Habliliom Könnyed Konyhája

Színes, könnyed rolád háromféle töltelékkel

2017. április 21. - Habliliom

Ünnepi komoly lakomák után igazán jól jönnek a változatos, izgalmas, mégis kímélő fogások!

Ezek között is akadnak, amelyek akár könnyű főfogásként, előételként, sőt bulikra feltálalható harapnivalóként is garantáltan sikert aratnak. Látványosak, különlegesek és nagyon finomak. Az alapvetően felturbózott besamelből készült, kétféle sajttal is gazdagított rolád pont ilyen.

haromtoltelekes_rolad18jpg.jpg

Szezonálisan szabadon variálható, hogy épp milyen töltelék teszi teljessé. Nálam ezúttal friss spenótra, csiperkére és paprikalekvárra esett a választás. Ez utóbbi házi készítésű, de nem saját gyártmány volt, és hihetetlenül finom (persze késztermék formájában is beszerezhető, de semmiképp sem érdemes Piros Aranyra vagy Erős Pistára cserélni!). A háromféle töltelék textúrája, íz- és színvilága is tökéletesen kiegészíti egymást.

haromtoltelekes_rolad02.jpg

Az egész rolád légiesen könnyed. A friss spenót üdeségét a gomba mély ízei, valamint a paprikalekvár nyarat idéző, gazdag aromái egészítik ki. Úgy jó, ahogy van, és ha marad belőle, másnapra is tökéletes!

Könnyed rolád háromféle töltelékkel

haromtoltelekes_rolad14.jpg

Hozzávalók (1 nagy tekercshez):

4 db közepes méretű tojás szétválasztva

5 dkg vaj

5 dkg rétesliszt

2 ½ dl tej

5 dkg füstölt edámi sajt finomra reszelve

5 dkg edámi sajt finomra reszelve

1 evőkanál szárított petrezselyemzöld

1 mokkáskanál őrölt borsikafű

1 mokkáskanál tengeri só

A spenóttöltelékhez:

20 dkg friss spenótlevél

1 teáskanál olívaolaj

1 teáskanál rétesliszt

kevés só és bors – ízlés szerint

A csiperkés töltelékhez:

20 dkg friss csiperke

1 teáskanál olvaolaj

2 evőkanál tej

1 teáskanál rétesliszt

kevés kakukkfű, só, bors, őrölt rozmaring – ízlés szerint

A paprikás töltelék:

2-3 evőkanál paprikalekvár (készen kapható)

Elkészítés:

Először a töltelékkel érdemes kezdeni.

A spenótos réteghez a spenótleveleket alaposan megmostam, megszárítottam, finomra aprítottam. Egy kis serpenyőben felhevítettem az olajat, rádobtam a spenótleveleket, fűszereztem (ha valaki szereti, kevés fokhagymát is tehet bele), kevés liszttel meghintettem, és 1-2 perc alatt megpároltam. Az egészet botmixerrel nem teljesen homogénre aprítottam, félretettem.

A csiperkés töltelékhez, a gombákat megtisztítottam, nagyobb darabokra vágtam. A serpenyőben kevés olajon pirítani kezdtem, fűszereztem, meghintettem kevés liszttel, majd amikor a gombaszeletek már kissé megpirultak, hozzákanalaztam a tejet. amint kissé besűrűsödött, levettem a tűzhelyről, és botmixerrel pürésítettem, félretettem.

A roládhoz a tojásokat szétválasztottam. A fehérjét kemény habbá vertem, félretettem.

A vajat egy gyorsforralóban felolvasztottam, rászórtam a lisztet, folyamatos keverés mellett világosra pirítottam, majd rögtön felöntöttem a tejjel. Amint sűrűsödni kezdett, hozzáadtam egyesével a tojások sárgáit, majd a kétféle reszelt sajtot, végül a fűszereket, félrehúztam. Kézi habverővel érdemes dolgozni.

Néhány percet hűlni hagytam, majd beleforgattam a tojáshabot.

haromtoltelekes_rolad04.jpg

A sütőt légkeveréses üzemmódban 175 fokra előmelegítettem, egy nagy gáztepsire sütőpapírt helyeztem. Erre simítottam a sajtos masszát. Vékony rétegben egyenletesen elterítettem, majd 12-15 perc alatt világosra sütöttem.

A sütőből kivett roládalap helyenként felpúposodhat, de ez a hőmérséklet csökkenése következtében gyorsan megszűnik. A még forró tepsire egy újabb réteg sütőpapírt terítettem, majd sütőrácsot helyeztem rá, és egyetlen gyors mozdulattal kifordítottam a tepsiből a tésztát. Az így felülre került eredeti sütőpapírt óvatosan lehúztam róla. Először vékonyan megkentem a spenótkrémmel úgy, hogy a tőlem legtávolabbi szélén kb. 2 cm-t üresen hagytam. Erre került egyenletes rétegben a csiperkéből készített krém, végül a paprikalekvár. Az egészet az alul maradt sütőpapír segítségével réteshez hasonlatosan feltekertem, hűlni hagytam.

haromtoltelekes_rolad19.jpg

Igazság szerint nem árt, ha teljesen kihűtve, szeletelés előtt legalább egy órát várakozik a hűtőszekrényben, mert így lehet igazán szépen szeletelni, de ha ez elmarad, akkor sem történik tragédia.

haromtoltelekes_rolad17.jpg

Tálalható önmagában, de kevés paprikalekvárral, frissen őrölt borssal, vagy épp friss salátával is tökéletes!

haromtoltelekes_rolad21.jpg

Könnyű, színes és nagyon ízletes fogás!

Habliliom

Fehér csokoládés marcipánkrémmel töltött mandulás linzer

Ha hosszú hétvége, ünnep, általában több idő jut a konyhai ténykedésre, és szinte garantált, hogy valami ínycsiklandó újdonságot is készítek.


fehercsokis_marcipanos_linzer03.jpg

Az aprósütemények lelkes híveként ilyenkor sem hiányozhat a műfaj valamely kipróbált, illetve újonnan kikísérletezett darabja (vagy akár mindkettő) a desszertes tányérokról.

Igazság szerint régóta izgatott a csokoládé és marcipán szövetségének különösen ízletes töltelékké alakítása, és lényegében ez adta az ötletet a frissen kikísérletezett mandulás linzerhez, ami nem egyszerűen könnyed és omlós tésztalapokból álló, de különlegesen ízletes és látványos, töltött aprósütemény.

fehercsokis_marcipanos_linzer09.jpg

Olyan krémmel szerettem volna felszerelni a kis kerek, omlós lapokat, amely a fehér csokoládé és a marcipán minden erényét egyesíti. Így született meg a ganache-hoz hasonlatos krém, ami tökéletes aprósütemények, de akár torták, kevert tészták ünnepivé alakítására is. Önmagában kifejezetten intenzív, de épp ezért pompás töltelék.

Ez a kicsinosított sütemény valódi ízélmény – jól lehűtve érdemes fogyasztani, és másnap talán még ízletesebb, mint a készítés napján.

Fehér csokoládés marcipánkrémmel töltött mandulás linzer

fehercsokis_marcipanos_linzer05.jpg

 

Hozzávalók (kb. 52-54 db 4 cm átmérőjű aprósüteményhez):

A tésztához:

20 dkg süteményliszt + egy kevés a nyújtáshoz

5 dkg őrölt mandula

8 dkg porcukor

1 csipet só

20 dkg hideg vaj

1 db közepes méretű tojássárgája

1 evőkanál barackpálinka

A töltelékhez:

10 dkg jó minőségű fehér csokoládé

15 dkg nyers marcipánmassza

1 ½ dl habtejszín

A tetejére:

10 dkg jó minőségű csokoládé (legalább 60%-os kakaótartalommal)

½ mokkáskanál porított kakaóvaj (delikát üzletekben beszerezhető, de el is hagyható)

Elkészítés:

A töltelékhez a marcipánt nagy lyukú reszelőn lereszeltem. A csokoládét felaprítottam, a tejszínnel együtt vízgőz felett felolvasztottam. Az olvadt csokoládéhoz kevertem az előkészített marcipánmasszát, majd az egészet egy botmixerrel homogén krémmé kevertem. A lágy csokoládé marcipánkrémet lehűtöttem, és 2 órára betettem a hűtőszekrénybe dermedni.

A tésztához a lisztet, cukrot, sót tálba mértem, alaposan elkevertem, majd nagy lyukú reszelőn hozzáreszeltem a hideg vajat. Gyors mozdulatokkal összemorzsoltam az összetevőket. A tojássárgáját a pálinkával alaposan elkevertem, majd hozzáadtam a morzsa állagú tésztához, és gyors mozdulatokkal összegyúrtam, cipóvá formáztam, és frissen tartó fóliába csomagolva 1 órát pihentettem a frizsiderben.

A sütőt légkeverés mellett 175 fokra előmelegítettem, 2 nagy gáztepsit sütőpapírral borítottam.

A pihentetett tésztát fátyolnyi liszttel meghintett konyhai felületen 2 mm vékony lappá nyújtottam, majd 4 cm átmérőjű, cakkos szélű, kerek kiszúró formával kis körlapokat szúrtam ki belőle. A maradék tésztát ismét összegyúrtam, nyújtottam, újabb körlapokat szúrtam ki belőle, míg el nem fogyott.

A kis lapokat villával kissé megszurkáltam, így sütés közben sem púposodtak fel.

12-14 perc alatt világosra sütöttem. Rácson hűlni hagytam. 1-1 mokkáskanál krémmel 1-1 lapot összetöltöttem. A maradék krémet vékony csillagcsőrrel ellátott habzsákba kanalaztam, és felhasználásig visszatettem a frizsiderbe.

A csokoládét felaprítottam, vízgőz felett felolvasztottam, majd belekevertem a kakaóvajat. A hozzáadott kakaóvajnak köszönhetően dermedést követően is fényes marad a csokoládérács. Az egészet mélyhűtésre alkalmas nejlontasakba kanalaztam, majd a tasak egyik sarka felé irányítottam a csokoládét, a száját megcsavartam, és a sarkán egészen apró vágást ejtettem (kb. 1 mm). Az alkalmi habzsákká formált nejlontasakból csokoládérácsokat rajzoltam a már betöltött sütemények tetejére.

fehercsokis_marcipanos_linzer11.jpg

Elővettem a hidegen tartott fehér csokoládés marcipánkrémet, és minden kis linzer közepére kis, nagyjából ½ cm átmérőjű csókokat biggyesztettem.

Konyhai hőmérsékleten dermedni hagytam, majd az egészet betettem a frizsiderbe. Néhány óra elteltével a tészta kissé megpuhult, a krém kissé megszilárdult, a csokoládé tökéletesen roppanóssá vált.

fehercsokis_marcipanos_linzer06.jpg

Különlegesen omlós, rendkívül ízletes aprósütemény.

 

Habliliom

Gyors kókuszos csiga - elronthatatlan sütemény könnyedén

Minimális előkészület, maximális ízhatás – a gyors kókuszos csiga a megmaradt tojásfehérjék felhasználása apropójából kerekedett sütemény, de olyan sikeresnek bizonyult, hogy ezután is ez lesz az etalon.

A rendszerint élesztős, néha sütőporral lazított zsiradék hozzáadásával készült omlós tésztás változatok igen közkedveltek mindenféle csiga esetében, de nálam ezúttal akadt még a frizsiderben egy csomag felhasználásra váró friss leveles tészta, így az képezte a kis kókuszos csigák alapját. A tészta összeállítási fázisa tehát kimaradt. Ez nem egyszerűen időtakarékos megoldásnak bizonyult, de nagyon könnyed finomságokat is eredményezett.

Ez a sütemény alapvetően attól olyan jó, hogy nincs benne semmi fakszni, egyszerű hozzávalókból készül, mégis tökéletes.

kokuszos_csiga20.jpg

Úgy alakult, hogy 4 rendes méretű tojásfehérjém árválkodott egy kis tálban, lényegében innen jött az ötlet, hogy valami finomságban landoljanak, ahelyett, hogy mondjuk fehérjerántottává avanzsáljanak (ami egyébként a maga műfajában szintén nem rossz dolog).

A tölteléket nem bonyolítottam túl, mégis intenzíven kókuszos, remek állagú lett a végeredmény. A cukrozást a legkevésbé sem vittem túlzásba, aki az édesebb ízeket kedveli, a hozzáadott cukor mennyiségét bátran növelheti akár 5 vagy 10 dkg-mal is.

kokuszos_csiga05.jpg

Ez a csiga frissen a legízletesebb, de ha marad belőle másnapra, néhány perc alatt felfrissíthető a sütőben, és olyan, mintha akkor készült volna.

Könnyű, gyors és elronthatatlan (és abbahagyhatatlan)!

 Gyors kókuszos csiga

kokuszos_csiga17.jpg

Hozzávalók (kb. 20 db-hoz):

1 csomag friss leveles tészta (275 gr-os kiszerelés)

1 evőkanál liszt a nyújtáshoz

15 dkg kókuszreszelék

8 dkg porcukor

2 csomag vaníliás cukor

1 csipet só

3+1 tojásfehérje

A tálaláshoz: vaníliával kevert porcukor (akár el is maradhat) 

Elkészítés:

A tésztát kivettem a hűtőből, és rövid ideig pihentettem a konyhapulton. Közben 3 tojásfehérjét közepesen kemény habbá vertem, majd fokozatosan hozzáadtam a kétféle cukrot, és fényesen simára habosítottam. A robotgép folyamatos üzemmódja mellett beledolgoztam a kókuszreszeléket.

Hófehér krém lett a végeredmény.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem, egy nagy gáztepsit sütőpapírral béleltem.

A munkalapot megszórtam egy evőkanál liszttel, a tésztát kissé kinyújtottam (mivel eleve nyújtott tésztát használtam, nem kellett komolyabb nyújtási műveletekbe bocsátkoznom, épp csak egyenletesen 2 mm-esre sodortam). A maradék tojásfehérjét kissé felvertem, a tésztalapot vékonyan megkentem vele, majd ráhalmoztam a tölteléket, amit egyenletesen elosztottam a teljes felületen úgy, hogy a szélesebb, tőlem távolabb eső szélénél kb. 2 cm-t üresen hagytam.

Akárcsak a rétest, szépen felgöngyölítettem. Nagyjából 1 cm vastag szeletekre vágtam.

kokuszos_csiga03.jpg

A kis csigákat egymástól tisztes távolságra, az előkészített tepsibe rakosgattam. A még mindig maradt tojásfehérjével minden csiga tetejét megkentem - így minden csepp tojásfehérje hasznosult, a csigák pedig sütés után szép fényesek és csillogók lettek.

20-22 perc alatt aranylóra sütöttem.

kokuszos_csiga08.jpg

Ha valaki szereti, kevés vaníliával kevert porcukorral meghintheti a tetejét.

kokuszos_csiga18.jpg

Reggelire, uzsonnára, desszertként egyaránt tökéletes, és messze felülmúlja a készen vásárolható típusokat!

Habliliom

 

Az újragondolt Rákóczi-túrós kocka – Segítsüti 2017 tavasz

Sütni öröm, ínycsiklandó süteménnyel pedig egyszerre örömet szerezni és segíteni: dupla öröm!

rakoczi_turos23.jpg

Ha kitavaszodik, indul a Segítsüti tavaszi sütiárverése, minden évben nagyszerű célokért.

2017 tavaszán a Bátor Tábor javára ajánljuk fel a süteményliciten befolyt összeget.

Bátor Táborról, ami súlyos beteg gyerekek arcára is mosolyt tud varázsolni, olyan élményekben részesíti őket, amelyek hosszú időre erőt adnak nekik és családtagjaiknak, nyilván sokan hallottak már. „A gondtalan gyerekkor mindenkinek jár” nem egyszerűen üres jelmondat, hanem a szervezők, önkéntesek, elkötelezett munkatársak mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy minél több beteg gyermek részesüljön is belőle.  

rakoczi_tuross_003_batortabor_logo.jpg

Küldetésük magárét beszél:

"Életeket változtatunk. Súlyosan beteg gyerekeknek és családjaiknak nyújtunk sorsfordító élményeket, erőt, eszközöket az élethez, a gyógyuláshoz. Mindezt ingyen. Hisszük, hogy a felhők fölött mindig süt a nap."

Akik egészségesen születtünk, többé-kevésbé egészségesen éljük az életünket, csak elképzelni, átérezni tudjuk (nyilván nem is tökéletesen), mi mindennel kell megküzdenie a kevésbé szerencséseknek. Aki pedig átélt már súlyos betegségeket, traumákat, pontosan tudja, hogy a gyógyulás, feldolgozás hosszú időbe telik, összetett, sokszintű folyamat – és nem csupán annak számára, aki elszenvedője, de a családnak, közvetlen környezetnek is komoly megpróbáltatást jelent. Mindez figyelem, érzékenység, összetartás, szeretet és segítség nélkül nem megy.

Nem is volt kérdés, hogy ha bármiképp segíthetek abban, hogy igazán nehéz helyzetben lévő gyerekek és családjuk életébe beköltözzön az öröm, jobbra forduljon a sorsuk, boldogan teszem.

rakoczi_turos_002_segitsuti-logo-nagyobb.jpg

2017. március 20-án reggel 9 órától március 23-án 16 óráig a Segítsüti oldalán olyan általam készített süteményre lehet licitálni, amit sokan ismernek, szeretnek. Igazán nagyszerűt sok odafigyeléssel, türelemmel lehet a desszertes tányérokra varázsolni. Olyan klasszikust gondoltam újra, ami ugyan a közkeletű receptúrák szerint is ízletes, én azonban némi csavarral könnyedebbé, különlegesebbé igyekeztem tenni.

rakoczi_turos01.jpg

A Rákóczi-túrós valódi tavaszi finomság (szinte megcsillannak rajta a napsugarak), a szó minden értelmében nyerteseknek való sütemény. Nem csupán azért mert megalkotója, Rákóczi János mesterszakács az 1958-as brüsszeli világkiállításon mutatta be nagy sikerrel kreációját, de azért is, mert igazán jót valódi jutalom kóstolni. Már az is maga a boldogság, ha beleharap az ember: könnyű habréteg a tetején, amit pikáns, házi sárgabaracklekvár (a készen kapható cukros lekvárral sosem lesz az igazi), majd krémes túrótöltelék követ, az egészet pedig a könnyű omlós tészta tartja egységben. 

rakoczi_turos12.jpg

A tészta is könnyedebb a szokásosnál, a töltelék különlegességét pedig részben a vaníliával fűszerezett selymes túrókrém és mascarpone adja, részben pedig a saját készítésű, mindenféle adalékanyagtól mentes, kellemesen pikáns baracklekvár. A tetejét pillekönnyű habrácsok koronázzák.

A sütés napján, alaposan kihűtve is tökéletes, de hűtőszekrényben jó néhány napig őrzi frissességét. Mivel csomagban nem szállítható, a nyertes licitáló számára Budapesten személyesen adnám át.

Nem titok a receptúra sem, amihez különleges adalékként extra porciónyi törődés és szeretet is tartozik.

Újragondolt Rákóczi-túrós kocka

rakoczi_turos19.jpg

Hozzávalók (Kb. 30 db 4X4 cm-es kockához):

A tésztához:

24 dkg extrafinom süteményliszt

12 dkg hideg vaj (semmiképp sem margarin!)

10 dkg porcukor

7 gr sütőpor (praktikusan ½ csomag)

1 csomag vaníliás cukor

1 csipet só

1 db közepes méretű tanyasi tojás sárgája

2 evőkanál krémes tejföl

A töltelékhez:

1 evőkanál friss zsemlemorzsa

25 dkg krémes tehéntúró

25 dkg mascarpone

10 dkg porcukor

1 teáskanál vaníliakivonat

3 db közepes méretű tanyasi tojás sárgája

1 db közepes méretű tanyasi tojás fehérje

1 evőkanál kukoricakeményítő

2 ½ dl saját készítésű, pikáns sárgabaracklekvár

A tetejére:

3 db közepes méretű tanyasi tojás fehérje

7 dkg porcukor

 rakoczi_turos03.jpg

Elkészítés:

A lisztet tálba szitáltam, hozzáadtam a porcukrot, vaníliás cukrot, sót, sütőport, és alaposan elkevertem. Kis lyukú reszelőn hozzáreszeltem a hideg vajat. Gyors mozdulatokkal elmorzsoltam. Egy kis tálban elkevertem a tojássárgáját a tejföllel, majd hozzáadtam a többi összetevőhöz, és tésztává dolgoztam. Frissen tartó fóliába csomagolva 1 órát pihentettem a frizsiderben.

A sütőt 175 fokra előmelegítettem, egy nagyobb tepsit sütőpapírral béleltem. A tésztát a tepsi méretével megegyező vékony lappá nyújtottam, villával alaposan megszurkáltam, és 15 percet sütöttem.

Közben elkészítettem a tölteléket. Ehhez a tojások sárgáit, valamint az 1 fehérjét keverőtálba tettem, a cukorral és a vaníliakivonattal fehéredésig kevertem, majd a robotgép folyamatos üzemmódja mellett hozzákevertem előbb a krémes túrót, majd a mascarponét, végül a keményítőt. Könnyű, vaníliától illatozó krémet kaptam.

Az elősütött, kissé megemelkedett tésztát kivettem a sütőből, meghintettem fátyolnyi friss zsemlemorzsával, majd ráhalmoztam a vaníliás mascarponés túrókrémet. Visszatettem a sütőbe, és további 25-30 percet sütöttem légkeverés mellett.

A sütés ideje alatt közepesen kemény habbá vertem a 3 tojásfehérjét, majd folyamatos keverés mellett, fokozatosan hozzáadtam a kimért 7 dkg porcukrot. Kemény, fényes hab lett az eredmény, amit csillagcsőrrel felszerelt habzsákba töltöttem.

Mikor a túrókrémes réteg aranylóra sült, de még őrizte krémes állagát (vigyázni kell, hogy ne süsse túl az ember, mert könnyen kiszáradhat!), a sütő hőmérsékletét 150 fokra mérsékeltem, a süteményt kivettem a sütőből, és bőségesen halmoztam a tetejére a friss gyümölcs zamatait őrző sárgabaracklekvárból. Egyenletesen elosztottam a sütemény teljes felületén.

Ezt követően a habzsákból rácsokat biggyesztettem a tetejére.

További 10-15 percre visszatettem az immár alacsony hőfokra mérsékelt sütőbe. A habot inkább szárítani, mint sütni érdemes, hogy ne sokat veszítsen fehérségéből, ugyanakkor kissé roppanósra süljön.

rakoczi_turos06.jpg

A kész süteményt teljesen kihűtöttem, és csak hidegen szeleteltem.

Jóllehet nem a leggyorsabban és talán nem is a legegyszerűbben készülő sütemény, de fejedelmi csemege.

rakoczi_turos07.jpg

Aki licitál rá, nem bánja meg! Egyszerre támogat vele megkérdőjelezhetetlenül nemes célt: beteg gyerekeket segít hozzá valódi életörömökhöz, ráadásul egy egész tepsi finomság birtokosává is válik.

Habliliom

Gyors cukkinikrém Kelet-mediterrán fűszerekkel

Szendvicskrém, mártogató vagy hideg előétel - egészségesen, könnyedén

Reggelire, uzsonnára, vacsorára, pirítósra, friss kenyérre, de akár előételként is tálalható, egészséges szendvicskrém készült most a konyhában - vaj nélkül, tavaszra hangolva, könnyedén.

Alig több mint negyedóra alatt összedobható, friss tavaszi ízek és a Kelet-Mediterráneum zamatai teszik teljessé ezt a könnyed fogást, és akár magában is lehet kanalazgatni. A számos, készen kapható (nem is ritkán aranyáron kínált), szuper egészséges jelzővel ellátott termékhez képest garantáltan vitaminos, friss, adalékanyagoktól mentes, ráadásul az ára is töredéke a divatos, készen kapható szendvicskrémekének. 

keletmediterran_cukkinikrem06.jpg

Belátom, messze még a hazai cukkini szezonja, de már igazán baráti áron lehet hozzájutni piacokon, nagyobb közértekben ehhez a remek és sokoldalú zöldségféléhez (nem úgy, mint kb. 2 héttel korábban).

A sok friss, aprított petrezselyemnek köszönhetően olyan, mintha maga a tavasz kacsintana vissza ebből a finomságból, és mindegy is ebből a szempontból, hogy épp esik kint az eső vagy süt a nap. A citromlé, a római kömény, a fokhagyma, a cayenne-i bors egysége pedig szinte a Földközi-tenger keleti partjaira repíti az embert, mikor megkóstolja.

Nagy előnye, hogy hűtőszekrényben napokig tárolható, nincs benne sem vaj, sem margarin, így a tejérzékenyek is bátran fogyaszthatják.

Cukkinikrém vagy mártogató Kelet-mediterrán ízekre hangolva

keletmediterran_cukkinikrem07.jpg

Hozzávalók (kb. egy ½ l-es üvegnyi mennyiséghez):

2 db közepes méretű cukkni (kb. 40 dkg)

1 dundu gerezd fokhagyma

2 evőkanál tahina (szezámkrém, keleti fűszerüzletekben beszerezhető)

1 evőkanál jó minőségű extraszűz olívaolaj

1 citrom leve

2 nagy csokor friss petrezselyem finomra aprítva + egy kevés a tálaláshoz

½ mokkáskanál cayenne-i bors őrölve

2 teáskanál őrölt római kömény

tengeri só – ízlés szerint

Elkészítés:

A cukkinit finomra reszeltem.

keletmediterran_cukkinikrem02.jpg

Egy nagyobb serpenyőben felmelegítettem az olajat, majd hozzáadtam a fokhagymanyomón átpréselt fokhagymát, kissé megfuttattam, majd rádobtam a reszelt cukkinit. Néhány percet hagytam csupán a tűzhelyen, mindössze annyi ideig, míg a cukkini kissé összeesett, levét kiengedte (kb. 3-4 perc). Fűszereztem, megszórtam az aprított petrezselyemmel, félrehúztam a tűzhelyről, és egy nagyobb keverőtálba halmoztam. Hozzáadtam a tahinát, a citromlevet, és alaposan elkevertem. Ha szükséges, ilyenkor még bátran lehet igazítani a fűszerezésen.

keletmediterran_cukkinikrem04.jpg

Amikor szoba hőmérsékletűre hűlt, csavaros tetejű üvegbe halmoztam, tálalásig hűtőszekrényben tároltam.

Friss kenyérre halmozva épp olyan finom, mint pirítósra kanalazva, de akár paradicsommal, olívával, előételként is kínálható, friss zöldségek (pl. szárzeller, sárgarépa, paprika, uborka) mellé mártogatóként tálalható.

keletmediterran_cukkinikrem11.jpg

Vitaminos, egészséges, és nagyon finom. Aki a hummusz barátja, a cukkinikrém ezen változatát is szeretni fogja, ráadásul összetevőiből adódóan könnyedebb is.

A tálaláshoz egy kevés extra petrezselyemzöld csak fokozza a tavaszi hangulatot:

keletmediterran_cukkinikrem05.jpg

Habliliom

Könnyed, omlós almás pite karamellizált almával

A jó almás pite igazi otthonos desszert, rengeteg finom almát rejt két könnyű omlós tésztalap között.

Szinte végtelen módon variálható, és kinek-kinek megvan a maga féltve őrzött, örökölt vagy épp saját fejlesztésű receptúrája. Olyan klasszikus desszert ez, amit (szinte) mindenki szeret, no és persze (szinte) mindenki másként készít. Már csak ezért is remek dolog játszani vele, esetleg finomítani rajta, új recepteket kipróbálni.

Igazság szerint szívesen változtatok időről időre a hagyományos fogásokon, új ízekkel, harmonikusabb állaggal fejlesztve azokat. Nincs ez másként a jó öreg almás pite esetében sem.

karamellizalt_almaspite01.jpg

Almás pitét sütni (és persze enni is) jó dolog. Tél végén pedig aligha akad az almánál autentikusabb, pitébe kívánkozó gyümölcs.

A legrégebbi írásos receptúrák egészen a kora középkorig nyúlnak vissza, és a századok során régiónként, országonként, földrészenként kialakultak különféle standardok a pite műfajára. Van, ahol kerek formában sütik, van, ahol rácsozzák, másutt morzsatésztát szórnak a tetejére, az almát is hol reszelik, hol szeletelik, hol darabolják, párolják, de még a tészta összetevőiben és arányaiban is számtalan lehetőség kínálkozik. Akadnak könyvek, ahol külön számon tartják a németalföldi, a brit, a francia, a svéd, az amerikai típusú almás pitéket, de természetesen még számos más szempont és nemzet alapján lehetne tagolni ennek a világszerte népszerű finomságnak a változatait. Almás pitéhez tartozó receptekkel egész vaskos kötetet lehetne teleírni, és igencsak hosszú időbe telne végigkóstolni minden elképzelhető fajtát.

Nálam most egy igazán omlós, nagyon könnyed tésztavariációval készült a pite, benne gazdag, karamellás almakockákkal, vékony diós-fahéjas réteggel az alsó tésztalapon. Gazdag ízek, remek állag lett a végeredmény.

Omlós almás pite karamellizált almával

karamellizalt_almaspite16.jpg

Hozzávalók (kb. 30 X 25 cm-es tepsihez):

A tésztához:

25 dkg süteményliszt + egy kevés a nyújtáshoz

15 dkg hideg vaj

8 dkg porcukor

¼ csomag sütőpor (4 g)

1 csipet só

1 db közepes méretű tojás

1 csapott evőkanál tejföl 

A töltelékhez:

1 kg alma (pl. Jonagold)

½ citrom leve

10 dkg kristálycukor

2 dkg vaj

2 csapott tesákanál kukoricakeményítő

1 evőkanál hideg víz

5 dkg finomra őrölt dió

1 evőkanál porcukor

1 mokkáskanál őrölt fahéj

2 csapott evőkanál zsemlemorzsa

A tetejére:

1-2 teáskanál tej

A tálaláshoz:

vaníliával kevert porcukor

Elkészítés:

A tésztához a lisztet tálba szitáltam, hozzáadtam a sütőport, sót, porcukrot, alaposan átkevertem. A jéghideg vajat hozzáreszeltem nagy lyukú reszelőn. Összemorzsoltam. A tojást a tejföllel egy kisebb tálban kézi habverővel eldolgoztam. A morzsás állagú tésztához adtam, és gyors mozdulatokkal tésztává dolgoztam.

Folpack fóliába csomagolva 1 órát pihentettem a fridzsiderben.

Közben elkészítettem a tölteléket.

karamellizalt_almaspite08.jpg

Az almákat megmostam, meghámoztam, magházukat eltávolítottam, és nagyjából 1 ½ cm-es kockákra daraboltam, a citromlével meglocsoltam, hogy megelőzzem az oxidációs folyamatok beindulását.. Egy 24 cm átmérőjű, tapadásmentes serpenyőbe szórtam a 10 dkg kristálycukrot, közepes tűzön világos karamellé olvasztottam, majd hozzáadtam a vajat (megvártam, amíg feloldódik, eltűnik a hab a tetejéről), és ebbe forgattam bele az előkészített, citrommal locsolt almákat. Közepes tűz mellett pároltam, de csak addig, amíg az alma levet eresztett, de még kissé roppanósak maradtak a kockák. Ekkor hozzáadtam az evőkanálnyi vízben elkevert keményítőt, és 1-2 perc alatt besűrítettem.

Hűlni hagytam.

A pihentetett tésztát 2/3 – 1/3 arányban kettévágtam.

A sütőt 175 fokra elmelegítettem.

karamellizalt_almaspite11.jpg

A nagyobb tésztalapot enyhén lisztezett felületen igen vékony (kb. 2 mm vastag) téglalappá nyújtottam, nyújtófa segítségével belehelyeztem az előzetesen sütőpapírral borított, magas peremű tepsibe úgy, hogy a széleire is jutott a tésztából. villával alaposan megszurkáltam. A diót, porcukrot, zsemlemorzsát, fahéjat kis tálban elkevertem, rászórtam a tepsiben lévő tésztára, majd egyenletesen elosztottam rajta a már hideg karamellizált almatölteléket. A maradék tésztalapot szintén kinyújtottam, a pitét befedtem vele, a túllógó tésztarészeket éles késsel levágtam. Az így kimaradt tésztát összegyúrtam, vékonyra nyújtottam, és apró kiszúróformával kis pillangókat szúrtam ki belőle (ezúttal leginkább a tavaszvárás jegyében esett a választás a pillangóra, de bármi mással is helyettesíthetők, sőt, ha nem marad ki tészta, el is hagyható a művelet).

karamellizalt_almaspite13.jpg

A pite tetejét is alaposan megszurkáltam villával, hogy a gőzök távozni tudjanak, majd  kenőtoll segítségével tejjel megkentem. Erre biggyesztettem a kis pillangókat, amiket aztán szintén megkentem tejjel.

Az előmelegített sütőben 32-36 perc alatt aranylóra sütöttem (a sütési időt befolyásolja,, hogy kinek, miként működik a sütője). Még melegen meghintettem vaníliával kevert porcukorral, és nagy türelemmel kivártam, míg langyosra hűlt, ekkor szeleteltem.

karamellizalt_almaspite19.jpg

Uzsonnára, kávé vagy tea mellé is pompás, másnapra is finom, omlós marad a pite.

Habliliom

Sült kelbimbó pirított dióval és gránátalmával

Februárban már gyakran van szükség kreativitásra és fantáziára, hogy megfizethető, friss zöldségből varázsoljon az ember valami finomat az asztalra. Azért előfordul, hogy ez is könnyebb, mint hirtelen gondolná az ember.
sult_kelbimbo12.jpg

A kelbimbó a téli időszak egyik nagy klasszikusa a zöldségpiacon. Igazán finom, főként tél vége felé, mikorra a nagy hidegek után koncentráltabb lesz a cukortartalma, és kevésbé markáns a "káposzta íze". Tény, hogy népes a zöldség elutasítóinak tábora is. Részben talán azért, mert sokan tartanak az elkészítésétől, részben pedig mert nem is kevesen csupán szétfőtt, mérsékelten ízes formában találkoztak vele.

Sosem késő változtatni a régi vagy rossz ízemlékeken!

A bimbós kelt vagy más néven kelbimbót alapvetően könnyű jól elkészíteni (és sokféle formában lehet is), de kétségtelen: minden olyan levélrésztől meg kell szabadulni, ami hibás (így sosem lesz kellemetlen vagy kesernyés az íze), és mindig csak olyan példányokat szabad megvásárolni, amik tömöttek, kemények.

Ha ezt a két alapszabályt betartja az embert, már nagyot nem tévedhet, legfeljebb a főzésre, párolásra, sütésre kell odafigyelni.

kelbimbo01.jpg

A kelbimbó nem számít túl régi zöldségfélének a terített asztalokon. Jóllehet már 1587-ből fennmaradt írásos említése az egykori Dél-Németalföld Spanyol-Németalföldnek nevezett részéről, de csak a 19. század folyamán terjedt el előbb Európa-, majd világszerte. Eredetének helyére utal az angol Brussels sprout vagy a francia  chou de Bruxelles elnevezés is, és magyarul is fel-felbukkan (nem csupán régi receptleírásokban) brüsszeli káposztaként.

kelbimbo02.jpg

A kelbimbó az egészségtudatos életmódot folytatók és a diétázók nagy barátja, hisz alacsony kalóriatartalmához (36 Kcal/100 g) igen tekintélyes vitamin- és ásványianyag-készlet társul. Kifejezetten magas C-vitamintartalmát (85 mg/100 g) hőkezelés (legyen az mélyhűtés vagy főzés/sütés) hatására is jórészt megőrzi. Található még benne A-, többféle B-, valamint E- és K-vitamin is. A megfelelő gazdálkodásból származó zöldségben számottevő mennyiségben van kálium, de rendes mennyiségben tartalmaz kalciumot és magnéziumot, foszfort, cinket, vasat. A kelbimbó 85%-a víz, és magas a rosttartalma is, mint minden káposztafélének.

sult_kelbimbo05.jpg

Az is igaz, hogy a zöldségfélék döntő hányadához hasonlóan, a kelbimbó is ízletesebb sütve, mint főzve, ezért, ha csak lehet, érdemes sütni!

Ezúttal kicsit felturbózva a természetes C-vitamin-bevitelt, olyan páccal vontam be, amibe friss citromlé is került – a friss fűszernövények saját kertben termett kontingensére még jórészt várni kell, így a szárított készletből dolgoztam.

sult_kelbimbo09.jpg

Hogy az ízek és struktúrák is tökéletes harmóniában legyenek, pirított dióbéllel és gránátalmával tálaltam – ami igazán egészséges, lehet egyszerre nagyon is ínycsiklandó és látványos is!

Ez a fogás fogyasztható magában, lehet előétel, de akár köret is. Gyorsan elkészül, és ha nem lenne annyira lejáratott jelző, bátran hozzá lehetne tenni: szuper egészséges is (itt most valóban nem túlzás).

½ kg kelbimbóból dolgoztam, amiből persze volt némi veszteség tisztítást követően, így a kész fogás  4 főre lett elegendő előételként, de nagyobb étvággyal rendelkező versenyzők bátran duplázhatják a mennyiségeket!

Sült kelbimbó pirított dióval és gránátalmával

sult_kelbimbo16.jpg

Hozzávalók (4 személyre előételként):

50 dkg friss kelbimbó

½ dl olívaolaj

1 mokkáskanál tengeri só

1 teáskanál szárított, porrá őrölt rozmaring

1 karcsú gerezd fokhagyma összezúzva

1 csokor friss petrezselyemzöld finomra aprítva (vagy 1 púpozott teáskanál szárított)

1 mokkáskanál őrölt kakukkfű

fehérbors – ízlés szerint

½ citrom frissen préselt leve 

A tálaláshoz:

10 dkg dióbél

1 kisebb vagy egy nagyobb gránátalma felének magjai

Elkészítés:

A kelbimbó szárrészét, valamint külső leveleit eltávolítottam, alaposan megmostam, lecsepegtettem, félbevágtam. A gyors páchoz az olívaolajat az összes fűszerrel, zúzott fokhagymával, citromlével alaposan elkevertem. Egy nejlonzacskóba öntöttem a páclevet, és hozzáadtam a felezett kelbimbókat. A zacskó száját szorosan összefogva alaposan átforgattam.

sult_kelbimbo11.jpg

Így minden zöldséget bevont az olajos-citromos-fűszeres lé, ráadásul mosogatni sem kell. A zacskó segítségével könnyedén megoldható, hogy az előzetesen sütőpapírral borított tepsin úgy helyezkedjenek el kelbimbók, hogy a vágott felük érintkezzen a tepsivel.

A sütőt légkeverés mellett 200 fokra előmelegítettem.

sult_kelbimbo13.jpg

Mivel most kifejezetten kisméretű kelbimbókkal dolgoztam, gyorsan, nagyjából 10 perc alatt megsültek úgy, hogy kívülről enyhén karamellizálódtak, de nem estek össze, és enyhén roppanósak maradtak. Ha nagyobbak a zöldségek, akár negyedelni is lehet, vagy a sütési időt célszerű néhány perccel megnövelni, de arra mindenképp érdemes figyelni, hogy ne égjenek oda!

Amíg a sütő végezte a dolgát, a diót olaj nélkül, tapadásmentes serpenyőben néhány perc alatt megpirítottam, majd gorombára vágtam, a gránátalmából pedig kipattintottam a gyönyörű, rubinvörös magokat. A gránátalma szervezetre jótékony hatásai persze egy külön fejezetet is megérdemelnének túl azon, hogy nagyon zamatos és frissítő gyümölcs, amihez mostanában nem is nehéz hozzájutni.

sult_kelbimbo15.jpg

A kellemesen fűszeres, sült kelbimbókat még melegen dióval és gránátalmával meghintve tálaltam.

Egyszerre roppanós és omlós, elképesztően gazdag ízvilágú fogás – ráadásul tele van jótékony vitaminokkal és elképesztően egészséges is.

Habliliom

Fehér csokiba hempergetett diós-meggyes golyók

A sütés nélkül, gyorsan összeállítható desszertek megunhatatlan, számtalan módon variálható kategóriáját képezik a különféle golyóbisok, az sem baj, ha az ember időről időre variálja az alapokat.

Felhasználható hozzájuk a zacskó mélyén árválkodó keksz éppúgy, mint a száraz piskóta vagy épp száraz sütemény törmeléke. A golyók tölthetők, különböző olajos magvakba, csokoládéba vagy épp morzsákba hempergethetők.

A kókuszreszelékbe forgatotton túl is léteznek még változatok szép számmal. Valóban pillanatok alatt elkészíthető, garantáltan sikeres finomság.

Az egyszerű desszertekből is kihozható a maximum, ha az ízek és az állagok igazán harmonizálnak egymással, és a szó legjobb értelmében vett meglepetéssel kecsegtetnek

Ezúttal a háztartásban fellelhető alapanyagokból és fehércsoki-törmelékbe forgatott, alkoholos meggyel töltött variációt készítettem, ami nem csupán hétvégi desszertként, de akár ajándékként is remek. 

Fehér csokiba hempergetett diós-meggyes golyók

feher_csokis_meggyes_golyok13.jpg

Hozzávalók (kb. 25 db-hoz):

15 dkg darált keksz (vagy porrá őrölt süteménymorzsa)

10 dkg finomra őrölt dió

5 dkg barna nádcukor (aki édesebben szereti, növelheti a mennyiségét)

1 dl habtejszín

3 dkg vaj

½ mokkáskanál mézessütemény fűszerkeverék

2 evőkanál házi őszibaracklekvár (sárgabarackra is cserélhető)

1 teáskanál cukrozatlan kakaópor

25 szem alkoholban eltett meggy (alkoholmentes változatban mélyhűtött gyümölcs vagy befőtt)

1 evőkanál a meggy levéből (vagy pálinka)

5 dkg fehér csokoládé apróra zúzva

Elkészítés:

A kekszmorzsát az őrölt dióval, fűszerkeverékkel, kakaóval összekevertem. A tejszínt a vajjal és a nádcukorral összeforraltam, kissé hűlni hagytam. A száraz anyagokhoz előbb hozzáöntöttem a tejszínes keveréket, majd az alkoholos meggy levét, végül belekevertem a lekvárt, és az egészet homogén masszává dolgoztam.

Néhány percet állni hagytam. Közben egy mélyebb tálba szórtam a csokoládét, a meggyet lecsepegtettem.

Nedves kézzel nagyjából kis diónyi halmot szakítottam ki a masszából, egy meggyszemet helyeztem a közepére, majd golyóbissá formáltam, azon nyomban meghempergettem a csokoládéban.

feher_csokis_meggyes_golyok05.jpg

Kis papírkapszilkba ültettem a golyóbisokat, és tálalásig frizsiderben tároltam. Legalább 1 órát érdemes pihentetni, hogy az ízek összeérjenek, de akár egy teljes éjszakán át is várakozhat a hűtőszekrényben (már ha sikerül megmenteni).

feher_csokis_meggyes_golyok01.jpg

Olyan csinosak, hogy már a látványuk is kóstolásra csábít, az első elfogyasztása után azonban nehéz abbahagyni.

feher_csokis_meggyes_golyok07.jpg

A saját készítésű alkoholos meggy olyan ropogós, mintha friss gyümölcs lenne, a diós-aromás massza lágy, kívül a csokitörmelék szintén roppanós, az egész desszert egyszerűségében is remek ízeket, állagokat egyesít. 

feher_csokis_meggyes_golyok14.jpg

Habliliom

Lilahagymaleves finom fűszerekkel

A levesek a világ majd’ minden konyhájában igen népszerűek. Hideg időben  a forró leves valódi energiaforrás. A hagymaleves amellett, hogy szinte fillérekből kihozható, nagyon finom, valódi gyógyító is a zimankóban.

A hagymafélék antibakteriális, immunerősítő tulajdonságokkal rendelkeznek, ezért is fontos, hogy természetes vitaminokban szegény időszakokban még inkább terítékre kerüljenek.

hagymaleves09.jpg

A nem csupán élénk színe miatt kedvelt lilahagyma igen magas C-, valamint számottevő B-vitamintartalommal rendelkezik, de ismertek többek között vércukorszint-csökkentő, emésztést segítő, méregtelenítő tulajdonságai is. Tele van vírusokat és káros baktériumokat elpusztító természetes vegyületekkel, olyan antioxidánsokkal, amelyek nem csupán a daganatos megbetegedések megelőzésében, de az immunrendszer erősítésében is fontos szerepet töltenek be. Legjobb persze nyersen, salátákban fogyasztani, de többek között pompás levesalapanyag, sőt hagymalekvárnak sem utolsó.

hagymaleves08.jpg

A legismertebb és éttermi kínálatban majd’ mindenütt legnépszerűbb hagymából készített előétel a francia hagymaleves (soupe à l’ognion). A hagyományosan rendszerint marha-alapléből, fehérborral, karamellizált, majd puhára főzött vöröshagymával készült, krutonnal vagy sajtos pirítóssal tálalt gazdag fogás persze nagyon sokféle lehet.

Valójában a 20. század második felében ismerte meg alaposabban a világ nagy része. Az 1960-as évek észak-amerikai konyháiban (főként az USA-ban) tett szert hihetetlen népszerűségre - ami azt is jelenti, hogy korábban Franciaország határain kívül kevés helyen ismerték, készítették. Az amerikai háziasszonyok (nem kis mértékben Julia Child népszerű televíziós főzőműsorainak köszönhetően) ekkoriban kezdték elsajátítani a francia konyha egyszerűbb és bonyodalmasabb fogásainak elkészítését. Aztán természetesen sokféle receptúra szerint vált népszerűvé.

Ma már az is természetesnek tűnik, hogy a leves a többfogásos étkezések bevezető fogása, de ez korántsem volt mindig így. Évszázadokon át egy tál leves a szegény ember számára a napi egyszeri meleg ételt jelentette, és nem is feltétlenül délben vagy este fogyasztották.

A hagyma, amit már az ókori Egyiptomban ismertek (sőt a múmiák balzsamozása során is alkalmazták), majd az antik görög és római kultúrában is rendkívüli népszerűségnek örvendett, a római hódítóknak köszönhetően terjedt el Európa északabbra fekvő vidékein. Valószínűleg az első ismert hagymalevest, ami kevés rokonságot mutathatott a mai változatokkal, is a rómaiak főzték. A hagyma mindig is olcsó alapanyagnak számított, és ez máig nem változott.

hagymaleves01.jpg

A francia hagymaleves ma ismert verzióinak modern gyökerei a 17-18. századik nyúlnak vissza, amikor is párizsi piacokon kínálták főként az ott előforduló kereskedőknek, utazóknak valódi egytálételként. Fennmaradt olyan történet is, miszerint a "hőnszeretett" melléknévvel is illetett XV. Lajos (Louis le Bien-Aimé) nagynénje (van, aki szerint inkább egyik kegyencnője) készítette először a modern verziót egy vadászkastélyban a királynak, ahol csupán vajat, pezsgőt és hagymát talált a konyhában, de olyan legendát is őriz az emlékezet, amely szerint Nicolas Appert (aki nem csupán szakácsművészetéről és cukrásztudományáról vált híressé, hanem a konzerválás feltalálása is az ő nevéhez kötődik) készítette első ízben a hagymaleves ezen változatát XV. Lajosnak (a francia trónt elfoglaló Lajosok sorában ő volt, akihez az "utánam az özönvíz" mondatot társította a történeti emlékezet, jóllehet vsz. el sem hangzott a szájából).  

Bármilyen is volt az indulás, egy biztos: a hagymalevest sokan szeretik, és országtól, kultúrától, éghajlattól is függően olykor ki-ki alakított is rajta ez-azt (ismert svájci, német, olasz, arab stb. változata is).

Hagymalevest persze sokfélét lehet főzni, az én variációmban zöldségalaplé, valamint lilahagyma jelenti a bázisát, de helyet kapnak benne a zöldfűszerek is (télen jórészt szárított formában).

Lilahagymaleves finom fűszerekkel

 hagymaleves05.jpg

Hozzávalók 4 személyre:

25 dkg lilahagyma

1 gerezd fokhagyma

2 dkg vaj

1 teáskanál olívaolaj

1 l zöldségalaplé (jó minőségű leveskockából is készülhet)

1 evőkanál barna nádcukor

1 teáskanál porrá őrölt szárított kakukkfű

1 teáskanál porrá őrölt szárított rozmaring

2 dl tejföl

1 csapott evőkanál kukoricakeményítő

½ citrom frissen facsart leve

tengeri só, frissen őrölt vegyes bors – ízlés szerint 

Elkészítés:

A lilahagymákat tisztítást követően félbevágtam, majd nagyjából 2-3 mm vékonyságúra szeleteltem. a fokhagymát egészen finomra aprítottam.

A vajat és az olajat felmelegítettem a leveses fazékban, rászórtam a cukrot, és közepes erősségű tűznél enyhén karamellizáltam. Erre dobtam rá a kétféle hagymát. Alaposan átkevertem, majd fedő alatt pároltam. A jó hagymaleves egyik titka, hogy a hagyma kissé karamellizálódjon, és saját nedvességét kiadva puhára párolódjon.

Mikor a hagymák összeestek (ehhez ennél a mennyiségnél nagyjából 4-5 perc szükséges), felöntöttem az alaplével, fűszereztem. Amíg felforrt, a tejfölt alaposan kikevertem a keményítővel, majd egy evőkanál forró levessel elkevertem, és folyamatos keverés mellett a forrásban lévő leveshez adtam. Újraforralást követően elzártam alatta a lángot, majd hozzáadtam a citromlevet. Ilyenkor érdemes megkóstolni, és ha szükséges, sóval, borssal továbbfűszerezni.

hagymaleves07.jpg

Azon forrón tálaltam, kevés színes borsot őrölve a tetejére.

Lehet krutonnal, pirítóssal, sajtos pirítóssal is kínálni, kinek, mihez van kedve.

Habliliom

Gesztenyekrémes keksztekercs párizsi krémbe burkolva

Igazi retrodesszert újragondolva

Sokunk gyerekkorának nagy kedvence volt a vajkrémmel töltött keksztekercs, ami hol egyszerűen kekszmorzsába, hol pedig kókuszreszelékbe forgatva került a süteményes tálra.

Volt, hogy alig bírtuk kivárni, míg kellően megszilárdult, már osontunk a frizsiderhez, és egy-egy szelettel megrövidítettük a végeit (csak, hogy egyenletes legyen). Mai fejjel szinte felfoghatatlan, hogy a tömény vajkrémes desszertet, hogy is tudtuk hasfájás és egyéb mellékhatások nélkül lelkesen, meghatározhatatlan mennyiségben falatozni.

A keksztekercs persze nem kevés helyen ma is a sütés nélkül, egyszerűen elkészíthető desszertek nagy favoritja. Semmi kétség, az alaprecept meglehetősen tömény édességet eredményez. Persze a keksztekercs, akárcsak a kókuszgolyó tökéletesen alkalmas a maradék keksz felhasználására, és arra is, hogy az ember újragondolja, némiképp átalakítsa, könnyedebbé tegye a régi receptúrát, visszahozzon általa régi ízemlékeket.

gesztenyes_keksztekercs06.jpg

Gyerekkoromban a vajkrémes változat egyik alternatívája a vajjal dúsított gesztenyetöltelék volt, ami igazán ünnepivé avatta ezt az egyszerű finomságot.

Alapvetően most is ebből indultam ki, de a vajat kemény habbá vert tejszínre, a bevonatot pedig párizsi krémre, vagyis csokoládé ganache-ra cseréltem. A lenti recept két karcsú tekercshez elegendő mennyiségeket tartalmaz. Mivel volt még a frizsiderben egy megkezdett üveg a nyáron eltett mesésen finom pálinkás meggyből, az egyik rúdba meggyszemek is kerültek.

Tejszínes gesztenyekrémmel töltött keksztekercs csokoládé ganache-sal borítva

gesztenyes_keksztekercs03.jpg

Hozzávalók (2 rúdhoz):

25 dkg finomra őrölt háztartási keksz

1 evőkanál jó minőségű, cukrozatlan holland kakaópor

2 púpozott evőkanál (kb. 3 dkg) őrölt mandula

5  dkg porcukor

1 nagy evőkanál házi készítésű lekvár (pl. sárgabarack, őszibarack)

5 dkg puha vaj

1-2 evőkanál hideg víz (ha szükséges)

A töltelékhez:

25 dkg jó minőségű gesztenyemassza

2 dl habtejszín

3-5 dkg porcukor (a gesztenyemassza cukortartalmától függően)

Esetleg néhány szem alkoholban eltett vagy mélyhűtött meggy (ízlés szerint)

A bevonathoz:

10 dkg étcsokoládé

1 dl habtejszín

Elkészítés:

Az őrölt háztartási kekszet, mandulát, porcukrot tálba mértem, alaposan elkevertem, majd beledolgoztam a vajat és a lekvárt, valamint kevés vizet, hogy könnyen nyújtható állagú legyen. 10-15 percet pihentettem, hogy a keksz kissé megpuhuljon és magába szívja a nedvességet.

Közben elkészítettem a tölteléket. Ehhez az előzetesen alaposan lehűtött habtejszínt kemény habbá vertem, majd a konyhai robotgép folyamatos üzemmódja mellett beledolgoztam a cukrot, valamint a gesztenyemasszát. Könnyű, habos krém lett a végeredmény.

A pihentetett kekszes masszát kettévágtam, és az első adagot lapos koronggá formáztam, majd két folpack fólialap között egészen vékony, kb. 3 mm vastag közelítőleg 25 X 20 cm-es téglalappá nyújtottam. Nem baj, ha nem lesz teljesen szabályos téglalap, a feltekerés során eltűnnek az egyenetlenségek, az azonban lényeges, hogy kellően vékony legyen a lap. A felső fólialapot lehúztam róla. A vékony kekszes alapra halmoztam a töltelék felét, amit egyenletesen elsimítottam a téglalapon úgy, hogy a két keskenyebb végénél szabadon hagytam kb. 2 cm-t, a tőlem távolabb eső szélesebb oldalnál kb. 5 cm-t. Így nem préselődik ki majd a krém, ha feltekeri az ember. Az alul lévő fólialap segítségével rétesszerűen felgöngyölítettem, majd átgörgettem egy  sütőpapírral borított tálcára.

gesztenyes_keksztekercs01.jpg

A másik kekszlappal ugyanígy jártam el, azzal a különbséggel, hogy miután megkentem a tejszínes gesztenyekrémmel, a hozzám közelebb eső széles oldalára, egészen a széléhez közel szép sorban alkoholban eltett meggyszemeket sorakoztattam. Feltekertem a fentivel egyező módon, majd átgörgettem az előkészített tálcára a másik rúd mellé.

1 órára betettem dermedni a frizsiderbe.

Közben egy nagyobb fazékban vizet forraltam, kis edénybe tördeltem a csokoládét, hozzáöntöttem az 1 dl tejszínt, és vízgőz felett felolvasztottam. Ez a sűrű csokoládékrém maga a ganache vagy más néven: párizsi krém. Ha bevonatként kerül felhasználásra, előnye, hogy nem dermed olyan keményre, mint a hagyományos csokoládémáz, és könnyebb hidegen is szeletelni az alapvetően puha desszertet.

A már megdermedt rudakat bevontam a ganache-sal, egy villa segítségével megmintáztam, aztán a frizsiderbe visszatéve hagytam dermedni. Kb. 2 óra múlva már szépen szeletelhető (persze nem árt, ha egy éjszakát is pihen).

gesztenyes_keksztekercs08.jpg

Lehet a tölteléket némi alkohollal is gazdagítani, ha azonban kiskorúak fogyasztják, alkoholmentesen érdemes készíteni.

Hideg vízbe mártott késsel szűk 1 cm-es szeletekre vágva kínáltam.

Jó kis kényeztető retrodesszert - a hagyományosnál könnyedebben.

Habliliom