Habliliom Könnyed Konyhája

Kápiakrémleves nem csak hűvös estékre

2016. szeptember 27. - Habliliom

A hűvös szeptember végi estéken (vagy napokon) egyre gyakrabban esik jól egy-egy tál forró leves. Ismét eljött az ideje a változatos krémleveseknek, amelyek viszonylag gyorsan és egyszerűen elkészíthetők, no meg persze sokféleképp variálhatók.

Lelkes híve vagyok a műfajnak, így hát mindig készül valami újdonság szezonális összetevőkből krémlevessé alakítva. Egyszerre játék és kihívás változatos, vitaminokban, rostokban egyaránt bővelkedő, testet-lelket melengető leveseket készíteni, tálalni. Egy-egy hosszú munkanap megszakításához vagy befejezéséhez pedig gyakran alig kell más, mint egy tál jó leves. Aki szereti, friss kenyeret, péksüteményt, pirítóst is ropogtathat hozzá.

kapiakremleves11.jpg

A most készült élénk narancsvörös leves már a látványával is derűre hangol mindenkit (megelőzhető vele az őszi fáradtság, lehangoltság), nem is beszélve a benne található vitaminokról, ásványi anyagok igen jótékony hatásairól, és hát a mesés illatról, ízekről... (Sajnos kóstoló nem posztolható.)

Krémlevest főzni, enni egyaránt jó - ehhez kétség sem férhet. Lehet kanalazni, kortyolgatni, ki, hogy szereti. Garantáltan természetes energiaforrás, mesés ízkombinációkkal!

kapiakremleves02.jpg

Gyönyörű kápia paprikákból mindenütt bőséges most a felhozatal. Ez a paprika tökéletesen alkalmas a grillezésre, készülhet belőle pl. remek rétes, előétel, de mesés levesalkotó is.

A krémleveseknél, ha csak lehet, igyekszem mellőzni a lisztet, sűrítéshez a leves hozzávalói tökéletesek.

Ezúttal a kápiához társult némi sárgarépa, hagyma, paradicsom, és hogy igazán krémes legyen, tejszín, kevés reszelt keménysajt, sőt, hogy az ízek összhatását is kissé feldobjam, némi őrölt, füstölt paprikával is fűszereztem.

Gazdag, krémes, igazi melengető leves ebédre, vacsorára vagy amikor jólesik!

Gazdag kápiakrémleves

kapiakremleves09.jpg

Hozzávalók (4 személyre):

½ kg kápia paprika

1-2 db húsos paradicsom

1-2 db sárgarépa (összesen kb. 15 dkg)

1 kis fej főzőhagyma

1 evőkanál sűrített paradicsom

1 l zöldségalaplé (vagy jó minőségű leveskockából főzött leves)

2 dl főzőtejszín (10 %-os zsírtartalommal)

3 dkg reszelt keménysajt (pl. Grana padano) + egy kevés a tálaláshoz

1 teáskanál őrölt, nem csípős füstölt paprika (fűszerüzletekben, nagyáruházakban beszerezhető)

1 tesákanál porrá őrölt rozmaring

tengeri só, frissen őrölt vegyes bors – ízlés szerint

Elkészítés:

A sütőt 250 fokra előmelegítettem, grillfokozatra állítottam. A kápiákat alaposan megmostam, megszárítottam, és egy vastagabb alufólialapra helyeztem. Az előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt meggrilleztem úgy, hogy a sütési idő felénél egy fordítottam rajtuk. akkor készültek el, ha a vékony héj elválik a zöldség húsától, kissé el is szenesedhet.

kapiakremleves05.jpg

Amíg a paprikák sültek, előkészítettem a többi hozzávalót.

A hagymát finomra kockáztam, a megtisztított sárgarépát vékonyan felkarikáztam. A friss paradicsomok héját kereszt alakban bemetszettem, forrásban lévő vízzel leforráztam, meghámoztam, magházukat eltávolítottam, a paradicsomok húsát felkockáztam.

A grillezett kápiát kissé hűlni hagytam.

kapiakremleves04.jpg

Amíg hűltek, a hagymát a sárgarépával, paradicsommal, sűrített paradicsommal, kevés zöldségalaplével fedő alatt párolni kezdtem. A kápiákat meghámoztam, magházukat, magjaikat eltávolítottam, felkockáztam, és leveshez adtam. Felöntöttem a maradék levessel, és addig főztem, míg a sárgarépa megpuhult. Ekkor adtam hozzá a fűszereket, felöntöttem a tejszínnel, ráreszeltem a sajtot, és egyet forraltam rajta.

Botmixerrel pürésítettem.

Azon melegében tálaltam – némi reszelt sajt, és kevés frissen őrölt bors nem egyszerűen a látványt fokozza, de kifejezetten jót tesz az ízeknek is.

 kapiakremleves07.jpg

Selymes, izgalmas, különleges és nagyon ízletes krémleves!

 

Habliliom

Tejszínes-ricottás szőlőkocka

A szeptember egyik igazi kincse a csemegeszőlő, ami frissen a legízletesebb,  érdemes hát desszertekbe is juttatni belőle.

Talán kevésbé közismert tény, hogy a szőlőnek közel 16 000 fajtája terem világszerte, a története pedig szinte egyidős a civilizációéval. Az egyik legrégebben termesztett gyümölcs, amit az emberiség ismer, kedvel, fogyaszt.

Régészeti kutatások szerint (ezek az egy helyen jelentősebb mennyiségben talált szőlőmag-leleteken alapulnak), minden bizonnyal a mai széles értelemben vett Kelet-Mediterráneumban vette kezdetét a szőlő termesztése. Ugyan Kr. e. 8000 tájáról származó leletek is fennmaradtak Damaszkusz (Szíria), Büblosz (Libanon) és az ősi török város Çatal Hüyük területén, az első igazi szőlőtermelő vidék Grúzia területén húzódott – ahol ma is jelentős szőlő- és borgazdálkodás folyik.

szolofurtok04.jpg

A Kr. e. 7000-5000 közötti időszakból kerültek elő olyan szőlőmag-leletek, amelyekből tudósok arra következettek, hogy itt termeszthették először a később mindenütt elterjedt, Magyarország területén is őshonosként számon tartott ligeti szőlőt (Vitis silvestris). Ebből fejlődött ki aztán az úgynevezett kerti szőlő (Vitis sativa), majd 2000-3000 évvel később a Vitis vinifera, amely bortermő szőlőként vált ismertté. Ez utóbbi ősi gyümölcs bizonyult nem csupán a leginkább élvezetesnek, de élettani hatásait tekintve is a legkomplexebbnek – édes és kellemesen savas összetevőket egyaránt tartalmazott. Elterjedését az is befolyásolta, hogy míg a ligeti szőlő termesztésével járó kísérletek hosszú távon kevés sikerrel jártak, a bortermő szőlőt, amelynek maradványaira Grúziában nagyobb mennyiségben bukkantak, igen jól tudták szaporítani. A nemesítések következtében, a különböző éghajlati és talajviszonyokhoz alkalmazkodva, valamint a betegségeknek mind inkább ellenálló fajták elterjedésének köszönhetően ma világszerte sokféle szőlővel lehet találkozni a szinte áttetszően fehér színűtől a mélyfeketéig – a fürtök nagyságát, tömörségét, összetett ízeit nem is említve!

Az is tény, hogy az olaj mellett kétségkívül a bor jelentette az ókori nagy civilizációk meghatározó folyékony élelmezési cikkét – ennek persze legfőbb oka, hogy a 17. századig a forralás nélküli víz emberi fogyasztásra alkalmatlan volt. Így a bor (amely jelentősen különbözött a ma ismertek többségétől, és jóval alacsonyabb alkoholtartalommal is rendelkezett), valamint a sör adta a folyadékfogyasztás döntő hányadát.

A híres ókori történetíró, Thuküdidész pl. a Kr. e. 5. század végén azt írta, hogy a Földközi-tenger népeinek kiemelkedését a barbárságból a szőlő- és olívatermelés elsajátítása jelentette. Kétségtelen, hogy mind az ókori Görögországban, mind pedig a Római Birodalomban hódoltak is mindkettőnek.

A szőlő és bor kultúrtörténete persze tele van érdekességekkel, kacskaringókkal, de erről majd egyszer máskor részletesen.

A lényeg, hogy ma is szeretjük, fogyasztjuk, sokféle formában.

szolos_szelet02.jpg

Friss mag nélküli vagy kevés maggal rendelkező szőlővel mindig jóleső érzés desszerteket készíteni.

Most egy viszonylag egyszerűen összeállítható, könnyű finomságot sütöttem-hűtöttem, amibe bőségesen került a gyümölcsből, a tetejét pedig egy kis narancslikőrrel megbolondított ricottás habtejszínes réteg koronázza.

Tejszínes-ricottás szőlőkocka

 szolos_szelet09.jpg

Hozzávalók (24 X 24 cm-es szögeletes, levehető oldalú sütőformához):

A tésztához:

2 db közepes méretű friss tojás szétválasztva

6 dkg őrölt mandula

5 dkg süteményliszt

2 dkg holland kakaópor (cukrozatlan!)

7 dkg puha vaj

7 dkg porcukor

1 jó késhegynyi sütőpor

1 csipet só

1 evőkanál hideg tej

A tetejére:

1 nagy vagy 2 kisebb fürt nagy szemű fehér szőlő (kb. 30 dkg)

25 dkg krémes ricotta

2 dl habtejszín

10 dkg porcukor

1 csomag habfixáló

1 evőkanál narancslikőr (pl. Cointreau)

 Elkészítés:

A szőlőt alaposan megmostam, a nagyobb szemeket hosszában félbevágtam, magjukat eltávolítottam. Felhasználásig fridzsiderbe tettem.

A tésztához a tojásokat szétválasztottam. A fehérjét gépi habverővel kemény habbá vertem. Egy másik keverőtálban a tojások sárgáját a porcukorral fehéredésig kevertem, majd hozzáadtam a vajat és a tejet, és az egészet krémesre kevertem. A száraz hozzávalókat előzetesen egy tálba mértem, elkevertem, majd a gépi habverő folyamatos üzemmódja mellett a tojásos-vajas keverékhez adagoltam. Végül beleforgattam a tojáshabot.

A sütőt (légkeverés mellett) 170 fokra előmelegítettem, a levehető oldalú sütőformát sütőpapírral béleltem, és a tésztát belesimítottam. 6-7 perc alatt rugalmasra sütöttem. akkor készült el, ha beleszúrt tűre már nem tapad a tészta.

Amíg a tészta a formában hűlt, elkészítettem a krémet.

Ehhez a tejszínt félkeményhabbá vertem, majd hozzáadtam a cukrot, habfixálót, belekevertem a ricottát és a narancslikőrt. 5 percre betettem a fridzsiderbe.

szolos_szelet04.jpg

A kihűlt tészta tetejére halmoztam a szőlőszemeket, néhány szemet félretettem a díszítéshez, majd rásimítottam a tejszínes-ricottakrémet. A tetejét habkártyával igyekezetem egyenletesre simítani.

szolos_szelet10.jpg

4 órát pihentettem a hűtőszekrényben. Tálaláskor 4 cm-es kockákra vágtam, minden kocka tetejére fél szőlőszemet biggyesztettem.

szolos_szelet11.jpg

Könnyű, aromás, gyümölcsös desszert!

Habliliom

Mártogató, köret vagy saláta grillezett padlizsánnal

Későnyári ízek egy igazán könnyed fogásban

Valóban bárhol könnyedén beszerezhetők az ilyenkor tökéletesre érő padlizsánok. Nem túlzás: remek (nem kizárólag) mediterrán fogások alapja ez a zöldségféle, amiből most egy grillezett zöldségekkel felturbózott, többféle módon is tálalható fogás kerekedett.

A sokoldalú padlizsán nagyszerű alapanyag, nem is olyan rég került fel a blogra a kelet-mediterrán kedvenc, a baba ghanoush. Nincs benne semmi meglepő, hogy megint előtérbe került, végül is szezonja van.

Ezúttal a padlizsánnal együtt grill alá küldtem némi kápia paprikát, paradicsomot, fokhagymát. Ezekből, no meg a saját nevelésű friss oregánóból készült egy ha akarom mártogató vagy épp bruschetta-feltét, uzsonnakrém,  ha akarom saláta vagy előétel. Nehéz is definiálni, mert számos formában tálalható, kanalazható vagy épp halmozható valamire (pl. héjában sült burgonyára), valami mellé (bármilyen grillezett vagy bundázott hús, hal, sajt pompás kiegészítője). Egy azonban biztos: nagyon finom!

padlizsanmartogato04.jpg

Zamatos, friss, ínycsiklandó, ráadásul egyszerűen összedobható (a munka nagy részét a sütő végzi), és fridzsiderben  néhány napig tárolható, ha csak rá nem járunk reggel, délben, délután, este....

A grillezett zöldségekhez társított, forró sütőben puhára sült fokhagyma egyszerűen csodás. A markáns aromák megszelídülnek, az állaga tökéletes lesz. Ráadásul hámozni, szeletelni sem kell, hanem egyszerűen kipréselhető a héjából. Fantasztikusan feldobja a többi hozzávaló kombinációját. Az ezekhez társuló friss oregánó pedig nem egyszerűen zöld színével, de üde ízeivel is felteszi a koronát a mártogatóra!

Grillezett padlizsános mártogató

 

padlizsanmartogato11.jpg

Hozzávalók 4 személyre:

1 db nagyobb vagy 2 db kisebb padlizsán (összesen kb. 40 dkg)

1-2 db közepes méretű zamatos, szabadföldi paradicsom (kb. 15 dkg)

2 db kápia paprika (20 dkg)

2 dundi gerezd fokhagyma

1 evőkanál friss oregánólevél (vagy 1 teáskanál szárított)

1 mokkáskanál szárított, porrá őrölt rozmaring

1 evőkanál jó minőségű extraszűz olívaolaj

tengeri só, frissen őrölt bors – ízlés szerint

Elkészítés:

A padlizsánokat, paprikákat és paradicsomokat alaposan megmostam. A padlizsánokat villával kissé megszurkáltam, hogy sütés közben ne repedjenek szét.

A fokhagymagerezdeket alufóliába csomagoltam. A sütőt grillfokozatra állítottam, és egy vastagabb alufóliát ideiglenes tepsivé hajtogattam, erre pakoltam a zöldségféléket. A paradicsomot és a fokhagymát bő 15 perc elteltével, a feketére sült paprikát nagyjából 20 perc, míg a tökéletesre sült padlizsánt 35-40  perc után vettem ki a sütőből. Mindent kissé hűlni hagytam.

A padlizsánt hámozást követően egészen finomra aprítottam, a paprika feketére sült héját könnyedén eltávolítottam, a magházától megszabadítottam, és szintén igen apróra (nagyjából 5 mm-esre) kockáztam. A sült paradicsomról szintén könnyedén eltávolítottam a héját, és az előbbiekhez hasonlóan felaprítottam. A fokhagymát kicsomagoltam a fóliából, és egyszerűen, kézzel kipréseltem a héjából.

Mindent egy nagy keverőtálba halmoztam. Az oregánó leveleit egészen finomra vagdostam, hozzáadtam a zöldsgéekhez. Sóztam, borsoztam, rozmaringgal fűszereztem, majd meglocsoltam olívaolajjal, és jó alaposan összekevertem.

padlizsanmartogato09.jpg

Tálra halmoztam, és legalább 1 órát pihentettem a fridzsiderben.

Friss kenyérrel, pirítóssal mennyei, de lehet előétel, köret, ahogy jólesik – benne a későnyár és a kora ősz legjobb zamatai.

padlizsanmartogato07.jpg

Ráadásul diétázók, sportolók is bátran fogyaszthatják, mert felesleges kalóriákkal nem, jótékony összetevővel azonban bőségesen rendelkezik! Minden alapanyag szezonális, friss, ráadásul fillérekért beszerezhető a piacon. 

Habliliom

Paradicsomkosárka

Falatnyi boldogság szabadföldi paradicsomból

A paradicsom sokoldalúságáról ódákat lehetne zengeni. A legfontosabb azonban, hogy amikor csak lehetőség nyílik rá, friss, szabadföldi paradicsomból kerüljön minél több az asztalra!

A zamatos paradicsomban az a nagyszerű, hogy akár magában, akár salátában, mártásban, lepényre vagy tésztára halmozva mindenféle formában nagyon finom. Ráadásul számos fűszerrel és egyéb hozzávalóval kombinálható. Az érett, piros paradicsom színét a likopin nevű vegyület adja. Ennek egyik legfőbb egészségre gyakorolt hatása, hogy véd a szabad gyökök káros hatásától azáltal, hogy azokat képes semlegesíteni. Vagyis a paradicsom antioxidáns tulajdonságai jórészt neki köszönhetők - no meg persze a sok vitaminnak, ásványi anyagnak, ami még a jó érett paradicsomban rejlik. Mivel a likopin nem igazán vízoldékony, legjobban akkor hasznosul az emberi szervezetben, ha valamiféle zsiradék is társul hozzá. Így hát pl. mártásokban, lepényekben, vagy mint most: kis kosárkába sütve garantáltan részesülhet mindenki a jótékony hatásából. A paradicsomot azonban elsősorban a zamatáért szeretjük, érdemes hát kihozni belőle mindig a legtöbbet!

paradicsomfelek03.jpg

Vannak olyan klasszikusnak tekinthető párosítások, amelyek a maguk egyszerűségéből adódóan - feltételezve a minőségi alapanyagokat - gyakorlatilag megfellebbezhetetlenek. Ilyen pl. nálam a petrezselyemzöld és az újkrumpli, a csokoládé és a narancs, a maccarpone és a narancslikőr, és még számos kombináció.

Ha például valamilyen módon sütőbe kerül a paradicsom, nálam szinte mindig tartozik hozzá sajt is (már csak a zsíros közeget kedvelő likopin miatt is).

Sajt, paradicsom, fűszerek, némi olívabogyó – ebből készült most is valami egyszerű, gyors, de annál ízletesebb harapnivaló.

Ezúttal fontos szempont volt, hogy olyasmit készítsek, ami szállítható, és akár langyosan is tökéletes. Persze mostanában az ember, ha csak lehet, nem tölt órákat a sütő mellett, igyekeztem hát nem csupán gyorsan megsüthető, de kézzel falatozható snacket kieszelni, ami akár előétel, akár borozgatás mellé kísérő is lehet.

Jóllehet a paradicsom és sajt (ezúttal jóféle, valódi edámi) adott volt, nem is szándékoztam most semmiféle szósszal kombinálni, de azt sem szerettem volna, ha a paradicsom leve átáztatja a tésztát, pontosabban a tésztakosárkát. Ezért aztán mielőtt az apróra kockázott paradicsomok a tésztakosarakba kerültek volna, némi sajttal megalapoztam nekik. A többi már csak rakosgatás és sütés kérdése.

paradicsomkosarka02.jpg

Valóban szeretek kísérletezni, új ízek kombinálásával játszadozni, de néha magukkal ragadnak a legegyszerűbb hozzávalók és az a remek érzés, hogy ezekből is lehet ínycsiklandó és nagyon látványos finomságokat készíteni! Még a tészta gyúrásával sem foglalkoztam most, előkaptam a frizsiderből egy csomag leveles tésztát – így aztán az egész megvolt sütéssel együtt nagyjából 45 perc alatt. Igazi nyári íz és színpompa – egyszerűen, gyorsan.

Paradicsomkosárka - gyorsan, egyszerűen, finoman

paradicsomkosarka04.jpg

Hozzávalók 16 db 5 cm átmérőjű kosárkához:
1 csomag leveles tészta (friss, 275 gr-os kiszerelés)
2-3 db zamatos szabadföldi paradicsom (kb. 30 dkg)
6-6 db zöld, valamint fekete olívabogyó
15 dkg frissen reszelt edámi sajt
2-3 dkg parmezán típusú sajt reszelve (nálam most Grana Padano)
szárított oregánó, kevés pirospaprika, rozmaring, só, bors – vegyesen, ízlés szerint

Elkészítés: A paradicsomokat ½ percre forró vízbe mártottam, héjukat lehúztam, és egészen apróra, úgy ½ cm-esre kockáztam. Az olívákat kimagoztam, és felaprítottam.
A sütőt, légkeverés mellett, 180 fokra előmelegítettem.
A sajtokat lereszeltem, összekevertem. A fűszereket egy kis tálban összekevertem – összesen nagyjából 2 teáskanálnyira van szükség.
Egy aprósüteményes tepsi mélyedéseit muffinpapírral kibéleltem. A leveles tésztát kissé kinyújtottam. Nagy fánkszaggatóval 16 körlapot szúrtam ki belőle. Kibéleltem a mélyedéseket, villával kissé megszurkáltam, hogy még véletlenül se emelkedjenek fel sütés közben.

paradicsomkosarka01.jpg
Minden kosárkába nagyjából ½ teáskanál sajtkeveréket kanalaztam. Erre pakoltam 1 teáskanál paradicsomot. Meghintetem kevés fűszerkeverékkel, majd mindegyik kosárkára tettem egy keveset az olívából. A maradék reszelt sajttal koronáztam, végül egy kevés színes borsot őröltem rá.
15-18 perc alatt aranyszínűre sütöttem.

paradicsomkosarka03.jpg

Frissen vagy langyosan az igazi, de ha kihűlne, sütőben 1-2 perc alatt felfrissíthető.

Habliliom

Parmezános szívek chia maggal szórva

A sós aprósütemények, bor- vagy sörkorcsolyák szezontól függetlenül népszerűek. Ha még jó az idő, kifejezetten jól jönnek esti beszélgetések kísérőiként vagy épp egy pohár rozé mellé ropogtatni, de bulikra, kerti mulatságokra is remek nassolni való.

Egy jó sós aprósütemény egyik legfontosabb kritériuma itt a konyhában (azon túl, hogy nagyon finom legyen) a valóban apró méret. Szeretem, ha olyan, amit valóban csak fel lehet csippenteni, sem túl vékony, sem túl vaskos, de igazán ropogós.

parmezan_szivek11.jpg

Az aromás parmezán remek alapanyaga a sós ropogtatni valóknak, nem is kellenek mellé domináns ízek. Ezúttal nem szezámmagot, mákot vagy sajtot, hanem a szuperélelmiszerként is számon tartott azték zsálya magját, a chiát szórtam a tetejére. Ez az apró mag ma már számos helyen könnyedén beszerezhető, és számtalan módon használható. Tele van jótékony összetevőkkel, és még a koleszterinszintet is csökkenti.

parmezan_szivek04.jpg

Gyorsan elkészül, nagyon finom, és az egyetlen veszélye, hogy abbahagyhatatlan ropogtatni való! Természetesen lehet apró négyzetekre, rombuszokra, körökre is szaggatni.

Parmezános szívek chia maggal

parmezan_szivek08.jpg

Hozzávalók (50 db 3 cm átmérőjű sós süteményhez):

10 dkg süteményliszt + egy kevés a nyújtáshoz

10 dkg hideg vaj

8 dkg finomra reszelt parmezánsajt (Grana padanóval is helyettesíthető)

½ teáskanál tengeri só

1 késhegynyi sütőpor (1 gr)

1 nagy csipet frissen őrölt vegyes bors

1 db közepes méretű tojás szétválasztva

1 mokkáskanál tej

2 teáskanál chia mag (piacokon, nagyobb élelmiszerüzletekben beszerezhető)

 

Elkészítés:

A hozzávalókat kimérem, a parmezánt lereszelem, a tojást szétválasztom. A fehérjét villával kissé felverem. A sárgáját felhasználásig frizsiderbe rakom.

A lisztet a sütőporral, sóval, borssal alaposan elkeverem. Hozzáadom a reszelt parmezánt, majd nagy lyukú reszelőn belereszelem a vajat. Az egészet gyors mozdulatokkal összemorzsolom. Beleöntöm a kissé felvert tojásfehérjét, és gyors mozdulatokkal tésztává formázom.

A tésztát frissen tartó fóliára helyezem, kissé ellapítom, és 10 percre beteszem a frizsiderbe. Ha van rá idő, maradhat ½ órát is.

Közben a sütőt 175 fokra előmelegítem, egy nagy tepsit sütőpapírral bélelek.

A tojássárgáját mokkáskanálnyi tejjel elkeverem.

parmezan_szivek02.jpg

A tésztát enyhén lisztezett felületen 5 mm vékonyra nyújtom, és 3 cm átmérőjű szív alakú kiszúró formával kis szíveket szaggatok belőle. A kis tésztákat egymástól kis távolságra az előkészített tepsire helyezem. A maradék tésztát ismét összeállítom, nyújtom, szaggatom – amíg el nem fogy.

A kis szíveket a tejjel kevert tojássárgájával vékonyan megkenem, ügyelve rá, hogy ne folydogáljon az oldalukra, majd megszórom chia maggal.

parmezan_szivek06.jpg

Előmelegített sütőben 18-20 perc alatt aranylóra sütöm. Sütés közben kissé megemelkednek. 

parmezan_szivek09.jpg

Langyosan, hidegen egyaránt remek sós ropogtatni való. Frissen az igazi!

Habliliom

Mediterrán zöldséglepény mustáros alapon

Egy quiche, ami nem is quiche? 

Friss, szezonális zöldségfélékkel, fűszerekkel, valamint tejszínes-sajtos mártás helyett mustárral készítettem ínycsiklandó lepényt. Nincs benne sajt, tejföl vagy tejszín, mégis pompás!

Idő szűkében, egyszerűsített változatban: leveles tésztával készült ez nem is quiche, ami mégis rokonságot mutat a quiche-sel.

mustaros_paradicsomlepeny09.jpg

Akit meglepne a receptben használt tetemesnek tűnő dijoni magos mustár mennyisége, megnyugtathatom, ennek a zöldséges nem-quiche-nek egyáltalán nincs átütő mustárzamata, de a mustárnak köszönhetően igazán különleges, és ellenállhatatlanul finom. A zöldségekkel olyan ízharmóniát alkot, amit korábban el sem tudtam képzelni.

mustaros_paradicsomlepeny02.jpg

Tulajdonképp nincs is benne semmi különleges, csupán zamatos összetevő, mégis különlegesen ízletes a végeredmény.

mustaros_paradicsomlepeny03.jpg

Kicsit sűrűbbek a szokásosnál most a mindennapok, és bár szívesen töltöm az időt a konyhában, nagyobb teret kapnak az utóbbi időben a leleményes időtakarékos megoldások. Így hát a vajjal, liszttel készülő quiche-tésztát a frizsiderből előkapott vajas leveles tésztára cseréltem, és nem is kerek lepényformában, hanem hagyományos tepsiben sütöttem meg. A feltéten nem spóroltam persze, és a paradicsom mellé került bőven cukkini is – amiből mostanában mindig van a háztartásban, valamint a frizsiderből szinte kiabáló kapribogyóval.

Nagyjából 10 percnyi előkészület szükséges csak hozzá, a többit a sütő elvégzi – és hidegen is nagyon-nagyon finom!

Mediterrán zöldséglepény mustáros alapon

mustaros_paradicsomlapeny15.jpg

Hozzávalók (1 db 30 X 40 cm-es tepsihez):
1 csomag friss leveles tészta (27,5 dkg-os kiszerelés közértből, hűtőpultról)
1 kis csokor zsenge lila újhagyma
1 db közepes méretű cukkini (30 dkg)
4 db nagyobb, zamatos paradicsom (kb. 50 dkg)
1 evőkanál kapribogyó
10 dkg magos dijoni mustár
1 mokkáskanál szárított, őrölt rozmaring
1 teáskanál szárított oregánó
1 evőkanál olívaolaj
só és frissen őrölt bors – ízlés szerint

Elkészítés: A paradicsomok héját kereszt alakban bemetszettem, 1 percre forró vízbe dobtam, meghámoztam, vékony karikákra vágtam. A cukkinit uborkagyalu segítségével vékonyra karikáztam. A hagymákat megtisztítottam, felkockáztam.
A sütőt, légkeverés mellett 180 fokra előmelegítettem.
A hagymát az olajon egy nagyobb serpenyőben üvegesre pirítottam, majd hozzáadtam a paradicsomot, sóztam, borsoztam, hozzákanalaztam a többi fűszert, és 2-3 percig hagytam erős tűzön, majd hozzáadtam a cukkinikarikákat, de már csak 2 percet pirítottam. Félrehúztam a tűzről.
A leveles tésztát a csomagolásnak megfelelően kiterítettem, nyújtófával a tepsi méretéhez igazítottam úgy, hogy kis pereme is legyen mindenütt.
A tésztát a sütőpapírral bélelt tepsire emeltem, villával megszurkáltam, majd megkentem mustárral. Erre kanalaztam a már kihűlt zöldségeket, majd megszórtam kapribogyóval.

mustaros_paradicsomlepeny08.jpg
30-35 perc alatt készre sütöttem.

A tészta vékony és ropogós marad, a zöldségek és a mustár pedig különlegesen ízletesre sülnek.

mustaros_paradicsomlepeny13.jpg

Langyosan, egy pohár jégbe hűtött rozéval tökéletes ebéd vagy vacsora!

Habliliom

Kelet-mediterrán padlizsánkrém

Baba ghanoush fehér padlizsánból, Habliliom módra

Augusztus a padlizsán igazi szezonja nálunk. A most tökéletesre érett zöldségféléből ilyenkor érdemes sokféle finomságot készíteni! Ráadásul ebben az időszakban nem csupán az elterjedtebb lila, de fehér példányokra is szert lehet tenni.

Ez utóbbiak héja kissé vastagabb, húsuk azonban krémesebbre sül lila társaikénál.

baba_ghanoush01.jpg

Az eredetileg Dél- és Kelet-Ázsiában őshonos (Észak-kelet India, Burma, Thaiföld és Vietnam területén már az ókorban termesztették) padlizsán Európába csak a 8. században érkezett meg, és elterjedésére még jó néhány évszázadot várni kellett.

Magyarországon nagyjából az elmúlt 100 év alatt alakult ki fogyasztási kultúrája (hozzánk a Balkánról érkezett), de az utóbbi néhány évtizedben vált igazán népszerűvé. Alakja okán sokáig tojásgyümölcsként emlegették, miként teszik hasonló formában Észak-Amerikában és Ausztráliában (ld. eggplant). Maga a padlizsán szó a perzsa bādingān, illetve az arab bāḏinjān  szavakból eredeztethető Növényrendszertanilag a burgonyafélékkel áll rokonságban. Élettani hatásai igencsak kedvezőek. 100 gr mindössze 25 Kcal, de igen gazdag ásványi anyagokban. Többek között mangán, magnézium, kalcium, vas, kálium és foszfor is található benne, sőt még némi cink is. Többféle B-vitamint, C-, A-, D-, E- és K-vitaminokat is tartalmaz. Élelmi rostban gazdag, emésztést segítő hatása közismert. A padlizsán azon zöldségfélék csoportjába tartozik, amelyet mindenképp hőkezelést követően kell fogyasztani.

Lehet sütni, grillezni, remekül pácolható, de egészben sütve uzsonnakrémekhez ideális.

baba_ghanoush10.jpg

Padlizsánkrémből épp úgy számtalan fajta létezik, mint magából a zöldségféléből. Éghajlata, termelője válogatja, hol, melyek a legnépszerűbbek. Ázsiában főként a keskenyebb, hosszúkásabb típusok népszerűek, Európa déli régióiban a gömbölydedebb, kisebb fajták épp annyira elterjedtek, mint a méretesebbek. Ez utóbbiakból nálunk is akad szép számmal, bár manapság már szinte mindenféléhez hozzá lehet jutni.

Ha az ember padlizsánt süt egészben, érdemes jó 25-30 dkg-os példányokat, vagyis nagyobbakat választani. A héj legyen mindig feszes, a zöldség tapintásra kellően kemény. Így szinte biztos lehet benne az ember, hogy nem lesz keserű.

Ha hozzájutok fehér padlizsánhoz, rendszerint kelet-mediterrán típusú krémet készítek belőle. Természetesen a recept lila padlizsánból is remek lesz, a fehér húsú azonban valóban krémesebb állagú, kissé zamatosabb. Ebben a krémben nem pürésítem a padlizsánt, csupán igen finomra vágom. Így kissé emlékeztet a kaviárra. Egyébiránt sok helyen a szegények kaviárjának is nevezik. A sokféle arab, valamint a török konyha egyaránt ismeri a baba ghanoush vagy baba ghanouj, illetve baba ghanoug átírásban ismert padlizsánkrémet. Ezek összetevői is igen nagy változatosságot mutatnak, de rendszerint tartalmaznak fokhagymát, tahinát, vagyis szezámkrémet, citromlevet, római köményt. A többi összetevő váltakozhat. Van, ahol paradicsommal is gazdagítják, de koriander-, illetve petrezselyemzöld is szerepelhet az alkotórészek listáján.

A saját variációm hosszas kísérletezés eredménye, nálunk ez a változat a legnépszerűbb. Selymesen krémes, mégis apró, szinte omlós gyöngyökként érezhető benne a padlizsán. 

Kétségkívül nem a legfotogénebb fogás, de a látványt a zamatok bőségesen kompenzálják. hihetetlenül finom csemege, ami pirítóssal, friss péksüteménnyel épp oly remek, mint zöldpaprikába, paradicsomba töltve. Reggelire, uzsonnára, előételként vagy épp könnyű vacsorára, piknikre, bulira egyaránt pompás!

Baba ghanoush Habliliom módra

baba_ghanoush06.jpg

 

Hozzávalók (4 személyre előételként vagy uzsonnakrémként):

50 dkg fehér padlizsán (ez általában 2 db közepes méretű zöldség, természetesen fehér híján lilával is helyettesíthető)

2 dundi gerezd fokhagyma

3 evőkanál tahina (keleti fűszerüzletekben, nagyáruházakban beszerezhető szezámkrém)

1 evőkanál extraszűz olívaolaj

1-2 evőkanál hideg víz (a padlizsán víztartalmától függően)

1 nagy csokor petrezselyemzöld egészen finomra aprítva

2 púpozott teáskanál őrölt római kömény

1 közepes méretű citrom frissen préselt leve

1 nagy csipet cayenne-i bors

tengeri só – ízlés szerint

Elkészítés:

A padlizsánokat alaposan megmosom, megszárítom, villával megszurkálom a héjukat, hogy sütés közben ne repedjenek szét.

A sütőt 200 fokra előmelegítem. Erősebb alufóliából kis tepsit formálok, rácsra teszem, és ebbe helyezem a padlizsánokat. A fokhagymagerezdeket alufóliába csomagolva mellé helyezem. 15-20 percig sütöm a padlizsánokat egyik oldalukon, majd megfordítom, és nagyjából ugyanennyi ideig a másikat is. A fokhagymának 15 percnyi sütés bőségesen elegendő. A padlizsán akkor készült el, ha a fehér héj színe capuccinóéra emlékeztet, a zöldség kissé összeesik, a héj ráncos lesz, tűpróbára a zöldség húsa puha. Mivel mindenkinek kissé másként működik a sütője, a sütési idő lehet kissé rövidebb vagy épp hosszabb.

A padlizsánokat sütés után kissé hűlni hagyom.

A petrezselyemzöldet finomra aprítom, a citrom levét kipréselem.

A már langyos padlizsánt meghámozom, éles késsel egészen finomra aprítom. A fokhagymák krémesre sült belsejét egyszerűen kinyomom a héjukból.  A padlizsánt a fokhagymával, a tahinával, 1 evőkanál vízzel és a citromlével villával keverni kezdem. Ha szükséges, kevés vizet még adok hozzá, majd meglocsolom az olívaolajjal, sózom, fűszerezem, belekanalazom a petrezselyemzöldet. A villa segítségével alaposan elkeverem. Így a puha padlizsán még apróbb, szinte krémes lesz, de nem ölt püréhez hasonlatos állagot. Érdemes megkóstolni, és ha szükséges, a fűszerezésen igazítani.

A kész baba ghanousht tálra halmozom, és legalább 1 órára beteszem a frizsiderbe, hogy az ízek összeérjenek.

baba_ghanoush05.jpg

Hűtőszekrényben, jól záródó edényben 2-3 napig is eltartható (már, ha marad belőle).

Mivel nem tartalmaz tejet, tojást, glutént, így ezekre való érzékenység vagy épp diéta esetén is fogyasztható.

Habliliom

Angelino szilvás pite

Pitét mindig jó sütni! Az almás, meggyes, túrós klasszikusokat híven egészíti ki a szilvás. Nem mindegy, milyen szilva kerül persze bele.

Ma már idehaza is egyre több helyen lehet hozzájutni nem egyszerűen a hagyományos kékszilva több fajtájához, de a ringlók egyik legnemesebbikéhez, a köznyelvben csak japán szilvaként emlegetett kerek szemű, igen zamatos és méretes fajtához is. A tudományos nevén Prunus salicina Angeleno névre hallgató fajta Angelino szilvaként is ismert, és nagy előnye, hogy feszes héja, kemény húsa alkalmassá teszi nem egyszerűen arra, hogy az ember uzsonnára csomagoljon belőle, de arra is, hogy különféle desszertekbe komponálja.

122964_szilvas-pite1-201510171439.jpg

Ebből a szilvából sütöttem csinos és persze nagyon ínycsiklandó pitét. A gerezdekre vágott szilvát körkörösen helyeztem el a némi zsemlemorzsával és őrölt mandulával megalapozott omlós tésztán, ezzel is biztosítva a gyümölcs számára, hogy ne dőljenek el sütés közben, valamint kiküszöbölve, hogy a hő hatására keletkező gyümölcslé eláztassa a tésztát. Jóllehet a szilvához, szilvás desszertekhez általában fahéjat szoktak használni, én most gyömbérrel és vaníliával dolgoztam. Egy jó pite nálam mindig rengeteg gyümölcsöt tartalmaz, és kevés, de finoman omlós tészta veszi körül. Egyszerre érezni benne a szilva zamatát, enyhén pikáns és kellemesen édes, de egyáltalán nem túlzottan. A gyömbér és a vanília egyáltalán nem tolakodó, épp csak harmonizálja az ízeket: ha megkóstolja az ember, az az érzése támad, úgy jó, ahogy van!

Az eredmény pedig: roppanós szilvával gazdagon kirakott pite lett, ami amellett, hogy igen mutatós, hihetetlenül finom is. A látvány alapján bárki bezsebelheti az elismerő pillantásokat, milyen elképesztő munka rejlik a süteményben, pedig csak egy kis odafigyelést igényel, és garantált a tökéletes eredmény!

Angelino szilvás pite

 122967_szilvas-pite4-201510171439.jpg

Hozzávalók egy 24 cm-es tortaformához:
50 dkg kerekszemű, kemény japán szilva
15 dkg süteményliszt + egy kevés a nyújtáshoz
5 dkg porcukor + 2-3 dkg a szóráshoz és az alapozáshoz
8 dkg hideg vaj
1 csipet só
1 db közepes méretű tojás sárgája
1 teáskanál őrölt gyömbér
1 rúd vanília kikapart magjai
1 evőkanál zsemlemorzsa
1 evőkanál őrölt mandula (dióval vagy mogyoróval is helyettesíthető)
2 evőkanál pikáns sárgabaracklekvár

Elkészítés: A tésztához a lisztet tálba szitálom, hozzáadom a cukrot, csipetnyi sót, ½ rúd vanília kikapart magjait. Elkeverem, majd nagylyukú reszelőn hozzáreszelem a hideg vajat. Az egészet alaposan elmorzsolom, végül hozzáadom a kissé felvert tojássárgáját, és gyors mozdulatokkal tésztává dolgozom. Ha megvagyok, frissen tartó fóliába csomagolom, és ½ órára hűtőszekrénybe küldöm.
Amíg a tészta pihen, előkészítem a többi hozzávalót. 2-3 dkg porcukrot átszitálok, hozzákeverem az őrölt gyömbért és a maradék vaníliarúd magjait. A gyömbéres keverék felét tálba kanalazom. Hozzáadom a zsemlemorzsát, az őrölt mandulát, elkeverem.
A sütőt 175 fokra előmelegítem.
A kerek tortaforma alját és oldalát egyaránt kibélelem sütőpapírral – hogy biztosan a helyén maradjon, egy kevés vajjal rögzítem a papírt.
A szilvákat kimagvalom, gerezdekre darabolom.
A tésztát nagyjából 3-4 mm vékonyságú körlappá nyújtom. Kibélelem vele a tortaformát úgy, hogy a peremére is jusson legalább 2 cm magasságig. A tészta alját villával kissé megszurkálom. Sárgabaracklekvárral megkenem a pite kerek alját, majd megszórom a mandulás, zsemlemorzsás keverékkel.

 

 

A szilvagerezdeket kívülről befelé haladva szorosan egymás mellé rakosgatom. Mikor elkészültem, megszórom a félretett cukros-gyömbéres-vaníliás keverék felével, és 55-60 perc alatt készre sütöm. Mikor elkészült, rácson hagyom kihűlni, és a maradék cukorral meghintem.
Igaz, hogy nagyon csábító az illata már melegen is, de szobahőmérsékleten szeletelhető és élvezhető igazán.

 

 

Könnyű, gyümölcsös és nagyon zamatos desszert, amit sokkal egyszerűbb elkészíteni, mint az első pillantásra látszik.

Habliliom

Friss oregánóval marinált csiperke

A friss csiperke, legyen barna vagy fehér, egyaránt remek alapanyag! Szívesen készítek belőle finomságokat.

Nem vitás, ma már aligha akad olyan leleményes konyha, ahol kizárólag bundázva kerülne tányérra. Jóllehet finom dolog a rántott gomba, de a csiperke még számos formában tálalható. Aki a pikáns ízek barátja, ebben a receptben nem fog csalódni!

A sok helyen kapható barna csiperke ízei kissé még az erdei gombákra is emlékeztetnek. Ezt a jelleget néhány fűszerrel érdemes kicsit erősíteni is. Néhány fűszer, kis rafinéria, és el is készül ez az ínycsiklandó fogás.

 

A marinálás vagy marinírozás régi eljárás, amelyet elsősorban húsoknál vagy halaknál szoktak alkalmazni. A halhatatlan Ínyesmesternél pl. a marinírozott tonhal gyakorlatilag egy citromos, tárkonyecetes majonézzel locsolt konzervhal. Ha pedig az ember felcsapja generációk alapszakácskönyvét, a "Horváth Ilonát", a marinírozott hal címszó alatt gyakorlatilag egy hagymás, fűszeres ecetben érlelt sült hal receptjét találja.

Az eljárás persze, miként a marináló lé összetétele is, többféle lehet. Gyakorlatilag felfogható gyors pácolásként is a marinírozás, mert a sónak és valamilyen savas anyagnak, legyen az citromlé, bor vagy ecet (esetleg ebből is, abból is egy kevés), fontos szerep jut. Marinálni nem csupán halakat (még ha az általunk ismert, adatolt magyar konyha elsősorban sokáig erre is fókuszált), de gombákat és zöldségféléket is lehet minden különösebb nehézség nélkül. Remek lesz a végeredmény! A marináló lébe sok minden kerülhet a són és savanyúságért felelős összetevőn kívül. Lehet benne hagyma, fűszerek, olaj. 2_kep_ketfele_olaj_es_ecet.jpg

Ezúttal olyan hidegen tálalt fogást készítettem, ami nagyon egyszerűen és gyorsan kivitelezhető, friss vagy pirított kenyérrel tálalva a legjobb.

Bár az oregánó a háztartások többségében szárított formában gazdagítja az olasz konyhából jól ismert fogásokat, aki csak teheti, próbálja ki friss zöldfűszerként! Így lényegesen zamatosabb, mint szárítva. Nem egyszerűen különlegesebbek, frissebbek az aromái, de az oregánó (a köznyelvben gyakran szurokfűként vagy balzsamfűként is emlegetik) valódi gyógyhatású fűszernövény. Közismert gyulladáscsökkentő hatása, de remek étvágygerjesztő is, sőt antiszeptikus (fertőzés-megfékező) hatásai is bizonyítást nyertek. Tele van a szervezet számára hasznos ásványi anyagokkal (többek között kalcium, vas, cink, magnézium, kálium, sőt némi réz, mangán és bór is található benne). Remek antioxidánsnak számít. A vitaminok közül A- és C-vitamin található benne nagyobb mennyiségben. Talán kevésbé közismert, hogy a  hazai kiskertekben is régóta jelen van, gyakran a majoránna alternatívájaként is használták. 

A gomba és az oregánó párosítása nem egyszerűen remek ízkombináció, de a gyomrot sem terheli meg ez a fogás, különösen, hogy pikáns elemek is kerültek bele. A friss oregánó volt tehát a legfontosabb fűszer, amit használtam hozzá, és gyakorlatilag alig több mint negyedóra alatt elkészült. Csupán arra kellett várni, hogy a frizsiderben kissé lehűljön.

Friss oregánóval marinált csiperke

 

Hozzávalók 4 személyre előételként:


50 dkg apró szemű barnacsiperke (fehér csiperkével, vegyes erdei gombákkal is pompás)
1 evőkanál olívaolaj
1 teáskanál szarvasgombás olívaolaj (elhagyható)
1 csokor friss oregánó
1 kis csokor friss petrezselyemzöld finomra aprítva
1 mokkáskanál őrölt rozmaring
1,5 evőkanál vörösborecet
1,5 evőkanál balzsamecet
só, bors, koriandermag – ízlés szerint

Elkészítés: A gombákat megtisztítottam, ½ cm vastag szeletekre vágtam. A petrezselymet nagyon finomra aprítottam, az oregánó leveleit lecsipkedtem, felaprítottam, egy kis ágat félretettem a díszítéshez.
Vastag falú serpenyőben felhevítettem az olívaolajat, rádobtam a gombaszeleteket, sóztam, frissen őrölt borssal és koriandermaggal fűszereztem, 2-3 perc alatt megpirítottam. Végül hozzákevertem az aprított zöldfűszereket és a szarvasgombás olívaolajat. Kissé hűlni hagytam, majd a kétféle ecettel meglocsoltam, alaposan átkevertem, szobahőmérsékletűre hűtöttem. Ezt követően 15 percre (illetve tálalásig) lefedve hűtőszekrénybe helyeztem.

A fűszeres, savanykás pác, amibe azért raktam kétféle ecetet, hogy ne legyen túlságosan erőteljes a savanyú íz, tökéletesen átjárta a gombát. A szarvasgombával ízesített olaj pedig egészen különleges, mély ízekkel gazdagította a friss zöldfűszerekkel ízesített fogást, ha nincs ilyen otthon, el is hagyható persze.

 

Friss kenyérrel tálaltam. Aki szereti, nyugodtan kitunkolhatja a levét – milyen remek dolog is az!

Habliliom

Quiche háromféle sajttal és koktélparadicsommal

A szemet gyönyörködtető, apró, ízekben ilyenkor igazán gazdag koktélparadicsomok nem csupán salátákhoz, szendvicsekhez bizonyulnak jó választásban, de a quiche-ben, vagyis töltött francia lepényben is remek összetevőt alkotnak.

A quiche eredetileg Lotharingiából indult világhódító útra a 19. század közepén. Bár mindenki francia specialitásként ismerte meg – igaz, hogy csupán az 1950-es években jutott el a tengerentúlra, és Európa számos országában is jórészt a 20. század második felétől lett mind népszerűbb –, valójában a neve egy elzászi elfranciásodott szó. Az első kerek formában sült omlós tésztájú, sós lepényeket, amelyek töltelékében akkor még egyáltalán nem volt sajt, Kichelnek hívták, ami megfelel a német Kuchen (sütemény) szónak. A hagyományosan szalonnával, esetleg hagymával és tojással töltött quiche azóta természetesen már nagyon sokféle formában és rakománnyal készül – és ha közkedveltségében egyelőre nem is éri el a pizzát, a „gyorsan valami látványos finomságot” versenyben biztosan dobogóra kerülne. 

koktelparadicsomos_quiche13.jpg

Most olyan változatban sütöttem, amelynek a tésztája gazdagabb a hagyományosnál, és a töltelék is olyan, amit gyerekek-felnőttek egyaránt szívesen fogyasztanak.

A koktélparadicsom nagyobb méretű rokonainál koncentráltabb zamatokkal rendelkezik, amelyek hő hatására még fokozódnak – arról persze megoszlanak a vélemények, hogy szükséges-e hámozni vagy sem, én most a hámozás mellett döntöttem, akit nem zavar a sütés közben szétnyíló paradicsomhéj, ezt a műveletet nyugodtan kihagyhatja!

koktelparadicsomos_quiche04.jpg

A túró lényegében sajtféle, mellette pedig még két másik is szerephez jutott a töltelékben, így lett ez a lepény háromsajtos, paradicsomos, színes, nyári fogás.

Quiche háromféle sajttal és koktélparadicsommal

koktelparadicsomos_quiche11.jpg

Hozzávalók egy 26 cm átmérőjű lepényformához:

A tésztához:
15 dkg finomliszt
3 dkg reszelt keménysajt (pl. Grana Padano)
7 dkg hideg vaj
2 evőkanál jéghideg víz
1 mokkáskanál tengeri só
¼ mokkáskanál frissen őrölt bors
½ mokkáskanál őrölt rozmaring

A töltelékhez:
25 dkg koktélparadicsom
25 dkg sovány tehéntúró
5 dkg reszelt félkemény füstölt sajt (pl. trappista, edámi)
3 dkg reszelt keménysajt (pl. Grana Padano, parmezán)
2 egész tojás
2 evőkanál tejföl
egy jó maréknyi aprított zöldfűszer (bazsalikom, oregánó, petrezselyemzöld vegyesen)
tengeri só, frissen őrölt bors - ízlés szerint

koktelparadicsomos_quiche05.jpg

Elkészítés: A lepényformát sütőpapírral béleltem. A tésztához a lisztet tálba szitáltam, hozzáadtam a sót és a többi fűszert, belereszeltem a sajtot, valamint a hideg vajat, és gyors mozdulatokkal zsemlemorzsa-állagúra dolgoztam. Két kanál jéghideg víz hozzáadásával tésztává gyúrtam. 
Enyhén lisztezett felületen akkora körré nyújtottam, hogy kényelmesen kibélelhessem vele a formát. A tésztát a formába helyeztem, és betettem a frizsiderbe annyi időre, amíg előkészítettem a tölteléket.

A koktélparadicsomok héját kereszt alakban bemetszettem, 2 percre forró vízbe dobtam, meghámoztam.
A sütőt (légkeverés mellett) előmelegítettem 175 fokra.
A túrót, a kétféle sajttal, tejföllel, tojásokkal és a fűszerekkel botmixerrel összedolgoztam.

A tésztát villával alaposan megszurkáltam – így nem púposodik fel a tészta az elősütés során –, és az előmelegített sütőben 10 percig sütöttem. A felületén kissé megszilárdult tésztára halmoztam a sajtos keveréket, majd rábiggyesztettem az egész koktélparadicsomokat, frissen őrölt borssal bőségesen meghintettem.

koktelparadicsomos_quiche08.jpg

További 30-35 perc alatt aranysárgára sütöttem. Friss bazsalikomlevelekkel díszítettem.

Melegen, de nem forrón tálaltam, bár ha lett volna még némi türelem, langyosan illett volna, úgy a legtökéletesebb.

koktelparadicsomos_quiche16.jpg

Akár előző nap is elkészíthető, kirándulásra, piknikre épp olyan remek, mint ebédre, vacsorára, vagy a munkahelyre elcsomagolva.

Habliliom