szilvalekvárral a tepsiben várakozó tésztát. A tésztacsíkokat ráfektettem úgy, hogy azok keresztezzék egymást. A félretett felvert tojással megkentem a rácsokat.

Nagyjából 35-38 perc alatt aranylóra sütöttem. A sütési idő a különböző sütők teljesítményétől, működésétől függően természetesen kissé eltérő lehet.

Még forrón meghintettem kevés vaníliával elkevert porcukorral.

szilvalekvaros_racsos06.jpg

A neheze ezután jött: nagy önfegyelemmel kivártam, míg langyosra hűlt (a gyümölcsös, lekváros sütemények nem hűlnek valami sebesen), a széleit gondosan eltávolítottam, és 5X5 cm-es kockákra szeletelve tálaltam.

Ha marad ideje, ez a sütemény, hűvös helyen tárolva akár 4-5 napig is őrzi frissességét.

szilvalekvaros_racsos02.jpg

Valódi koncentrált ízbomba – tele gyümölccsel, no meg némi nosztalgiával.

Habliliom

Pirított csiperkével és zöldségekkel gratinírozott farfalle

Egy színes, vitaminos rakott fogás mindig jó kedvre deríti az embert. Különösen jól jön mindez hideg napokon!

A rakott ételek valahogy mindig magukban hordozzák az otthonosságot, a komfortos, ismerős zamatokat. Legyen szó rakott káposztáról, rakott krumpliról vagy épp rakott zöldségfélékről (akár újragondolt verzióban is). Az egymásra rétegzett összetevők, ízek, állagok a sütőben nyerik el végső formájukat, teljesnek ki aromáik.

A sokféle rakott fogás közül most egy tésztával kombinált variáció illatai töltötték meg a konyhát. Gratinírozott zöldségek, gombával, tésztával - könnyű és mégis laktató egytálétel!

A gratinírozás tulajdonképp annyit jelent, hogy különféle előkészített zöldségféléket (vagy húsokat, halakat) egész tojással vagy tojássárgájával elkevert, sajttal, fűszerekkel gazdagított mártással csőben, vagyis sütőben megsütünk. Ismertek a besameles változatok is, ezek esetében is rendszerint kerül az alap besamelbe valamilyen ízesítő, többnyire fűszerek és egy vagy akár többféle sajt.

zoldseges_teszta_rengeteg_sajttal02.jpg

Az egész eljárás lényege, hogy a jól összeválogatott hozzávalók egy krémes mártásban sülnek tökéletes fogássá úgy, hogy az egész kompozíció teteje megpirul. Ez a ropogós réteg sajttal vagy akár kenyér- zsemlemorzsával is elérhető.

Maga a gratinírozás a francia gasztronómiából terjedt el, és gyökerei a 16. századig visszavezethetők, de valójában a 19. század folyamán kezdték a szakácsok szélesebb körben készíteni a ropogós réteg alatt sült fogásokat. A francia au gratin (’csőben’) kifejezés alatt gyakran a sajttal sült egytálételeket értik, jóllehet gratinírozni akár ropogós réteg nélkül is lehet, ld. pl. gratinírozott burgonya (képek itt).   

zoldseges_teszta_rengeteg_sajttal06.jpg

Remek módja ez pl. a frizsiderben árválkodó maradék zöldségféle, sajt felhasználásának. Az eredmény pedig nem csupán íncsiklandó, de szemet gyönyörködtető is.  

Ezúttal barna csiperkével, kaliforniai paprikával és cukkinivel bolondítottam meg kevés farfalle, más néven: masni vagy pillangótésztát (és nem azért erre a választás, mert ez is egy 16. századtól ismert tésztaféleség, hanem mert ebből volt a háztartásban kéznél épp egy megbontott doboz).

zoldseges_teszta_rengeteg_sajttal07.jpg

A rakott tésztaételnél mindig jó, ha egyenlő arányban vannak a hozzávalók, és nem a tészta dominálja az ételt. Az sem mellékes, hogy a zöldségfélék ne süljenek péppé, maradjanak roppanósak, ugyanakkor az egész legyen ínycsiklandó. Ennek elérése persze nem túl bonyodalmas. A gyorsan puhuló cukkinit és a paprikát egyáltalán nem pirítottam előre, a gombát viszont igen. Az csiperke a pirítás során már kiadta nedvességtartalmának nagy részét, nem áztatja el a készülő fogást, ugyanakkor zamatait megőrzi, állaga így lesz a legmegfelelőbb. Az egész fogást nem úsztattam mártásban, de épp annyit használtam hozzá, hogy az előzetesen félig főzött tészta kellően megpuhuljon. A sütés hatására a paprika, valamint a cukkini is enged kevés levet, ami természetes. A jó arányoknak köszönhetően azonban nem úszik majd a rakottas, hanem könnyedén szeletelhető. A tetejét ropogós sajtréteg borítja, a többi része kellően krémes és roppanós. Igazi kényeztető fogás.

Pirított gombával és zöldségekkel gratinírozott farfalle

zoldseges_teszta_rengeteg_sajttal04.jpg

Hozzávalók 4 személyre:

15 dkg farfalle (masni vagy pillangótészta)

1 db közepes méretű cukkini (20 dkg)

1 db piros kaliforniai paprika (20 dkg)

20 dkg barna csiperke

1 doboz zsíros tejföl (375 gr)

3 db közepes méretű egész tojás

10 dkg edámi sajt

5 dkg keménysajt (pl. Grana padano)

10 dkg mozzarella

1+1 evőkanál olívaolaj

só, frissen őrölt bors, rozmaring – ízlés szerint

Elkészítés:

A gombát megtisztítottam, nagyjából ½ cm vastagon felszeleteltem. 1 evőkanál olajon sóval, borssal, rozmaringgal fűszerezve megpirítottam, félretettem. A cukkinit és a paprikát nagyjából 1 cm-esre kockáztam. A zöldségeket egy keverőtálban átkevertem. A tésztát sós vízben épp csak félpuhára főztem, a zöldségekhez kevertem.

A mártáshoz a tojásokat a tejföllel, fűszerekkel kézi habverővel elkevertem, az edámi és Grana padano sajot lereszeltem, a 2/3 részét beleforgattam.

Egy kellően mély tűzálló tál alját kenőecset segítségével a maradék egy evőkanál olajjal kiolajoztam, a zöldségekkel elkevert tésztát egyenletesen elterítettem, majd ráöntöttem a mártást. A tetejére szórtam a félretett reszelt sajtot, majd felkockáztam a mozzarellát, és azzal is meghintettem. Frissen őrölt borssal megszórtam.

Az egészet a még hideg sütőbe tettem, amit légkeveréses üzemmódra kapcsoltam, és 175 fokra állítottam. 25-30 perc alatt megsütöttem. akkor készült el, ha a sajtréteg szépen megpirul a tetején, a mártás pedig kissé megszilárdul.

zoldseges_teszta_rengeteg_sajttal08.jpg

Tálalás előtt 15 percet pihentettem, hogy könnyebben szeletelhető legyen.

Ha marad belőle, másnap újramelegíthető.

Zamatos, zöldséges, laktató, mégsem nehéz fogás. A zöldségek roppanósak, a tészta tökéletes állagú lesz, és az ízek, aromák pompásan kiegészítik egymást.

Nincs benne különleges hozzávaló, otthonos és komfortos.  Az ismerős ízek mégis egészen új dimenzióba lépnek, mire elkészül a fogás!

Habliliom

 

Mandulás marcipánkifli – a gluténmentes aprósütemény

Az ünnepi sütés-főzés idején megenged magának néha olyan luxust is az ember, hogy csakis csupa finomságból készít meglepetést. Ebben a finomságban van bőségesen marcipán és mandula, lisztet azonban egyáltalán nem tartalmaz.
mandulas_marcipankifli06.jpg

Egy aprósütemény sok mindentől lehet különleges – a hozzávalóktól, a dekorációtól, az elkészítés módjától, a formától, a mérettől stb.

Most olyan édességet kísérleteztem ki, ami a gluténérzékenyek számára is igazi sütimennyország.

mandulas_marcipankifli12.jpg

Az elkészítése nem komplikált, a végeredmény látványos, zamatos. A pirított mandulalapoknak köszönhetően kívül ropogós, a rengeteg marcipánnak és őrölt mandulának hála, pedig belül omlós és veszélyesen finom.

Akár 1-2 hétig is tárolható légmentesen záródó dobozban, száraz hűvös helyen.

Mandulás marcipánkifli – gluténmentesen

mandulas_marcipankifli07.jpg

Hozzávalók (kb. 18-20 db-hoz):

20 dkg nyers marcipánmassza

15 dkg finomra őrölt mandula

1 db közepes méretű egész tojás

10 dkg porcukor

1 evőkanál barackpálinka

2-3 csepp mandulakivonat (vagy jó minőségű mandulaaroma)

A díszítéshez:

5 dkg fehér csokoládé

3 dkg hámozott, lapra szerelt mandula

Elkészítés:

A tojást a pálinkával egy kis tálban alaposan elkevertem, félretettem (felverni, habosítani nem kell).

A marcipánmasszát nagy lyukú reszelőn lereszeltem, tálba tettem. Hozzámértem az őrölt mandulát, a porcukrot. Az egészet fémkanállal átkevertem, majd hozzáadtam a pálinkával elegyített tojást, és az egészet gyors mozdulatokkal homogén masszává dolgoztam.

A sütőt légkeveréses üzemmódra kapcsoltam, 180 fokra előmelegítettem.

Egy nagy tepsit sütőpapírral borítottam.

A masszából nedves kézzel diónyi mennyiségeket csíptem le, előbb nagyjából 8 cm hosszú rúddá formáltam, majd kifli alakúra formáztam, és az előkészített tepsibe helyeztem úgy, hogy legalább 1,5 cm távolságot hagytam minden egyes kifli között.

A sütőben a kiflik kissé megemelkednek, valamelyest terebélyesednek. Nagyjából 16-18 perc alatt sülnek tökéletesre (minden sütő másként működik, nem árt ellenőrizni!). Akkor vannak készen, ha kissé kivilágosodnak, a tetetjük pirulni, enyhén repedezni kezd. Túl sokáig nem érdemes a sütőben hagyni, mert akkor kiszáradnak.

Amikor elkészültek, erősen ragaszkodnak a sütőpapírhoz, ettől nem kell megijedni! Forrón, melegen, nagyon hajlékonyak, ezért is kell tökéletesen lehűteni.

A legegyszerűbb megoldást választottam: az egész tepsit sütőrácson hagytam kihűlni.

mandulas_marcipankifli02.jpg

Amíg a kiflik hűltek, egy tapadásmentes serpenyőben, zsiradék nélkül megpirítottam a mandulaszeleteket, hűlni hagytam. Egy nagyobb edényben vizet forraltam, erre helyzetem a csokoládéolvasztó edénybe tördelt fehér csokoládét, és felolvasztottam. Arra érdemes figyelni, hogy az edény ne érintkezzen a vízzel!

A selymesen simára olvadt csokoládét ki nejlontasakba kanalaztam, aminek az egyik sarkát ollóval lecsippentettem. Gyakorlatilag nagyjából 1-2 mm-es rést vágtam rajta. A már langyos kiflikre cikk-cakk alakban csorgattam a csokoládét. Majd rászórtam a pirított mandulalapokat.

mandulas_marcipankifli09.jpg

Az egészet hagytam dermedni.

Mikor megszilárdult a csokoládé, egy konyhai spatula segítségével eltávolítottam a kifliket a sütőpapírról.

mandulas_marcipankifli14.jpg

Ez a kifli nem egyszerűen finom, hanem valóban mennyei és ünnepi csemege!

Habliliom

Hamisítatlan komfortfogás könnyedén: csiperke gombával rakott savanyú káposzta

A rakott káposzta a téli időszak egyik tartalmas, valódi komfortfogása. Nem igazán fotogén, nem is bonyolult, de benne van minden, ami egy laktató, a hideget feledtető otthonos egytálételhez csak kell.

Itt a konyhában ez is könnyed verzióban készül, egy kis csavarral.
rakott_kaposzta_gombaval16.jpg

A rakott ételek lényege, hogy az ember egyetlen edénybe szép sorban rétegenként elhelyez mindenféle előkészített finomságot, beteszi a sütőbe, majd ha elkészült, az egész úgy, ahogy van, máris tálalható.

Szinte mindegy, milyen rakottas sül a sütőben, otthonos, ismerős ízek kapcsolódnak hozzá (legalábbis a világ ezen táján), hamisítatlan komfortfogások ezek.

A téli időszakban évszázadok óta ez egyik legfőbb természetes C-vitaminforrást a savanyú káposzta jelenti, sőt számtalan egyéb egészségre gyakorolt pozitív hatása ismert. A savanyú káposzta remek találmány: nyersen, salátában, levesben, egytálételben egyaránt helye van a téli konyhában.

Nem is meglepő, hogy számos családban ma is ilyenkor készül a legtöbb töltött vagy rakott káposzta. Ez utóbbi a 19. század óta ismert erdélyi fogás, de hogy kolozsvári vagy nagyváradi eredetű-e valójában (és hogy tényleg Déryné Széppataki Rózát akarta-e elbűvölni vele egy helyi alispán), arról már megoszlanak a vélemények, miként arról is, van-e eredetinek tekinthető receptúra. Bombabiztos történeti forrás hiányában ez nehezen deríthető ki.

Bármilyen átalakuláson ment és megy is keresztül a savanyú káposztával készült rakott káposzta, tény, hogy finom és tartalmas étel, de igaz, csak akkor, ha jó alapanyagokból készül. Ráadásul különösebb technikai tudás sem szükséges az elkészítéséhez, kezdők éppúgy sikert aratnak vele, mint gyakorlott házi szakácsok/szakácsnők.

Az én könnyed változatom sem szalonnát, sem kolbászt, sem darált húst nem tartalmaz, mégis teljes értékű, egészséges és zamatos, ízekben gazdag egytálétel.

rakott_kaposzta_gombaval03.jpg

Friss, nagy lyukú reszelőn szálasra reszelt csiperkét használtam hozzá, amit rozmaringgal, piros paprikával, sóval, borssal pirítottam, és a savanyú káposzta, valamint a párolt rizs mellett ez a 3. fő összetevője a rakott káposztámnak – mindezen alapok mellett lényegében még némi tejföl került bele, és kész is. A többi a sütő munkája volt. Annyit változtattam még ezúttal, hogy nem egy nagy tűzálló tálban, hanem porciónként, ételgyűrűben sütöttem készre. Így könnyebben tálalható, és mutatósabb is – bár itt tényleg nem a külcsín a lényeg, de hát mégis a szemével közelít az ember először egy fogáshoz…

Csiperke gombával rakott káposzta

rakott_kaposzta_gombaval15.jpg

Hozzávalók (4 kisebb adaghoz):

40 dkg savanyú káposzta

1 ½ dl hosszú szemű rizs

40 dkg friss csiperke gomba

2 dl tejföl + ízlés szerinti mennyiség a tálaláshoz

3 evőkanál olíva olaj + egy kevés a tepsi aljára

1 teáskanál jó minőségű, őrölt pirospaprika

1 teáskanál őrölt, szárított rozmaring (ha van friss, még jobb)

tengeri só, frissen őrölt bors – ízlés szerint

Elkészítés:

A savanyú káposztát a készítés előtt mindig célszerű megkóstolni, ha túlságosan savanyú, érdemes egyszer hideg vízben átmosni, lecsepegtetni. Ha kimért, megbízható árustól származó káposztával, nem pedig előzetesen hőkezelt (konzervdobozos vagy zacskós) típussal dolgozik az ember, márpedig az előbbi az igazi, akkor mindenképp szükség van némi előzetes párolásra. Ha mégis úgy adódik, hogy zacskós vagy dobozos káposzta van otthon, azt nem kell feltétlenül előpárolni, mert a konzerválás során már annyira előpuhították a mostanában kapható káposztákat, hogy bőségesen elegendő lesz annyi idő az elkészítéséhez, amennyit a sütőben tölt majd.

Egy közepes méretű serpenyőben, 1 evőkanál olajon, fedő alatt néhány perc alatt félpuhára pároltam a káposztát. Félrehúztam a tűzhelyről, hűlni hagytam.

A rizst alaposan átmostam, megszárítottam, egy kisebb lábosban 1 evőkanál olíva olajon megfuttattam, majd kétszeres mennyiségű vízzel felöntöttem, 1 púpozott mokkáskanál sóval ízesítettem, és gyenge tűzön puhára pároltam. A rizsszemek ne tapadjanak össze a végén sem. Ehhez villával a már kész, párolt rizst érdemes könnyedén átforgatni.

A csiperkét nagy lyukú reszelőn lereszeltem, 1 evőkanál olajat felhevítettem a serpenyőben, erre dobtam a gombát, amit sóval, borssal, rozmaringgal, piros paprikával fűszereztem, és nagyjából 5-6 perc átpirítottam (jócskán összeesik). A hőkezelés hatására a gomba kiengedi a víztartalma egy részét, de ezt is remekül fel lehet használni a rétegezés során.

rakott_kaposzta_gombaval06.jpg

Mikor mindennel elkészültem, egy kisebb tepsi aljára sütőpapírt terítettem, majd 4 db, egyenként 8 cm átmérőjű ételgyűrűt helyeztem a tepsibe. Minden ételgyűrű oldalát kibéleltem egy olyan széles sütőpapírszalaggal, ami a gyűrűk teljes magasságáig ért (az általam használt gyűrűk 5 cm magasak voltak). Ez azért lényeges, mert így könnyedén eltávolítható majd sütés után a káposztáról a gyűrű.

Persze ez a fogás egy normál sütőtálban elkészítve is tökéletes lesz!

rakott_kaposzta_gombaval08.jpg

A gyűrűk aljára kevés olajat spricceltem, majd egy evőkanál párolt savanyú káposztát pakoltam mindegyikbe, erre jött egy evőkanál rizs, majd egy evőkanál gomba a levével együtt, amire újabb kanál káposzta került. A káposzta tetejére egy evőkanál tejfölt adagoltam, a kanál hátával kissé lelapítottam az egészet, majd addig folytattam a rétegezést, amíg a gyűrű felső peremét el nem értem: az utolsó réteg mindenképp káposzta legyen, és erre jöhet még a tejföl. A tejfölt kevés tengeri sóval, frissen őrölt borssal hintettem meg.

rakott_kaposzta_gombaval10.jpg

180 fokra előmelegített sütőben 30 percet sütöttem, amíg a széle kissé pirulni nem kezdett. Mivel mindenkinek másként működik a sütője, 22-25 perc elteltével mindenképp jó, ha ellenőrzi az ember, mi történik odabent.

A kész rakott káposztatornyokat tálalás előtt 10-12 percet pihentettem, majd egy tortalapát segítségével tányérokra szedtem, frissen őrölt borssal meghintettem, és további tejfölt kínáltam hozzá. Ízlés dolga, hogy ki mennyi tejföllel, borssal szereti – a magam részéről mindkettőnek nagy barátja vagyok, ezért egyikkel sem bántam szűkmarkúan.

rakott_kaposzta_gombaval17.jpg

Ez a rakott káposzta garantáltan nem tocsog semmiféle zsiradékban, az ízek tökéletesen összeérnek, laktató, mégsem gyomorfájdító, igazi otthonos és egészséges fogás kuckózós napokra, estékre, bármikorra.

Ha marad belőle, mint minden savanyú káposztás fogás, ez is pompás melegítve.

 Habliliom

süti beállítások módosítása