Februárban már gyakran van szükség kreativitásra és fantáziára, hogy megfizethető, friss zöldségből varázsoljon az ember valami finomat az asztalra. Azért előfordul, hogy ez is könnyebb, mint hirtelen gondolná az ember.

A kelbimbó a téli időszak egyik nagy klasszikusa a zöldségpiacon. Igazán finom, főként tél vége felé, mikorra a nagy hidegek után koncentráltabb lesz a cukortartalma, és kevésbé markáns a "káposzta íze". Tény, hogy népes a zöldség elutasítóinak tábora is. Részben talán azért, mert sokan tartanak az elkészítésétől, részben pedig mert nem is kevesen csupán szétfőtt, mérsékelten ízes formában találkoztak vele.

Sosem késő változtatni a régi vagy rossz ízemlékeken!

A bimbós kelt vagy más néven kelbimbót alapvetően könnyű jól elkészíteni (és sokféle formában lehet is), de kétségtelen: minden olyan levélrésztől meg kell szabadulni, ami hibás (így sosem lesz kellemetlen vagy kesernyés az íze), és mindig csak olyan példányokat szabad megvásárolni, amik tömöttek, kemények.

Ha ezt a két alapszabályt betartja az embert, már nagyot nem tévedhet, legfeljebb a főzésre, párolásra, sütésre kell odafigyelni.

A kelbimbó nem számít túl régi zöldségfélének a terített asztalokon. Jóllehet már 1587-ből fennmaradt írásos említése az egykori Dél-Németalföld Spanyol-Németalföldnek nevezett részéről, de csak a 19. század folyamán terjedt el előbb Európa-, majd világszerte. Eredetének helyére utal az angol Brussels sprout vagy a francia  chou de Bruxelles elnevezés is, és magyarul is fel-felbukkan (nem csupán régi receptleírásokban) brüsszeli káposztaként.

A kelbimbó az egészségtudatos életmódot folytatók és a diétázók nagy barátja, hisz alacsony kalóriatartalmához (36 Kcal/100 g) igen tekintélyes vitamin- és ásványianyag-készlet társul. Kifejezetten magas C-vitamintartalmát (85 mg/100 g) hőkezelés (legyen az mélyhűtés vagy főzés/sütés) hatására is jórészt megőrzi. Található még benne A-, többféle B-, valamint E- és K-vitamin is. A megfelelő gazdálkodásból származó zöldségben számottevő mennyiségben van kálium, de rendes mennyiségben tartalmaz kalciumot és magnéziumot, foszfort, cinket, vasat. A kelbimbó 85%-a víz, és magas a rosttartalma is, mint minden káposztafélének.

Az is igaz, hogy a zöldségfélék döntő hányadához hasonlóan, a kelbimbó is ízletesebb sütve, mint főzve, ezért, ha csak lehet, érdemes sütni!

Ezúttal kicsit felturbózva a természetes C-vitamin-bevitelt, olyan páccal vontam be, amibe friss citromlé is került – a friss fűszernövények saját kertben termett kontingensére még jórészt várni kell, így a szárított készletből dolgoztam.

Hogy az ízek és struktúrák is tökéletes harmóniában legyenek, pirított dióbéllel és gránátalmával tálaltam – ami igazán egészséges, lehet egyszerre nagyon is ínycsiklandó és látványos is!

Ez a fogás fogyasztható magában, lehet előétel, de akár köret is. Gyorsan elkészül, és ha nem lenne annyira lejáratott jelző, bátran hozzá lehetne tenni: szuper egészséges is (itt most valóban nem túlzás).

½ kg kelbimbóból dolgoztam, amiből persze volt némi veszteség tisztítást követően, így a kész fogás  4 főre lett elegendő előételként, de nagyobb étvággyal rendelkező versenyzők bátran duplázhatják a mennyiségeket!

Sült kelbimbó pirított dióval és gránátalmával

Hozzávalók (4 személyre előételként):

50 dkg friss kelbimbó

½ dl olívaolaj

1 mokkáskanál tengeri só

1 teáskanál szárított, porrá őrölt rozmaring

1 karcsú gerezd fokhagyma összezúzva

1 csokor friss petrezselyemzöld finomra aprítva (vagy 1 púpozott teáskanál szárított)

1 mokkáskanál őrölt kakukkfű

fehérbors – ízlés szerint

½ citrom frissen préselt leve 

A tálaláshoz:

10 dkg dióbél

1 kisebb vagy egy nagyobb gránátalma felének magjai

Elkészítés:

A kelbimbó szárrészét, valamint külső leveleit eltávolítottam, alaposan megmostam, lecsepegtettem, félbevágtam. A gyors páchoz az olívaolajat az összes fűszerrel, zúzott fokhagymával, citromlével alaposan elkevertem. Egy nejlonzacskóba öntöttem a páclevet, és hozzáadtam a felezett kelbimbókat. A zacskó száját szorosan összefogva alaposan átforgattam.

Így minden zöldséget bevont az olajos-citromos-fűszeres lé, ráadásul mosogatni sem kell. A zacskó segítségével könnyedén megoldható, hogy az előzetesen sütőpapírral borított tepsin úgy helyezkedjenek el kelbimbók, hogy a vágott felük érintkezzen a tepsivel.

A sütőt légkeverés mellett 200 fokra előmelegítettem.

Mivel most kifejezetten kisméretű kelbimbókkal dolgoztam, gyorsan, nagyjából 10 perc alatt megsültek úgy, hogy kívülről enyhén karamellizálódtak, de nem estek össze, és enyhén roppanósak maradtak. Ha nagyobbak a zöldségek, akár negyedelni is lehet, vagy a sütési időt célszerű néhány perccel megnövelni, de arra mindenképp érdemes figyelni, hogy ne égjenek oda!

Amíg a sütő végezte a dolgát, a diót olaj nélkül, tapadásmentes serpenyőben néhány perc alatt megpirítottam, majd gorombára vágtam, a gránátalmából pedig kipattintottam a gyönyörű, rubinvörös magokat. A gránátalma szervezetre jótékony hatásai persze egy külön fejezetet is megérdemelnének túl azon, hogy nagyon zamatos és frissítő gyümölcs, amihez mostanában nem is nehéz hozzájutni.

A kellemesen fűszeres, sült kelbimbókat még melegen dióval és gránátalmával meghintve tálaltam.

Egyszerre roppanós és omlós, elképesztően gazdag ízvilágú fogás – ráadásul tele van jótékony vitaminokkal és elképesztően egészséges is.

Habliliom