A Zimtsterne szó szerint fahéjas csillagokat jelent. Német nyelvterületen olyan klasszikus karácsonyi aprósüteménynek számít, mint nálunk mondjuk a vaníliás kifli. Sokféle receptje ismeretes, nálam ez a teljességgel lisztmentes variáció készül évről évre.
A Zimtsterne, ha hinni lehet a hagyománynak, Svábföldről származik. A legfőbb kritériuma, hogy legalább 25 %-ban tartalmazzon őrölt mandulát, maximum 10 %-a lehet liszt, a többi cukor, tojásfehérje és fűszer. Ez utóbbi eredetileg fahéj, de karácsonyi vagy mézeskalács-fűszerkeverékkel, amely a fahéj mellett tartalmaz némi szerecsendiót, szegfűszeget, koriandermagot, ánizst, kardamomot, gyömbért stb. – még tökéletesebb.
Igazság szerint akkor a legfinomabb, ha egyáltalán nem kerül bele liszt, és a tészta nagy részét frissen őrölt mandula adja.
A készítésnél néhány dologra érdemes figyelni, hogy tökéletes legyen a végeredmény:
- a tésztába kerülő tojásfehérjét nem szabad előzetesen felverni
- a tésztát ½ cm vastagra célszerű nyújtani (ha vastagabb: nem sül át rendesen, ha vékonyabb: kiszárad)
- a sütő hőfoka ne legyen magasabb 160 foknál
- annyi tojásfehérjéből és cukorból felvert habot biggyesszen az ember a tetejére, amennyi nem kel önálló életre a csillagok mellett.
Nagyjából 30 perc alatt elkészül, tehát még utolsó pillanatban készülő aprósüteménynek is tökéletes, ráadásul légmentesen záródó dobozban sokáig tárolható – már ha marad ideje.
A recept pedig a következő:
Zimtsterne lisztmentesen
Hozzávalók (kb. 44 db 3 cm átmérőjű süteményhez):
25 dkg őrölt mandula (héjas)
12 dkg átszitált porcukor
1 csomag vaníliás cukor
1 teáskanál akácméz
1 mokkáskanál mézeskalács-fűszer (vagy fahéj, aki fűszeresebben kedveli, akár duplázhatja is a mennyiséget)
1 db közepes méretű tojásfehérje
A mázhoz:
1db közepes tojásfehérje
10 dkg átszitált porcukor
néhány csepp citromlé
Elkészítés:
A sütőt 150 fokra előmelegítem, egy nagy gáztepsit sütőpapírral borítok.
A tésztához minden szárazanyagot tálba mérek, elkeverek. A közepében kis mélyedést alakítok ki, ide kanalazom a mézet és a (nem felvert) tojásfehérjét. Háztartási robotgép habverőjével az egészet 2-3 perc alatt összekeverem. Nem kell sokáig dolgozni vele, épp csak annyira, hogy a méz és a tojásfehérje átjárja a száraz összetevőket. Morzsás állagot ölt, de nem kell megijedni, ilyennek kell lennie. Ha ezt az állagot sikerült elérni, kézzel gombóccá állítom össze az egészet.
Kiterítek a munkapultra egy kisebb szilikonlapot (ennek híján: folpackot). Erre kerül a tésztagombócot, majd egy méretes frissen tartó fóliát borítok rá, és ezen keresztül nyújtófával 1/2 cm vastagra nyújtom a tésztát.
Az egyenletesre nyújtott tésztából 3 cm átmérőjű, csillag formájú kiszúróval annyit szúrok ki, amennyit csak lehetséges. A kis csillagokat az előkészített tepsire rakosgatom. A maradék tésztát ismét összegyúrom, és a korábbihoz hasonlóan nyújtom, szaggatom. Fontos, hogy két tapadásmentes réteg között dolgozzunk, mert ez a tészta nagyon könnyen ragad a deszkához, nyújtófához!
Ha mindet kiszaggattam, néhány percet hagyom száradni. Elegendő annyi időre, amíg elkészül a máz.
Ehhez a tojásfehérjét elektromos habverővel habosítani kezdem, 1-2 perc elteltével hozzáadom a citromlevet és a cukrot. Addig keverem, amíg sűrű, krémes, fényes, hófehér nem lesz az eredmény. Ez kb. 4-5 perc alatt érhető el. Minden kis csillagra 1/2 mokkáskanál fehérjehabot kanalazok, ügyes mozdulatokkal a csillagok pereméig elosztom a mennyiséget. Ebben jó szolgálatot tesz egy fogvájó.
Óvatosan kell vele bánni, és nem érdemes nagyobb mennyiséggel próbálkozni, mert ha leszalad a sütemény tetejéről, könnyen megpirul.
A sütőbe tolom a tepsit, a hőmérsékletet pedig azonnal 150 fokra csökkentem, alsó sütésre kapcsolom. 6-8 perc alatt (sütőtől függően)megsülnek. Ezek a sütemények inkább száradnak a sütőben. A máznak hófehérnek kell lennie, tehát amint megszilárdult, ropogóssá vált, azonnal ki kell venni a sütőből.
Rácson hagyom kihűlni.
Ha kihűltek, fémdobozban tárolom.
Habliliom