Sütőtökből levest főzni jó. Az egyik legmelengetőbb krémleves, amiből nem lehet eleget készíteni, de jó, ha az ember csuklója is ép marad az előkészítés során.
A sütőtök gyerekkorom óta nagy kedvencem, jóllehet a belőle készülő krémlevesek világával valamikor késő kamasz koromban kezdtem ismerkedni.
Hosszú ideig idehaza a sütőtök egyet jelentett az óriásira növő, kékes-szürkés vastag héjjal rendelkező, sárga húsú „Nagydobosi kék sütőtök”-kel. Emlékeim szerint komoly fizikai erőbefektetést igényelt anno ennek feldarabolása akkor méretűre, hogy be lehessen szuszakolni a gázüzemű tűzhely sütőjébe. Aztán évekkel később kezdtek idehaza is elterjedni a jóval kisebb méretben is termő sárga héjú, sárga húsú sütőtökök (ezek tudományos neve: Cucurbita moschata). Közülük is a legnépszerűbb variáns a hosszú nyakú vagy más néven pézsmatök tök, amit ki kanadai sütőtök, ki vajdió, ki muskáttök néven emleget. Egyszerűbb feldolgozhatósága és remek ízvilága miatt mára ez a legelterjedtebb típus az itthoni piacokon, zöldségeseknél egyaránt.
Számos sütőtök ismeretes még, van egy egészen kellemes ízösszetételű típus, ami már idehaza is fel-feltűnik nagyobb élelmiszer-áruházak, zöldségesek kínálatában, ez pedig a japán vagy Hokkaido-tök (időnként japán sütőtökként is kínálják).
Nagy előnye, hogy rendszerint 0,5 -1,5kg-osra nő, ami kifejezetten háztartásbarát méret (már amennyiben nem nagy létszámra főz az ember). Sütve, töltve, köretnek, salátának és természetesen krémelvesnek is ideális (kis túlzással állítható róla, hogy a sütőtökök Rolls-Royce-a).
Jóllehet húsa kissé keményebb a hosszú nyelű töknél, de hőkezelés hatására kifejezetten selymes állagú és pompás aromájú zöldségféle. Mint minden sütőtök, tele van vitaminokkal, ásványi anyagokkal és persze jótékony rostokkal.
100 g főtt vagy sült Hokkaido-tök energiatartalma: kb. 75-80 Kcal; rosttartalma, kb. 6 g; fehérjetartalma kb. 2 g; kalciumból ekkora mennyiségben 28 mg, vasból, kb. 0,7 mg, káliumból közel 900 mg, A-vitaminból 7 mg található benne, és kis mennyiségben folsavakat is tartalmaz (a nyers zöldség cca. 32 mg C-vitamint is tartalmaz, amelynek egy része hőkezelés hatására sajnos elillan).
Amennyiben hinni lehet a kevéssé adatolt történetéről fellehető információknak, valamikor a 16. század folyamán portugál hajósok vitték magukkal a jelenleg ismert típus ősének magjait Japánba, majd a 19. században már mint új tökfajta került az amerikai kontinensre Japánból. A Hokkaido elnevezés őrzi Japán legészakibb szigetének nevét, jóllehet nem csupán ezzel a névvel illetik világszerte (angolul pl. elterjedt a red kuri squash, franciául potimarron elnevezés is).
Tény, hogy Európában csupán az 1990-es években kezdett elterjedni.
Mivel csuklóban mérsékelten vagyok erős, a sütőtök legoptimálisabb feldolgozásához egy rém egyszerű, ám a levesek esetében különösen hálás módszerhez szoktam folyamodni. Nagyméretű, éles szakácskéssel félbevágom, majd eltávolítom a magjait, és elősütöm. Így nem csupán minden értékes része feldolgozhatóvá válik, hisz valósággal kikanalazható a héjából, de megkíméli az ember magát a csuklóra oly kevéssé jó hatást gyakorló erőltetéstől, ami a feldarabolással jár. Szóval, ha itt a konyhában sütőtökleves készül, a legfőbb hozzávaló eltölt egy kis időt a sütőben, mielőtt a fazékban a landolna. Ennek a módszernek nagy előnye még, hogy olyan aromákkal gazdagodik a krémleves a már eleve elősütött tök ízeinek köszönhetően, amit pusztán főzéssel sosem sikerült elérnem. Gazdag, édes, krémes, aromás lesz a végeredmény.
Nem történt ez másként most sem, hogy szinte csodával határos módon a legközelebbi közértben igen formás, cca. 1 kg-os Hokkaido-tökre sikerült szert tennem. Ebből készült a szezon első sütőtökkrémlevese. Most a létező legegyszerűbb módon. Nem állítom, hogy ne variálnék rajta hangulatnak megfelelően, és hol kókusztejjel, hol curry-val ne fűszerezném, de most maradtam a számomra klasszikus, tejszínes variációnál.
Egyszerű sütőtök-krémleves (csuklókímélő módszerrel)
Hozzávalók 4 fő részére:
1 kg sütőtök (jelen esetben Hokkaido-tök, de hosszú nyelű sütőtökből is készülhet, tisztítást követően cca. 70 dkg)
1 kis fej fehér főzőhagyma
1 dundi gerezd fokhagyma
1 evőkanál olívaolaj
1 l zöldségleves
1 mokkáskanál őrölt, szárított rozmaring (ha van még friss, még jobb)
½ mokkáskanál cayenne-i bors
2 dl tejszín
A tálaláshoz:
ízlés szerinti mennyiségben tökmagolaj.
Elkészítés:
A sütőt 180 fokra előmelegítettem (légkeverés mellett), a sütőtököt alaposan megmostam, megtöröltem, majd széles pengéjű nagy késsel félbevágtam. A magjait dinnyevájó segítségével eltávolítottam. A sütőrácsra egy méretes sütőpapírt terítettem, és a félbevágott tököt a héjával lefelé ráhelyeztem. Nagyságtól függően kb. 25-30 perc alatt puhára sül.
Amíg a tök a sütőben időzött, a hagymákat egészen finomra aprítottam, az olajon megdinszteltem, majd a leves kb. felével felforraltam. A puhára sült tököt kikanalaztam a héjából, és azon melegében hozzáadtam a fazék tartalmához, majd annyi levessel öntöttem fel, amennyi ellepte, belekanalaztam a fűszereket. Amikor felforrt, hozzáadtam a maradék levest, valamint a tejszínt. Így még egyet forraltam rajta, majd botmixerrel krémesre pürésítettem. Mivel nálunk a kevésbé sűrű (értsd: iható állagú) krémlevesek a népszerűek, mindig ügyelek rá, hogy a végeredmény ennek megfelelő legyen. Aki sűrű, kanalazható, szinte püré állagú krémlevest szeretne, érdemes csökkentenie a hozzáadott leves mennyiségét, aki pedig túl sűrűnek találja, bátran növelheti a zöldségleves arányát.
A már pürésített krémleves végső fűzerezésén ilyenkor lehet igazítani, ha a zöldségleves nem volt elég sós, sózni, ha csípősebbre szeretné az ember további cayenne-i borsot vagy csilit hozzáadni.
A forró levest kevés hidegen sajtolt tökmagolajjal tálaltam.
Amilyen egyszerű elkészíteni, olyan nagyszerű, melegítő leves.
