A növénytanilag a répafélék nemzetségébe sorolt cékla, vagy tudományos nevén Beta vulgaris akár gyógynövényként is bevonulhatott volna az emberiség táplálkozástörténetébe, hisz annyi jótékony tulajdonsággal rendelkezik. Amellett, hogy a benne található vasat kitűnően tudja hasznosítani a szervezet, főként B-vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, az egyik legnagyszerűbb természetes antioxidáns.
Télen, természetes vitaminokban ínséges időkben valódi csodanövény. Igaz, hogy kissé körülményes nyersen kinyerni értékes levét, de megéri a fáradságot! Ennél egyszerűbb persze, ha az ember megfőzi vagy megsüti, aztán vagy salátaként, vagy másként tálalja.
A levesek nagy barátjaként céklából is többféle levest szoktam készíteni. A hagyományos kelet-európai céklalevesek, amelyek közül legismertebb a borscs, mindig új életre kelthetők kis változtatásokkal, de céklából csodálatosan ízletes krémleves is tálalható.
Ezúttal olyan leves készült itt a konyhában, amely némi sárgarépát és petrezselyemgyökeret is tartalmaz, a fűszerezésében pedig a régi magyar konyha hosszú időre elfeledett, ma ismét mind kedveltebb két fűszere, a gyömbér és a rozmaring is komoly szerepet kapott.
A tökéletesen selymes végeredmény érdekében a turmixolást követően át is passzíroztam. Jóllehet hidegen is kifejezetten ízletes, hideg téli napokon mégis forrón esik a legjobban!
Gyömbéres céklakrémelves
Hozzávalók 4 személyre:
50 dkg kisebb cékla
1 db kisebb sárgarépa
1 db karcsú fehérrépa
1 db igazán kis fej lilahagyma
1 púpozott evőkanál paradicsompüré
1 teáskanál vörösborecet (elhagyható)
1 l zöldségleves
1 evőkanál olívaolaj
1 dl tejföl
1 teáskanál szárított, őrölt rozmaring (a friss még jobb!)
1 teáskanál frissen reszelt gyömbér (vagy szárított)
ízlés szerint: só, bors
A tálaláshoz:
tejföl.
Elkészítés: A céklát gumikesztyűben meghámoztam, nagyjából 2x1 cm-esre daraboltam. A hagymát egészen apróra kockáztam, a sárgarépát és a petrezselymet 1 cm vastag karikákra vagdostam.
A hagymát az olajon megdinszteltem, majd rákanalaztam a paradicsompürét, hozzáadtam a céklát, és 1-2 percet pirítottam. Egy kevés zöldséglevessel felöntöttem – épp csak annyival, amennyi ellepte, és felforraltam. Amikor felforrt, hozzáadtam a maradék zöldséget, a gyömbérrel, rozmaringgal, borssal fűszereztem, és felöntöttem a maradék levessel, belekanalaztam az ecetet. Mérsékelt tűzön nagyjából 25-30 perc alatt puhára főztem a zöldségeket. Az elpárolgott levest kevés vízzel pótoltam, felforraltam, kevés sóval ízesítettem. Végül belekevertem a tejfölt.
Az egészet botmixerrel pürésítettem, majd sűrű szövésű konyhai szűrőn átpasszíroztam.
A leveshez külön tálkában tejfölt kínáltam. Nálunk az enyhén savanykás levesek igen népszerűek, így a kevéske ecet sem hiányozhatott a tökéletes ízekhez, de aki kevésbé savanykásan kedveli, el is hagyhatja.
A színe a kevés tejfölnek köszönhetően egészen fantasztikus lett, az íze pedig még azokat is meggyőzi, akik az üveges céklát szívesen kiiktatják a menüjükből!
