A pasztinák (sokan paszternák néven ismerik) nem tartozik a mostanában divatos zöldségfélék közé, pedig ízei, ásványianyag-, valamint vitamintartalma, szervezetre gyakorolt kedvező hatásai alapján igazi kincs! 
Legalább annyira rászolgálna az utóbbi időben oly sokat emlegetett szuperélelmiszer kategóriára (ami se nem tudományos, se nem élelmiszerminőségi besorolás, de igen hangzatos és nagyon trendi), mint sok messziről érkező sokféle borsos áron kapható zöldség- és gabonaféle!
A pasztinákot gyakran észre sem lehet venni a zöldségespultokon, meglapul a rekeszekben, sőt, első pillantásra (de lehet, hogy másodikra is) sokan összetévesztik a növénytanilag tőle nem is oly távol álló petrezselyemmel. Pedig azért akad különség azon túl is, hogy a pasztinák felszíne általában kevésbé érdes, a gyökér gyakran vaskosabb és sok esetben szabálytalanabb.
A mai pasztinák Eurázsiából származik, és írásos nyomok bizonyítják, hogy ősét már az ókori Római Birodalomban is fogyasztották, sőt nagyon is kedvelték. A középkorban pedig Európa-szerte olyan népszerű volt, mint mondjuk manapság a burgonya, aztán az évszázadok során (nálunk legalábbis) egyre inkább kiment a divatból. Holott gyógyhatásáról füveskönyvek, népi gyógyászati leírások is megemlékeznek.
Mit is tud a pasztinák vagy tudományos nevén Pastinaca sativa?
Többek között nyersen is ropogtatható, zamatos, kellemesen édeskés gyökérzöldség.
Kitűnő vízhajtó, tisztító hatású, ráadásul gombaölő tulajdonságokkal is rendelkezik. Magas rosttartalmának hála, kedvezően befolyásolja az emésztést, csökkenti a magas koleszterinszintet. Egykor határozottan vese- és epekő-, valamint gyomorbántalmak kezelésére is javallották a pasztinák gyökeréből készült főzetet. Sőt, vágyfokozóként is számon tartották.
Konyhai felhasználási területe hasonló növénytani rokonaihoz (idetartozik a zeller és a sárgarépa is). A sárgarépával összevetve pl. négyszeresen nagyobb a rosttartalma, magasabb a kálium- és C-vitaminkoncentrációja. Mindemellett antioxidánsokkal is igen jól felszerelt növény, ezért a daganatos megbetegedések kialakulásának megelőzésében is fontos szerepe van.
A gyökér kb. 80 %-a víz, 5-5% rostot és szénhidrátot, 1% fehérjét, továbbá 0,3% zsírt is tartalmaz. Található még benne említésre méltó mennyiségben kalcium, foszfor, magnézium, mangán, többféle B-vitamin, továbbá E- és K-vitamin is. Jellegzetes illatát és zamatait többek között a benne rejlő egészséges illóolajoknak is köszönheti.
A petrezselyemnél határozottan édeskésebb (a cukorrépa termesztése előtti időkben édesítésre is használták, de nem tévesztendő össze az egészen más családba tartozó, egészen más megjelenésű édesgyökérrel), kevésbé szálkás zöldségféle salátákhoz, levesekhez, pürékhez egyaránt használható, de csőben vagy tepsiben sütve is pompás.
Piacokon, zöldségeseknél mostanában gyakran ki sem írják az árusok a nevét, egyszerűen csak gyökérként kínálják (nem mellesleg a petrezselyemgyökér árának töredékéért) vagy épp fehérrépa megjelöléssel.
Érdemes beszerezni belőle, és a téli hónapokban minél többet fogyasztani belőle!
Mivel nagy barátja vagyok a leveseknek, különösen a krémleveseknek, a mostani pasztinák-kontingens is a leveses fazékba került. Gazdag, édeskés aromáit nem is akartam befolyásolni markáns fűszerekkel, de a határozott borsozás kifejezetten jót tett neki.
Pasztinák-krémleves frissen őrölt tarkaborssal
Hozzávalók 4 személyre:
2-3 db pasztinák (összesen kb. 35-40 dkg)
1 db kisebb sárga héjú burgonya (kb. 10 dkg)
1 kis fej fehérhagyma
1 karcsú gerezd fokhagyma
1 l zöldségleves (vagy alaplé)
2 dl főzőtejszín (10 % zsírtartalommal)
2 dkg vaj
1 evőkanál olívaolaj
1 teáskanál porrá őrölt rozmaring
frissen őrölt tarkabors, esetleg só – ízlés szerint
Elkészítés:
A zöldségféléket megtisztítottam, felkockáztam. A vajat és az olajat a hagymakockákkal, aprított fokhagymával, valamint a burgonyával együtt tettem fel a tűzre, kissé lepirítottam, így a burgonya keményítőtartalma is gyorsan kioldódik, a hagyma kissé karamellizálódik, csak arra kell vigyázni, hogy oda ne égjen!
Kevés zöldséglevessel felöntöttem, majd rádobtam a pasztinákot, rozmaringgal, frissen őrölt borssal fűszereztem.
Annyi levest kanalaztam hozzá, amennyi ellepte a fazék tartalmát. Mikor felforrt, pótoltam a folyadékot, majd miután minden megpuhult, felöntöttem tejszínnel, egyet forraltam rajta. Ha szükséges, lehet még fűszerezni kevés sóval.
Botmixerrel pürésítettem, tálaláskor még kevés frissen őrölt tarkaborssal meghintettem.
Selymes, krémes, sűrű krémleves, melegítő aromákkal, mennyei zamatokkal.
