Habliliom Könnyed Konyhája

Csokoládés almatorta egyszerűen

2017. október 22. - Habliliom

Zamatos alma, gyors kevert tészta, meg egy kis rafinéria szükséges csupán ehhez a hamisítatlan őszi desszerthez.

Túlzás nélkül állítható: ez az a típusú finomság, amiből egy szelet sohasem elég. Nincsenek benne különleges hozzávalók, mégsem mindennapi torta a végeredmény.


csokolades_alamatorta16.jpg

Jó minőségű almához igazán nem nehéz hozzájutni mostanában, ráadásul a napokban egy valódi vidéki almáskertből került többféle típusból is komolyabb kontingens is a konyhába. Ropogtatjuk frissen, de készült már belőle almás pite is, ezúttal pedig könnyű tortában landolt néhány példány.

Alapvetően csupa egyszerű, a háztartások többségében fellelhető hozzávalót használtam, a titok csupán ezek minőségében és az arányokban rejlik.

A tésztába házi vajat, csodás holland kakaóport, a csillogó mázhoz a nyáron üvegbe küldött sárgabarack legjavát tettem.

Az összeállítás nem túl időigényes, nagyjából 45 perc alatt megsül az egész, de érdemes kivárni, amíg teljesen kihűl, hogy szépen szeletelhető legyen!

Rendszerint a körte és kakaó/csokoládé párosításával lehet találkozni különféle desszertekben, de miért ne lehetne változtatni a szokásokon? A kifejezetten aromás alma is remekül harmonizál a minőségi kakaó mély ízeivel, no meg a többi összetevővel!

Csokoládés almatorta

csokolades_alamatorta06.jpg

Hozzávalók (24 cm átmérőjű, kapcsos tortaformához):

2-3 db közepes méretű, zamatos alma (kb. 50 dkg)

½ citrom leve

3 db közepes méretű tanyasi tojás

125 g porcukor

1 mokkáskanál vaníliaesszencia

125 g nagyon puha vaj

100 g süteményliszt

7 g sütőpor

1 csipet tengeri só

25 g minőségi holland kakaópor (cukrozatlan!)

4 cl almapálinka (vagy bármilyen más erős párlat)

2 evőkanál hideg tej

2 evőkanál házi sárgabaracklekvár 

Elkészítés:

Az almákat meghámoztam, félbevágtam, magházukat dinnyevájó segítségével eltávolítottam, majd nagyjából ½ cm vastag szeletekre vágtam. Minden szeletet késsel 2 mm-enként beirdaltam, ügyelve arra, hogy ne vágjam teljesen át a gyümölcsöt. Citromlével meglocsoltam, hogy lassítsam az oxidációt.

A tésztához a cukrot a vaníliaesszenciával keverőtálba mértem. Egy másik tálban pontosan kimértem a lisztet, kakaóport, sütőport, hozzáadtam a sót, alaposan elkevertem.

csokolades_alamatorta01.jpg

A cukorhoz hozzáütöttem az egész tojásokat (nem szükséges szétválasztani), és elektromos habverővel könnyű-krémesre kevertem. A robotgép folyamatos üzemmódja mellett hozzáadagoltam a vajat, az egészet homogén krémmé kevertem. Majd fokozatosan hozzáadtam a pálinkát és a tejet (nem kell tartani az alkoholtartalomtól, sütés közben szépen elillan), végül kanalanként a lisztes-kakaós keveréket.

csokolades_alamatorta03.jpg

A sütőt 175 fokra előmelegítettem. A tortaformát sütőpapírral béleltem, majd a tésztát belesimítottam. A tetejére rendeztem a beirdalt almaszeleteket, és betettem a sütőbe. Amíg a torta sült, a sárgabaracklekvárt egy sűrű szövésű szűrőkanálon átpasszíroztam, hogy teljesen homogén legyen.

Nagyjából 40-45 perc sütési idő (tűpróbával érdemes ellenőrizni, hogy átsült-e a közepe) elteltével kivettem a kész tortát a sütőből.

Azon forrón kenőecsettel vékony rétegben felvittem a sárgabarackmázat a torta tetejére – nem csupán a sütés közben kissé szétnyílt almaszeletekre, hanem a tésztára iss. Ettől nem csupán szép fényes, de hihetetlenül zamatos is lesz a végeredmény.

csokolades_alamatorta09.jpg

Rácson hagytam hűlni, hidegen szeleteltem.

A könnyű, szaftos, csokoládés tészta a zamatos almával és a sárgabarackmázzal egyszerűen ellenállhatatlan!

A hozzáadott cukor mennyiségét nem vittem túlzásba, így minden íz tökéletesen érvényesül.

csokolades_alamatorta16.jpg

Ha nem fogyna el azonnal, frizsiderben tárolva másnapra is tökéletes desszert.

 Habliliom

Az ősz első sütőtökkrém-levese – csuklókímélő módszerrel

Sütőtökből levest főzni jó. Az egyik legmelengetőbb krémleves, amiből nem lehet eleget készíteni, de jó, ha az ember csuklója is ép marad az előkészítés során.

A sütőtök gyerekkorom óta nagy kedvencem, jóllehet a belőle készülő krémlevesek világával valamikor késő kamasz koromban kezdtem ismerkedni.

Hosszú ideig idehaza a sütőtök egyet jelentett az óriásira növő, kékes-szürkés vastag héjjal rendelkező, sárga húsú Nagydobosi kék sütőtök”-kel. Emlékeim szerint komoly fizikai erőbefektetést igényelt anno ennek feldarabolása akkor méretűre, hogy be lehessen szuszakolni a gázüzemű tűzhely sütőjébe. Aztán évekkel később kezdtek idehaza is elterjedni a jóval kisebb méretben is termő sárga héjú, sárga húsú sütőtökök (ezek tudományos neve: Cucurbita moschata). Közülük is a legnépszerűbb variáns a hosszú nyakú vagy más néven pézsmatök tök, amit ki kanadai sütőtök, ki vajdió, ki muskáttök néven emleget. Egyszerűbb feldolgozhatósága és remek ízvilága miatt mára ez a legelterjedtebb típus az itthoni piacokon, zöldségeseknél egyaránt.

Számos sütőtök ismeretes még, van egy egészen kellemes ízösszetételű típus, ami már idehaza is fel-feltűnik nagyobb élelmiszer-áruházak, zöldségesek kínálatában, ez pedig a japán vagy Hokkaido-tök (időnként japán sütőtökként is kínálják). 

hokkaido_kremleves03.jpg

Nagy előnye, hogy rendszerint 0,5 -1,5kg-osra nő, ami kifejezetten háztartásbarát méret (már amennyiben nem nagy létszámra főz az ember). Sütve, töltve, köretnek, salátának és természetesen krémelvesnek is ideális (kis túlzással állítható róla, hogy a sütőtökök Rolls-Royce-a).

Jóllehet húsa kissé keményebb a hosszú nyelű töknél, de hőkezelés hatására kifejezetten selymes állagú és pompás aromájú zöldségféle. Mint minden sütőtök, tele van vitaminokkal, ásványi anyagokkal és persze jótékony rostokkal.

100 g főtt vagy sült Hokkaido-tök energiatartalma: kb. 75-80 Kcal; rosttartalma, kb. 6 g; fehérjetartalma kb. 2 g; kalciumból ekkora mennyiségben 28 mg, vasból, kb. 0,7 mg, káliumból közel 900 mg, A-vitaminból 7 mg található benne, és kis mennyiségben folsavakat is tartalmaz (a nyers zöldség cca. 32 mg C-vitamint is tartalmaz, amelynek egy része hőkezelés hatására sajnos elillan). 

Amennyiben hinni lehet a kevéssé adatolt történetéről fellehető információknak, valamikor a 16. század folyamán portugál hajósok vitték magukkal a jelenleg ismert típus ősének magjait Japánba, majd a 19. században már mint új tökfajta került az amerikai kontinensre Japánból. A Hokkaido elnevezés őrzi Japán legészakibb szigetének nevét, jóllehet nem csupán ezzel a névvel illetik világszerte (angolul pl. elterjedt a red kuri squash, franciául potimarron elnevezés is).

Tény, hogy Európában csupán az 1990-es években kezdett elterjedni.

hokkaido_kremleves04.jpg

Mivel csuklóban mérsékelten vagyok erős, a sütőtök legoptimálisabb feldolgozásához egy rém egyszerű, ám a levesek esetében különösen hálás módszerhez szoktam folyamodni. Nagyméretű, éles szakácskéssel félbevágom, majd eltávolítom a magjait, és elősütöm. Így nem csupán minden értékes része feldolgozhatóvá válik, hisz valósággal kikanalazható a héjából, de megkíméli az ember magát a csuklóra oly kevéssé jó hatást gyakorló erőltetéstől, ami a feldarabolással jár. Szóval, ha itt a konyhában sütőtökleves készül, a legfőbb hozzávaló eltölt egy kis időt a sütőben, mielőtt a fazékban a landolna. Ennek a módszernek nagy előnye még, hogy olyan aromákkal gazdagodik a krémleves a már eleve elősütött tök ízeinek köszönhetően, amit pusztán főzéssel sosem sikerült elérnem. Gazdag, édes, krémes, aromás lesz a végeredmény.

Nem történt ez másként most sem, hogy szinte csodával határos módon a legközelebbi közértben igen formás, cca. 1 kg-os Hokkaido-tökre sikerült szert tennem. Ebből készült a szezon első sütőtökkrémlevese. Most a létező legegyszerűbb módon. Nem állítom, hogy ne variálnék rajta hangulatnak megfelelően, és hol kókusztejjel, hol curry-val ne fűszerezném, de most maradtam a számomra klasszikus, tejszínes variációnál. 

Egyszerű sütőtök-krémleves (csuklókímélő módszerrel)

hokkaido_kremleves11.jpg

Hozzávalók 4 fő részére:

1 kg sütőtök (jelen esetben Hokkaido-tök, de hosszú nyelű sütőtökből is készülhet, tisztítást követően cca. 70 dkg)

1 kis fej fehér főzőhagyma

1 dundi gerezd fokhagyma

1 evőkanál olívaolaj

1 l zöldségleves

1 mokkáskanál őrölt, szárított rozmaring (ha van még friss, még jobb)

½ mokkáskanál cayenne-i bors

2 dl tejszín 

A tálaláshoz:

ízlés szerinti mennyiségben tökmagolaj.

Elkészítés:

A sütőt 180 fokra előmelegítettem (légkeverés mellett), a sütőtököt alaposan megmostam, megtöröltem, majd széles pengéjű nagy késsel félbevágtam.  A magjait dinnyevájó segítségével eltávolítottam. A sütőrácsra egy méretes sütőpapírt terítettem, és a félbevágott tököt a héjával lefelé ráhelyeztem. Nagyságtól függően kb. 25-30 perc alatt puhára sül.

Amíg a tök a sütőben időzött, a hagymákat egészen finomra aprítottam, az olajon megdinszteltem, majd a leves kb. felével felforraltam. A puhára sült tököt kikanalaztam a héjából, és azon melegében hozzáadtam a fazék tartalmához, majd annyi levessel öntöttem fel, amennyi ellepte, belekanalaztam a fűszereket. Amikor felforrt, hozzáadtam a maradék levest, valamint a tejszínt. Így még egyet forraltam rajta, majd botmixerrel krémesre pürésítettem. Mivel nálunk a kevésbé sűrű (értsd: iható állagú) krémlevesek a népszerűek, mindig ügyelek rá, hogy a végeredmény ennek megfelelő legyen. Aki sűrű, kanalazható, szinte püré állagú krémlevest szeretne, érdemes csökkentenie a hozzáadott leves mennyiségét, aki pedig túl sűrűnek találja, bátran növelheti a zöldségleves arányát.

A már pürésített krémleves végső fűzerezésén ilyenkor lehet igazítani, ha a zöldségleves nem volt elég sós, sózni, ha csípősebbre szeretné az ember további cayenne-i borsot vagy csilit hozzáadni.

hokkaido_kremleves10.jpg

A forró levest kevés hidegen sajtolt tökmagolajjal tálaltam.

Amilyen egyszerű elkészíteni, olyan nagyszerű, melegítő leves.

Habliliom

Édes mázas leveles stangli – Sfogliatine glassate egyszerűen

4 hozzávalóból mesés aprósütemény!

Csodásan könnyed aprósütemény, aminek házi változata mögött messze elmarad bármely készen kapható variáció!
sfogliatine_glassate32.jpg

Az olasz gasztronómia kimeríthetetlen kincsestárában van egy pillekönnyű, teához, kávéhoz egyaránt pompás aprósütemény, amit nem lehet elégszer elkészíteni. Számos receptúrája ismert, van, ami bonyodalmasabb, van, ami kevésbé. A magam részéről kikísérleteztem a legegyszerűbb változatot, amit, ha az ember odafigyel, nem is lehet elrontani.

Lényegében 4 összetevő szükséges hozzá, a végeredmény pedig olyan, akár egy falatnyi ékszer.

A tojásfehérjéből készült habbal bevont apró levelestészta-stanglik, amelyeket leheletnyi sárgabaracklekvár tesz még ízletesebbé, látványra pedig egészen különlegessé, nem bonyolult sütemény (főként, ha kész leveles tésztát használ hozzá az ember), de olyan csábító, hogy bármikor, bármennyi elfogy belőle. Mondani sem kell, a siker kulcsát az egyszerűség dacára a tényleg nagyon jó minőségű hozzávalók rejtik.

sfogliatine_glassate16.jpg

Az Olaszországban sfogliatine glassate (’mázas leveles tészta’) néven ismert aprósüteményt gyakran fogyasztják akár vacsora utáni borozáshoz is (ínyencek nem is kóstolnak készen kaphatót, csakis a házi sütésűre esküsznek). Idehaza az egyik nagy élelmiszerláncnak van belőle készen kapható, nem is rossz minőségű sajátmárkás terméke, da ha valaki kipróbálja a házi variációt, mindenféle tartósítószer és adalékanyag nélkül, azonnal megérzi a különbséget.

Lényegében a hőmérséklettel játszik az ember a készítése során: hidegen kell előkészíteni, majd a meleg sütő elvégzi a munka dandárját. Arra érdemes figyelmet fordítani, hogy jó éles késsel dolgozzon az ember (a leveles tészta hajlamos lehet felgyűrődni, ezt célszerű elkerülni).

Sokszor, sokféle módszerrel próbálkoztam, de nekem az alábbi recept szerint leírt jött be igazán.

Édes mázas leveles stangli (Sfogliatine glassate egyszerűen)

sfogliatine_glassate27.jpg

Hozzávalók (kb. 30 db-hoz):

1 csomag jó minőségű friss leveles tészta (275 gr-os kiszerelés)

1 db közepes méretű tojásfehérje

12 dkg átszitált porcukor

1 evőkanál átszűrt, pikáns házi sárgabaracklekvár

Elkészítés:

A leveles tésztát szabályos téglalap alakúra igazítom, ha a csomagolás kicsit deformált volna rajta. Villával alaposan megszurkálom, hogy sütés közben majd egyenletesen emelkedjen.

Nagyon éles, széles pengéjű késsel szabályos, 6 X 2 cm-es apró téglalapokra vagdosom a tésztát úgy, hogy az egész alá egy sütőpapírt helyezek, amit igyekszem nem szétaprítani.

Az így kapott szorosan egymás mellett hagyott tésztalapokat beteszem a hűtőszekrénybe, hogy a tészta ne melegedjen fel.

A tojásfehérjét gépi habverővel verni kezdem, majd a robotgép folyamatos üzemmódja mellett adagolom hozzá a cukrot, és addig keverem, amíg szép fényes és krémszerűen sűrű állagot nem ölt.

A sárgabaracklekvárt sűrű szövésű szűrőkanálban átszűröm, hogy teljesen homogén legyen, majd kisméretű mélyhűtő-tasakba kanalazom, félreteszem.

A behűtött tésztalapokra kanalazom a fehérjehabot és egy kenőkés segítségével egyenletesen eloszlatom a tetején a teljes mennyiséget. A mélyhűtőtasak egyik sarkán egészen apró lyukat vágok (kb. 1-1,5 mm), és a sárgabaracklekvárból egymástól kb. 1 cm-re vékony csíkokat húzok az ismét egységes nagy téglalapnak látszó tészta hosszanti oldalával párhuzamosan. Egy fogpiszkáló segítségével a lekvárvonalakat merőlegesen is összekötöm szinte ugyanekkora távolságban, így alakul ki a jellegzetes mintázat, ami majd a sütőben, a magas hőmérséklet hatására utat talál magának az emelkedő fehérjehabban. Akinek nincs kedve ezzel játszani, simán rácsokat is rajzolhat a lekvárból a hab tetejére.

sfogliatine_glassate03.jpg

Az így előkészített süteményt 15-20 percre ismét visszateszem a frizsiderbe, hogy kissé szilárduljon és száradjon a habos-lekváros máz.

Közben két nagy gáztepsit sütőpapírral bélelek, a sütőt 160 fokra előmelegítem (légkeverés mellett).

A lehűtött tésztalapokat egy széles pengéjű kés segítségével egyesével átemelem az előkészített tepsire úgy, hogy minden kis stangli között legalább 1 cm távolságot hagyok, hogy bátran növekedjenek, de ne ragadjanak össze.

sfogliatine_glassate07.jpg

Az előmelegített sütőben nagyjából 15 perc alatt (a sütési idő a sütő teljesítményétől függően változhat) világos-fényesre sütöm. Akkor készült el, ha a habréteg halvány bézs színű, a lekvár egészen sötétlő arany, a tészta alja pedig ropogós, aranysárga lesz.

sfogliatine_glassate34.jpg

Rácson hagyom hűlni, majd tálra szedem.

Elvben jól záródó dobozban, légmentes tárolás mellett akár 1 hétig is őrzi frissességét, de nekem eddig még sosem sikerült akkor porcióval készíteni, hogy erre sor kerüljön.

sfogliatine_glassate30.jpg

Könnyű, ropogós, látványos és nagyon finom aprósütemény!

Habliliom

Cukrászkrémes pitetorta – avagy torta della nonna újragondolva

Omlós tészta, vaníliakrém, pirított diófélével a tetején – a maga egyszerűségében lenyűgöző csemege!

Az omlós tésztával készült piték vagy azok tortaformában készült változatai nem egyszerűen sokfélék a töltelék, a tészta arányai vagy épp a tálalásuk tekintetében, de rendkívül ízletesek, ráadásul a variációknak se szeri, se száma.

Legyen szó almás, meggyes, szilvás vagy túrós pitéről egészen más hatást kelt mindegyik, ha pl. szögletes tepsiben vagy épp tortaformában süti az ember. Arról nem is beszélve, hogy a tésztaréteg vastagsága / vékonysága is igen meghatározó, hát még a töltelék ízesítése!

Létezik egy nálunk kevéssé elterjedt, de nagy valószínűség szerint a toszkán Arezzo környékéről eredeztethető mesés pitetorta, ami eredetileg tortaformában sült, cukrászkrémmel töltött, fenyőmaggal szórt desszertféleség. Az eredete a regionális kötődéstől eltekintve igen homályos, miként a neve is.

torta_alla_nonna17.jpg

Torta della nonna, torta alla nonna, sőt néhol még torta del nonno (előbbiek a nagymama, míg az utóbbi a nagypapa pitéjét/tortáját jelenti) néven is emlegetik. Vannak források, amelyek egy nemrégiben elhunyt étteremtulajdonos újításának tartják, míg mások sokkal korábbinak tekintik. Ez utóbbi alapjául az olasz konyha atyjaként ismertté vált Pellegrino Artusi nevezetes, először 1891-ben publikált, azóta számos nyelven megjelent szakácskönyve: La scienza in cucina e l’arte di mangiar bene (magyarul talán: ’A tudomány a konyhában és a jó étkezés művészete’ címet viselhetné) szolgált.  Artusi ugyanis említ könyvében egy hasonló édességet, amelynek egyszerű tésztáját cukrászkrémmel töltik, a tetejére pedig fenyőmagot szórnak.

torta_alla_nonna21.jpg

Pellegrino Artusi munkája az olasz konyha egyik megkerülhetetlen műve (kb. mintha hazai viszonylatban összegyúrnánk  Dobos C. József, az Ínyesmester és Horváth Ilona generációk számára meghatározó szakácskönyveit). Ő volt az első, aki nem csupán összegyűjtött eredetileg 450 (ez a szám a későbbi kiadások során 790-re növekedett) receptet, de valamiféle egységes olasz gasztronómiai nyelv megteremtésére is vállalkozott. Mindamellett, hogy egyszerűen elkészíthető, a jó ételek élvezetét hangsúlyozó, tekintélyes alapművet írt.

A terjedelmes munka olyannyira kiállta az idő próbáját, hogy Olaszországban máig hihetetlenül sok kiadása ismert, és számos fordításban is napvilágot látott a világ minden táján (angolul pl. 2003-ban jelent meg immár a 3. kiadása Science in the Kitchen and the Art of Eating Well címen, németül 2005-ben jelent meg ugyanezen kötet 2. kiadása Die klassische Kochkunst Italiens címen).

Ennek a remek és egyszerű desszertnek ismertek persze kifinomultabb és végtelenül leegyszerűsített változatai. Nem egy helyen még a cukrászkrém készítésével sem bajlódnak, hanem vajjal dúsított vaníliapudinggal töltik meg a pitét (nyilvánvaló 20. századi újítás lehet), de azért az igazán ízletes példányokból nem spórolják ki a legkevésbé sem bonyodalmas, ám valóban nagyon ízletes cukrászkrémet vagy más néven sárgakrémet. Ha épp nincs kéznél fenyőmag (bár kétségtelenül igen jót tesz neki), ez az összetevő akár bármely aprított diófélével helyettesíthető.

Nálam ezúttal egy olyan variáció készült, amelynek cukrászkrém a tölteléke, a felső tésztaréteg szalagszerűen fedi a pitét, és jócskán került a tetejére aprított kesudióból is. Ez utóbbi a fenyőmag helyett került rá, de dióval, mandulával, törökmogyoróval is remek.

torta_alla_nonna03.jpg

Pompás édesség langyosan (szeletelni ilyenkor nehezebb), hidegen egyaránt, és ha fenyőmag nélkül készül, egyáltalán nem tartozik a költséges desszertek közé, mégis hihetetlenül finom! Nálam a tészta is kissé eltér a megszokott receptektől. A hozzáadott citromhéjtól aromásabb, a kevés tejfölnek köszönhetően még omlósabb lesz a végeredmény.

Cukrászkrémes pitetorta avagy torta della donna újragondolva

torta_alla_nonna19.jpg

Hozzávalók (kb. 26 cm átmérőjű, levehető oldalú piteformához):

a tésztához:

25 dkg süteményliszt

12,5 dkg hideg vaj

5 dkg porcukor

1 db közepes méretű tojás kissé felverve

1 teáskanál tejföl

1 db kezeletlen citrom finomra reszelt héja

1 csipet só

a töltelékhez:

1 adag cukrászkrém (receptje: itt)

5 dkg  puha vaj

a tetejére:

5 dkg  apróra vágott dióféle (nálam most kesudió, az eredetiben fenyőmag)

a tálaláshoz:

vaníliával kevert porcukor

Elkészítés:

A cukrászkrémet az itt leírtak szerint elkészítettem, majd azon melegében hozzákevertem az 5 dkg puha vajat, frissen tartó fóliával lefedve, hogy ne bőrösödjön, hűlni hagytam.

A tésztához a lisztet tálba szitáltam, hozzáadtam a cukrot, sót, fakanállal átkevertem, majd a hideg vajat nagy lyukú reszelőn hozzáreszeltem. Gyors mozdulatokkal elmorzsoltam. A citrom héját lereszeltem, a tojást a tejföllel simára kevertem, és mindkettőt a morzsa állagú tésztához adtam, gyors mozdulatokkal tésztává formáztam, folpackba csomagolva 30 percre betettem a hűtőszekrénybe.

Amíg hűlt, a kesudiót felvagdostam, a piteformát megfelelő méretű sütőpapírral béleltem.

A tészta 2/3 részét tapadásmentes felületen vékony kerek lappá nyújtottam (ha szükséges, kevés lisztet lehet a tészta alá szórni), és kibéleltem vele az előkészített formát úgy, hogy a széleire is jutott tészta. A felesleget levágtam, és hozzágyúrtam a félretett tésztához, amit aztán szintén vékony, kerek lappá nyújtottam, és nagyjából 1,5 cm széles csíkokra vagdostam.

A sütőt légkeveréses üzemmódra kapcsolva 175 fokra előmelegítettem.

A piterformába helyezett tészta felületét villával alaposan megszurkáltam, hogy ne púposodjon fel sütés közben, és belekanalaztam a tökéletesen kihűlt krémet, majd a tésztaszalagokkal rácsszerűen befedtem. A tésztacsíkok széleit az alul lévő tészta széleihez nyomtam. Az egészet megszórtam az aprított kesudióval.

Az előmelegített sütőben nagyjából 40-45 perc alatt szép világosra sütöttem. Még forrón vaníliával kevert porcukorral hintettem meg.

Mivel nem voltam elég türelmes, az első néhány szeletet még langyosan megkóstoltuk – hát valami csodás lett, viszont kevésbé szabályosan lehetett szeletelni, mint később, amikor már a szoba hőmérsékletűre hűlt pitetorta még 1 teljes órát eltöltött a frizsiderben is.

torta_alla_nonna04.jpg

Nálunk langyosan és hidegen egyaránt népszerű ez a desszert, de igazság szerint hidegen szeletelhető szépen.

torta_alla_nonna14.jpg

Könnyű omlós tészta, vaníliakrém, ropogós diófélével a tetején – maga a krémes álompite!

Habliliom

Paradicsommal, sajttal rakott mini padlizsán

A nap érlelte paradicsom padlizsánnal, jóféle sajtokkal egybekomponálva a nyári rakottasok talán legjobbika. 

rakott_minipadlizsan05.jpg

Padlizsánt szinte egész évben lehet már kapni, mégis az augusztusra tökéletesre érő példányok a legzamatosabbak (nincs ez másként a paradicsomokkal sem). Ha pedig olyan szerencséje van az embernek, hogy hozzájut keskeny, hosszúkás mini padlizsánokhoz, mindjárt valami különlegesen ízletes fogáson töri a fejét.

rakott_minipadlizsan01.jpg

Ennek a keskeny, kisméretű padlizsánnak az egyik legnagyobb előnye, hogy nincs szükség előzetes sózásra, mert nem keserű. Tésztaételekhez egyszerűen felkarikázza az ember, és máris mehet a serpenyőbe! Mini töltött padlizsánt épp úgy lehet belőle készíteni, mint savanyúságot. Ízletes, zamatos, különleges – ráadásul mostanság igen barátságos áron lehet hozzájutni a piacon. Akinek pedig a saját kertjében terem, pontosan tudja, milyen remek alapanyag.

Talán nincs is olyan padlizsános receptúra, aminek ne lennék lelkes híve (ez és ez pl. igencsak gyakran készül mostanság), de a paradicsomos rakott padlizsán nálam valahogy különleges helyet foglal el a zamatos, gazdag, mégsem nehéz fogások sorában.

Már nem emlékszem pontosan, hol és mikor találkoztam először a pármai rakott padlizsánnal (eredeti nevén melanzane alla parmigiana), de az biztos, hogy az első falat után nyilvánvaló volt, ez a fogás olyan gazdag és zamatos, hogy gyakori vendég lesz a saját konyhámban. Az évek alatt persze igyekeztem a magunk ízlésére formálni, időnként egy-két dolgot változtatni, de minden egyes alkalommal kiderül: abbahagyhatatlanul finom!

Az egyik alapvető változtatás az ismert receptúrákhoz képest, amit végrehajtottam, hogy a padlizsánszeleteket nem olajban, hanem sütőben, kevés olaj felhasználával sütöm meg. A padlizsán úgy viselkedik mint egy szivacs: minden nedvességet, legyen az zsiradék vagy mártás, hihetetlen intenzitással szív magába. A túlzottan olajos/zsiradékos ételek gyorsan megülik az ember gyomrát, ezért ha csak lehetséges, kerülöm őket. A másik saját fejlesztés, hogy a paradicsommártáson túl, friss, zamatos paradicsomkarikákat is pakolok a padlizsánra, amitől még gazdagabb lesz az ízhatás, főként, ha többféle paradicsom is kerül bele. Ezeken túl persze, hol a fűszerezés, hol a sajtok, hol a paradicsommártás változik kissé.

rakott_minipadlizsan12.jpg

Most az történt, hogy a komolyabb piaci körséta alkalmával sikerült annyi zöldségre és gyümölcsre szert tennem, hogy nem csupán a napi kardioedzést lehetett kipipálni a hazanavigálásukkal, de közértbe már nem sikerült lejutnom. Rendszerint van a frizsiderben mindenféle tejtermék, ezúttal azonban nemhogy eredeti parmezán, de semmiféle kemény sajt nem árválkodott idehaza. Volt viszont remek mozzarella és füstölt scamorza, így ezekből került a rakott padlizsánba, és őszintén szólva, a legkevésbé sem vált hátrányára a fogásnak, sőt! Azért is csak majdnem pármai a fogás neve, mert a nevezetes parmezán sajtot ezúttal reszelt füstölt scamorzára cseréltem.

Alapvetően egy végtelenül egyszerű rakottas, ami a kiváló alapanyagoknak köszönhetően lesz mennyei.

Az előkészületek kissé időigényesek, de garantáltan megéri a fáradozást, mert annyira ízletes a végeredmény, hogy nincs is, aki ne elégedetten állna fel az asztaltól a lakomázás után!

Paradicsommal, sajttal rakott padlizsán majdnem pármai stílusban

rakott_minipadlizsan26.jpg

Hozzávalók 4 fő részére (kb. 32 X 24 cm-es kerámiatepsihez):

A paradicsommártáshoz:

½ kg zamatos szilva alakú paradicsom (pl. Lucullus)

1 evőkanál sűrített paradicsom

1 kis fej vöröshagyma

1 evőkanál olívaolaj

1 karcsú gerezd fokhagyma

1 teáskanál barna nádcukor

só, bors, őrölt rozmaring – ízlés szerint

A  rakottas többi részéhez:

½ kg mini padlizsán (vagy ugyanennyi hagyományos lila, illetve fehér padlizsán)

½ kg paradicsom (ha lehetőség van rá: szilva alakú és fürtös vagy bivalyszív /más néven: ökörszív/ paradicsom vegyesen)

25 dkg friss mozzarella golyó

12 dkg füstölt scamorza

3-4 ág friss oregánó levelei

  1. 1 evőkanál olívaolaj (nem kell extra szűz) a padlizsánok elősütéséhez

tengeri só, frissen őrölt bors – ízlés szerint

Elkészítés:

A paradicsommártáshoz a paradicsomokon kereszt alakban bemetszést ejtettem, forró vízbe dobtam, könnyedén meghámoztam, felkockáztam. A hagymát egészen finomra kockáztam, a fokhagymát fokhagymanyomón átpréseltem.

Egy lábosba olajat öntöttem, a vöröshagymát üvegesre pirítottam, majd hozzáadtam a fokhagymát, az előkészített paradicsomkockákat, sóztam, borsoztam, majd egy forralás után hozzáadtam a sűrített paradicsomot, az őrölt rozmaringot, nádcukrot. Néhány perc alatt újraforraltam, botmixerrel pürésítettem. Ha szükséges, a fűszerezésen ilyenkor még lehet igazítani. Érdemes markáns paradicsommártást készíteni, mert a semleges padlizsán és a rakottasba kerülő friss paradicsom is felveszi az ízeket.

A mártást hűlni hagytam.

A sütőt 180 fokra (légkeverés mellett) előmelegítettem, egy nagy tepsit sütőpapírral borítottam, a padlizsánokat nagyjából 1 cm vastagon felkarikáztam. Kevés olajjal megkentem a sütőpapírt, erre rakosgattam a padlizsánkarikákat, amiket sóztam, borsoztam, kevés olajjal megspricceltem. Nagyjából 10-12 perc alatt elősütöttem.

A sütőt nem kapcsoltam ki.

Amíg a padlizsán sült, a maradék paradicsomot is meghámoztam, felkarikáztam. A mozzarellát 1 cm-es kockákra aprítottam, a füstölt scamorzát lereszeltem. A friss oregánó leveleit lehúztam a fás szárrészről.

rakott_minipadlizsan15.jpg

A kerámia tepsi aljára annyi paradicsommártást mertem, amennyi ellepte (kb. egy nagyobb merőkanálnyi mennyiség), majd rárakosgattam az elősütött padlizsánkarikák felét, megszórtam egy kevés friss oregánóval, majd paradicsomkarikákkal fedtem le, amiket sóval, borssal kissé meghintettem, erre került a mozzarella fele. A rétegezést megismételtem, a tetejére pedig reszelt scamorzát szórtam, amit kissé megborsoztam, végül meghintettem oregánólevelekkel.

rakott_minipadlizsan19.jpg

Az egészet a jól előmelegített sütőbe tettem, és nagyjából 40-45 perc alatt megsütöttem. Ízlés dolga, de én szeretem, ha a sajt kissé megpirul a tetején, és amikor felvágja az ember, hallani, ahogy megroppan a sajtréteg, és alatta ott a tökéletesen puhára sült sajtos, paradicsomos padlizsán.

Érdemes a sütőből kivéve legalább 10-15 percet pihentetni, hogy szeletelhető legyen.

Ha marad belőle, akár hidegen is finom, de újramelegíthető.

rakott_minipadlizsan23.jpg

A mennyiségeket természetesen ki-ki a saját sütőedénye méretének, vagy a falatozni vágyók létszámának megfelelően csökkentheti/növelheti. Egy biztos: abból a szempontból veszélyes fogás, hogy az ember szeme rendszerint többet kíván belőle, mint amekkora kapacitásokkal rendelekzik.

Habliliom

 

 

 

Juhtúrós uborkakockákkal töltött paradicsom

A töltött paradicsomot nem lehet megunni! Legyen hideg előétel vagy meleg főétel, annyiféle formában készülhet, hogy amíg tart a friss szabadföldi paradicsom szezonja, akár minden hétre jól jön egy-egy új variáció! A könnyű nyári menükben pedig egy hideg változatnak mindig akad hely.

juhturos_uborkaval_toltott_paradicsom15.jpg

A zamatos, nagyméretű paradicsomok kifejezetten alkalmasak a töltésre. A különféle sütőben készíthető töltött paradicsomok mellett a gyors, hideg változatok is fantasztikusak. Könnyű vacsora, előétel, bulikaja, ha marad belőle, másnap is jól jön.

juhturos_uborkaval_toltott_paradicsom01.jpg

Hiába lehet egész évben hozzájutni a paradicsomhoz, a nap érlelte, szabadföldön termett, zamatos fajtáknak nincs párja!

Ezúttal egy nagyon egyszerű, mégis izgalmas töltött paradicsom-kombinációt készítettem: friss kígyóuborkával, juhtúróval, valamint kapribogyóval, zöldfűszerekkel.

Frissítő, egészséges és nagyon finom, ráadásul percek alatt megvan.

juhturos_uborkaval_toltott_paradicsom08.jpg

A juhtúrót a hazai háztartások többségében körözötthöz, pogácsához, sztrapacskához használják, de ez a gazdag ízű friss sajtféle (igen, a túró is az) hideg uzsonnakrémekhez, töltelékhez is remek, nem csak a juhtúróval töltött, bundázott vagy grillezett gombafejekben, sós palacsintákban. Ha juhtúrót használ az ember, a sótartalmát mindenképp figyelembe kell venni, sok esetben külön só hozzáadására már nincs is szükség.

Az édes, zamatos paradicsom, a semleges uborka és a markáns juhtúró valódi nyerő trió - főként némi zöldfűszerrel felturbózva.

Juhtúrós uborkakockákkal töltött paradicsom

juhturos_uborkaval_toltott_paradicsom10.jpg

Hozzávalók (4 személyre előételként):

1 kg zamatos, szabadföldi paradicsom (nálam ez most 4 méretes darab volt)

½ kígyóuborka

125 g juhtúró

1-2 evőkanál tejföl (a juhtúró állagától függően)

1 csokor friss petrezselyemzöld egészen finomra aprítva

1 csokor bazsalikom levelei

1 kis rozmaringágacska levelei finomra aprítva

néhány szem kapribogyó

frissen őrölt bors – ízlés szerint

Elkészítés:

A töltelékhez az uborkát nagyjából ½ cm-esre kockáztam, a bazsalikomlevelek kivételével a zöldfűszereket finomra aprítottam. A juhtúrót a tejföllel sűrű, krémesre kevertem. A hozzáadott tejföl mennyiségét a juhtúró állaga befolyásolja, a lényeg, hogy nagyjából körözött állagú legyen a végeredmény, hisz az uborka természetes víztartalma is lazítja majd a keveréket. Sót nem használtam, mert a juhtúró eleve kellően sósnak bizonyult.

A zöldfűszereket, valamint az uborkakockákat hozzáadtam a juhtúrós krémhez, frissen őrölt borssal ízesítettem, és az egészet alaposan átkevertem, felhasználásig hűtőszekrénybe tettem.

A paradicsomok héját kereszt alakban bemetszettem, forró vízzel leforráztam, meghámoztam.

juhturos_uborkaval_toltott_paradicsom03.jpg

Mindegyiket félbevágtam, majd mokkáskanál segítségével eltávolítottam a magházukat (ez később levesekhez, mártáshoz remekül hasznosítható). A paradicsomokat megtöltöttem az uborkás keverékkel, mindegyik tetejére egy-egy kapribogyót biggyesztettem, valamint hosszában félbevágott nagy bazsalikomlevelekkel díszítettem, kevés őrölt borssal megszórtam.

juhturos_uborkaval_toltott_paradicsom11.jpg

Tálalás előtt behűtöttem. Ha van rá idő és lehetőség, legalább fél órát érdemes hűteni, hogy az ízek összeérjenek.

Pirítóssal pompás előétel, de akár könnyű vacsora, beszélgetések kísérője is lehet.

Habliliom

Sült paprikás padlizsánmártogató

Hamisítatlan nyári mártogató, de akár szendvicskrém, pirítósra feltét is lehet a tökéletesre sült kápia paprika és padlizsán kombinációja. 

sult_paprikas_padlizsansalata08.jpg

Végre be lehet kapcsolni a sütőt a nagy kánikula után, de még mindig csak könnyű falatokra vágyik az ember. Ideje volt, hogy a ragyogó padlizsán és paprika valami jó kis egységben helyet találjon az asztalon. A házi készítésű mártogatóknál vagy szendvicskrémeknél nincs is jobb dolog télen-nyáron, ha szezonális összetevőket használ az ember. Alaposan behűtve grillezett fogásokhoz, péksüteményre vagy pirítósra halmozva egyaránt tökéletesek.  A paprika és padlizsán számos fogás alapját adja, az arányoktól és egyéb hozzávalóktól függően lehet előétel, főétel.

sult_paprikas_padlizsansalata03.jpg

Ha jó minőségű alapanyagok állnak az ember rendelkezésére, kis fantáziával csak valami igazán finomat lehet kihozni belőlük. Így történt ezzel a nagyon egyszerűen kivitelezhető, mégis különlegesen ízletes mártogatóval. Az alap a paprika és a padlizsán, némi rafinéria, fűszerek, kis hűtés, és kész is a remek nyári mártogató/előétel/szendvicskrém.

Mindenki úgy és olyan formában kínálja, ahogy jólesik – egy biztos: különlegesen finom!

Sült paprikás padlizsánmártogató

 sult_paprikas_padlizsansalata04.jpg

Hozzávalók (kb. ½ l-hez):

1 db közepes méretű padlizsán (cca. 40 dkg)

2-3 db kápia paprika (kb. 40 dkg)

1 evőkanál tahina

1 nagyobb citrom frissen préselt leve

1 evőkanál extraszűz olívaolaj

1 csokor friss petrezselyemzöld finomra aprítva

1-2 ágacska friss oregánó levelei finomra aprítva

1 csapott teáskanál őrölt római kömény

2 dundi gerezd fokhagyma

tengeri só, frissen őrölt vegyes bors – ízlés szerint

Elkészítés:

A padlizsánt alapos mosást követően villával mindenütt megszurkáltam. A paprikákat megmostam, megszárítottam. A fokhagymagerezdeket alufóliába csomagoltam.

A sütőt légkeveréses üzemmódra kapcsoltam, és 200 fokra előmelegítettem. A sütőrácsra egy méretes darab alufóliát terítettem, és minden zöldséget ráhelyeztem, beraktam az előmelegített sütőbe. Kb. 10 perc elteltével a fokhagymát kivettem, a többi zöldséget megfordítottam.  A paprikákat nagyjából újabb 10 perc elteltével kivettem (akkor készültek el, ha a héjuk szinte feketére sült), a padlizsánt addig hagytam bent, amíg tökéletesen puhára sült (összesen maximum 30 perc elegendő neki a forró sütőben).

Mindent hűlni hagytam.

A padlizsánt meghámoztam, és késsel olyan finomra aprítottam a húsát, amilyenre csak tudtam, tálba halmoztam. A paprikákat meghámoztam, kicsumáztam, a magokat gondosan eltávolítottam. Egészen apróra kockáztam, a padlizsánhoz adtam. A fűszernövényeket is felvagdostam, majd a többi hozzávalóval együtt a zöldségekhez adtam. A sült fokhagymát egyszerűen kipréseltem a héjából. A sót és borsot csak a végén adtam hozzá. Mindent alaposan elkevertem.

A paprika édességét a citromlével és a sóval hoztam egyensúlyba, ízlés kérdése, ki mennyire édesen kedveli, a fenti mennyiséghez én kb. egy csapott mokkáskanál sót használtam, és nem bántam szűk marokkal a borssal sem. Ha túl sűrű lenne a mártogató, mert alacsonyabb a zöldségfélék víztartalma, egy kevés víz hozzáadásával krémesíthető.

sult_paprikas_padlizsansalata05.jpg

A mártogatót tálalásig hűtőszekrénybe tettem, hogy az ízek összeérjenek (legalább 1 órát érdemes parkoltatni, de egy éjszaka sem árt neki), friss oregánóval díszítve tettem az asztalra.

Kellemes, gazdag ízvilágú, mégis könnyed, krémes finomság.

 Habliliom

Hűsítő szederkrémes kocka gyömbéres piskótával

Valódi kánikulai desszert: zamatos fekete szeder, aromás piskótalapok, könnyű krém, jól behűtve.

Tombol a hőség. A hűsítő, frissítő, könnyű falatokon kívül nem sok mindenre vágyik az ember ilyenkor. Az sem baj, ha szezonális gyümölcs is kerül bele.

A fekete szeder a legkésőbb érő a nyári bogyós gyümölcsök sorában, zamatos, gyönyörű a színe, igazi vitaminbomba, persze desszertekben is mesés.

szedres_kocka20.jpg

A szeder növénytanilag a rózsafélék családjába tartozik, akárcsak a málna, és számtalan fajtája terem világszerte. Kétszer annyi C-vitamint tartalmaz, mint a nagyjából vele egy időben szezonális fekete áfonya. 100 g fekete szederben 23 mg C-vitamin található. Emellett számottevő mennyiségben van benne A-, E-, valamint K-vitamin, sőt komplex B-vitaminok is. Ásványi anyagokban sem szűkölködik: magnézium, kalcium, kálium, mangán, réz, sőt vas egyaránt akad benne. Ezek mellett rostokban is gazdag. A szervezetre gyakorolt jótékony hatásai is igen sokrétűek: többek között erősíti az immunrendszert, gyulladáscsökkentő, megköti a káros szabad gyököket, remek antioxidáns, energetizál, vitalizál, ráadásul magas rosttartalmának köszönhetően még az emésztésre is jótékony hatást gyakorol. Amíg terem, érdemes minél többet fogyasztani belőle!

szedres_kocka04.jpg

Kánikulában ha épp nem friss gyümölcs vagy sorbet/fagylalt a desszert, egy hűtött, krémes és könnyed ínyencség mindig nyerő ötlet.

A tészta egy gyömbérrel és citromlével ízesített pillekönnyű piskóta (igazi nyári kombináció), a töltelék szedres ricottakrém – szinte elolvad, amint beleharap az ember!

Szederkrémes kocka gyömbéres piskótával

szedres_kocka29.jpg

Hozzávalók (kb. 35 X 26 cm-es tepsihez):

A tésztához:

4 db közepes méretű tanyasi vagy biotojás szétválasztva

10 dkg kristálycukor

8 dkg nagyon puha vaj

1 evőkanál frissen préselt citromlé

1 evőkanál jó minőségű gyümölcspálinka

12 dkg süteményliszt

7 g sütőpor (praktikusan ½ csomag)

1 mokkáskanál őrölt gyömbér

1 csipet só

A töltelékhez:

20 dkg friss fekete szeder

2+2 evőkanál porcukor (ha fanyarabb a gyümölcs, lehet növelni a cukor mennyiségét)

1 dl habtejszín (30%-os zsírtartalommal)

20 dkg krémes ricotta

1 evőkanál azonnal oldódó zselatinpor (ennek hiányában 3 lapzselatin a csomagoláson előírtak szerint előkészítve)

Elkészítés:

A szedret 2 evőkanál cukorral kis lábosba raktam, és épp csak egyet forraltam rajta. Még melegen botmixerrel pürésítettem, majd sűrű szövésű fémszűrőn átpasszíroztam, hogy a magoktól megszabaduljak. Hűlni hagytam.

A gyömbéres piskótához a lisztet átszitáltam, a gyömbérrel és a sóval elkevertem. A tojásokat szétválasztottam. A fehérjét kemény habbá vertem, félretettem. A 4 tojás sárgáját a kristálycukorral egészen fehéredésig kevertem, majd a robotgép folyamatos működése mellett fokozatosan hozzáadtam a nagyon puha vajat, aztán belekanalaztam a citromlevet és a pálinkát. A robotgépet alacsonyabb fokozatra kapcsoltam, és kanalanként beledolgoztam a lisztes keveréket. Végül kanállal beleforgattam a habot, ügyelve arra, hogy a lehető legkisebb mértékben törjem meg.

A tepsit sütőpapírral borítottam, és egyenletesen elosztottam benne a tésztát. Előmelegítés nélkül tettem be a sütőbe, amit 175 fokra állítottam, légkeverés mellett. Nagyjából 15-18 perc alatt ruganyosra sütöttem (tűpróbával érdemes ellenőrizni, hogy átsült-e, hisz minden sütő kicsit másként működik). Rácson hagytam hűlni.

Közben elkészítettem a krémet.

szedres_kocka07.jpg

A tejszínt közepesen kemény habbá vertem, hozzáadtam a 2 evőkanál porcukrot, majd az elektromos habverő folyamatos üzemmódja mellett belekanalaztam a ricottát, aztán a szederpüré 2/3 részét, végül pedig az azonnal oldódó zselatint (ekkor érdemes hozzáadni az előre beáztatott lapzselatint, ha valaki azzal készíti).

Ha túl meleg van a konyhában, érdemes néhány percre betenni a frizsiderbe, hogy könnyen kezelhető legyen!

A kihűlt piskótalap széleit levágtam, a hosszabb oldalával magam elé helyezve két egyforma részre vágtam.

szedres_kocka09.jpg

A krém kb. 2/3 részét az egyik téglalapra halmoztam, majd egyenletesen elosztottam a tésztalapon. 10 percre beküldtem a hűtőszekrénybe, hogy kissé szilárduljon, és betettem mellé a tálban maradt krémet is. 10 perc elteltével a másik piskótalapot ráhelyeztem a krémes lapra, a maradék krémmel vékonyan megkentem az egész tetejét és oldalát.

szedres_kocka13.jpg

A félretett szederpüréből 1 evőkanálnyit kis nejlontasakba kanalaztam, a tasak egy sarkán egészen apró lyukat vágtam, és a sütemény tetejére nagyjából 1 cm távolságra vonalakat húztam a szederprüréből. Egy fogvájó segítségével megmintáztam (ez akár el is hagyható).

szedres_kocka26.jpg

Az egészet legalább 4  órára (de egy éjszaka sem árt neki) visszatettem a hűtőszekrénybe. Hidegen kb. 3X3 cm-es kockákra szeltem. Ebből a mennyiségből 32 kockát kaptam.

szedres_kocka27.jpg

Akár friss szederrel, vagy ha marad a püréből, azzal is tálalható.

Hidegen az igazi!

Habliliom

 

Mandulás clafoutis japán szilvával

A nyári gyors és egyszerű desszertek sorából nem hiányozhatnak a clafoutis vagy magyarosan: a tejes pite különféle gyümölcsös variációi. Átmenetet képeznek ezek a finomságok a palacsinta, a felfújt és a pite között – talán nincs is, aki ne szeretné!

angelino_szilvas_clafoutis12.jpg

A francia konyha egyik világszerte kedvelt desszertje az eredetileg Franciaország középső részén elterülő, jelentős mezőgazdasági tevékenységéről (főként szarvasmarha-tenyésztéséről), továbbá híres porcelánjáról (a régió fővárosa: Limoges) is ismert régiójából Limousinból származó clafoutis. Egy alapvetően végtelenül egyszerű, testesebb palacsintatésztára emlékeztető tészta és gyümölcs variációja ez a piteféleség, ami sütőben sül tökéletesre. A klasszikus recept a régióban termő fekete cseresznyével készült cseresznyés clafoutis /Clafoutis aux cerises/, de kitűnő sárgabarackkal, őszibarackkal, szilvával és még számos gyümölccsel, sőt vannak sós-sajtos (zöldségekkel, gombával készített) variációi is.

Az alapesetben tejet, tojást, lisztet, cukrot, némi sót tartalmazó tésztát is lehet persze variálni, egyéb összetevőkkel gazdagítani (pl. diófélékkel, kakaóval stb.) – és ez is olyan tésztaféle, amelynek számtalan receptúrája létezik. Van, amikor a tésztába biggyesztik a gyümölcsöket, van, amikor a gyümölcsökre kanalazzák a tésztát. Nálam most az utóbbi metódus szerint sült a clafoutis

angelino_szilvas_clafoutis07.jpg

Fogtam egy méretes piteformát, kikentem némi vajjal, elhelyeztem rajta a gyümölcsöket, és annyi tésztát kanalaztam rá, amennyi épp csak ellepte, megsütöttem, tálaltam.

Fontos, hogy ne legyen túl sok a tészta a gyümölcsök tetején, mert így sül tökéletesre, és lesz megfelelő az állaga. Ez tulajdonképp egy laposabb piteféle.

angelino_szilvas_clafoutis03.jpg

Mivel most érik a japán szilva, ami kínai vagy Angeleno szilva néven, sőt fűzlevelű ringlóként is ismert, került is belőle jócskán a konyhába. Szinte magától adódott, hogy a hétvégi desszert egy japán szilvás clafoutis lesz.

Ez a szilvafajta valójában egy méretes ringló. Nagy (akár 4-6 cm átmérőjűre is nőhet a gyümölcs), kerekded, kifejezetten édes gyümölcshússal rendelkező, igen értékes gyümölcs, ami a mediterrán régiókban nagyon népszerű (fája kedveli a meleg éghajlatot). Vannak sárga- és sötétvörös/bordó vagy kékeslila gyümölcshúsú változatai is, mind nagyon ízletes. A japán szilva tele van fontos vitaminokkal, ásványi anyagokkal, jótékonyan hat asz emésztésre.

Japánul pl. sumomo, koreaiul jadu vagy más átírásban jado névre hallgat, érdekes, hogy mindegyik kifejezés szó szerinti jelentése valamilyen jelzővel ellátott őszibarack. A gyümölcs első európai leírása, a híres angol botanikus, John Lindley nevéhez fűződik, aki egy 1828-ban megjelent munkájában említi Prunus salicina néven (ebből a tudományos névből ered a magyar fűzlevelű ringló elnevezés). Számos nemesített fajtája létezik, egy-egy japán szilvafa akár 10 méteres magasságba is megnőhet. Nálunk (fajtától függően) nagyjából július közepétől szeptember végéig lehet szüretelni.Természetesen frissen a legértékesebb, de van, ahol aszalják, pálinkát főznek belőle, és persze különféle desszertekben is kiváló. Tehát, ha nem fogy el frissen, érdemes pitébe is tenni belőle.

Ezúttal olyan clafoutis-t sütöttem, amelyben a liszt egy részét őrölt mandulára cseréltem, így a tészta nem csupán izgalmasabb, de némiképp könnyedebb is lett. Igazi házias finomság gyümölccsel az alján, ami melegen, langyosan és hidegen egyaránt nagyon finom. A tésztának is számos változata létezik, én most ezt a legkevésbé sem bonyolítottam.

Mandulás clafoutis japán szilvával

angelino_szilvas_clafoutis20.jpg

Hozzávalók (26 cm átmérőjű, kerek piteformához):

50 dkg japán szilva

2 db közepes méretű tojás

1 dl tejszín (legalább 30%-os zsírtartalmú habtejszín)

1 dl tej

6 dkg porcukor

½ rúd vanília kikapart magjai (vagy egy teáskanál vaníliakivonat)

5 dkg őrölt mandula

4 dkg süteményliszt

2 dkg puha vaj

1 csipet só

A tálaláshoz:

vaníliával kevert porcukor

Elkészítés:

A szilvákat megmostam, kimagvaltam, cikkekre vágtam. A piteforma alját kevés vajjal, a gyümölcsgerezdeket körkörösen helyeztem a forma aljára, úgy, hogy teljesen befedte a felületet.

A lisztet az őrölt mandulával tálba mértem, csipet sót adtam hozzá, majd evőkanállal elkevertem.

Az egész tojásokat a porcukorral és a vaníliamagokkal krémesre kevertem, majd a robotgép folyamatos üzemmódja mellett hozzáadtam a vajat. Alacsonyabb fokozatra kapcsoltam a gépet, és előbb a tejszínt, majd a tejet adagoltam hozzá, végül belekanalaztam a mandulás keveréket.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem (légkeveréses üzemmód mellett). A légkeverés azért fontos, mert így egyenletesen sül majd a „pite”. A tésztát a gyümölcsökre kanalaztam, és az egészet betettem a sütőbe, amelynek hőmérsékletét 170 fokra mérsékeltem. Nagyjából 20-25 perc alatt aranylóra sütöttem. Még melegen vaníliával elegyített porcukorral hintettem meg.

A tésztához viszonylag kevés cukrot használtam, részben mert a japánszilva cukortartalma magas, részben pedig azért, mert kedveljük a kifejezetten gyümölcsös desszerteket, de aki édesebben szereti, növelheti a tésztához adott cukor mennyiségét akár 10-12 dkg-ra is.

angelino_szilvas_clafoutis11.jpg

Természetesen kék szilvával, sárga- vagy őszibarackkal is készülhet, mindegyik változat nagyon ízletes!

Forrón nehéz porciózni, ezért érdemes kis ideig rácson pihentetni. A gyümölcs szépen megpuhul a pite alján, a tészta könnyed.

angelino_szilvas_clafoutis17.jpg

Ha marad belőle, hidegen is nagyon finom.

Habliliom

Üdítő kovászosuborka-leves könnyű habbal a tetején

A hideg levesek a nyári konyha igazi jutalomfogásai – szezonális alapanyagokból szinte percek alatt elkészülnek, és valódi frissítők!

A kovászos uborka olyan megunhatatlan klasszikus, amit nyár derekán vétek volna kihagyni. Csak úgy szendvics mellé vagy sült, bundázott fogások kísérőjeként is fantasztikus, de salátába, levesbe is bátran lehet belőle tenni.

kovaszos_uborka_leves_habbal08.jpg

A kovászos uborkából készült hidegen tálalt levessel jó néhány éve, egy remek balatoni étteremben találkoztam először. Látványra mérsékelten tűnt csábítónak (tény, hogy nem a legfontogénebb leves), de az íze egyszerűen elvarázsolt.

Szinte már másnap igyekeztem rekonstruálni az ízeket, aztán az évek alatt hol ezt, hol azt alakítottam rajta.

kovaszos_uborka_leves_habbal02.jpg

Mivel most saját nevelésű friss zöldfűszerekből sincs hiány, ha csak lehet, csempészek ebből-abból minden fogásba.

A petrezselyemzöld alapfűszernövény itt a konyhában, és számos más friss zölddel kombinálható. Ezúttal aromás, friss zsályaleveleket társítottam hozzá, valamint jóféle kovászos uborkát néhány egyéb összetevővel, és olyan, de olyan frissítő leves lett a végeredmény, hogy kánikula idején nem is kell ennél jobb!

Friss uborkával és/vagy cukkinivel is gyakran készítek hideg levest, az alapok hasonlóak a kovászos uborka esetén is, de az ízek, a fűszerezés eltérő, a végeredmény pedig egészen különleges. A görög joghurt textúrája krémesebbé, a zöldségalaplé gazdagabbá, a friss zöldfűszerek zamatai pedig még frissítőbbé alakítják ezt a valóban pikk-pakk összedobható előételt.

Ha valaki nem szeretne habréteget a tetején, néhány perces keveréssel eltüntetheti a leves tetejéről, de igazság szerint így kifejezetten izgalmas – látványra kissé olyan, mintha egy levéssé avanzsált capuccino kerülne az ember elé.

Zsályás kovászosuborka-leves habbal a tetején

kovaszos_uborka_leves_habbal13.jpg

 

Hozzávalók (kb. 1½ l hideg leveshez):

40 dkg kovászos uborka

4-5 nagyobbacska friss zsályalevél

1 csokor friss petrezselyemzöld

½ l zöldségalaplé (vagy jó minőségű kockából, koncentrátumból készített leves, lehűtve)

  1. 2 dl a kovászos uborka levéből

180 gr görög joghurt

frissen őrölt bors – ízlés szerint

Elkészítés:

A kovászos uborkát felkockáztam, a petrezselyemzöldet és a zsályaleveleket felaprítottam. Mindent egy méretes keverőtálba halmoztam, és botmixerrel pürésítettem. Az ízesítésen a végén érdemes korrigálni, ha szükséges. Mivel az alaplé és a kovászos uborka, valamint az uborkalé egyaránt sós, külön sózást nem igényel.

kovaszos_uborka_leves_habbal22.jpg

Az erős aprítás-keverés hatására a leves tetején könnyű hab képződik. Ha valaki nem kedveli, kanállal könnyedén elkeverhető.

kovaszos_uborka_leves_habbal16.jpg

Jól behűtve, hidegen az igazi. Valódi kánikulai leves!

Habliliom