Kalácsból forma, alak és persze ízesítés szerint sokféle létezik. Van, aki a sósra, van, aki az édesre, mások a töltöttre esküsznek. Gyerekkoromból emlékszem nagymamám húsvéti kalácsára, ami egészen fantasztikus volt – és kissé sós. Családilag csak sárga kalácsként emlegettük, tökéletesen illett a klasszikus húsvéti sonkához, tojáshoz. Nem volt fonott, mégis mesésen finom volt.
Évekig kísérleteztem a tökéletes fonott kaláccsal, de hol túlságosan szétterült, hol meg nem volt elég foszlós. Aztán sikerült megtalálni az egyensúlyt, fonott is, szépen megemelkedik, nem terül szét, nem túl édes, nem túl sós, pont ilyenkorra való!
A jégcukor-díszítés nem egyszerűen a szépségét növeli, hanem remekül kiegészíti az ízeit, persze el is hagyható (nálam most kétféle is készült, dupla porcióban).
A lényeg, hogy a végeredmény mesésen foszlós és könnyű – frissen a legjobb!
Igaz, hogy nem a leggyorsabban készülő finomság, de a kelt tésztához bizony türelem kell, és ez biztosan megéri a fáradozást! Nagyon fontos, hogy minden hozzávalót érdemes előre kikészíteni a konyhapultra, hogy mindegyik szobahőmérsékletű legyen.
Foszlós, fonott kalács
Hozzávalók 1 darab fonott kalácshoz:
50 dkg kelt tésztákhoz való liszt + 1-2 evőkanál a tészta kidolgozásához
2 dkg friss élesztő
1 db nagyméretű tojás (vagy 2 db kicsi)
1 teáskanál hideg víz
2 dl tej
8 dkg cukor
1,5 teáskanál finomszemű tengeri só
7-8 dkg puha vaj
1 evőkanál jégcukor a díszítéshez (akár el is hagyható)
Elkészítés: A tejet meglangyosítom, 1 mokkáskanál cukrot lecsípek a kimért mennyiségből, 1 dl-t tálba öntök a tejből, és elkeverem benne a cukrot. Az élesztőt belemorzsolom. Amíg felfut, a lisztet mély tálba szitálom, hozzáadom a maradék cukrot, a sót. A tojást kissé felverem. Nagyjából az 1/3-át félreteszem, és lefedve a hűtőszekrénybe küldöm. A vajat egészen apró kockákra vagdosom.
Amikor az élesztő felfutott, előveszem a háztartási robotgépet a dagasztóbetéttel. Először a lisztes keveréket elkezdem keverni, majd folyamatos keverés mellett először a felfutott élesztőt, aztán a maradék tejet adagolom hozzá, majd nagyjából 4-5 percnyi dagasztást követően a puha vajkockákat is. Alaposan kidagasztom. Ez legalább 10 percet vesz igénybe, de akkor lesz tökéletes a tészta, ha már elválik az edény falától.
Egy tiszta tálba teszem, aminek az aljára fátyolnyi lisztet szórok, és letakarva 1 órán át meleg helyen kelesztem.
Ha megkelt, némi lisztet szórok a gyúródeszkára, és jó alaposan átgyúrom a tésztát, hogy a levegőbuborékok nagy része távozni tudjon. Nagyobb gombóccá formálom a tésztát, és konyharuhával megint letakarva 10-15 percet állni hagyom.
Ha ismét megnőtt, a tésztát 3 részre vágom. Mindegyikből nagyjából 35-40 cm hosszú rudat sodrok, a tésztarudakat lazán copfba fonom. Fontos, hogy ne legyen túlságosan szoros, mert így lesz ideje szépen megnőni. A már kész kalácsot újabb 45 percen át pihentetem letakarva. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezem.
A félretett tojáshoz 1 teáskanál hideg vizet adok, villával kissé felverem, és ecsettel szépen megkenem vele a kalácsot, majd megszórom a jégcukorral.
Beteszem a sütőbe, amit csak akkor kapcsolok 175 fokra, amikor a kalács már bent van – így szépen sül. Nagyjából 25-30 perc alatt aranyszínűre sütöm.
Rácson hagyom hűlni.
A jégcukor nélküli pedig ilyen lett:
Igazi foszlós, békebeli kalács, egy kis vajjal tökéletes reggeli vagy uzsonna.
