Habliliom Könnyed Konyhája

Confiture de lait - avagy mesés karamellkrém házilag

2016. január 28. - Habliliom
A kulináris ízutazásokban az a legnagyszerűbb, hogy az embernek ki sem kell tennie a lábát a konyhából, mégis különös kalandokban lehet része a világ bármely tájáról.

Ha mondjuk virtuális kulináris kalandra indul az ember a konyhából Északnyugat-Franciaország ízeinek édes oldalára, a vidék jellegzetes, koncentrált esszenciáját egyetlen könnyen elkészíthető krémben is megízlelheti. Egy lekvárban, ami nem is lekvár. Időről időre lelkesen készítem ezt az ínyencséget, ráadásul a magam verziójába a normandiai tengerpart különös hangulatát is igyekszem belecsempészni. Nem csupán azért, mert nagyon töményen édes nyalánkságról van szó, és nem árt egy kis egyensúlyt vinni az ízek világába csipetnyi sóval, hanem azért is, mert az enyhén sós karamell ízei valami fenségesek. Aki még nem próbálta, feltétlenül kóstolja meg! Bizony, nem másról van szó, mint egy különlegesen finom karamellkrémről.

Megoszlanak a vélemények az édességrajongók táborában: vannak, akik tömény édességre vágyva csokoládét majszolnak, vannak, akik azonban a minőségi karamellre esküsznek. Aztán persze akadnak, akik szerint mindkettő remek. Egy jó (de igazán jó) karamell egészen különleges édesség vagy épp alapanyag is lehet – ez egyszer biztos. Nem kell feltétlenül a késztermékekre gondolni! 

 

Karamellt ugyanis bárki tud készíteni odahaza – nem is akármilyet. Alapvetően igen költséghatékony, hisz a tiszta karamellhez más nem szükségeltetik, mint kristálycukor. Azonban vannak a műfajnak cizellált és ínyencek számára sem megvetendő képviselői – a cukor mellé sem árt néhány egyéb összetevő. Ilyen karamell-finomság a Franciaország normandiai vidékéről származó confiture de lait. Szó szerint tejlekvárnak vagy édes tejkrémnek is lehetne fordítani, de ez annyira sután hangzik magyarul, hogy szerencsésebb, ha maradok a normandiai karamellkrém elnevezésnél. Végső soron a lekvárral annyi rokonságot ápol csupán, hogy mindkettő édes, és mindkettőt főzni kell. Merthogy ez a karamellkrém valami egészen selymes, lágy, és persze ennek megfelelően sokféle desszerthez használható.

Közeli viszonyban áll a dél-amerikai konyhák nagy kedvencével, a dulce de lechével is, gyakorlatilag igen hasonlítanak is egymásra. Különbség az elnevezésen túl az ízesítésben rejlik, valamint abban, hogy az utóbbit gyakran fogyasztják a latin-amerikai országokban kenyérre kenve. Nincs ebben semmi meglepő, hisz állagát tekintve igen emlékeztet ez a krém a nutellára. Csakhogy a confiture de lait vagy a dulce de leche - mint a nevük is mutatja - tejből készülnek. Alapvetően zsíros tej vagy tejszín és cukor képezi mindkettő alapját, ízesítőként pedig gyakran társul hozzájuk vanília vagy egyéb fűszer.

 

 

A normandiai karamellkrém nálam mindig tartalmaz valami keveset a tenger sós ízéből és aromáiból is. Nem jelent ez mást, minthogy a fűszerpolcomon lapul némi saját gyártmányú vaníliás só, és ebből is kerül bele egy kevés. A vaníliás sóból igen kevéskét használ az ember, időről időre szoktam apró porciókat gyártani. 2 evőkanál tengeri sóba belekeverem ½ rúd vanília kikapart magjait, és alaposan lezárt üvegben tartom. Amikor pedig valami édes-sós kombinációt készítenék, csak kanalazok belőle egy kisebb dózist.

A krémes állag fokozására nem tejből, hanem tejszínből készítem, sőt teszek még a karamellkrémbe egy kevés vajat is. A confiture de lait (aminek egyébként léteznek kereskedelmi forgalomban is kapható variációi is) éppúgy lehet kiskanálnyi kényeztetés, ha az emberre rátör az édesség utáni olthatatlan vágy, de palacsintatöltelékként, omlós tésztájú aprósütemények töltelékeként, fagylaltra kanalazva is remek.

 

Vigyázat: nagyon tömény! Elkészíteni azonban tényleg egyszerű, csak arra kell ügyelni, hogy oda ne égjen, és sokkal ízletesebb, mint a borsos áron kínált gyári kiszerelések.

Normadiai karamellkrém a tenger ízével

 

Hozzávalók 2 dl-hez:
10 dkg kristálycukor
2 evőkanál víz
2 dkg vaj
1 dl habtejszín (30 %-os zsírtartalommal)
½  mokkáskanál vaníliás só

Elkészítés: A cukrot és a vizet kis lábosba mérem. Közepes lángon melegíteni kezdem, majd ha már gyöngyözve forr és aranyszínű, félrehúzom a tűzről, és hozzáadom a vajat. Sistereg, és jókora buborékok keletkeznek rajta. Visszateszem az alacsonyra mérsékelt tűzre, és hozzáöntöm a tejszínt. Addig keverem, amíg halványbarna, krémes állagú nem lesz. Ez mindössze néhány percet vesz igénybe. Ekkor elzárom a lángot, hozzákeverem a vaníliás sót, és hűlni hagyom. Ahogy hűl, úgy sűrűsödik az állaga.
Mikor már szobahőmérsékletű, tálba vagy csatos üvegbe kanalazom. Hűtőszekrényben 3-4 napig is tárolható.

 

A felsoroltakon túl kalácsra, péksüteményre is halmozható, de gyümölcssalátákhoz is nagyszerű.

Habliliom

A bejegyzés trackback címe:

https://habliliom.blog.hu/api/trackback/id/tr668308198

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.